Egy barátom megszólt, hogy rosszat írtam, mert ugye frankot adott el a svájci jegybank (tehát euroja lett), aztán meg tovább erősödött a frank és ezért a bukó. Ez igaz.

A problémám az, hogy ha holnap olcsóbban tudok eurot venni, mint ma, akkor ma mondjuk 30000 forintot költöttem 100 eurora, holnap meg csak 28000 forintot költenék, ami az én olvasatomban 2000 forint veszteség, nem pedig 7.14 euro. Gondolom, ahogy én itt forintban, úgy a svájci jegybank könyvelésében frankban mérik a veszteséget. Nem biztos, lehet, hogy tévedek. De ez a kisebbik baj, mert át lehet fordítani, hogy 30000 forintból ma 100 eurot tudtam venni, holnap meg 107.14-et tudnék, azaz a mai vétellel vesztettem 7.14 eurot. A matematikai tartalom ettől nem változik. A kritika jogos, az, hogy miben számoljuk talán szőrszálhasogatás, nem lényegi dolog.

A nagyobbik baj azzal van, hogy az újság azt sugallja, mintha a svájci jegybank valamit rosszul csinált volna, keletkezett egy csomó (akár euroban kifejezett) vesztesége, ami okán gyorsan felhagyott ezzel a rosszul csinálással.

Na ez nem így működik! A jegybankok ugyanis nem azért csinálnak vagy nem csinálnak valamit, hogy nyereséget érjenek el (elkerüljék a veszteséget). A jegybank az állam része. A jegybank gazdaságpolitikát csinál (monetáris politikát, árfolyampolitikát) bizonyos gazdaságpolitikai célok elérése érdekében. Például azért, hogy gyengítse a hazai fizetőeszközt (mármint annak árfolyamát, nem úgy értem, hogy kisebb súlyú papirra nyomja). Ennek érdekében ad el, növeli a frank kínálatát. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerrel járt abbahagyja, ha meg úgy látja, hogy esélye sincs, akkor is abbahagyja. Korlát nincs, hiszen frankot ad el, amiből "korlátlan" készlettel rendelkezik.

Nem azért csinálja, hogy jó áron jusson eurohoz, mint ahogy nem is azért hagyja abba, mert rossz áron jutott eurohoz, a cikkben meg az a dupla butaság, hogy azt mondja, hogy azért hagyta abba, mert rosszul jár, holott azután derült ki, hogy rosszul jár (értsd tovább erősödött a frank), miután abbahagyta.

A jegybanknál nincs profitmotívum!

Ez a lényeg.

A kereslet változása a szezonális hatás okán klasszikus sztori, főleg nyáron, mert azt (tálán) még a kisiskolások is tudják, hogy vannak bizonyos termékek (szolgáltatások), amelyek esetében a meleg nyári napok kereslet növelő hatását le sem lehet tagadni. Igen, a naptej is olyan termék, de ez a híradás most nem arról szól, hanem az ásványvízről, a jégkrémről, a sörről, a ventillátorokról és légkondícionáló berendezésekről. Nyár van.

A kereslet változása kapcsán az is az is érdekes hír, hogy a szúnyogok elszaporodása miatt erősen megnövekedett a kereslet a szúnyogriasztók és szúnyogirtók piacán (piacain). Nem is ez az érdekes, hanem a hír második része, tessék csak figyelni!

Hatalmas keresletnövekedésről számoltak be a lapunk által megkérdezett szúnyogriasztó és -irtószer-gyártók és -kereskedők, a megrendelések volumenével pedig a főként külföldi gyártás nem tud lépést tartani. Gyakorlatilag minden gyártó készlethiánnyal küzd.

Tanároként nagyon jó, mert be lehet mutatni, hogy mi az, hogy keresletnövekedés, meg azt is, hogy rövid távon ugyan rugalmatlan kínálat, de hosszabb távon viszont nem, sőt még azt is, hogy a gyakorlatban nem olyan egyszerű az árak rugalmas változása, mint az elmélet mondja. (Rugalmas árak esetén nem üres polcok lennének az ár változatlansága mellett, hanem elektromos riasztókkal teli polcok, az eredeti ár duplájáért.)
Nem tanárként meg nem annyira jó, mert marad a csapkodás...

Állítólag óriásit bukhat. Csak nem értem, hogy miért. Nem is fogom megérteni, mert a cikkből nem derül ki. Jaj, jaj! Talán majd itt kiokosít valaki, hogy hogyan is működik ez...

Ezt írta a vg.hu pár napja:

A Svájci Nemzeti Bank (SNB) 7,5 milliárd eurót is bukhatott a frank gyengítésének következtében.

Valószínűleg azonban éppen azért hagyott fel a frank árfolyamának gyengítésével, mert jelentős veszteséget kényszerült elkönyvelni.

Ha jól tudom (nem vagyok nemzetközis, sem pénzügyes, nemzetközi pénzügyes meg pláne nem), akkor a svájci jegybank az utóbbi időben úgy próbálta volt gyengíteni a frankot, hogy frankot adott el a piacon. Az a szabály, ha valamit drágítani akarsz, akkor a vevői oldalra kell beállnod, ha az árat lejjebb nyomnád, akkor az eladói oldalra. Ha az SNB frankot adott el, akkor eurot vásárolt. Hogyan bukhatott 7,5 milliárd eurot, ha egyszer eurot vásárolt? Nem értem! A devizapiaci művelet  miatti likviditástöbbletet persze kezelnie kell valahogyan (le kell kötnie), ez az úgynevezett sterilizáció, de ez meg a jegybanki eszközök kérdéskör és megintcsak nem euro.

Valaki?

Volt egy itt egy poszt a svájci frank alapú hitelekkel kapcsolatban, ahol a poszt végén azt a kérdést tettem fel a publikumnak, hogy

Meg kell-e mentenie a kormánynak a bajba jutott (magyarországi) devizahiteleseket?

(internetes szavazás)

Eredményt hirdetek: meg kell.

Micsoda nap ez a mai is... Egyrészt tele vagyunk hírekkel: a sláger téma még mindig a devizahitelesek bedőlése (nem, nem a hitelesek dőlnek be, hanem a hitelek) és a foci-vb, de van új a nap alatt (konkrétan elég meleg van a nap alatt), kánikula és hőségriadó, az időjárás meg mindig is érdekelte a népet.

Meg mi még? Hát, például az árak. Az is mindig érdekli a nagyérdeműt, hogy mi van az árakkal. Ez a két dolog tuti. Az időjárás és az árak.

Az árakkal kapcsolatban elég furi a mai nap termése. Reggel kilenckor kiderül, hogy az agrárárak az átlagos ütem (infláció) felett nőttek. Valamint, hogy a 12 havi infláció (júniustól júniusig) 5,3% lett (KSH), ami magasabb a vártnál. Majd két óra múlva már az a vezető hír, hogy a következő hónapokban csökkenhet az infláció mértéke, sőt, egyenesen nagy inflációcsökkenés jöhet.

Cikkek (linkek) a vg.hu-ról és az fn.hu-ról.

Vagyis az újságoknál először elolvasták a KSH gyorsjelentést és gyorsan írtak róla, majd amikor kicsivel később kijöttek a gyorsjelentésre reagáló elemzői nyilatkozatok, akkor azt is gyorsan megírták. Igazából nincs tanulsága a sztorinak, csak azért írtam meg hogy írjak, mert tanulságos premier plánban látni a média működését, másrészt meg elbűvöl, hogy a "rossz hír" (hiszen a 12 havi rosszabb a vártnál) milyen gyorsan a süllyesztőbe kerül, és veszi át a helyét a "jó hír" (csökkenést várnak az elemzők). Persze az újabb cikkekben is szerepel az 5,3%-os adat, de mennyire más tálalásban! Aki később nyitotta ki az on-line újságokat, az mára megspórolt magának egy rossz hírt.

Gazdasági döntéseinket különböző információk feldolgozása nyomán hozzuk. Az információk közül a legfontosabb az ár információ, ami persze általában értendő - nem az árcetlin szereplő kis szám csupán, hiszen, amikor arra a kérdésre válaszolunk, hogy komám, mennyibe is került neked ez a vizimalom?, akkor elég komplex valami áll a bemondott ár mögött. (Ha az a kérdés, hogy a fagyi mennyi volt, akkor közelebb járunk az árcédulás számhoz, bár még itt is hozzácsaphatunk némi tranzakciós és alternatív költséget a cetlin szereplő számhoz.)

A jó információ forintosítható (ezt majd pár év múlva átírom úgy, hogy eurosítható) információ. A termék kiskereskedelmi ára, a keresés költsége, az üzletkötés költsége, az alternatív költség, stb. Vannak azonban olyan információk, amelyek nehezen, vagy egyáltalán nem fejezhetők ki pénzben, mégis befolyásolják fogyasztási döntéseinket. Ilyenek például a termék vagy szolgáltatás minőségi jellemzői, a kiszolgálás minősége, a termék formai (design) jellemzői vagy (vélt) tartóssága, a szolgáltatást nyújtó (vélt) megbízhatósága. Az eladó (termelő) általában próbál olyan jelzéseket adni, amelyek alapján a fogyasztó magas pozitív értékeket tulajdoníthat ezeknek a közvetlenül nem beárazható tulajdonságoknak például tartós garanciát vállal, ami a termék tartósságára utal, esztétikusnak vélt csomagolásban kínálja az árut, kedvesen mosolyog a vevőre, stb.

Van egy olyan (pénzben szintén nehezen kifejezhető) információ, amely ugyancsak erősen befolyásolhatja a fogyasztó döntést, ez pedig a más fogyasztók elégedettsége. Jó tudni, hogy hányan lájkolják azt a nyári tábort, amit kinéztem a gyereknek, mielőtt befizetném a zsét... Így hát elég régóta bevett marketingeszközként jelenik meg az elégedett fogyasztó, mint olyan. Az eladó tudja, hogy a fogyasztó inkább olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amely mögött elégedett korábbi fogyasztók hada áll, mintsem olyat, amellyel az addigi vásárlók elégedetlenek voltak. A fogyasztó viszont tudja, hogy a termelő tudja, hogy ő szeretne elégedett fogyasztókat látni az adott áru mögött, így a termelő által megjelenített elégedett fogyasztói képpek szemben bizalmatlan. A kör bezárult. Vagy mégsem? Persze, hogy nem.

Egyrészt e fentiek okán léteznek, létezhetnek független (szakmai) minősítő szervezetek, például olyan tesztlapokkal, amelyekben az egyes termékek vagy típusok minőségi jellemzőit értékelik, hasonlítják össze. Ezek közül a legismertebbek az autós/motoros tévéműsorok, újságok, honlapok, a hozzájuk kapcsolódó (objektív) szerkesztőségekkel, szakmai szervezetekkel. Másrészt az internetnek köszönhetően reneszánszukat élik a (virtuális) fogyasztói közösségek, ahol a fogyasztók információkat osztanak meg egymással termékekről, szolgáltatásokról.Sok-sok példát hozhatnék, de csak két kedvencemet emelem ki: az egyik a tékozló homár, ahol negatív tapasztalatokat osztanak meg egymással a fogyasztók, a másik pedig az az időkép honlap, ahol (jól mérhető) időjárási adatok megosztása hozza létre azt az információs bázist, amelyet aztán mindenki kedvére felhasználhat.

A fogyasztói tapasztalatok, a fogyasztáshoz kapcsolódó információk megosztása segít abban, hogy fogyasztóként optimális döntéseket hozhassunk. Az információk megosztása (az informált fogyasztók részéről) a többiek számára pozitív externális hatást hordoz. Piaci alapon kevesebb a megosztott információ, mert a megosztó számára a közlés költséggel jár, viszont bevétellel nem, hiszen a fogadó fél többnyire nem akar fizetni a tájékoztatásért. Ezért ezek a fogyasztói közösségek többnyire támogatásokból működnek. Ezek természetesen érkezhetnek a piac eladói oldaláról is (általában adományokból, állami támogatásokból működnek), de ilyen esetekben az el nem kötelezettség fennmaradásának záloga a finanszírozói kör heterogenitása. Különben megint ott vagyunk, ahol a part szakad és nem fogjuk elhinni, hogy X cég terméke milyen kiváló (pedig akár még...), ha azt a facebook rajongói oldalt csak X cég szponzorálja.

Az a cél, hogy jól informált fogyasztóként hozzuk meg fogyasztási döntéseinket, tudatos vásárlóként viselkedjünk. Ezt kéne nyomatni.

A szokásos reggeli blog és lapszemle kapcsán botlottam ebbe a cikkbe (?) a vg.hu-n. Muszáj volt kinyitnom, annyira provokatív a címe: "Az OTP-vásárlók 90 százaléka veszíteni fog". Ráadásul az idézőjelek azt sugallják, hogy ezt valaki mondta, az olvasó meg joggal hiheti azt, hogy biztosan valami okos ember és a cikket elolvasva majd megtudja, hogy miért is gondolja ezt az a valaki.

Nos, megtudja. Azért fog veszíteni, mert nem a Tradernet Gobal tanfolyamán tanulta a tőzsdézést, illetve nem rajtuk keresztül bonyolítja tőzsdei ügyleteit. Mondta ezt az éppencsak piacra lépett cég elnöke egy konferencián. Meg hogy pár százról egymillióra emelné ügyfelei számát a magyar piacon. Gondolom például így, hogy egy szakmainak tűnő cikkben hirdet, miközben azt igyekszik elhitetni, hogy ez nem is hirdetés, hanem hír.

Vajon tényleg ennyire megvezethetőek lennénk?

Sound nem volt. Viszont balatoni strand, na az volt! Ezért a késői poszt. Gyerekkorom a Balaton mellett telt, a busz fél óra alatt Lellén volt, igaz csak naponta háromszor ment oda-vissza, de azért úgy is jó volt. (Lám, van ami nem változik: a busz manapság is háromszor fordul.) Imádom. Nem volt ez mindig így. Volt az a huszonéves lenéző-fennhéjázó időszak (balga hübrisz), amikor minden jobb volt, mint a Balaton (mentségemre szóljon, hogy közben bejártam fél Európát). Aztán hozzászelídültem a tóhoz. Az utóbbi pár évben (a gyerekkel) egyenesen élvezem. Eddig azt hittem, hogy a gyerek miatt, de ő ma nem volt, és mégis. Szuper volt! Autó, 450 Ft-os strandbelépő, törölköző a fa alá, olvasnivaló, aztán be a vízbe. Jaj, de finom volt ma a víz! Pont ahogy szeretem: amikor elindulok, majdnem meggondolom magam (hideeeg!), de aztán szép lassan mégis befelé veszem az irányt és egyre jobb. Hűs szél, a víz és a szél simogat. A parton megszárít a nap. Hekk uborkával vagy lángos. Kinek-kinek kedve szerint. Víz, nap, szél. Jó volt. Nagyon jó.

Balatonlelle, Napfény strand. Melegen ajánlom.

Ma nincs közgazdaságtan.