Már több blogon több posztban is boncolgatták ezt a kérdést: mentsük-e meg a devizahiteleseket, vagy sem? Többféle kontextusban is előkerült, rengeteg érvet olvastam pro és kontra. De a végkövetkeztetés minden esetben az volt, hogy meg kellene menteni őket.

A legérdekesebb érv ellene az volt, hogy a devizahitelesek a kedvező árfolyamot meglovagolni vágyva vették fel a hitelt és közben nevettek a forinthiteleseken, kvázi ingyenélők voltak. Most meg miért mentsük meg a saját pénzüket közösséget vállalva velük, amikor ők erre nem voltak kaphatók?

A legérdekesebb érv mellette pedig az, hogy hosszú távon nekem, aki nem vett föl hitelt, vagy épp forinthiteles vagyok nem jó az, ha sok ember "legatyásodik" és ismét csak nekem kell letartani őt különböző segélyeken keresztül.

Szerintetek?

@mig8: szerintem naphosszat lehet sorolni pro és kontra. :)
Amin múlik az a politika és nem a közgazdaságtan. A közgazdaságtan a mai állás szerint annyit tehet, hogy megmondja a különböző lehetséges megoldások (az is megoldás, ha nem csinál semmit a kormányzat) közgazdasági (várható!) következményeit.
És ez nem is baj, a tudomány pont erre való. Arra meg a politika, hogy eldöntsön egy ilyen kérdést. Ez ugyanis nem közgazdasági kérdés.

Én kér szempontra hívnám fel a figyelmet. Az egyik az árfolyam kérdése. Itt minimum 3, de inkább 4 szereplő játszik: svájci jegybank, magyar jegybank, ECB, FED (a FED azért, mert a CHF/EUR viszonyt befolyásolja a EUR/USD kereszt). A CHF/HUF kereszt alakulása pedig nyilván hat a politikai szándékokra. Ha a frank gyengül, akkor például senkit sem kell "megmenteni".

A másik, hogy ha arra az elvi alapra helyezkedek, hogy itt volt egy kockázatvállalás, ami kapcsán bukta van, akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy ki felelős? Felelős az egyén ez tiszta sor (túlvállalt, nem informálódott eléggé, előrehozta a fogyasztását, stb.). Felelős a bank, ez is tiszta (nem informált kellően, rövid távú profitra tört, túlvállalta magát, stb.) De ez mit is jelent? Azt, hogy önérdeküket követték. Mint teszi azt normális esetben minden piaci szereplő.

Felelős-e az állam? Szerintem igen.
Pont azért felelős, mert ha valakinek, akkor az államnak (politikai közösség) kell felismernie, ha az önérdek követése közösségi kockázatokat rejt, és ez esetben korlátozni az önérdek követését. Ahogy a lengyel pénzügyi felügyelet tette 2005-ben. És az csak duma, hogy a PSZÁF számára a törvény nem adott rá lehetőséget (se az MNB-nek), mert kormányzat (kormányzó pol. erő) simán módosíthatta volna a törvényt, ha ezen szervezetek elég hangosan kiabálnak. De a politika is önérdeket követett, vagyis engedett az önérdeknek (PSZÁF, MNB, kormány, mindenki), ez az óriási felelősségük! Nekik nem ez a dolguk.

Itt egy 2006-os cikk, amiben minden le is van írva szépen, ahogyan kell.
vg.hu/penzugy/hitelvalsag-kuszoben-a-lakossag-144906

ez jó hosszú lett, majd egy ínséges napon (úgyis nyár van :) kiteszem posztba is.

@kozgaztanar:

Érdekes, hogy az üzleti világban főleg közgazdászok ülnek döntési pozícióban...

Van még legalább egy szereplő: a magyar állam. Ugyanis jó gazdaságpolitikával kedvező hatást gyakoolhat a CHF/HUF árfolyamra.

Szerintem is felelős az állam. Ugyanis úgy engedte a devizahitelezést, hogy nem bástyázta körül megfelelő törvényekkel, mintha nem készültek volna fel minden eshetőségre és nem cselekedett időben (amikor beütött a válság).

Várom a vonatkozó posztodat!

@mig8: Úgy értettem, hogy amit ide írtam kommentben, azt kiteszem posztba :)
Ehhez már nem lehet sokat hozzátenni szerintem. Mire lennél még kíváncsi?

@kozgaztanar:

Jó, jó, értem én :-)))

Arra lennék még kíváncsi, hogy hogyan is képzeljük pontosan ezt a megsegítést?

Először is nyilván vannak olyanok, akiket nem kell. Hogyan döntjük el, hogy a jól meghatározott "devizahitelesek" körből kik legyenek azok, akiket támogatni kell (jól meghatározottan)?

Másodszor, mi lenne a megsegítés formája? Kápé? Állami forinthitel? A lakás tulajdonjoga átszáll az államra és onnantól kezdve a hiteles már csak bérlő? Vagy a hitel egy részét sztornózzuk?

Harmadszor, mi legyen a jövőbeli árfolyammozgásokkal? Ha ugyanis javul a forint megítélése, akkor a devizahitelesnek ismét kevesebbet kell fizetnie, mint egy átlag forinthitelesnek.

Végül, de talán ez a legfontosabb, milyen törvényekkel lehetne azt megakadályozni, hogy vki erején felül devizahitelt vegyen fel? Vagy legyen vagyoni cenzus? És ha mégis bedől? Ha a lakás nem lehet fedezet, akkor mi?

Csupa olyan kérdés, amiben dönteni nem kell, de a közgazdasági válaszok még nem tiszták. Ezek érdekelnének.

@mig8: 1) azt, aki nem tud fizetni. 2) ilyenkor a lakás a banké, az meg eladja, itt jönne be vevőként az állam (ha jól értem) és igen, a lakás az államé, aki lakbért szed. Nincs sztornó. 3) Semmi ne legyen, betiltani hülyeség lenne, de valamit ki kell találni, pl. elő lehetne írni a devizahitel mellé egy árfolyam-biztosítást, ami fedezheti a kedvezőtlen alakulás költségeit. Cégek is így csinálják az árfolyamkockázat kezelést, biztosítást kötnek ellene.
A végére is ez a válaszom. Kötelező biztosítás.

@kozgaztanar:

1) Az ördög a részletekben lakozik :-) Hogy állapítod meg, hogy ki nem tud fizetni? Önbevallással? Akkor lehetőséget adsz a visszaélésre.

2) Azaz a lakás tulajdonjoga átkerül a bankhoz, aki kilakoltat, majd eladja a lakást - eddig ez történt. Ha az állam megsegít, akkor a tulajdonostól megveszi a lakást, aki a pénzből visszafizeti a hitelt és marad mint bérlő. Jól értem? Csak félve kérdezem meg, ezt komolyan gondoltad? Tudod, hogy hány visszaélésre adsz módot?

3) Az árfolyam-niztosítás jó ötlet, legalábbis nekem tetszik. Egy baj van vele: megdrágítja a hitelt. (Máshol azt olvastam, hogy a hitelügyintézőt is érdekelté/felelőssé tenni kell tenni, hogy nagyobb alaposággal ellenőrizze a hitelfelvevő anyagi helyzetét. Ez viszont hülyeség.)

@mig8: nonono! :)
a ki tud és ki nem tud fizetni játék a bankok dolga, meg az ügyfeleké, mint ahogy az is, hogy a nem fizető elveszti a tulajdonát, ami a bankhoz kerül. Az állam csak itt jön a képbe (az eszközkezelő). Egész pontosan akkor, amikor a bank a lakást, ami már az övé, eladná a piacon. (Amúgy a kilakoltatás egyáltalán nem biztos, mert a bank is bérbeadhata az addigi lakónak, meg az új magántulajdonos is bérbe adhat az addigi lakónak).

Az egésznek az az értelme (ahogy én látom), hogy 1) a bank ne szívjon nagyot - ha tömegével viszik a bankok a piacra a bedőlt lakásokat, akkor a bekerülési érték 20-40%-áért tudják eladni, ha egyáltalán el tudják adni, merthogy eleve nem tolonganak a vevők a lakáspiacon 2) az ügyfél ne szívjon akkorát, garanciát kapjon, hogy bérlő maradhat és bérlőként ne a piaci bérleti díjat kelljen fizetnie, hanem kevesebbet. Az adófizető két ponton szív, egy ponton (hosszú táv) nyer: 1) a bankoknak kifizetett pénzt az adófizetők állják - részben állják a bankok veszteségét, az alacsony bérleti díj miatt az adófizetők részfinanszírozzák a majdani bérlők lakhatási költségeit. Amit nyernek az a lakásvagyon (állami vagyon növekedés), amit egy jobb időszakban privatizálni lehet (el lehet adni a gödörből kimászott extulajdonos bérlőnek, a vételárnál magasabb áron.

That's right. A biztosítás drágít. Pont ez a lényeg. Így piaci alapon vesznek fel kevesebben deviza alapú hitelt + akik felveszik azok meg biztosítva vannak a kockázat ellen.