A 2010-es labdarúgó világbajnokság kapcsán már volt egy poszt, ahol pedzegettem, hogy bizonyos termékek forgalmára (keresletére) kedvező hatással van a fent említett sportesemény, míg más esetekben akár a kereslet csökkenését is eredményezheti és -hogy a teljes eseményhorizontot lefedjük-, nyilván van sok ezer olyan termék vagy szolgáltatás is, amely keresletére nincs hatással. Ha eddig bármilyen kétségeink lettek volna afelől, hogy a sör azon termékek közé tartozik, amely keresletének kifejezetten jót tesz egy foci-vb, akkor vessünk egy pillantást arra a rövid hírre, mely szerint

A holland Heineken szerdán közzétette első féléves eredményét, mely 42 százalékkal magasabb a tavalyi év azonos időszakához képest.

Írja a vg.hu a vállalati hírek rovatban. Ugye, ugye?

Egy pötty ismétlés a végére: a kereslet (demand) növekedéséről vagy csökkenéséről akkor beszélünk, ha az eladások (piaci mennyiség) száma az ár változatlansága mellett növekszik. Ha az ár csökken, akkor a keresett mennyiség növekszik, nem pedig a kereslet.

Mert ugye nyáron nyaralunk, télen telelünk... Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e és ha igen, akkor mennyit is a családi nyaralásról. Mert ez ugye mégiscsak egy szakmai blog lenne, vagy mi. Azért pár benyomás, élmény, vagy éppen tapasztalat rögzítése gondolom belefér. Szerintem. Az olvasók meg vagy lájkolják, vagy nem.

Jelentem, nem értük el a teljes haszon (TU) maximumát a család teljes haszon függvényén (független változó a tengernél töltött napok száma), amely tény információ tartalma  esetünkben annyi, hogy jövőre hosszabb időre megyünk - ceteris paribus.

A pozitív eredményt nagy mértékben elősegítette a korábban is ismert és használt "délutáni alvás" elnevezésű szabályzó újbóli bevezetése - az illetékes hatóság szigorú felügyelete mellett. Továbbá a sikeres marketing ("tengernél tengeri kajákat eszünk"), amely lehetővé tette bizonyos új márkák piaci bevezetését. Nem elhanyagolható az innováció szerepe: a tengernél búvárkodni is lehet (sőt!), nem csak strandolni, valamint említésre méltó még a hosszú távú pénzügyi tervezés (inkább euronk maradjon - lásd síelés) és a fenomenális logisztikai megoldás (utazási nap = péntek) miatti maximum 5 perces várakozás - bármely irányban, bármely forgalmi csomópontnál.

Szép volt, jó volt.

Mit mondhatnék még? Hiányzik a tenger.

Volt egy Economist cikk még márciusban ezzel a címmel. (Lehet gyorsan beregisztrálni a 14 napos free access-re, aztán olvasgatni!) Hogy ugye Dealing with budget deficits - Who pays the bill?

Ez jutott eszembe, amikor a vg.hu-n azt olvastam, hogy Nagy-Britanniában "diplomás különadó" kivetését vették fontolóra, hogy az majd talán megoldja a felsőoktatás finanszírozási problémáit.

Ja igen, Nagy-Britanniában van tandíj. A fent hivatkozott cikk szerint átlagosan egységesen évi 3225 font. (Ne számoljuk át, nem érdemes.) A leendő diplomások tehát jelenleg is fizetnek az oktatási szolgáltatásokért, nem ingyenes a felsőoktatás. Nem ismerem a brit felsőoktatási rendszer finanszírozását részleteiben, de felteszem, a 3225 fontos éves tandíj nem fedezi a működési költségeket (tegyük fel, hogy az intézmények csupán fedezeti pontos működésre törekednek). A tandíj (magán hozzájárulás) mellett bevételi oldalon bizonyára megjelenik az állami támogatás (közösségi hozzájárulás) és az "üzleti világ" szponzorációja is (szintén magán). Ha rendszerszintű finanszírozási problémák lépnek fel, akkor az csupán egy dolgot jelenthet: jelenleg valaki nem fizet eleget, Uram bocsá', a jelenlegi finanszírozók közül valaki kevesebbet akar fizetni a jövőben!

Nem lepődnék meg azon, ha a recessziós időkben deficithalmozó állami költségvetés szeretné saját, eddigi hozzájárulását csökkenteni, amely manőver természetesen megköveteli, hogy prezentálja, hogy a hiányzó összeg honnan is folyik majd be az intézmények számláira.

Lehet, hogy politikailag egyszerűbb és ésszerűbb a jelenlegi tandíj emelése helyett egy reformmal előállni, de ha a reform a magán hozzájárulás arányának növelését takarja, akkor közgazdasági értelemben az eredmény ugyanaz lesz: a piaci ár emelkedik, a mennyiség (vagyis a diplomások száma) pedig csökkenni fog.

Elégedettek. Ja, nem. Elégedetlenek. Hogy mivel? Hát a munkaerőpiaci helyzetükkel és a bérekkel!
Nem is a wiener schnitzel-lel...

A vg.hu az osztrák munkáskamara közleményét ismerteti, amely szerint elégedetlenek az osztrák munkavállalók. Persze nem egyformán, hanem az ipari tanulók és az érettségivel nem rendelkezők inkább elégedetlenek, a magasan képzettek meg peace, love und happiness.

Az egyébként rövid cikkben több olyan hiba is van, ami kizárólag a szerző (szerkesztő) nyár végi dezorientáltságának tudható be - hosszú volt a fesztiválszezon, nem lehet egy-két nap alatt kipihenni...

Különösen az ipari tanulók és az érettségivel nem rendelkező munkavállalók elégedetlenek a munkaerőpiaci helyzetükkel és a bérekkel. Az elégedetlenség már tavaly jelentősen csökkent és idén sem tapasztalható javulás - áll az AK tanulmányában. Ez utóbbi megállapítás így badarság. Talán ha a mondat elején az elégedettség szó szerepelne...

A felmérésből azonban az is kitűnik, hogy minél magasabb a munkavállaló képzettsége, annál nagyobb a munkával való elégedettsége is. E tekintetben az érettségizett és felső fokú tanulmányokat végzett dolgozók messze az átlag felett vannak.

Az AK tanulmánya szerint az ilyen képzettséggel bíró és válaszoló munkavállalók 92 százaléka elégedett az életével. Más képzettségi csoportokba tartozóknál ez az arány csak 56 százalék. Éppen csak az nem derül, ki, hogy a 92% (és az 56%) kikre vonatkozik, hiszen korábban szépen összemostuk az érettségizetteket és a felső fokú tanulmányokat végzetteket, és visszautalásunk ("az ilyen képzettséggel bíró és válaszoló munkavállalók") nem szüntette ezt meg. Persze az is lehet, hogy vannak az érettségizettek és a felső fokú tanulmányokat végzettek (egyik csoport) és a rest of (másik csoport), azt viszont felmérésnek nem nevezném. Szerintem.

De hogy konstruktív legyek: az a lényeg, hogy tessék tanulni (már Lenin is megmondta), mert a végzettség (képzettség) növekedésével a munkaerőpiaci helyzet javul (lehetőségek széles tárháza) és akkor majd szépen elégedett lesz az életével majd' mindenki (mint munkavállaló ugye, mert ettől még lehet az anyósa egy hárpia vagy a férje egy részeges disznó).

Akit a téma hosszabb kifejtése is érdekel, az talál anyagot bőven a neten. Ajánlom például az MTA Közgazdaságtudományi Intézete által gondozott Budapesti Munkagazdaságtani Füzetekben megjelent kapcsolódó tanulmányokat.

Ezt egyszerűen nem tudom kihagyni, annyira cuki kis cikk. Reggeli kávézgatás közben botlottam bele. Lám-lám, van az úgy hogy a gyöngyszem a porban hever... csak le kell hajolni érte! (Izé, nem lehajolni, kattintani!)

Az öt hiba közül nekem ez a kedvencem:

2 "MY HUSBAND TAKES CARE OF OUR MONEY..."

It is time for women to get involved in paying bills, saving money and investing money -- or at the very least sit down with your husband once a month and know your financial situation.  Monique Honaman, author of The High Road Has Less Traffic, says that many women have no idea about their personal financial situation, leaving them vulnerable if something should happen to their spouse.
"Should they find themselves going through a divorce, they need to know this information in order to make some wise decisions for the good of their kids. And, it's not just relevant to divorcing couples," she says, referring to a woman whose husband died of a heart attack at age 41. "She was absolutely clueless as to their financial situation, life insurance, bills, etc. As a mom, she didn't need this stress at this time. She needed to be worrying about her kids, not figuring out the finances."

És az van, drága Olvasó, hogy ez nem vicc, ezt nem lehet elintézni egy legyintéssel, ezt kérem véresen komolyan kell venni! (És nem, ez most nem irónia.) A háztartásban (családban) IS! nagyon súlyos következményei lehetnek az olyan információs aszimmetriának, amelyben az egyik fél mindent tud a pénzügyekről, a másik meg semmit. (Értsd: sokat-keveset.)

Az információs aszimmetria a piaci (és a családi) hatékonyság szempontjából nem jó dolog. Sem magyarul, sem angolul.

A blogon korábban érintettem már a témát itt és itt...

Haha, hát szombat este van és van rosé (Paptag), van idő (csajok alszanak), van laptop, van wifi (jelminőség elfogadható/nagyon jó), úgyhogy immár sem Otok Rab, sem egyéb szentek nem állnak az útjába egy nyaralásos posztnak.

Tenger oké, zöldtészta tonhallal oké, csigaház kis rákkal oké, reggeli a teraszon oké, kabócák oké, 1 euro = 7 kuna oké. Az ágy nyikorog, a falak vékonyak ez nem annyira oké, viszont túlélhető.

Két "közgázos" megjegyzés: 1) ha szigetre mész, akkor ne csodálkozz, hogy minden drágább - szállítási költség is van a világon, tudod, Te is komppal jöttél... 2) a gyereknek igazából nem a pattogatott kukorica kell, hanem a Csőrikés pohár, amiben kapható - wow, ez ügyes!

A nemes lelkű adakozás erényének kultúrtörténete Arisztotelész etikájáig nyúlik vissza (sőt), de szerves része a zsidó hagyománynak és ezen (meg azon) keresztül a keresztény vallás (világnézet/kultúra) fontos (alap) pillére, tanítása. Az adakozás, a saját megosztásának gesztusa egyszerre jelenti a világi javakról való lemondani tudást és a másikkal (embertársunkkal) való szolidaritás (egység) megélésének képességét. Two in one. A sajátról való lemondás és annak átadásának alapja egyaránt a krisztusi szeretet. A szeretet diadala az önzés felett, amikor a másik hasznossági függvénye fontosabbá válik a sajátnál. Ez persze a gyermek-szülő viszonylatban is megélhető, de itt (a nemes leklkű adakozásnál) éppen az adja a pluszt, hogy nem az ösztön (a vér) szavának engedve mondunk le a sajátról - ösztön győz le ösztönt, hanem a tudat (lélek) és az akarat diadalmaskodik az ösztön felett. Az emberben lakozó Isten diadala az emberi állat felett.

Assisi Szent Ferenc (Santo Francesco d'Assisi) jut eszembe, amikor azt olvasom, hogy Warren Buffet és Bill Gates nem csupán széosztják vagyonuk felét (vagy többet) a szegények között, de egyenesen mozgalmat szerveznek, hasonló tettre ösztökélve milliárdostársaikat szerte a világon (ez gondolom az USA, a többit úgyis csak egy szürke massza jelöli a térképen).

40 amerikai milliárdos csatlakozott már a Warren Buffett és Bill Gates indította mozgalomhoz, amelynek a lényege, hogy a csatlakozók vagyonuk legalább felét jótékony célokra ajánlják föl.
fn.hu

Jó, nem biztos, hogy a szegények között - jótékony célra, az lehet más is, nem? -, de akkor is! Azért ez elég cool, nem?! A Figyelőnet persze egyből (szerva itt, csere ott alapon) adja a magas labdát: Nem tudni még, a milliárdosok példája mennyire ragadós, a Figyelő és a FigyelőNet mindenesetre szívesen adja közre azon magyar milliárdosok fölajánlásait, akik Buffetthez hasonló módon szeretnének morális és egyben pénzügyi kötelezettségvállalást tenni.

Persze lehetne közgazdászkodni, hogy az az adakozás nem is olyan egyszerű, hogy hoci nesze, mert a vagyon az ugye elég sok eszközben testesül meg (reál eszközök és pénzügyi eszközök) és hát jól megnézném azt, hogy egy Giotto képpel (annak eladása nélkül) hogyan lehet segíteni a rászorulókon, meg hogy itt szerény véleményem szerint nem a vagyon számít, hanem a vagyon egy részének (ami lássuk be a tőke) jövedelemtermelő képessége. Magyarul nem eladni kell a gyárat és a pénzt odaadni egy alapítványnak, hanem elég a gyárat odaadni, ami jövedelmet termel. Persze egy újabb kérdés, hogy ha nem Bill Gates tulajdonosi érdeke ösztönzi a vállalati működést, akkor hogy fog ugyanannyi jövedelmet termelni? És arról is lehetne írni (közgazdászként), hogy akkor ez hogy viszonul az állam jóléti funcióihoz, meg nyilván még nagyon sok mindenről.

És szájat húzni is lehet, hogy jaj, hát nyilván ez csak egy újabb önzés, becsvágy, hogy legyen hírnév, ami fennmarad. Hogy ne csak egy újabb (kő)gazdag haljon majd oda, akire ugyan ki emlékszik száz év múlva, de egy nagy filantróp, egy bajnok, akinek nevét alapítvány, gyermekfalu, megsegített ezrek unokái (hetedíziglen) őrzik. Most és mindörökké.

Lehetne, de nem tessük, mert Arisztotelész szerint a nemes becsvágy, amely középen helyezkedik el a felfuvalkodottság és a kishitűség között, ugyancsak pártolandó erény.

Megnéztem a Google Keresési Trendek lapon hogy mi a trend itt-ott és azt láttam, hogy Magyarországon 130%-kal nőtt az elmúlt hét napban a keresések száma a sziget fesztivál keresőkifejezésre!

130%!! Muszáj írnom egy posztot ezzel a címmel...

Ok. Megírtam.