A nemes lelkű adakozás erényének kultúrtörténete Arisztotelész etikájáig nyúlik vissza (sőt), de szerves része a zsidó hagyománynak és ezen (meg azon) keresztül a keresztény vallás (világnézet/kultúra) fontos (alap) pillére, tanítása. Az adakozás, a saját megosztásának gesztusa egyszerre jelenti a világi javakról való lemondani tudást és a másikkal (embertársunkkal) való szolidaritás (egység) megélésének képességét. Two in one. A sajátról való lemondás és annak átadásának alapja egyaránt a krisztusi szeretet. A szeretet diadala az önzés felett, amikor a másik hasznossági függvénye fontosabbá válik a sajátnál. Ez persze a gyermek-szülő viszonylatban is megélhető, de itt (a nemes leklkű adakozásnál) éppen az adja a pluszt, hogy nem az ösztön (a vér) szavának engedve mondunk le a sajátról - ösztön győz le ösztönt, hanem a tudat (lélek) és az akarat diadalmaskodik az ösztön felett. Az emberben lakozó Isten diadala az emberi állat felett.

Assisi Szent Ferenc (Santo Francesco d'Assisi) jut eszembe, amikor azt olvasom, hogy Warren Buffet és Bill Gates nem csupán széosztják vagyonuk felét (vagy többet) a szegények között, de egyenesen mozgalmat szerveznek, hasonló tettre ösztökélve milliárdostársaikat szerte a világon (ez gondolom az USA, a többit úgyis csak egy szürke massza jelöli a térképen).

40 amerikai milliárdos csatlakozott már a Warren Buffett és Bill Gates indította mozgalomhoz, amelynek a lényege, hogy a csatlakozók vagyonuk legalább felét jótékony célokra ajánlják föl.
fn.hu

Jó, nem biztos, hogy a szegények között - jótékony célra, az lehet más is, nem? -, de akkor is! Azért ez elég cool, nem?! A Figyelőnet persze egyből (szerva itt, csere ott alapon) adja a magas labdát: Nem tudni még, a milliárdosok példája mennyire ragadós, a Figyelő és a FigyelőNet mindenesetre szívesen adja közre azon magyar milliárdosok fölajánlásait, akik Buffetthez hasonló módon szeretnének morális és egyben pénzügyi kötelezettségvállalást tenni.

Persze lehetne közgazdászkodni, hogy az az adakozás nem is olyan egyszerű, hogy hoci nesze, mert a vagyon az ugye elég sok eszközben testesül meg (reál eszközök és pénzügyi eszközök) és hát jól megnézném azt, hogy egy Giotto képpel (annak eladása nélkül) hogyan lehet segíteni a rászorulókon, meg hogy itt szerény véleményem szerint nem a vagyon számít, hanem a vagyon egy részének (ami lássuk be a tőke) jövedelemtermelő képessége. Magyarul nem eladni kell a gyárat és a pénzt odaadni egy alapítványnak, hanem elég a gyárat odaadni, ami jövedelmet termel. Persze egy újabb kérdés, hogy ha nem Bill Gates tulajdonosi érdeke ösztönzi a vállalati működést, akkor hogy fog ugyanannyi jövedelmet termelni? És arról is lehetne írni (közgazdászként), hogy akkor ez hogy viszonul az állam jóléti funcióihoz, meg nyilván még nagyon sok mindenről.

És szájat húzni is lehet, hogy jaj, hát nyilván ez csak egy újabb önzés, becsvágy, hogy legyen hírnév, ami fennmarad. Hogy ne csak egy újabb (kő)gazdag haljon majd oda, akire ugyan ki emlékszik száz év múlva, de egy nagy filantróp, egy bajnok, akinek nevét alapítvány, gyermekfalu, megsegített ezrek unokái (hetedíziglen) őrzik. Most és mindörökké.

Lehetne, de nem tessük, mert Arisztotelész szerint a nemes becsvágy, amely középen helyezkedik el a felfuvalkodottság és a kishitűség között, ugyancsak pártolandó erény.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.