Kedves Mindenki!

Az a helyzet, hogy pénteken elutazunk, így a posztok sűrűsége jelentősen ritkulni fog a következő hetekben. Még az is lehet, hogy legközelebb (mármint e hét péntek utáni legközelebb) már csak a tüzijátékról posztolok. (Amit nem fogok látni, mert akkor még nem leszünk, csak pár nappal később.)

A héten még írok, bár csökkentett üzemmódban, tekintettel a nyaralási előkészületekre, amelyeket meg kell.

Mögöttem a szőnyegen egy öt és fél éves éppen fodrászatot nyitott a babáknak. Ugye érthető, ha ilyen (irgalmatlan) körülmények között - egy fodrászszalonban kell posztot írnom! - kicsit nehezebben megy a munka... Remélem sikeres lesz a vállalkozása, gyorsan kkv-vé növi magát az üzlet, sok pénzt nyer pályázatokon, lesz neki Széchenyi kártyája (2!), meg EU-s forrása és kiköltözik a nappaliból. Mondjuk az Andrássy útra, ott most úgyis nagy a pangás - állítólag.

A szerelem közgazdasági elemzése még várat magára. A jelenlegi közgazdasági paradigma (-ák): főáram, mellékáramok, váltó- és egyenáramok (highway to hell) keretein belül mission impossible. A szerelem nem csupán vakká tesz, de minden emberi számítást is keresztül húzza ellehetetleníti, márpedig a racionális kalkuláció lehetetlensége megszakítja a tudományos axiómák tér-idő kontinuumát és közgazdasági elemzések teljes csődjét eredményezi. Love makes no sense at all. A szerelmes ember világa a mátrix, a homo economicus [What Does Homo Economicus Mean? The rational human being that many economists use when deriving, explaining, and verifying their theories and models.]a való világban él - vagy fordítva, nézőpont kérdése.

Lemondott tisztségéről Mark Hurd, a világ legnagyobb személyiszámítógép-gyártójának számító amerikai Hewlett-Packard (HP) elnök-vezérigazgatója, miután egy belső vizsgálat feltárta, hogy hamis költségelszámolásokat nyújtott be a vállalatnak egy női alvállalkozóval fenntartott "szoros személyes kapcsolatának" eltitkolása érdekében. vg.hu

A HP részvények árfolyama majd' tíz százalákot zuhant. Jaj-jaj! Gondolom a tulajdonosok/befektetők kicsit bosszankodtak...
 

Business is business, love is love.

Volt már szó a blogon a szabályozásról, itt is és itt is. Most megint lesz.
Az apropót az adja, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) törvényjavaslatot készített elő és azért lobbizik, hogy e javaslatból törvény is legyen, amely rögzítené a könyvek árát, írja a hvg.hu. Ja, persze nem úgy, hogy azt egy állami hatóság állapítsa meg, hanem úgy, hogy a kiadó/importőr által megállapított ártól a forgalmazó (legalábbis egy ideig) nem térhessen el. Fix ár, verstehen?

Sok minden eszembe jut ezzel kapcsolatban. Főleg az, hogy lám-lám, a szabályozás érdekcsoport elmélete megint igaznak bizonyult, hiszen a szabályozást nem a fogyasztók, hanem maguk a szabályozandó szektorban tevékenykedő termelők kezdeményezik, és a szabályozás e módjának eredménye nyilván nem a fogyasztók, hanem a termelők jólétének növekedése lenne - jövedelemátcsoportosítás fogyasztó-termelő viszonylatban, valamint az ágazati szereplők között a kis méretű cégek javára.

Az meg milyen érdekes, hogy amikor rákerestem a témára - mert persze a vg.hu a teljes cikket a fizetős tartalomba tette -, akkor minő véletlen, belebotlottam abba a cikkbe, miszerint a GVH nem akar fixáras könyveket. El is olvastam. Egyet is értek a hivatallal. Amtől viszont tátva maradt a szám, az az, hogy a jelzett cikk 2008-as!! Vagyis az MKKE már nem először próbálkozik az árak rögzítését lehetővé tevő szabályozás elfogadtatásával. 2008-ban nem jártak sikerrel, ki tudja, talán majd most... 2008 óta sok minden változott. A GVH és a közgazdaságtan álláspontja az ügyben változatlan:

A GVH szerint a szabad árak rendszere teszi lehetővé az árak csökkentését. Az így kialakuló verseny részben hatékonyságra ösztönöz, részben - a fogyasztók árérzékenységétől függően - növelheti az eladott példányszámot is. Az ármegkötés következtében azok a forgalmazók, akik képesek lennének a hatékonyság növelésével árcsökkentésre és így piaci részesedésük növelésére, ezt a hatékony működésből származó előnyt nem tudnák kihasználni. A hatékonyság növekedésének alacsonyabb könyvárakat jelentő előnyét a fogyasztók sem használhatnák ki.
 

A teljes GVH-s elemzés itt olvasható.

És itt egy PM-es jelentés 2004-ből (rémlik még, hogy ki volt 2004-ben a pénzügyminiszter Magyarországon?), amely az 1990-es ártörvény minisztériumi felülvizsgálatáról számol be.

Az MTA KTI Verseny és szabályozás című kiadványsorozata is hasznos olvasnivaló, több, az egyes kötetekben megjelent cikk közgazdaságtani mesterképzésben "kötelező" olvasmány.

Tudom, tudom, Shakira rulez overall... Küldöm mindenkinek, aki szereti!

A munkapiac, mint tárgykör egyszerűen kimeríthetetlen, és mindamellett roppant izgalmas is. Ráadásul a laikust is érdekli, mert napi kapcsolatban van vele: munkahelye a második otthona - házastársa születésnapját elfelejti, de főnökéét soha. Vannak mindenféle munkapiaci okosságok, hogy ez meg az a reálbér függvénye, meg hogy ilyen ráta meg olyan ráta. Recesszió idején van, ami növekszik (munkanélküliségi ráta), van ami meg csökken (foglalkoztatási ráta), ha kifelé jön a gazdaság az aktuális gödörből, akkor meg fordítva. Nyilván.

Erre utal egy fn.hu-s cikk is, amiből megtudhatjuk, hogy a válság következtében 1 millió (!) munkahely szűnt meg Nagy Britanniában. (Azért csípném, ha az fn.hu betenne valami hivatkozást, nem csak úgy odabökné, hogy a CIPD jelentése szerint - lásd következő bekezdés -, hátha akad olyan elvetemült olvasó, aki megnézné azt a jelentést! GRRR!)

A Chartered Institute of Personnel and Development jelentése szerint 10 százalékkal csökkent a férfiak által betöltött olyan állások száma, amelyben heti 45 óránál több volt a munkaidő.

Ez szomorú bár, de nem annyira érdekes (közgazdasági értelemben), hiszen mint fent említettem nyilván. Mint ahogy ez is:

A válság leküzdésének jeleként értelmezhető, hogy a teljes munkaidőben dolgozó férfiak körében „szerény és alig tapasztalható” mértékben tavaly megint nőtt az újra 45 órában foglalkoztatottak száma.

Az viszont már érdekes, hogy úgy tűnik bizonyos struktúrális változásokat is felgyorsított a válság:

Az intézet szerint érezhető váltás ment végbe a gazdaságban, és kialakulóban van a „rövidebb munkaidős állások kultúrája”.

Az intézet jelentéséből kitűnik, hogy bár a munkanélküliség a válság miatt növekedett, de ezzel együtt a részmunkaidős állások száma is 330 ezerrel emelkedett.

A kérdés már csak az, hogy mi van a struktúra átalakulása mögött? Mert ha ugyanazt a heti 45 órás munkát kell most valakinek elvégeznie heti (mondjuk) 30 órában kétharmad annyi bérért, akkor annak valahogy nem tudnék tapsolni. Sőt.

Egyébként elég abszurd a szitu. A közgazdaságtan ugyanis feltételezi, hogy a vállalat a felhasznált munkát (meg mindent) nem pazarló, hanem termelékeny módon használja fel. Ha viszont kiderül az, hogy profitmaximalizáló magánvállalatoknál a vállalati működés szerves része a teljesítménypuffer kialakulása és a vállalat normál működési módjában kvázi jóléti jelleggel "eltart" bizonyos munkaerő nagyságot, amit aztán válság idején leépít, az eléggé megzavarná a magánvállalatok működési hatékonyságáról kialakult képet.
Ha hirtelen kiderül, hogy ugyanazt a terméket napi hat órában is ugyanúgy elő lehet állítani (ceteris paribus!), akkor nem értem, hogy korábban mi történt a másik két órában?

Az megint milyen egy állatorvosi lova már a mai magyar on-line gazdasági újságírásnak, hogy Szereminé (Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület elnöke) nyilatkozik a Népszavának egyet, hogy a Fidesz javaslata teljesen felborítáná a nyugdíjrendszert, és ez egyből főoldalra kerül a vg.hu-n, az fn.hu-n és a hvg.hu-n egyaránt.

Teljesen felborítja a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyát és a jelenlegi nyugdíjrendszer stabilitását, ha valóban bevezetik a 40 év szolgálati idő utáni szabad nyugdíjba vonulást a nők számára – mondta a Népszavának a Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület elnöke.

Semmi komment, semmi értékelés, semmi szakmai boncolgatás... semmi. Csak beidézik, egyel több cikk van fenn, lehet kattintani, kész. Az egyszeri(-ű) olvasó meg higgye csak azt, hogy Szereminé komoly szakértő, amit mond, az úgy van, punktum. Ja. De nem. Nem az.

Azért belinkelek egy Magyar Narancs cikket, hogy egyrészt mi is ez a Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület, másrészt honnan is jön Szereminé, akit minden tiszteletem ellenére nem tartok szakértőnek nyugdíjügyben.

Félreértés ne essék, magamat sem. Vannak, akiket igen: Augusztinovics Mária, Simonovits András és még sorolhatnám. De Szereminé nincs bent az első 50-ben. Személyes érintettségem a témában a nullához konvergál, úgyhogy bátran kiabálhatok itt akármit, nem fog felmerülni, hogy hazabeszélek, közgazdászként jártatom a számat, nem mint leendő nyugdíjas.

Közgazdászként viszont érveket kérek, tényeket, számításokat! Hogy mérlegellni tudjak, hogy racionális lehessek. Számokat, hogy lássam mit mutatnak! És azt, hogy ne nézzenek baleknak és ne gondolja senki, hogy beveszem, miszerint egy javaslat (nem törvénymódosítás, csak javaslat, kósza ötlet) felborít egy egész rendszert (nyugdíjrendszert). Nyilván nem.
A nyugdíjrendszernek is egy költségvetés bevételi és kiadási oldallal. Azt akarom, hogy megmutassa Szereminé, hogy hogyan hatna a tervezett intézkedés a kiadási oldalon, hogyan hatna a bevételi oldalon. Egyébként meg ugyanezt várom el a javaslattevőtől, ha arra kerül a sor, hogy tényleg javaslatot tesz. Mert ez, Hölgyeim és Uraim, ez eddig nem javaslat és riposzt, nem érvek és ellenérvek csatája, nem racionális vita, ahol megfontolandó állítások és azok cáfolatai sorjáznak. Nem. Ez politika. A fideszes "javaslat" célja a választói bázis megtartása (növelése) - a "svéd" szót szádra ne vedd -, az önkormányzati választások előtt, a nyilatkozó (volt szakszervezeti vezető a Népszavában... hmm) pedig MSZP-s malmokra hajtaná a fideszes vizeket.

Pápai vizeken ne kalózkodj, mondaná Esterházy.

Annyi minden történt a héten: volt ez az IMF-es "balhé", amit számos kommentár követett - hazai és külföldi egyaránt, a forint esett, majd visszajött, kilátásba helyezték leminősítésünket (mármint szuverén magyar államadósság besorolását), aztán meg túljegyezték a magyar államkötvényeket, különös tekintettel a hosszú lejáratúakat, itt a Széchenyi Kártya 2.0, az Alstrom-kocsik nem kapták meg az engedélyt, a görögök meg most éppen tankolni nem tudnak...

De inkább arról írok, aminek közgazdasági platform és pártállás semlegesen lehet örülni.

2014-től minden megváltozik! 2014 a változás éve! 2014 mindenki életét megváltoztatja!

2014-től jöhetnek az okos fogyasztásmérők!

Az okos mérők lehetővé teszik, hogy a fogyasztók a jelenleginél sokkal pontosabb és gyakoribb információt kapjanak energiafogyasztásuk alakulásáról. Segítségével lehetővé válik, hogy az energia felhasználására vonatkozó adatokat összegyűjtsék, és energia fogyasztó készülékeiket úgy üzemeltessék, hogy azok a legtakarékosabban a legolcsóbb energiát használják fel.

Sok módja van annak, hogyan legyünk környezettudatos fogyasztók. Meg annak is, hogy jövedelmünket hatékonyan költsük el. Persze az a legjobb, ha egyszerre lehetünk hatékony és "zöld" fogyasztók. Látnunk kell, hogy megéri... hiába, a gazdasági szereplő költség-haszon alapon mérlegel.

A cikk szerint megéri. Azt írják, hogy a bevezetés nemzetgazdasági szinten mintegy 100 milliárd forint hasznot hozna.

Namost ha a fogyasztók 110 milliárdot nyernének, a környezeti haszon meghaladná az 50 milliárdot, meg az egyebek (nem írom ide az összes ilyen-olyan megtakarítást, nézzétek meg a cikket), akkor ebből az következik, hogy a bevételi (megtakarítás) oldalon összejön vagy 200 milliárd. Ha ez igaz, akkor mivel profit = bevétel - költség, a bevezetés költsége elérheti a 100 milliárd forintot.

Azt gondolom, hogy nem lesz ez olyan egyszerű... Mármint az okos mérők elterjedése. Kell majd hozzá önerő, meg állami támogatás vagy banki finanszírozás, meg hasonlók. És kb. olyan sebességgel fog haladni (a meglévő mérők cseréje), mint a panelprogram, vagy a nyílászárók cseréje. Van ez a fránya terjedési sebesség. Nem ám csak úgy hipp-hopp! Ettől még a hír jó, csak vigyázzunk, hogy hogyan értjük az új vívmány gazdasági jelentőségét. 

Hogy én mit fogok tenni 2014 nyarán? Brasil, Brasil ...

Kész, vége. Minden odalett, egy világ dőlt össze most a fogyasztóban:

Sehol se repül jövőre a Red Bull

Vajon mi történhetett a szárnyakkal?!

Több könyv viszont eladó. Mert volt egy kis időm és energiám szelektálni a könyvtáramban. Főleg szépirodalom. Keresek valami alkalmazást, amivel a blogon aukciózhatok... :)

Szerintem nem fogok találni. :(

Meg egy autó is.

Esetleg nem akar valaki venni egy autót pár tucat regénnyel a csomagtartóban?