Mármint Mel Gibsonon kívül, úgy értem... Sokszor belefutottam mostanában a Femina.hu televíziós reklámfilmjébe. (Igen, tévénézés közben, nem pedig úgy, hogy este kocogtam és szembejött.) Nagyon nyomulnak... Rákerestem, és találta egy augusztus végi Kreatív Online hírt a fent említett női portál arculatváltásáró.A reklámfilben egy fiatal lány látható, aki azt mondja, hogy a Femina.hu olyan, mint ő. Vagy valami ilyesmi. A lényeg (a mondanivaló) az, hogy neki való, mert róla szól, olyan mint ő. Értjük.

Kíváncsi ember vagyok, sok minden érdekel, gondoltam megnézem magamnak ezt az online magazint, hátha megtudom, hogy milyen is egy fiatal lány, mi érdekli, mi kell neki?

Megnéztem. Mondom, hogy mi érdekli (ezek a rovatcímek): fogyókúra & fitnesz, utazás, gyerek, szex & szerelem, szépség & divat, recept, egészség, ezotéria, otthon, terasz, sztár. Ennyi. Politika? Közélet? Társadalom? Gazdaság? Üzlet? Ugyan már!

A jó női magazinban van egy szexi focista (képekkel), 10 tipp, hogy hogyan csábítsuk el a kiszemelt hímet, 5 ok, hogy ezt ne a munkahelyen tegyük, egy kis sszösszenet arról, hogy hogyan készüljünk fel a szülésre (egy arról, hogy hogyan éljünk teljes életet gyermekvállalás nélkül - az egyensúly végett), horoszkóp, sorselemzés, cikk a szerencseszámokról, receptek, egy tuti fogyókúrás izébigyó, meg hogy hogyan varázsoljuk otthonosabbá laptopunkat/szobánkat/szemüvegünket.

A többi a férfiak sportja. Nézd már, én meg azt hittem, hogy túl vagyunk a női emancipáción! Úgy látszik tévedtem. Ja, hogy vannak nők, akik vállalatokat irányítanak? Vannak, akik országokat vezetnek? Vannak, akik közösséget szerveznek, opciós ügyleteket kötnek, CHF árfolyamot figyelnek, beosztják jövedelmüket, kezelik befektetéseiket, részecskét gyorsítanak és hősi halált halnak Afganisztánban (R.I.P.)? Ez nem számít. Jobb nem is beszélni róluk, rendes nő nem foglalkozik ilyesmivel.

Gondolom a Fenina.hu (és hogy ne legyek igazságtalan a Feminával, róluk beszélek, de az összes női portálra/magazinra gondolok) szerkesztősége (tulajdonosai) szerint ők dezertáltak a "női világból". Árulók. Vagy mi.

akkor nem olyat írunk, hogy Kevesebb szőlőtermés, de növekvő felvásárlási ár Tokajban, hanem olyat írunk, hogy ÉS növekvő felvásárlási ár! Mert annak ellenére, hogy agroinfo, azért az alap, hogy a kínálat csökkenése (kínálati függvény balra el, keresleti függvény a helyén marad) a piaci ár növekedését eredményezi. Nem DE. Nem lepődünk meg. Nem csodálkozunk. Nem írjuk azt, hogy A kedvezőtlen időjárás miatt mintegy 30 százalékkal kevesebb szőlő terem az idén a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidéken, a felvásárlási árak viszont 25 százalékkal emelkednek.

Nem VISZONT, hanem ÉS! Tudjuk, hogy ez következik. Ha - akkor. Ismerjük a piaci mechanizmus működését. Mert tanultuk.

Irgumburgum!

Azt mondja az fn.hu (a Magyar Nemzetre hivatkozva - egyébként nem tudom mennyire nyilvánvaló, de azért szögezzük le, hogy pár évig nem a Népszabadságra hivatkozva jönnek az ilyen értesüléses hírek, hanem..., nyilván), hogy APEH: célkeresztben a nagyhalak. Hmm. Túl azon, hogy nem nagyhalak, hanem nagy halak - te jó ég, még a google is kijavít, ha a nagyhalakra keresek rá! - a hírnek van közgazdasági olvasata is (túl a politikain, amit megtartok magamnak).

Gyökeresen megváltoztatja szemléletmódját az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. A szervezet szakít az elmúlt évek gyakorlatával: a korábbiakhoz képest lényegesen kevesebb vagyonosodási vizsgálatot indít majd, s az ellenőrzéseket a korábbi gyakorlat, vagyis a középosztály megfélemlítése helyett a nagyban utazó adóelkerülők utolérésére használja fel.

Ha az államigazgatási szervek működését lehet közgazdasági (hatékonysági) értelemben megítélni anyway, akkor ez tutira az a terület, ahol a hatékonyság (eredményesség) mérhető. Egyik oldalon az ellenőrzésre felhasznált erőforrások állnak (az ellenőrzés költsége), a másik oldalon az ellenőrzések hozama, vagyis a pótlólagosan beszedett adó + bírság - megspékelve egy átlagos (elvárható) felderítési valószínűséggel. Nem elképzelhetetlen, hogy a pótlólagos ellenőrzés költsége az eddigi gyakorlatot tekintve jócskán meghaladta a pótlólagos ellenőrzésre jutó bevétel várható értékét... Sőt. A hivatal gyakorlatának megváltozása arra enged következtetni, hogy az eredményességet oly módon kívánják javítani, hogy a pótlólagos ellenőrzési bevétel várható értékét növelik azáltal, hogy azoknál vizsgálódnak, akik értékes vagyontárgyakkal bírnak, esetleg luxuskörülmények között élnek. Gondolom a cél a hatékonyság (eredményesség) növelése. Ha az újabb ellenőrzés költségét nem lehet csökkenteni, sem a felderítési valószínűséget növelni, akkor közgazdaságilag ez a helyes lépés.

Még akkor is, ha az idezett cikk azon félmondata, miszerint a korábbi gyakorlat, vagyis a középosztály megfélemlítése inkább politikai, mitsem közgazdasági fordulatra utal.

Sajnos.

Írok egy gyors bosszankodós posztot. Okés? Naná!
Nem feltétlenül tudja mindenki, hogy mi az a CSR, ezért gyorsan elmondom - meg belinkelem.

A CSR nem más, mint a Corporate Social Responsibility, vagyis a vállalati társadalmi felelősségvállalás rövidítése. A közgazdaságtan ugye azt mondja, hogy a vállalat profitmaximalizásó (a pénz az úr), ez viszont elég gáz néha - mármint hogy csak a profit számít -, úgyhogy sok kedves és okos ember kitalálta, hogy ne legyen így (ettől még persze így van), és a cégeket ösztönözzük már arra, hogy tegyenek azért a közösségért, amelyben működnek. Adakozzanak, jótékonykodjanak, támogassanak. Tegyenek jót, hogy jótett helyébe jót várhassanak (jó nagy profitot - most gonosz vagyok, ez egy ilyen nap).

Számos vállalat van, ahol aktív CSR tevékenység folyik. Szerintem mondjuk az a legjobb CSR, ha jól megfizetik a dolgozókat, időben hazaengedik a őket, nem sunnyogják el a túlórákat, meg a szabadságolást, nyitottak a rugalmas munkaidőre, van lehetőség munkahelyi étkezésre, van munkahelyi gyermekmegőrzés, sportolási lehetőségek, nem húzzák le az ügyfeleket, időben fizetnek a partnereknek, stb., de vannak olyanok, akik szerint jobb mindenkit gátlástalanul/gátlásosan kihasználni (lásd profitmotívum), és közben a média felé villantani egy gyermekétkeztetés-támogatást. A gyermekétkeztetés-támogatást persze én is lájkolom, csak jobb lenne a fentiek mellett és nem helyett... ja, hogy az már nem kapitalizmus, hanem szocializmus? Bocsika!

Ezt találtam egy külföldi-hazai bank weboldalán:

Magyarországon a pénzügyi jártasság és az általános pénzügyi ismeretek terén végzett kutatások kimutatták, hogy a legtöbben idegenkednek a pénzügyektől. Ennek hátterében egyrészt a pénzügyi nyelvezet, másrészt a pénzügyi fogalmak hiányos ismerete áll.
A magyar lakosság nagy része nem tartja elegendőnek a pénzügyi termékekről és szolgáltatásokról rendelkezésükre álló információt.

Ezt a problémát felismerve határozta el 2007 őszén az RTL Klub egy hiánypótló műsor létrehozását, amelyet a ... örömmel támogatott. A műsor céljai egybevágnak a Raiffeisen Bank célkitűzéseivel: egyszerűen, érthetően beszélni a pénzügyekről, pénzügyi szolgáltatóként felelősséget vállalni és aktívan tenni a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítéséért. (a "..." a szerkesztő műve, vagyis az enyém)

A Pénzügyekről Tömören című sorozat célja, hogy a nézők megbízható tájékoztatást kapjanak a pénzügyek terén, a szükséges alapfogalmakat jobban megismerhessék és a tágabb háttérismeretek birtokában tudatos és helyes döntéseket hozhassanak. 

2008-ban Tömör professzor előadásai az alábbi témákkal folytatódnak az RTL Klubon:

Mit kell nézni a hitelszerződésben?
Mi az a THM?
Jelzáloghitelek
Milyen törlesztési módot válasszunk?
árfolyamkockázat
Adóslista
Internet bankolás
Hitelkártya
Fizetés kártyával
Befektetések
Hosszú távú rendszeres megtakarítások
Befektetési alapok
Biztosítások

Tömör professzor előadásai megtekinthetőek az RTL Klub honlapján:

http://www.rtlklub.hu/musorok/tomor

 Namost az van, hogy az on-line tartalom az olyan, hogy nagyon kell vele vigyázni, mert visszafelé is elsülhet. Beszédes, hogy a felület egy 2008-ban futó televíziós tartalomra hivatkozik. 2010-ben. Arról nem is beszélve, hogy a hivatkozott link nem mutat sehová (hiszen már nincs műsoron a sorozat), a tartalmak nem kerültek fel, nehogy már az érdeklődő web-es közönség bővíteni tudja pénzügyi ismereteit.

Elmondom, hogy szerintem hogy volt: a fenti bank vélelmezhetően valamit elrontott, amiért a GVH, vagy a PSZÁF kicsit morcos lett és azt mondta, hogy vagy büntit fizettek, vagy mondjuk valami általános tájékoztató izével is megoldhatjuk. A bank az izét választotta, mert az még reklám is, hiszen ott az embléma (meg a műsoridő), ja meg majd beírjuk a CSR-tevékenységek közé is. (Alternatív verzió: a tévécsatornával volt valami biznisz, ja, meg majd beírjuk a CSR-tevékenységek közé is.) Mondtam már, hogy ma gonosz vagyok?

Három megjegyzés a végére: 1) a mai helyzet (lakossági devizahitelállomány és annak következményei) azt mutatja, hogy a műsor nem érte el célját - nem is érhette, mert nem a 60 másodperces (reklámidőben vetített) rajzfilm nem a megfelelő eszköz a pénzügyi kultúra/tudás növeléséhez, 2) talán jobb lett volna, ha a bank maga informálta volna sokkal jobban meglévő és potenciális ügyfeleit (mondjuk ehhez képzettebb alkalmazottak kellenek, akik nem abban érdekeltek, hogy minél rövidebb idő alatt minél több hitelügyletet hozzanak tető alá, vagyis a vállalati belső sztenderdeknek kellene változniuk), 3) az árfolyamkockázat a listában vajon direkt kezdődik kisbetűvel?

A tanév. Nem, nekem még nem, a hallgatók ilyenkor még mindenféle gólyatáborban próbálják elhinni, hogy egy felsőoktatási intézmény polgárai lettek. (Persze csak próbálják. Igazán rájönni majd csak a vizsgaidőszakban fognak...) Az oviban viszont ma volt az első nap - egy hosszabb nyári szünet után. Jól ment. A vártnál kisebb forgalom mellett gyorsan beértünk, lezavartuk az év eleji kötelezettségeket (cipős- és ruhásszekrény választás) és indult a napi rutin (átöltözés, fogmosás, elbúcsúzás). Délután találkozunk.

Közgazdászként mindig is vallottam, hogy fontos az előrelátó megfontolás, a fürkészéses, ha tetszik, a stratégiai tervezés. Ennek jegyében az elmúlt két órában általános iskolák honlapjait böngésztem, fórumok hozzászólásait olvasgattam, linkek tucatját nyitottam meg, miközben Párom nyugtatgattam, hogy ne aggódjon, megfelelő általános iskolát fogunk találni a gyereknek, minden rendben lesz, szépen megtanul majd mindent, okos lesz (már most is az), kedves, szép és vidám, meg főleg boldog.

Stresszes dolog szülőnek lenni, de nem cserélném el semmiért sem.

Idén szerdai napra esik szeptember elseje, a naptár szerint ekkor kezdődik az ősz. "Itt van újra" - ha idézni akarnánk a láng lelkű költőt. Persze nem csak a naptár mutatja, hogy vége meterológiai nyárnak, érezzük ezt akkor is, ha nem pillantunk oda, hűvösebbek a nappalok, barnulnak a levelek a gesztenyefán, érik a szilva a gyümölcsösben. Miegymás.

Meg aztán a fürdők strandok is bezártak tegnap. Egészen pontosan a budapesti szabadtéri strandok. Mert a Széchenyi, a Gellért vagy a Rudas természetesen egész évben látogatható.

Ma zárnak be a budapesti szabadtéri strandok; aki azonban ősszel is strandolna a fővárosban, a Dagály fürdőben továbbra is megteheti, és az időjárástól függően október végéig nyitva tart a Gellért fürdő külső területe is - közölte a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. Ősszel újraindulnak a Fürdőváró napok.

De miért is? A vállalat tudja üzemeltetni őket ősszel? (Vagy télen?) De. Tudja. Tudná. Lehet, hogy kicsit magasabb költségekkel - szeptemberben már össze kell söpörni a faleveleket, télen meg jégmentesítés, hólapátolás, stb. -, de technikailag (gyártás) megoldható lenne. Akkor meg miért? Mert a strandok (strandolás) kereslete a nyár végével drasztikusan csökken. A fogyasztók változatlan árak mellett kevesebb strandbelépőt vásárolnak. A vállalat ehhez alkalmazkodik, ezért csökkenti kínálatát.

Az eset közgazdasági "érdekessége" az, hogy a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. monopólium - csak regionális, de mégis -, így egyrészt alkalmunk nyílik a nyelvi különbségben is megjelenő közgazdasági eltérés bemutatására: a versenyző piacon kínálati függvényre gondolunk, ha kínálatot mondunk, a monopóliumnál hasonló esetben kínált mennyiségre gondolunk. (Monopólium piactípuson nincs kínálati függvény.) Másrészt a példa remekül illusztrálja azt a tételt, hogy a kínálat alkalmazkodik a kereslethez - még monopólium esetében is - és nem fordítva.

Bye bye Summer! (Natalia Barbín is megmondta) 

Én szeretem Amerikát. De tényleg! Szeretem Dél-Amerikát, Közép-Amerikát és szeretem Észak-Amerikát is. Nem úgy, hogy mondjuk csak Kanadát (ami elég észak), hanem az Amerikai Egyesült Államokat is. Szeretem és nem szeretem. Egyszerre. Ugyanúgy, mint ezt a 93 ezer négyzetkilóméternyi földdarabot itt (imhol), azt ott, a nagy vizen túl is van miért szeretni és van miért nem szeretni.

Ma azt olvastam, hogy százezren tüntettek Obama egészségügyi reformja ellen Washingtonban. Ez jó, ilyen a demokrácia, ti. szabad országban szabad véleményt nyilvánítani.

Meg azt is olvastam, hogy a "tüntetők szerint Obama szocializmust kíván bevezetni az Egyesült Államokban", egész pontosan:

Washingtonban több mint százezren tüntettek tegnap Barack Obama politikája ellen. A bírálatok egyik fő célpontja az év elején életbe lépett egészségügyi reform volt. A megmozdulás résztvevői azzal vádolták az amerikai elnököt, hogy szocializmust kíván bevezetni az Egyesült Államokban.

Aha. Most éppen nem tudom eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek... Azt tudom, hogy bár meggyőződésem, hogy a szabad vélemény és annak kinyilvánítása jó dolog, addig a tudatlanságot mindig is elleneztem.

Azért van egy tippem (mellőzve minden teoretikus okoskodást), hogy az ötvenes években kitelepített Józsi bácsi mit mondana a szocialista veszély ellen tüntető amerikai konzervatívnak...

Nincs sok időm ma posztot írni, mert fel kell fúrnom a leszakadófélben lévő karnist a gyerek szobájában. (A közgáztanár is ember.)

Úgyhogy rövid leszek és velős.
Van itt egy hír a napi.hu mai kínálatából, amely szép példa arra, hogy a növekedés egy nagy gazdaságban is lehet exportvezérelt. Persze van erre más példa is, Japán a nyolcvanas években, de hol van már a tavalyi hó. Ez meg most van. A német növekedésnek pedig mi ugye mindig örülünk, bármi is mozgatja, mert az ő növekedésük minket mozgat. Nem kicsit.
(Hogy van-e ehhez köze a "gyenge" euronak és pontosan miért is jó nekünk a német növekedés, azt az olvasók fantáziájára bízom. Lehet ötletelni a kommentekben!)

A német gazdaság 2,2 százalékos második negyedéves növekedését szinte kizárólag az exportnövekedés és a több befektetés diktálta, miközben a fogyasztás gyakorlatilag stagnált.

Csak azt nem értem, hogy miért az a címe a vg.hu-s cikknek, hogy "Végre nőtt a német fogyasztás"?! Mindegy. A fúráshoz nem ennek megértése kell, hanem fúró.
What a Wonderful World!