Szalay-Berzeviczy Attila cikke az index.hu-n olvasható, Jobban szeretjük a miniszterelnököt, mint a saját pénzünket? címmel. A szerző a BÉT (Budapesti Értéktőzsde) volt elnöke, így azt hihetnénk, hogy tudja mit beszél. Sajnos nem. Nem tudja. Vagyis lehet, hogy tudja, de az még rosszabb, ugyanis ez esetben tudatosan téveszti meg az olvasókat. Persze a cél akár nemes is lehet: "el a kezeket a magánynyugdíjpénztáraktól", de semmiképpen nem szentesíti az eszközt. [Mondom "lehet". Ez, hogy mindenki értse, itt és most egy semleges pozíció.] Egy (vélt) szakmai tekintély ne beszéljen össze-vissza (badarságokat), pláne ne tegye ezt propaganda okán. Soha, semmilyen körülmény közepette!

Ha a nyugdíjpénztári rendszerünk eltűnik, akkor a feltörekvő magyar vállalatok tőkebevonó lehetősége drasztikusan beszűkül. Éppen ezért fontos felismerni, hogy a hazai lakosság a magán-nyugdíjpénztári megtakarításain keresztül a Budapesti Értéktőzsdén nem kaszinózik, hanem magyar munkahelyeket teremtő magyar vállalati szektor fejlődését, növekedését finanszírozza és olyan magyar sikerekben szerez tulajdonrészt, mint a CIG Pannonia Biztosító, a Danubius Hotel, a Rába, a Synergon, az RFV vagy a Zwack Unicum. - így Szalay-Berzeviczy az első bekezdésben.

Nem, nem és nem.

Először: A magyar vállalatok tőkebevonási modellje, akárcsak másutt a kontinensen, nem a tőzsdei részvénykibocsátás, hanem a banki finanszírozás. Tőkepiac mindkettő, de a mi utunk (történelmileg) nem a tőzsde, hanem a bank. Éppen ez a különbség az amerikai (angolszász) és a kontinentális európai modell között.

Másodszor: A magyar lakosság nyugdíjpénzei 2009. január 1-ig a közelébe sem mentek a BÉT-nek. Ugyanis a pénztárak 95%-ban vagy még annál is magasabb arányban űllamkötvényeket tartottak (hazait), a hazai részvények állománya elhanyagolható volt. Miután az állam 2007. január elsejétől lehetővé, majd 2009. január elsejétől kötelezővé tette a befektetések (nyugdíjpénzek) diverzifikálását (választható portfóliós rendszer) és gyakorlatilag előírta számukra azt, hogy bizonyos portfóliókban növeljék a részvényarányt, nos a nyugdíjpénztárak (a nyugdíjpénzek) csak ez után kezdtek a BÉT-en megjelenni.

Harmadszor: Végezetül számomra eleve kérdés, hogy van-e létjogosultsága egy olyan tőzsdének, ahol 5 évente van egy bevezetés, a papirok száma alig növekszik egy évtized alatt, a kapitalizáció inkább csökken, a jelenlévő cégek túlnyomó többsége pedig nem azért van jelen, amiért egy rendes országban a rendes vállalat jelen van a tőzsdén, hanem mert vagy muszáj neki (kisebbség), vagy mert a tőzsdei cégek osztalékkifizetéseire kedvezőbb adózási szabályok vonatkoznak, mint a nem tőszdei társaságokéira (a többség).

Nem tudom, hogy Szalay-Berzeviczy cikke hogyan folytatódik. Az első bekezdésen úgy felhúztam magam, hogy nem olvastam tovább. Így járt.

Vagy haszonáldozat költség, esetleg feláldozott-haszon költség, de akár haszonlehetőség költség is lehetne, vagy csak simán lehetőségköltség (egybeírva - lásd wiki). Ugye, ugye? Nem is olyan könnyű az angol szakzsargont fordítani. Maradjunk annyiban, hogy az opportunity cost kifejezés ilyeténmód szerteágazó és időnként nyelvtörő jellegű magyarításai helyett mi az egyszerű, ám nyelvileg ugyancsak kifejező alternatív költség (amúgy egyre bevettebbé váló) kifejezést használjuk. Az opportunity cost fordítása (magyarítása) tehát az alternatív költség. Kész, passz.

When economists refer to the “opportunity cost” of a resource, they mean the value of the next-highest-valued alternative use of that resource. If, for example, you spend time and money going to a movie, you cannot spend that time at home reading a book, and you cannot spend the money on something else. If your next-best alternative to seeing the movie is reading the book, then the opportunity cost of seeing the movie is the money spent plus the pleasure you forgo by not reading the book. (írja a fenti hivatkozás első bekezdése)

Bizonyára feltűnt, hogy az elmúlt hetekben a blogbejegyzések (posztok) száma csökkent, mondhatni a bejegyzés/hónap mutató az átlagos szint alá süllyedt.
Mi az oka ennek, Hölgyeim és Uraim, kedves Olvasók? Mi az ok? Az ok természetesen az alternatív költség változásában rejlik. A helyzet az, kérem tisztelettel, hogy megnőtt a posztírás alternatív költsége. Míg korábban az amúgy igen magas posztírási tevékenység hozam (a posztírás haszna) rendre magasabbnak bizonyult egyéb alternatívák egyéb hozamainál, addig mostanában az egyéb alternatívák közül kettő esetében is rendkívüli hozamnövekedés történt, ami azt eredményezi, hogy a döntési szituációból (az erőforrások továbbra is szűkösen állnak rendelkezésre) bizony nem a posztírás kerül ki győztesen. Az egyik ilyen alternatíva (amit a posztírás helyett választhatok) a szakdolgozatokkal/szakdolgozatos hallgatókkal való foglalkozás, a másik pedig a karácsonyi előkészületek, bevásárlás menedzselése. Mit is tehetnék? Amúgy is, de közgazdászként pláne, alkalmazkodnom kell a változó hozamokhoz, mely alkalmazkodás eredménye a kevesebb poszt, több szakdolgozati konzultáió és több karácsonyi teendő.

Aggodalomra azonban nincs ok, az egyensúly mindig dinamikus!

A közgazdászok számára semmi meglepő nincs abban a hírben a hír, hogy a jövő eseményei  hatással van a jelenre.

Az nem különösebben meglepő, hogy a jelen eseményei kihatással vannak a jövőre. A Cornell University egyik professzora azonban bizonyítékokat talált arra, hogy a jövő is hatással lehet a jelenre.

Az alapállítás a következő: ha a kettős vaktesztbe bevont alany előtt egy pillanatra felvillantják a csúnya szót, sokkal nehezebben beszél a rögtön utána elé tárt kellemes képről, mintha a szép szót látta volna. Nincs ebben semmi meglepő, fordított gátlások lépnek közbe, amik lassítják, megnehezítik az agy átállását az egyik érzelmi állapotról a másikra.

Az viszont már meglepő, hogy a kísérlet fordítva is működik: nehezebben beszélnek kellemes képekről azok, akiknek a kép megnézése után a csúnya szót fogják felvillantani. A különbség nem szignifikáns, de igazolható, kimutatható, és Daryl Bem ezerfős minta segítségével bizonyította be, hogy nemcsak véletlenről van szó, vagy legalábbis erre elég kicsi az esély: egy a 74 milliárdhoz a kutató szerint. index.hu

A közgazdaságtan régóta hangsúlyozza a jövőre vonatkozó várakozások fontosságát. Az általános séma az, hogy a jövőre vonatkozó várakozások hatást gyakorolnak a jelenbeni viselkedésre, a jelenbeni viselkedés pedig előidézi a jövőben várt eseményt. Ez az önbeteljesítő jóslat. Azt gondolom, hogy hiány lesz fából, ezért elkezdek fát vásárolni (hogy nekem azért legyen fám). Mások is így vélekednek, a kereslet növekszik, az eredeti ár mellett valóban hiány keletkezik.

A kérdés az, hogy a közgazdaságtan határain túl is igaz-e, a fenti összefüggésrendszer? A cikkben idézett kísérletnek ugyanis két olvasata lehetséges: az egyik az, hogy az objektív és általunk nem befolyásolható jövőbeni esemény hatott valamiképpen a jelenre. A másik olvasat szerint viszont a jelen eseményei alakítják a jövőt. Vagyis akik nehezebben beszélnek kellemes képekről, azok befolyásolják (ezzel) azt, hogy számukra a csúnya szót mutassák fel...

A tökéletes (vagy tiszta) verseny piaci forma persze elméleti kategória. A valóságban mint olyan nem létezik, legfeljebb olyan piacokat találunk, amelyek majdnem olyanok, mint a tökéletesen versenyző piac, amely piacok nagyon (nagyon-nagyon) közel állnak ehhez az elméleti kategóriához. A tökéletesen versenyző piac arról ismerszik meg, hogy bizonyos feltételek jellemzően teljesülnek az adott piacon.

Az Economist A-Z szócikke a következő:

Perfect competition:

The most competitive market imaginable. Perfect COMPETITION is rare and may not even exist. It is so competitive that any individual buyer or seller has a negligible impact on the market PRICE. Products are homogeneous. INFORMATION is perfect. Everybody is a price taker. FIRMS earn only normal PROFIT, the bare minimum profit necessary to keep them in business. If firms earn more than that (excess profits) the absence of barriers to entry means that other firms will enter the market and drive the price level down until there are only normal profits to be made. OUTPUT will be maximised and price minimised. Contrast with MONOPOLISTIC COMPETITION, OLIGOPOLY and, above all, MONOPOLY.

A tökéletesen versenyző piacon sok, a piac méretéhez képest kis méretű szereplő tevékenykedik, az informáltság tökéletes, a termék homogén, senki sem tudja (méretéből és a termék homogenitásából adódóan) befolyásolni a piaci árat, így a szereplők árelfogadóak, a szereplők hosszú távon normál profitot realizálnak, mivel a szabad mozgás miatt (be- és kilépések) az egyes piacokon realizálható profit szintje kiegyenlítődik.

Sok példát lehet hozni a gyakorlatból, sok konkrét piac van, ahol szinte tökéletes verseny folyik. A leggyakrabban talán a mezőgazdasági termények piacait szoktuk felemlegetni, mint "kvázi" tökéletesen versenyző piacokat. Adott a kis üzemméret (farmergazdaságok), a homogén termék (takarmánykukorica), a tökéletes informáltság (hozzáférhető ár és egyéb információk), a piacok közti szabad mozgás lehetősége és a kukorica ára a piacon (árutőzsde) határozódik meg, az ár alakulására az egyes szereplőknek nincs befolyásuk, a szereplők árelfogadóak.

A termék homogenitása egy érdekes feltétel. A homogenitás (egyneműség) itt azt jelenti, hogy az egyes termelők nem képesek és/vagy nem akarnak minőségi különbséget létrehozni, illetve, ha van is (lehetséges) minőségi különbség létrehozása, az a fogyasztó számára nem érzékelhető és/vagy nem fontos. Abban a pillanatban, amikor a termelő képessége, hogy minőségi különbséget produkáljon a másik termelőhöz képest, találkozik a fogyasztó igényével, hogy legyen minőségi különbség, nos abban a szent pillanatban születik meg a márka. A márkázás ugyanis nem jelent egyebet, mint a minőségi különbség kimondását. Elnevezem a termékemet, ez által megkülönböztetem a többi (hasonló) terméktől, mert az enyém más, mint a többi. Érzékelhető minőségi különbséget hoztam létre. Ha a fogyasztó nem igényli (nem érzékeli) ezt, akkor a márka elhal, mert a márkázás költsége meg fogja haladni a márkázásból származó bevételt.

Ez nem banán, ez Chiquita! - szól a szlogen. Ha a márkázás sikeres, akkor sikerül kialakítani a banán keresletén "belül" a Chiquita keresletét, amelynek persze akkor van értelme, ha a két kereslet árrugalmassága különbözik egymástól.

Hogy a banán homogén termék-e vagy sem, azt végső soron a fogyasztók döntik el, konkrétan a gyümölcsöspultnál a vásárlásaikkal.

(Ez itt a reklám helye.)

Első éves hallgatók figyelem! Tavaszi félévben alkalmazott mikorökonómia tantárgy (re)loaded! Aki hallja adja át (és vegye fel)! Lesz benne minden jó, ami az alaptárgyból kimaradt: teljes árhatás felbontása, hosszú távú költségfüggvények, tragacspiac, duopólium modellek, fogolydilemma, és egyéb piacszerkezetek, inputoldali optimalizáció, jóléti közgazdaságtan, közösségi döntések.

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti! És főleg azoknak, akik közgazdasági/gazdálkodási mesterszakra mennének majd. Valamikor. Mert ahhoz, hogy majd ..., ahhoz ez kell most. A jövő most kezdődik el! Meg annak is, aki oda nem, de pallérozni, csiszolni, többet tudni - mármint közgazdaságtant - szeretne!

Azoknak a hallgatóknak, akik tavasszal írják és adják be szakdolgozatukat lassan témát és ezzel együtt konzulenst kell választaniuk. Nálam is jelentkeztek páran, meg talán még fognak is, illetve van pár ember, aki a tavaszi félévben jött, ők most adják be a dolgozatot. A végzősök közül (szakdolgozók közül) sokan alábecsülik, a témaválasztás jelentőségét. A jó témaválasztás segíti, a rossz akár meg is akadályozhatja a szakdolgozat létrejöttét - és akkor a dolgozat minőségéről még nem is beszéltünk.

Nálam általában sok téma közül lehet válogatni, viszont jellemzően általános megfogalmazásban adok meg szakdolgozati témákat. Piacelemzés, az állam gazdasági szerepvállalása - konkrét intézmény működésének elemzésén keresztül, meg ilyenek.

Ha valaki engem választ témavezetőnek, akkor nem számíthat arra, hogy "konkrét segítséget" kap. Ha olyan témát adnék meg, hogy "A hazai KKV-k humár-erőforrás menedzsmentjének sajátosságai - különös tekintettel a nem pénzbeni ösztönzők alkalmazására", akkor egyértelmű lenne, hogy én ezzel foglalkozom, ezt kutatom (mert erre van erőforrásom) és az jöjjön, aki ezt velem kutatni akarja, és ebből akar dolgozatot írni. Van mindenem, ami a jelentkezőnek kell: kutatás, szakirodalom, stb. - pénz, paripa, fegyver.

Ha azt mondom, hogy egy választott piac elemzése, akkor meg nem így van. Akkor a helyzet gyökeresen más! Akkor én azt vállalom, hogy általános szempontokat adok, felhívom a figyelmet a szerkezeti és elméleti hibákra (a nyelvi hibákat a word helyesírásellenőrzőre bízom). Azt vállalom, hogy elmagyarázom, hogy mire kell használni a lábjegyzetet és hogyan kell hivatkozni. Azt vállalom, hogy segítek gondolkodni, terelem a hallgatót, az általános kereteket igazgatom, jó szóval, jó ötlettel.

De anyagot gyűjteni, adatokat összeszedni, elemezni, (kérdőívezni, interjúzni), szakirodalmat keresni és feldolgozni, idézetet találni, csili-vili grafikont gyártani, azt a hallgatónak kell.

Ezért azt szoktam tanácsolni a hallgatóknak, hogy a) vagy olyan konkrét ügyet/piacot/intézményt/stb. válasszon, amit jól ismer (mert ott dolgozik, mert valakije ott dolgozik, stb.), és ahol a konkrét kutatáshoz támogatást kap(hat), vagy b) olyan konkrét témát válasszon, ami a szívügye és bár nincs full extrás hozzáférése, de lelkesedése okán várhatóan leküzdi a hozzáférés hiányából fakadó nehézségeket. (Persze az a tuti, ha a) és b) feltétel együtt van jelen.)

Nem egyszer előfordult már, hogy odajött valaki, hogy akkor ő a piacelemzéses témához szeretne engem felkérni konzulensnek. Mire én, hogy melyik piacot is szeretné elemezni? Erre 90% azt mondja, hogy ja, hát azt nekem kell kitalálnom? azt még nem tudom. Ekkor jön az, hogy sóhajtok egyet és elmondom azt, amit az előző bekezdésben leírtam, majd hazaküldöm, hogy találja ki, hogy miről akar írni.

Persze igénybe lehet venni egyéb segítséget is...

Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok nagy szakértője a témának, csak a partvonal mellől kiabálok be olykor-olykor. Például most is.

Van a marketingben az a híres marketing mix, avagy 4 P modell (4p's strategy) - amit gondolom minden hallgatónak be kell vágnia, ha le akar vizsgázni marketingből -, vagyis product - price - place - promotion (termék, ár, elhelyezés, promóció).
Az ár tulajdonképpen az árazást (pricing), az árazási stratégiát jelenti, mert abból bizony sok féle van és bizony a termék eladhatóságát nagy mértékben befolyásolja, hogy milyen árazási stratégiát választ a vállalat.

Az ár megállapítása ugyanakkor (véleményem szerint) önmagában nem marketing. Sőt, sarkítok, egy termék vagy szolgáltatás árának megállapítása önmagában olyan messze van a marletingtől, mint az a bizonyos magyar város Jeruzsálemtől.

A termékeknek és szolgáltatásoknak kell, hogy legyen áruk. Nem mondhatom azt a vevőnek, ha kérdezi, hogy mennit fizessen, hogy nem tudom, vagy hogy amennyit jónak lát. Árnak lennie kell. Az árképzés tehát szükségszerű velejárója a vállalati működésnek. Ha az ár spontán módon képződik, valamiféle egyszerű, mechanikus (közgazdasági) gondolkodás alapján - darabköltség + x%, a szomszéd is ennyiért adja, ennyiért adhatom, mert az állam ezt írta elő számomra -, akkor az nem marketing. Továbbmegyek, szerintem még az sem az, ha azt mondom, hogy olcsóbban adom, mert tudom, hogy csökkenő ár mellett (általában) többet vásárolnak a fogyasztók.

Az árazás lehet marketing. Ha tudatosan használja a vállalat. Ha tudatosan választ árazási stratégiát annak érdekében, hogy eredményességét (profitját) növelje. Ha a vállalat tudja, hogy új termékeit eladhatja az újdonságra fogékony fogyasztóknak magasabb, majd az arra nem érzékenyek számára a 'normál' (alacsonyabb) áron, és ezt az árazásban alkalmazza, az már marketing. Ha tudja, hogy van olyan terméke, amit az árazással (is) prémium kategóriába emelhet, és ezt alkalmazza is, vagy ha az átmeneti kedvezményeket (leárazás) a legnagyobb bevételet generáló termékeire vonatkoztatja és olyan százalékos arányt választ, ami már feltűnik, de még nem jelenti az egységre jutó hozam nagy mértékű csökkenését, vagyis tudatosan használja az árazást, az marketing. És még sorolhatnám.

Lényeg a lényeg. Van, ami marketing és van, ami nem. Szerintem.

Nézem az iwiw kilépő lapját, van rajta egy ismerős fotó. Ami egyébként az iwiw kilépőn azt mondja, hogy (origo) kötelező biztosítás.

Máshol meg azt mondja (Raiffeisen), hogy hitelek - pénzre van szüksége?

Ezek szerint hitelt kell felvennem, hogy fizetni tudjam a kötelező biztosítást? Vagy csak valaki nem figyelt valamire? Ja.