A hitelkártya nem feltétlenül arra való, hogy készpénzhez jussunk - hitelkeretünk terhére - sőt. A készpénzfelvétel ugyanis hitelkártya esetében drága. Egy átlagos hitelkártyánál a költség a felvett összeg 2-2,5%-a (de minimum 1000 forint). Ráadásul a felvett összegre általában azonnal elkezd ketyegni a hitelkamat. Szóval ha valakinek hirtelen készpénzre van szüksége, mert mondjuk a taxis nem fogadja el a hitelkártyáját, az szívhatja a fogát rendesen és verheti a fejét a taxi falába (ajtajába), hogy miért is felejtette otthon azt köteg kp-t, vagy hogy legalább a bankkártyáját tette volna zsebre, mert arról ingyen, vagy nagyon olcsón tudna pénzt felvenni.

Hogyan lehet ingyenesen (díjmentesen) készpénzhez jutni a hitelkártyán lévő hitelkeret terhére? Egyszerűen. Be kell menni egy boltba, vásárolni valamit - mondjuk egy síruhát -, majd a vásárlás után jeleznünk kell, hogy elállunk vásárlási szándékunktól, és kérnünk kell a termék visszavásárlását, illetve a vételár visszatérítését. Persze nem biztos, hogy sikerrel járunk! Az eladót ugyanis, ha a fogyasztó személyesen is jelen van a vásárlásnál (ami tulajdonképpen egy szerződéskötés), akkor semmilyen jogszabály sem kötelezi arra, hogy az árut visszavásárolja, a pénzt (cash!) visszatérítse. Sok üzlet nem is téríti vissza a vételárat, inkább utalványra váltja, ami levásárlási lehetőséget jelent: a pénz marad, de a termék cserélődhet. Nyilván, ha a termék hibás (stb.), akkor más a helyzet, de abban az esetben előbb a javításra vagy cserére van az eladó kötelezve, visszatérítésre csak abban az esetben, ha az előző kettő nem lehetséges. Szóval, ha így szeretnénk készpénzhez jutni (a hitelkeretünkből), akkor előtte jól tesszük, ha kiderítjük, hogy az adott üzletnek mi az üzletpolitikája a vásárlástól való elállás/vételár visszatérítésével kapcsolatban. Mert azért akad bolt szép számmal, ahol a jogi kényszer hiányában is működik ilyesmi. Ha nincs jogi kényszer, akkor meg miért is? Hát, a verseny kényszerítő ereje is nagy úr ám! Ha éles a verseny, akkor minden számít, amivel a fogyasztó kedvében lehet járni, így a visszavásárlási/pénzvisszafizetési lehetőség felajánlása is. Más a helyzet az internetes vásárlásoknál. Ebben az esetben a fogyasztó 8 napon belül jogosult a terméket indoklás nélkül visszaadni, annak vételárát visszakérni, vagyis élhet úgynevezett elállási jogával. Ezzel kompenzálja a jogszabály azt, hogy ilyen esetekben a fogyasztó nem szerezhet tapasztalati információkat a termékről a vásárlást megelőzően. Szóval ha valaki biztosra akar menni, akkor a neten rendeljen hitelkártyával, majd küldje vissza a kiszállított árut. A vételárat garantáltan meg fogja kapni - készpénzben, vagy a bankszámlájára, ahonnan alacsony költséggel felveheti.

El ne felejtsem: az elállási jog gyakorlásából fakadó költségek a fogyasztót terhelik. Szóval azt sem árt mérlegeni, hogy fenti "trükk" mennyibe kerül, mert lehet, hogy végül jobban járunk ha kifizetjük hitelkártyahoz kapcsolódó pénzfelvételi díjat...

A középkor gazdasági viszonyairól egy kicsit többet tanulunk az iskolában, mint az ókor ilyen-olyan közösségeinek, államainak gazdasági/gazdálkodási ügyeiről. Nyilván azért, mert a fent említett időszakra vonatkozóan hazai elemeket is fel tudunk vonultatni. A hűbéri lánc, a majorság és a jobbágytelkek rendszere, a tized vagy az önellátó gazdálkodás és a távolsági kereskedelem a magyar történelemnek is eleme, rá lehet mutatni: nézd már, volt ilyen nekünk is!

A kereskedelem a középkorban távolsági kereskedelem. A kereskedő drága holmikat szállít, nem ritkán óriási földrajzi távolságokat megtéve. Északról prémet délre, keletről selymet és fűszert nyugatra. Kis mennyiség, nagy érték. Ne feledjük, a közlekedési infrastruktúra Európa szerte a béka feneke alatt van, utakat a rómaiak építettek utoljára, vagyis a szárazföldi szállítás eleve költséges (nincs út, ember!), plusz jönnek a mindenféle kockázatok: járványok, rablók, kóbor kutyák, eretnekek, hupikék törpikék. Ezért ahol lehet, ott hajóznak. Ha olcsóbb. Egyébként pedig nagy értékű árukat szállítanak, mert csak így éri meg. Búzát Debrecenből a tajgára lovas szekéren?! Aha, majd a vasparipa elhúzza pár száz év múlva, de addig no way. Eddig sima töri. Közgazdászként egy dolgot tennék hozzá az eddigiekhez: a középkori kereskedő igazából nem a piacra veszi/viszi az árukat. Nem. A kereskedő ügynökként jár el, megbízói vannak, nem a piacra viszi a selymet, hanem a hercegi udvarba. Meg a királyiba. A középkori távolsági kereskedelemnek semmi, de semmi köze nincs a piachoz (persze sarkítok, de igazából nem).

És még valamit szállít a kereskedő a fejedelmi udvarokba: információt. Ez a kor információáramlási (beszerzési) technológiáját figyelembe véve normális: minden utazó információs forrás, hírek közvetítője. Ugyanakkor az európai monarchák számára a kelet-nyugati viszonyban az információnak kiemelkedő, biztonságpolitikai jelentősége van (mongol törzsek, török, arab fenyegetés), így a kereskedő kiemelkedő szerephez jut(hat), mellékállásban hírszerzőként tevékenykedik, primitívebben fogalmazva kém.

Hogy ennek van-e köze ahhoz, hogy az arab fenyegetéstől éppencsak szabadult, friss (és ropogós) spanyol királyság, pontosabban a királyi pár államilag finanszíroz egy olyan vállalkozást, amelynek bevallott célja az, hogy a török által elzárt kereskedelmi út helyett új utat találjon a mesés (és fenyegető) kelet felé? Ki tudja? Mármint rajtuk és Kolumbuszon kívül?

Mindeesetre gyanús, hogy nem egyszerűen arról volt szó, hogy Izabella egy nap így szólt a férjéhez: Drágám, egy deka fahéj sincs már a polcon, muszáj elindítanunk valakit Indiába, hogy hozzon, de nem a szokásos útvonalon, mert tudod, az fránya arab-török azt lezárta!

Mint ahogy Julianus barát sem csupán a rokonságot ugrott el felkeresni, mert oly forrón vágyott a testvéri szóra, hanem a mongol-tatár ügyek és mozgások is ugyancsak érdekelték - persze nyilván szigorúan magánemberként...

Ma reggel, az első órám előtt, egy felsőbbéves diák azzal állított meg a folyosón, hogy egy fontos dolgot szeretne kérdezni tőlem. Persze csak röviden. Kérdése a következő volt:
Egy barátom szerint a Fidesz a magánnyugdíjpénztárak után, majd a magánvagyonokat is államosítani fogja, akárcsak a kommunisták tették anno, mert megteheti - mit gondol erről a Tanár úr?

Nem is olyan könnyű erre mit felelni.

Egyrészt azt gondolom, hogy a gazdasági és egyéb média (sokszor a szakértők) sok minden megkevernek a fejekben. A nyugdíjpénztárak felszámolása nem államosítás, mint ahogy létrehozásuk sem volt privatizáció. A sarkító/figyelemfelkeltő, ámde pontatlan szóhasználattal az a baj, hogy amíg én tudom, hogy bár azt mondja, de azt csak azért mondja, mert jól hangzik, de igazából rosszul használja a fogalmat, addig sokan ezt nem tudják, és elhiszik. Nem, ami most történik, az leírható sokféleképpen, de államosításként nem, mert az államosítás feltételezi az adott dolog (eszköz, stb.) korábbi magántulajdonát, a kötelező magánnyugdíjpénztári vagyon pedig nem volt és jelenleg sincs magántulajdonban. Per def.

Másrészt azt gondolom, hogy az végtelenül szomorú, hogy 2010. végén ez a kérdés felmerülhet. A Fidesz kötelező pénztárakkal szembeni eljárásának van egy visszatetszést kiváltó eleme. (A másik a kapkodás és a külső kényszerek miatti érdemi szakmai érvelés hiánya.) A visszatetszést az váltja ki, hogy a visszalépést a kormányzat kikényszeríti (pozitív és negatív ösztönzők alkalmazásával). A kényszer utálatos dolog. Halkan jegyzem meg, hogy számomra, aki a 2. pillér létrehozását eleve szakmailag elhibázottnak tartja, 1998-ban ugyanilyen utálatos volt az, hogy kötelező volt belépni a magánnyugdíjpénztári rendszerbe (mármint a kötelező részébe). A kényszer azért kellett akkor, mert csak úgy működött (volna) az a szisztéma, ha szinte minden egyén kényszerítve a belépésre, mint ahogy a visszacsinálás meg akkor működik, ha szinte mindenki kényszerítve van a kilépésre. Racionális dolog ez, csak utálatos.

Azt válaszoltam, hogy ne foglalkozzon ilyen butaságokkal...

És nincs köztük az, hogy de márpedig ne lépj vissza az állami rendszerbe, mert rosszul jársz, és furcsamód az sem, hogy jobban jársz, ha visszalépsz. Azt hiszem azért nincs semmi ilyesmi közöttük, mert amerikaiak. A tippek.

Top 10 Tips for a Financially Safe Retirement

A robust and predictable income is a big concern for retirees. They need to know how to generate enough cash to maintain their lifestyle without exposing their assets to too much risk. Social Security is obviously a key source of steady cash for retirees and some also have a pension, an increasingly rare employer-sponsored retirement plan that pays out like clockwork. Here are 10 other ways for retired folks to obtain reliable income while keeping risk in check.

A konkrétumokért tessék klikkolni!

A legtöbb tanács megfontolandó a hazai közönség számára is, különösen a tippek mögött lévő elv az, amit magunkévá kéne tenni: a jövőbeni jövedelmekről való (ön)gondoskodás = felhalmozott (pozitív) vagyon, vagyis a (pozitív) megtakarítások összege.

Care about your future = care about your assets! - mondhatnánk...

Ne legyenek illúzióink, a jelenlegi (mert ugye még van) kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer nem öngondoskodás. Az öngondoskodás önkéntes. A kötelező az meg kötelező. Kényszer-megtakarítás, ahogy a közgazdászok szokták volt emlegetni az ilyesmit.

Közben találtam egy kapcsolódó (és jó) fn.hu-s cikket is, tessék elolvasni! :)

Karácsonyi akció van sokféle. Ez itt egy a sok közül:

Közeledik a karácsony, ajándékozz Portfolio.hu füzeteket!

Kiváló karácsonyi ajándék a hatalmas olvasói sikert aratott Portfolio.hu füzetek sorozat melynek eddig megjelent köteteiből két akciós csomagot állítottunk össze.

El is elkezdtem ám agyalni egyből, hogy tőzsdei elemzéseket (technikai elemzések!) ajándékozzak a gyereknek Ben 10 matricák helyett! De végül lebeszéltem magam erről a szuper ajánlatról.

Kivételesen videó, nem kép. Nem tudom, hogy hová fejlődik a kiscsaj (nem, nem a Kylie kiscsaj, hanem a miénk otthon!), meg hogy mi lesz belőle, tűzoltó, vagy katona - bár most inkább a tengerbiológus, vulkanológus-űrhajós pálya a bejövő -, de ezt a számot 7-8-szor kéri vissza a karácsonyi zenés CD-n... Hm.

A december közgazdaságilag egyébként elég érdekes hónap. Gondolom olvashatunk is majd (megint) mindenféle hírt az átlagos költésről (persze, hogy a karácsonyi), a kiskereskedelmi forgalomról, a válság hatásáról, meg ilyenek. Jó lenne egyszer olyat is olvasni, hogy mire föl ez az egész.

Az ajándékozás, mint gazdasági tény vagy mechanizmus, nagyon-nagyon régi eleme az emberi közösségek (gazdasági) működésmódjának. Polányi Károlynál lehet erről olvasni (többek között), hogy hogyan működik az ajándékozás, mint a csere eszköze a piac megjelenése előtt. Az alapelv egyébként a mai napig változatlan: az ajándékozás a recipricitáson (kölcsönösség) nyugszik. Kölcsönös ajándékozás egyenlő árucsere. Persze egyéb, társadalmi funkcióval. Az ajándékozás (a békés csere), a két közösség, vagy a két egyén közti kötelékeket erősíti meg újra és újra. Kötelezettségek, elköteleződések létrejötte, az adósság lerovása, mind-mind az ajándékhoz/ajándékozáshoz kötődik.

A modern világban az ajándék/ajándékozás helye, szerepe kétes, olykor kényes. A csere eszköze immár a piac (és a pénz), a modern társadalomban az autonóm egyén nem akar kölcsönös elköteleződési (függési) rendszerek elemeként megjelenni. Az ajándékozás régi szerepe nem fér meg mai világunkban - sőt -, így aztán az ajándék a szeretet szirupjával nyakon öntve a karácsonyfa alá szorul.

Nem baj. Végül is elfér ott, nem?

Nincs kedvem semmihez.

Persze ebből is lehet pénzt csinálni.

Furcsa. Vagy nem?

UPDATE:
Oké, most már tudom mi volt: elkaptam a gyerektől a vírust. Nyugi, still alive.

A hallgatók rendelkezésére áll minden információ a szakdolgozattal kapcsolatban. A formai követelmények, a határidők, stb. Minden, de tényleg minden megtalálható az ilyen-olyan szabályzatokban. A szabályzatok pedig hozzáférhetőek, letölthetőek, elolvashatóak.

A jó témaválasztás fontosságát már említettem korábban.
Most arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a szakdolgozattal kapcsolatos szabályokat is alaposan tanulmányozza át, ismerje meg, tegye magáévá minden kedves jelen- és jövőbeni szakdolgozó! Fontos. Nem csak azért, mert ezek a szabályok adják meg a keretet, a szakdolgozatot pedig a kijelölt kereteken belül kell elkészíteni. Ezért is. Meg azért is, mert még az is megeshet, hogy a szabályokat előíró intézmény (eljáró képviselői) sem tudják jól a szabályokat, és ilyenkor bizony maga a szöveg jelenti a biztos pontot, amire támaszkodva az igazság eldőlhet.

Jobbra vagy balra.