Azon gondolkodtam, hogyan magyarázzam el a gyereknek, hogy a ki korán kel, aranyat lel egyáltalán nem azt jelenti, hogy vasárnap hajnali fél hétkor ki kell vernie szegény szülei szeméből az álmot, és hogy persze tudom én, hogy nála az "arany" a lolkabolka dvd, de nem mind arany, ami fénylik, úgyhogy szerintem jobban jár mindenki (főleg a szülei) a további alvással. Szóval ezen agyaltam, amikor eszembe jutott, hogy közgazdaságilag kéne hozzáállni ezekhez a népi bölcsességekhez, mert az milyen jó lenne már.

Jobb adni, mint kapni, ha az első fogyasztási egység határhaszna negatív, vagyis a fogyasztás azonnal negatív hasznosságot eredményez.
A beletört a bicskája azt jelenti, hogy a tőke határterméke nullává vált.
Az egyszer volt Budán kutyavásár a szűkösség közgazdasági fogalmát mutatja be.
A csöbörből vödörbe a termelési tényezők közti helyettesíthetőségre utal, akárcsak a fából vaskarika.
Az eső után köpönyeg a keresletet érő szezonális hatást szemlélteti.
Szenvedély jellegű fogyasztással állunk szembe, ha evés közben jön meg az étvágy.
Az idő pénz a fogyasztói időpreferenciára utal, a nem ismer se Istent, se embert az információs aszimmetriára, a vakok közt félszemű a király a Stackelberg-duopólium modell vezető - követő vállalat szisztámáját írja le.

És így tovább. Meg persze vannak olyanok is, ahol direkt az értelem és nem átvitt, de azokról írni nem lenne érdekes.

mek.niif.hu/00200/00242/00242.htm

Csodálatos napra ébredtem ma: gyönyörűen süt a nap, langy tavaszi fuvallat borzolja a fák lombját, dekoltálnak a lányok, 4 magyar népmese is befért a reggelbe, délután vár a Hajógyári-sziget és az OTP részvény árfolyama is emelkedik.

Persze mindez nem lenne elég, hogy ilyen széles jókedvem legyen, ahhoz megy végképp nem, hogy egyben nemzeti büszkeségtől dagadjon, aminek dagadnia kell... Nem. Viszont az, hogy Gera Zoli az Európa liga (EL) döntőjébe rúgta a Fulhamet, az pont ezt az érzést váltja ki belőlem. Ezúton is szeretném leszögezni, hogy
1) Éljen Gera Zoli, aki jelenleg az egyik, ha nem A legtehetségesebb magyar futballista! 2) Hajrá Gera Zoli! 3) Csak így tovább Gera Zoli!

www.nemzetisport.hu/europa_liga/gera-a-fulham-hose-dontobe-lotte-a-csapatot-2026764/

sportgeza.hu/futball/2010/04/29/gera_zoltan_el-dontobe_lotte_a_fulhamet/

www.fn.hu/foci/20100429/gera_dontobe_lotte_fulhamet/

www.metro.co.uk/sport/football/824048-fulham-comeback-sinks-hamburg-to-net-europa-league-final-spot

www.fifa.com/worldfootball/clubfootball/news/newsid=1202479.html

Van itt ez a másik dolog viszont, amiről Gera kapcsán kezdtem gondolkodni, hogy aszongya:

Az Akadémia elnöke által két éve életre hívott Lendület Fiatal Kutatói Program célja egyik célja, hogy jelentős anyagi támogatás odaítélésével hazacsábítsa a külföldre távozott fiatalokat, illetve megállítsa az elvándorlást, amivel hozzájárulhatnak az akadémiai kutatóintézetek munkájának megújításához és az ország versenyképességének növeléséhez.

www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/maradjanak-itthon-a-fiatal-tudosok-300-millios-lendulet-313713

Értem én a célt, a törekvést, meg ha fiatalabb lennék, akkor talán még lelkesednék is, hogy igen, ez kell és végre legjobbjaink nem a külföld gyepét pardon, kutatóműhelyeinek székeit koptatják. De nem vagyok fiatalabb. Úgyhogy nem lelkesedem. Sőt. Azt gondolom, hogy Gera Zoli a Premier League-ben tudott azzá válni, aki. Ha itthon maradt volna a Fradiban, akkor coki. Kész. Kampec dolores. Mert a Soproni Liga (magyar bajnokság) jelen állapotában nem alkalmas arra, hogy valaki, aki ott játszik világklasszissá váljon. Ugyanezt gondolom a magyar tudományos életről is. (énvélemény, lehet vitatni)

Szóval kedves fiatal és tehetséges magyar tudósok! Ne maradjatok itthon, hanem fogadjátok el a cambridge-i ösztöndíjat, menjetek a Columbiára, vagy az MIT-re, Párizsba, vagy Berlinbe. És váljatok világklasszissá! Hogy büszke lehessek (lehessünk) rátok. (lécci, lécci, lécci!)

Aztán gyertek haza 40-50 évesen, alapítsatok kutatóintézetet, ilyen-olyan központot (gondolom a Nobel-díjból futja majd rá), hozzatok létre magánfőiskolát, egyetemet, alapítványt, szakmai fórumokat, vegyétek a szárnyaitok alá a tehetséges fiatalokat, újítsátok meg a hazai tudományos életet és akkor ... akkor majd még büszkébb leszek (leszünk) rátok!

A teljesség kedvéért leírom azt is, hogy egyébként jó ez a kezdeményezés, mert talán lehetőséget nyújt a fiataloknak... a hazai tudományos élet megújításának lehetőségét.

www.premierleague.com/page/Home/0,,12306,00.html

www.mlsz.hu/

A verseny korlátozása elleni fellépésnek régi hagyománya van. Nem nálunk, hanem az USÁ-ban. Az első antitröszt (monopolellenes) törvények, majd az ezek alapján lefolytatott eljárások is az Egyesült Államokban jöttek létre, folytak le. 1890-ben a Sherman Antitrust Act teremtette meg, 1914-ben a Clayton Antitrust Act bővítette a fellépés jogi alapját. Theodore Roosevelt, majd William Howard Taft elnöksége alatt pedig számos sikeres antitröszt eljárást folyt nagy iparvállalatok ellen (pl. Standard Oil), mely többnyire azok feldarabolásához, illetve piaci hatalmuk megtöréséhez vezetett. Az amerikai modellel szemben a világ más tájain korántsem voltak ilyen bizalmatlanok a kialakuló monopóliumokkal szemben. Németországban Bismarck egyenesen ösztönözte iparági kartellek létrejöttét, de sem Európa más részein, sem a gyors ütemben modernizálódó Japánban nem "haragudtak" a monopóliumokra - inkább szeretgették őket.

Miért volt más az amerikai hozzáállás? (Jegyzem meg közgazdaság-elméletileg a monopóliumok okozta jóléti veszteség akkoriban még nem volt "felfedezve".)

Nos, az Egyesült Államok politikai berendezkedése nem kedvezett a monopóliumoknak. Az USA már ekkortájt is demokrácia , ami a politikai térben a versenyt fektételezi. A versenyt, amelyben a jobb győz, ő lesz az, akit megvályasztanak (elnöknek, bírónak, sheriffnek, stb.) A tisztességes politikai verseny egyik feltétele, hogy a versenyzők mögött azonos gazdasági erő álljon. A klasszikus időkben Amerikában a gazdasági bázis a kis magántulajdon. A farmergazdaság, a családi tulajdonú gyár. Ezt a rendszert bontja meg a nagy iparvállalatok kialakulása (térnyerése) a polgárháború után, pláne a monopóliumok kialakulása. Az amerikaiak a politikai versenyt féltik a monopóliumoktól A demokráciát. Attól félnek, hogy a gazdasági hatalom politikai hatalommá válhat. Hogy az iparvállalatok "embere" lesz az elnök (a bíró, a sheriff). Hogy a Big Business uralni fogja a politikát, a kisemberek pedig kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. A kistulajdonra, kistulajdonosokra támaszkodó politikai mozgalom, amely részben a nagy iparvállalatokkal és bankokkal szemben fogalmazta meg magát nevet is kapott: progresszív korszak.

És hogy mi volt Németországban? Meg a világ többi részén? Inkább mi nem volt?
Demokrácia. Verseny a politikai térben. Nem volt, amit a gazdasági hatalom fenyegessen. Akkor meg minek félni tőle? Majd Bismarck fél a kartelltől, mi? Ja, persze...

iris.nyit.edu/~shartman/mba0101/trust.htm

en.wikipedia.org/wiki/United_States_antitrust_law

schoolnet.gov.mt/history/Options/Germany/bismarck-domesticpolicy.htm

en.wikipedia.org/wiki/Progressive_Era

John Bates Clark: A monopóliumok problémája. in: Gazdaság és üzlet. szerk.: Merényi Zsuzsa, AKG Press, Budapest 1993.

Jegyzem meg a Gazdasági Versenyhivatal a 2010-es évben fokozza a kartellek /versenykorlátozás/ elleni "harcát".

www.origo.hu/uzletinegyed/jog/20100330-gvh-50-millios-informatori-dij-a-kartellek-ellen.html

Nem vagyok az a tipikus magold be szó szerint és ha elrontod a névelőt, akkor kiváglak a vizsgáról tanár, de a közgazdasági (gazdasági) szaksajtó ("szak") által művelt nyelvfacsarás ... hát attól feláll a szőr a hátamon!

Valamint szívesen elbeszélgetnék a kedves újságíró magyar nyelv és irodalom tanárával...

Nézzük, hány nyelvi hibát lehet véteni egy rövid újságcikk négy mondatában? Ja. Négyet.

Jelentősen nőtt a német fogyasztói hangulat - Gfk

... a jövedelem alakulására vonatkozó várakozások 2001 májusa óta nem látott mértékűre emelkedett.

A vártnál nagyobb mértékben nőtt a német fogyasztói bizalom,  a GfK által havonta végzett felmérés szerint az előretekintő (májusra vonatkozó) bizalmi index értéke 3,8 pontra emelkedett ...

A vásárlási hajlandóságot mérő alindex azonban 1,8 ponttal 21,6 pontra csökkent, azonban így is jóval magasabb, mint az előző évben mért 9,2 pont.

Szerintem:

Jelentősen javult a német fogyasztói hangulat - Gfk

... a jövedelem alakulására vonatkozó várakozások 2001 májusa óta nem látott mértékűre emelkedtek.

A vártnál nagyobb mértékben nőtt a német fogyasztói bizalom.  A GfK által havonta végzett felmérés szerint az előretekintő (májusra vonatkozó) bizalmi index értéke 3,8 pontra emelkedett ...

A vásárlási hajlandóságot mérő alindex ugyan 1,8 ponttal 21,6 pontra csökkent, de még így is jóval magasabb, mint az előző évben mért 9,2 pont.

És még azt is bevállalom, hogy ez is csiszolható. Közgáztanár vagyok, nem lektor. De akkor is! Grrrr!

profitline.hu/hircentrum/hir/169492/Jelentosen-nott-a-nemet-fogyasztoi-hangulat---Gfk

A hírnek egyébként örülünk.

Arról van szó, hogy van a gazdaság potenciális kibocsátása és van a tényleges. És van valami a kettő között, méghozzá a kibocsátási rés, vagy GDP-rés. Tényleges GDP - potenciális GDP = kibocsátási rés. A gazdaság potenciális kibocsátását a gazdaság hosszú távú növekedési üteme határozza meg, nagyjából a hosszú távú termelékenység-növekedés (tőkeállomány, munkaerő, technológia, kultúrális összetevők). Vannak erre mindenféle modellek, elég bonyolultak.

Magyarország esetében meg ráadásul az van, hogy ugye az elmúlt 100 évre trendet húzni, az majdnem olyan, mint bugyit a feneketlen tó fenekére, köszönhetően az ilyen-olyan gazdasági (és egyéb) rendszerek rendszeres cserélgetésének. (Hosszú távú trendvonalak ügyében Jánossy Ferenc munkásságát ajánlom mindenki figyelmébe egyébként.)

A kibocsátás rövid távú ingadozásaiért a kereslet a felelős. Keresletcsökkenés esetén a tényleges kibocsátás csökken. A rés pedig növekszik. Jelen pillanatban a tényleges kibocsátás messze a potenciális alatt van. Lásd még a béka feneke c. keretes írásunkat. De a kormányzat dolga nem elsősorban a kereslet megteremtése. Még akkor sem, ha sokan azt várják tőle, hogy pótolja, ami kiesett a magángazdaság által teremtett keresletből. Nem ez a lényeg. Persze, ott is besegíthet, ha nagy a baj, de azt a magángazdaság többnyire megoldja (előbb-utóbb). Tompíthat, meg ösztönözhet, meg ilyenek.

A lényeg, a növekedés feltételeinek megteremtése. Hosszú távon. A számtalanszor emlegetett struktúrális reformok: a korrupció csökkentése, a minőségi oktatás megteremtése, a rugalmas és hatékony bürokrácia, a hatékony és felelős pénzügyi közvetítő rendszer létrehozása, az egészségügyi ellátás vagy a munkaerőpiac átalakítása, stb., mind-mind ebbe az irányba mutatnak. Mutatnának. Ha.

Majd meglátjuk.

en.wikipedia.org/wiki/Output_gap

www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/a-potencialis-kibocsatas-meghatarozoi-45513

Pénteken hazafelé metróztam és szemlélődtem. Olvasni nem szeretek metrózás közben, mert rosszak a fényviszonyok, zavar a rázkódás, és az is, hogy az utastársak beleolvasnak a vállam felett. Marad a szemlélődés.

A következő hirdetésre lettem figyelmes (kapaszkodó felületén elhelyezett reklám):

 Végkiárusítás!

  márkás női és férfi bőrcipők

 -90%

 20000 Ft 500Ft

stb. stb.

Kérem, én utánaszámoltam! 20000-nek a 90%-kal csökkentett értéke nem 500,
hanem 2000.

Ez nem üzlet, ez matematika.

A szabályozás az a téma, amiről sokat lehet írni. Poszt hátán poszt. Ez éppen az árszabályozásról szól.

Az árszabályozás lényege, hogy a szabályozó (állam) meghatározza a szabályozott fél számára (vállalatok) a piaci árat. Ha megadja magát az árat vagy az ár számításának képletét, akkor mondhatjuk, hogy hatósági áras a termék/szolgáltatás, de az is elképzelhető, hogy árminimumot, vagy ármaximumot állapít meg a szabályozó hatóság.

A villamos energia (áram) piacon állami árszabályozás van érvényben, méghozzá annak is az átlagköltség típusa, vagy altípusa ... A villamos energia árának számításakor az átlagköltség + árrés (a profit forrása) = ár a módszertani szabály. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a gyakorlatban a dolgok mindig bonyolultabbak. Mert ugye van az alkalmazandó (jogszabályi) árrés és van a tényleges árrés, amely eltérhet ettől. Mondjuk azért, mert előre kell számolni 2009-re az árat (hogy a hivatal engedélyezze 2008 végén). Ha aztán 2009-ben olcsóbban tudtak a szolgáltatók áramot vásárolni (stb.), mint azt tervezték, akkor az előzetesen kalkulált darabköltségre előzetesen kalkulált árrés hipp-hopp nagyobbá vált a lehetségesnél. Vagyis többlet keletkezett a szolgáltatóknál. Ez sajnos csak utólag derül ki. Előzetesen maximum az eltérés mértéke csökkenthető  (pontosabb becsléssel), de kiküszöbölni nem lehet. Pont.

A Hivatal (Magyar Energia Hivatal) megállapította, hogy az árszabályozás szerint számított, 2009. évi tényadatokon alapuló éves átlagos árrés minden szolgáltató esetében meghaladta a jogszabályban engedélyezett (1,9 Ft/kWh) mértéket.

Szerencsére a megoldás kézenfekvő: a létrejött többlet utólagos visszatérítése a fogyasztóknak, amely nem tényleges jóváírás, vagy visszatérítés formájában történik, hanem a következő éves árak módosítása során kerül beszámításra, árcsökkentő tételként.

A teljes visszatérítendő összeg (957 millió Ft) kevesebb, mint a 2008. évi szolgáltatói árréstöbbletből fakadó visszatérítési kötelezettség egyötöd része, s felhasználónként átlagosan kb. 200 Ft-ot jelent.

Ez azt jelenti, hogy a 2010. évi egyetemes szolgáltatási áraknak átlagosan kb. 6
fillér/kWh-val kell alacsonyabbnak lenniük a 2010-re egyébként érvényesíthető szintnél.

Na. Így működik az árszabályozás a gyakorlatban. Nem egyszerű.

www.eh.gov.hu/gcpdocs/201004/tajekoztato__2___4_.pdf

www.napi.hu/default.asp

www.edfdemasz.hu/pages/aloldal.jsp

Ha jól emlékszem nagyjából két hónapja mondtam azt a Kiscsajnak, hogy jó lenne, ha elkezdene gyűjteni a nyárra, mert az rendben van, hogy ha megtanul úszni, akkor irány a tenger, de szegény szüleinek arra már nem marad pénze, hogy a tengerparton fagyit és egyéb nyalánkságot vegyenek neki. Búvárfelszerelés-bérlésről meg szó sem lehet, ha nincs meg rá az önerő. Uff.

Erre egyből megszorongatott (verbálisan), hogy ugyan hogyan is tudna ő megtakarítani, amikor nincs jövedelme? Persze a megoldás kézenfekvő volt, takarítson meg az enyémből... ami ugye egyébként transzfer (az ő szemszögéből), mert ellenszolgáltatás nélkül engedem át jövedelmem egy részét. De. A sztori ennél csavarosabb, mert van ugye a pattogatott kukoricás - hajszárítós hagyományunk, miszerint egy kukorica jár neki az úszás végeztével. (kozgaz.blog.hu/2010/02/25/pattogatott_kukorica_4) Én ezt fifikásan összekombináltam a nyári kiadásokra való felkészüléssel és azt zsíroztam le végül a Kiscsajjal, hogy megkapja a "kukoricapénzt" és ha akarja (én erre bátorítom), akkor ne kukoricát vegyen bebőle, hanem tegye félre a nyárra.

Azóta fizetek minden alkalommal, mint a katonatiszt. Ha éppen nincs nálam apró, akkor behajtja rajtam otthon és tuszkolja egyből a pénztárcájába.

A közgazdászok ezt úgy hívják, hogy függetlenségi motívum: "az egyelõre nem meghatározott fogyasztási/beruházási döntések függetlensége érdekében
végzett megtakarítás, azaz a függetlenségi motívum" - írja Tóth & Árvai a belinkelt cikkben.

Ezen a ponton viszont simán el kéne gondolkodnom, hogy jó-e az nekem (nekünk), hogy a Kiscsaj megtakarítása okán függetlenné válik majdani fogyasztási döntéseiben... Hmm.

epa.oszk.hu/00000/00017/00077/pdf/TothIJArvai.pdf