Kinek higgyek? (Hát én immár, Virágom, Virágom?) Úgy döntöttem, hogy nem bízom abban az adatszolgáltatóban, ahol nem tudják az előrejelzés és az előző szavakat hosszú ő-vel írni. Hogy az igazság hol van, azt meg majd meglássuk.

Igaz ugyan, hogy kicsit belealvósan, de azért most is megnéztem a Numb3rs (Gyilkos számok) heti epizódját a kertévén. Gyorsan két megjegyzés, ami amúgy lábjegyzetbe menne, ha lenne itt olyan, hogy lábjegyzet: az első, hogy a falat kaparom az ilyen címektől - fordításnak nem nevezném -, hogy Gyilkos számok, a másik, hogy majd írok egy posztot arról, hogy hogyan csúszott el a 20 évvel ezelőtti este 20.00 órás filmkezdés 21.20-ra a kertévéken és ennek milyen gazdasági hatása van.

Szóval. Néztem a Numb3rs epizódot és Eppes professzor ugye megint hozott valami zseniális matematikai alkalmazást, amelynek segítségével az FBI elkapott egy sorozatgyilkost. Valami olyasmi volt a magyarázat, hogy azt nem tudjuk megjósolni, hogy a locsolócsőből hová esik a földre egy csepp víz, viszont ha megvan a sok lehullott vízcsepp, akkor a locsolócső helyzetét meg tudjuk határozni. Így lett meg a gyilkos a gyilkosságok elkövetésének helyszínei alapján. (Azért szeretem ezt a sorozatot, mert a matekot népszerűsíti. Nyilván.)

Aztán ma azon agyalok, hogy mi legyen az új poszt témája, mármajdnem elkezdtem írni a görög nyugdíjasokról, amikor belebotlottam egy fn.hu cikkbe Barabási Albert-László tollából. Barabási elég király csávó, vagyis tudós, ha mondd valamit, arra érdemes odafigyelni. Most éppen azt mondja, hogy az emberi viselkedés előrejelezhető. Ha elég sok adatunk van a múltról, márpedig mostanában elég sok adat gyűlik rólunk vásárlásaink, böngészéseink, stb. során, akkor előrejelezhető a jövő.

A gombamódra szaporodó adatbázisokból egész életünk a legapróbb részletekig rekonstruálható. Azok az elemzések, amelyeket saját kutatócsoportom tagjai és más tudósok elvégeztek ezeken az adatbázisokon, meglehetősen váratlan felfedezéshez vezettek: ezek nemcsak a múltunkat követik nyomon, hanem a jövőnket is képesek feltárni. Miután sok millió ember kommunikációját és mozgását tanulmányoztuk a maguk mögött hátrahagyott elektronikus adatok segítségével, azt találtuk, hogy az egyedi viselkedés rendkívül nagy pontossággal előrejelezhető. Az elemzésekből kiderült, hogy akik ismerik a múltunkat, azoknak a jövőnk sem igazán okozhat meglepetést.

Na? Erre varrjál gombot! - mondhatnánk... előrejelezhetően.

Isaac Asimov az 1940-es években írt Alaptvány trilógiában pszichohistóriának nevezte el az emberi viselkedés előrejezésére képes tudományt. Ami 1942-ben tudományos fantasztikus volt, az 2010-ben már "csak" tudományos. Ez az, ami érdekes és izgalmas, nem a görög nyugdíjasok. Szerintem.

www.imdb.com/title/tt0433309/

www.fn.hu/tudomany/20100511/lehet_e_befolyasolni_emberek/

hu.wikipedia.org/wiki/Barab%C3%A1si_Albert-L%C3%A1szl%C3%B3

hu.wikipedia.org/wiki/Isaac_Asimov#Az_Alap.C3.ADtv.C3.A1ny-sorozat

en.wikipedia.org/wiki/Psychohistory_%28fictional%29

Ugyanazt mondtuk pénteken. Illetve írtuk a görög probléma kapcsán.

Én ezt:

A jelenlegi szituációt ahhoz hasonlíthatnám, mintha az Egyesült Államokban mondjuk Kalifornia államot a fenntarthatatlan adósságpálya és ezen keresztül az államcsőd veszélye fenyegetné. Mit tenne vajon ilyen helyzetben Washington? (Egyébként Kalifornia állam meglehetősen eladósodott, még akár csődbe is mehet.) Nos, lehet, hogy semmit. Lehet, hogy hagyná, hogy Kalifornia csődbe menjen. Hogy a piacok büntessék – lenne miért, hiszen a fenntarthatatlan adósságpálya bizony a kormányzat bűne, valamint a neki az ilyetén való kormányzás lehetőségét megadó választóké –, Kalifornia drasztikus költségvetési megszorításokra kényszerülne, a közkiadások befagynának, a jóléti programok és rendszerek leállnának, stb., stb. Valóban? Nem. Még ha a szövetségi kormány nem is sietne a bajbajutott állam megsegítésére, akkor sem pontosan ez történne. Mert Kalifornia csődjétől függetlenül a szövetségi intézmények, programok, ellátások működnének. Lehet, hogy a helyi rendőrséget be kéne zárni, de az FBI tovább működne. Lehet, hogy a helyi segélyek elapadnának, de a szövetségi segélyek nem, a szövetségi társadalombiztosítás (főleg, hogy megszületett) továbbra is védelmet nyújtana. Egy szó, mint száz, az Egyesült Államokban létezik a szövetségi szintű fiskális politika. (A helyzet modellezhető a magyarországi önkormányzat csődbe megy, mit csinál a kormányzat példán keresztül is.) A központ kisegítheti a bajba jutott államot, ha akarja, de ha nem akarja, a szövetségi fiskális politika akkor is jelen van. Az EMU-ban (vagy akár az Európai Unióban) más a helyzet. Nincs központi fiskális politika. A válság fő tanulsága számomra, hogy kéne hogy legyen. Nagyon kéne.

(egy őszi konferencia apropóján)

Mr. Krugman ezt:

Consider the often-made comparison between Greece and the state of California. Both are in deep fiscal trouble, both have a history of fiscal irresponsibility. And the political deadlock in California is, if anything, worse — after all, despite the demonstrations, Greece’s Parliament has, in fact, approved harsh austerity measures.

But California’s fiscal woes just don’t matter as much, even to its own residents, as those of Greece. Why? Because much of the money spent in California comes from Washington, not Sacramento. State funding may be slashed, but Medicare reimbursements, Social Security checks, and payments to defense contractors will keep on coming.

What this means, among other things, is that California’s budget woes won’t keep the state from sharing in a broader U.S. economic recovery. Greece’s budget cuts, on the other hand, will have a strong depressing effect on an already depressed economy.

So is a debt restructuring — a polite term for partial default — the answer? It wouldn’t help nearly as much as many people imagine, because interest payments only account for part of Greece’s budget deficit. Even if it completely stopped servicing its debt, the Greek government wouldn’t free up enough money to avoid savage budget cuts.

The only thing that could seriously reduce Greek pain would be an economic recovery, which would both generate higher revenues, reducing the need for spending cuts, and create jobs. If Greece had its own currency, it could try to engineer such a recovery by devaluing that currency, increasing its export competitiveness. But Greece is on the euro.

So how does this end? Logically, I see three ways Greece could stay on the euro.

First, Greek workers could redeem themselves through suffering, accepting large wage cuts that make Greece competitive enough to add jobs again. Second, the European Central Bank could engage in much more expansionary policy, among other things buying lots of government debt, and accepting — indeed welcoming — the resulting inflation; this would make adjustment in Greece and other troubled euro-zone nations much easier. Or third, Berlin could become to Athens what Washington is to Sacramento — that is, fiscally stronger European governments could offer their weaker neighbors enough aid to make the crisis bearable.

(a The New York Times pénteki számában www.nytimes.com/2010/05/07/opinion/07krugman.html, magyarul ismerteti a vg.hu www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/krugman-a-gorog-valsag-euroovezeti-krizist-hozhat-315203)

Örülök, hogy hasonlóképpen vélekedünk erről a görög ügyről, jó érzés tudni, hogy a világ egy távoli pontján él valaki, aki ugyanúgy látja ezt a dolgot.

Ha még az is kiderül, hogy az Arsenal a kedvenc focicsapata, szereti a borjúpaprikást és ki nem állhatja, amikor vasárnap reggel megszólal a Family Frost dallamkürt, akkor hűha ...

Minden negyedik adót eltörölheti a Fidesz - írja a portfolio.hu (kissé magyartalan fogalmazásban), mert persze nem adót, hanem adónemet és nem eltörölheti, hanem eltörölhet, teszem hozzá én. (Ugye, Grétsi tanár úr?)

www.portfolio.hu/cikkek.tdp

Ez jó hír. Nem tudom, hogy több pénz marad-e az emberek zsebében, nem tudom, hogy lesz-e jövedelmi hatásból pótlólagos fogyasztási kereslet, nem tudom, hogy van-e rá fedezet, nem tudom, hogy milyen és mekkora lesz a hatása a tervezett "eltörléseknek" az államháztartási hiányra és azt sem, hogy a piacok (nemzetközi tőkepiac) ezt majd miként minősítik. Egy dolgot tudok. A magyar adórendszer bonyolult. Nagyon bonyolult. Még nemzetközi összehasonlításban is az. Nagyon az.

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) versenyképességi tanulmányában (The Global Competiveness Report 2009-2010) szereplő országonkénti gazdasági elemzés Magyarország esetében, amikor arról van szó, hogy mi rontja a versenyképességet, akkor amit az első helyre tesz az a tax regulations. A szabályok. Nem a szint (a tax rates a harmadik helyen szerepel), hanem a szabályok.

www.weforum.org/documents/GCR09/index.html

Egyébként roppant érdekes és tanulságos a tanulmány fogalmazása: The most problematic factors for doing business. Hát igen. Szóval az mindenképpen jó hír, ha egyszerűsödik. Mindnyájunknak. Ha.

Írtam tegnap a görögökről. Hogy nem adóztak anno az athéni polgárok. kozgaz.blog.hu/2010/05/05/
az_atheni_polgarok_
es_az_adofizetes
A végére meg odapöttyentettem két mondatot a leiturgia (vagy leitourgia) intézményéről. Ez azért némi kifejtést megérdemel. Mármint a leiturgia, nem a pöttyentés. Ez jön most.

A leiturgia a vagyonos polgárok által tett (és a közösség által elvárt) anyagi természetű felajánlás. Nem csak úgy, hogy itt van birtokaim egy éves jövedelme felajánlom egy nemzeti tudós társaság megalapítása céljából, hanem inkább úgy, hogy okés, akkor én leszek ennek a hadihajónak a kapitánya jövőre és én állom a cehhet ezzel kapcsolatban (javítások, felszerelés, legénység, vasmacska).

Persze ez is csak ideig-óráig működött. Arisztotelész az Athéni államban már arról panaszkodik, hogy bezzeg régen tolongtak a vagyonosok, hogy felajánlásaikkal hírnevet és dicsősséget szerezzenek maguk és családjuk számára, manapság meg egymásra mutogatnak és kibújnak eme kötelezettségük alól.

webcache.googleusercontent.com/search,
de ez még jobb: mek.niif.hu/03400/03410/html/4384.html
vagy ez: www.searchgodsword.org/lex/grk/view.cgi

és ez: Polányi Károly: Kereskedelem, piacok és pénz az ókori Görögországban. Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1984
meg ez: Arisztotelész: Az athéni állam. in: Államéletrajzok, Szerk.: Németh György, Századvég, Budapest, 1994

És igen, innen ered a mai liturgia szavunk. És nem, Arisztotelész nem a mostani görög pénzügyminiszter.

hu.wikipedia.org/wiki/Liturgia

Mármint az ókorban. Mert rossz az, aki rosszra gondol. Még hogy az adócsalás nemzeti sport lenne? Athéni polgár (szabad athéni polgár - más nem is lehet polgár, csak aki szabad és athéni) nem fizet adót. Mármint az ókorban. Igen. Ez van. Az athéni állam bevételei (van, nem is kevés) között nem találunk olyat, hogy SZJA befizetés polgárainktól. Olyan van, hogy hadizsákmány (sarc), meg kikötői díjak és illetékek, az ezüstbányák jövedelme, stb., de olyan, hogy a polgárok által fizetett adó, olyan nincs. Ja, és még van egy jelentős tétel (majd' kiment a fejemből), hogy a szövetségesek adói. Mármint a Déloszi Szövetség tagállamai által befizetett "hozzájárulások" a szövetségesek kiadásainak fedezete okán, amelyek felett Athén gyakorlatilag szabadon rendelkezett. A Déloszi Szövetség házipénztárát ie. 454-ben Athénba szállították és innentől kezdve a hozzájárulások az athéni gyarapodást fedezték (Akropolisz, miegymás).

www.e-tudomany.hu/etudomany/web/uploaded_files/20070302.pdf

Ha bármilyen párhuzam mutatkozna a fentiek és a között, hogy a jelenlegi görög polgárok előszeretettel bújnak ki az adófizetés alól és az államcsődöt a nemzetközi közösség hozzájárulása okán ússzák meg, az nem a véletlen műve, hanem a történelemé.

index.hu/gazdasag/vilag/2010/05/04/gorogorszagban_nemzeti_sport_az_adocsalas/

index.hu/gazdasag/penzbeszel/2010/04/30/
a_gorogok_csodbe_mennek_de_europa_egyutt_marad/

Hozzáteszem, hogy anno még létezett a leiturgia intézménye, ami szerint a tehetős polgárok önként (hírnév, dicsősség) hozzájárultak a közösség kiadásaihoz. Anno még létezett.

Az egy dolog, hogy nem tanulnak (a büdös kölkök!), de ráadásul saját magamat szivatom, mert azzal próbálom ösztökélni őket, hogy növelem a számonkérés gyakoriságát. Aztán persze ki is kell javítanom... Grrrr! Hát nem lenne egyszerűbb, ha simán tanulnának? De.

A legutóbbi ZH-ból pár gyöngyszem:

Termelési függvény: Megmutatja, hogy

(Sosem tudjuk meg, hogy mit.)

Üzemszüneti pont: Az a pont, amikor a termelés és a munka megegyezik.

(Ööö..., ha 10 munkás és 100 zacskóstej megegyezik, vajon miről egyeznek meg?)

Fedezeti pont: Az összbevételből kivonjuk az összköltséget.

(Nem. Az a profit.)

Isocost egyenes: Azonos jövedelmi szinten lévő fogyasztói kosarakat köti össze.

(Ööö... isocost - vállalat. Nem háztartás, vállalat!)

Fedezeti pont: Az a pont, ahol a vállalat maximális profitot termel.

(Nem. Az a profitmaximum.)

Isocost egyenes: isocost görbék, pontok halmaza

(Ööö... mi?!)

Azt mondta Viktor barátom, hogy írjak a görögökről. Persze nem arra gondolt, hogy az ókori görög világ ilyen-olyan dolgait szedjem elő újfent (a héten lesz olyan is), hanem arra, hogy erről a mostani görög adósság- (pénzügyi) válságról írjak valamit. Hát írok. Mondjuk sokat nem fogok, mert a csapból is ez folyik, és a magam részéről már felettébb unom az egész sztorit. De írok. Viktor kedvéért.

Anno 1995 vagy '96 nyarán két barátommal és egy R5-ös személygépjárművel (légkondi nélkül) két hétig barangoltunk a júliusi forróságban Athénig és vissza. Az első élmény meghatározó volt. Megérkeztünk a határra, talán Bulgária felől, olyan délelőtt 11 körül a rekkenő hőségben. Szépen megálltunk a felhajtott sorompónál és vártunk. Vártuk, hogy a határőr és/vagy a vámos jöjjön, kérje a passportot, vizsgálódjon, bólintson, mehessünk. Vártunk. Vártunk. Hiába. Aztán persze megoldottuk. Kiszálltam a kocsiból és kezemben az útlevelekkel elballagtam a közeli (légkondis) épületbe, ahol egy unott határőr kegyesen vetett előbb rám, majd a papirokra egy pillantást, és intett, hogy mehetünk. Ennyi. Két dolgot azonnal tudtam. Egyrészt azt, hogy imádom őket és bármikor szívesen jövök nyaralni, mert itt aztán no para, meg no feszkó (ellenben van frappé, ouzó, isteni ételek, sziszeta, tenger és a fél város az utcán van éjszaka). Másrészt azt, hogy soha, de soha nem alapítanék céget egy göröggel. Pláne nem, ha német lennék. Mert ha német lennék és minden józanságom ellenére mégis közös businessbe kezdenék egy göröggel, akkor az tuti, hogy a végén én állnám a cehhet.

Az is egy vicc volt, ahogy Európa Bajnokságot nyertek ... hát még ez.

www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/vilagrekord-ekkora-hitelcsomagot-meg-egyetlen-allam-sem-kapott-314547

hvg.hu/gazdasag/20100503_gorog_segely_imf_eu_usa

index.hu/gazdasag/vilag/2010/05/02/letrejott_a_gorog_megallapodas/

www.economist.com/business-finance/displaystory.cfm

www.ft.com/cms/s/0/a3307762-5616-11df-b835-00144feab49a.html

live.whatsonwhen.com/sisp/baa/index.htm

news.bbc.co.uk/sport2/hi/football/euro_2004/3860105.stm