Nézze meg az ember (és minden nem emberi létforma is, hogy korrekt legyek, hiszen miért kivételeznénk a humanoidokkal?), hát mik ki nem derülnek Mr. Sorosról! Most éppen az, hogy 50 millió dollárt költ tíz éven keresztül (ezt ígérte) az Institute for New Economic Thinking (INET) közgazdasági kutatóintézet támogatására, ahol fiatal, tehetséges közgazdászok próbálnak meg a főáramú (mainstream) közgazdaságtantól elszakadva, akár annak kritikáját adva újragondolni a közgazdaságtant. Friss látásmód és gondolkodás a közgazdaságtanban? Ráfér.

A honlapról másolom ide:

Founded in October 2009 with a $50 million pledge by George Soros, the New York City-based Institute for New Economic Thinking is a nonprofit organization providing fresh insight and thinking to promote changes in economic theory and practice through conferences, grants and education initiatives.

ineteconomics.org/about-the-institute

www.economist.com/business-finance/economics-focus/displayStory.cfm

Avagy mese a boldogtalan tücsöknépről. Van egy érdekes cikk az fn.hu címlapján: "Boldogtalan tücsöknemzet vagyunk?" címmel. Röviden összefoglalva arról szól, hogy vannak, akik szerint az eleve fogyasztás orinentált magyar lakosság "túlfogyasztott" az elmúlt években - ezért felesleges mértékben eladósodott -, a gazdasági válság jó lecke számára, míg mások az eladósodást alacsony bérszínvonal és egyéb kényszerek nyakába varrják és arra figyelmeztetnek, hogy akár maguk a kormányzatok is felelősek az alacsony jövedelmű háztartások eladósodásáért.

Nem szándékom igazságot tenni, de pár összefüggés a háztartások megtakarításának alakulásával kapcsolatban ide kívánkozik. Nem sok, csak light-osan ...

Az egyik ide kívánkozó megjegyzés a megtakarítások motívumairól szól. A megtakarítások  (maradjunk a pénzügyi eszközöknél) kapcsán ugyanis nem az a kérdés, hogy miért nincsenek, hanem, hogy miért vannak egyáltalán? Nos, elsősorban azért, mert a jövő bizonytalansága arra késztet bennünket, hogy ne fogyasszuk el a jelenben teljes jövedelmünket. Ez az úgynevezett óvatossági motívum, amely válsághelyzetben mindig felerősödik - így volt 1990-1993 között a gazdasági átalakulás közepette és így van jelenleg is. Ennek erősödése magyarázza a (nettó) megtakarítási hányad emelkedését (csökkenő makrojövedelem mellett) 2009-ben. Ebből viszont az is következik, hogy a rózsaszín szemüveg (akár indokolt, akár nem) csökkenti megtakarítási kedvünket. Bizony. És akkor gondolkodjunk el azon, hogy az elmúlt években volt-e okunk a rózsaszín szemüvegre? Ne hamarkodjuk el a választ! A GDP (nyilván a reál) csak 2007-ben kezdett el stagnálni, ráadásul nyilván ezt nem 2007. elején kezdtük el érezni, hogy Te, Jóska, figyu, ez most mintha nem nőne annyira! Szóval hátrább az agarakkal (agyarakkal?), a háztartásoknak 2007-ig bezárólag nem volt okuk különösebben takarékoskodni. Aki meg azt mondja, hogy előre látta a 2008-as válságot, az mondjon le.

Az már más kérdés, hogy miért alacsonyabb nálunk a lakossági nettó megtakarítási arány, mint mondjuk Németországban vagy Franciaországban? Az OECD statisztika szerint a németek példának okáért igencsak takarékos nemzet, míg a magyar nem az. Az amerikai még kevésbé, de ezt most haggyuk. Na itt lehet intézményi okokat keresni. Mert az nem elég, hogy a magasabb jövedelem miatt tudnak ott többet megtakarítani, mert ugye egyrészt arányról van szó, másrészt pedig akkor az angolszászok miért nem? Na. Nem megyek bele, összetett kérdés tárgyalására nem alkalmas egy poszt. Egy elem érdekes: Tóth István János és Árvai Zsófia 2001-ben leírta (lásd linkek), hogy volt szocialista országként, illetve "feltörekvő" országként a lakossági fogyasztást Magyarországon jellemzi egy "fogyasztói türelmetlenség" elnevezésű jelenség. Idézem: A fogyasztási cikkekről való – hosszabb-rövidebb ideje érvényesülő – lemondást a jövedelmi várakozások kedvezőbbé válásával és a likviditási korlátok oldódásával, az elhalasztott vásárlások minél előbb való bepótlása váltja fel.

www.fn.hu/makro/20100408/boldogtalan_tucsoknemzet_vagyunk/

Két tanulmány a hazai megtakarításokról:

mek.niif.hu/03300/03366/03366.pdf (Tóth - Árvai)

epa.oszk.hu/00000/00017/00143/pdf/01bethlendi.pdf

Az OECD a háztartások nettó megtakarítási hányadának alakulásáról:

lysander.sourceoecd.org/vl=3006622/cl=19/nw=1/rpsv/factbook2009/02/02/02/index.htm

Azt írja a vg.hu, hogy a kormányzat és jegybank által becsült 0,2% GDP csökkenéssel szemben a gazdaságkutatók (vérmérséklettől függen) 0,5-0,8%-os GDP növekedést várnak 2010-re.

www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/idei-gdp-a-gazdasagkutatok-optimistabbak-a-kormanynal-312972

A hazai termelés növekedése persze nem a hazai fogyasztás, vagy egyéb hazai keresleti elemek bővülése okán következik (következne) be, hanem a nettó export (export mínusz import) növekedése miatt. Vagyis erősen a külpiacok 'magukra találásának' függvénye. A kis nyitott gazdaságok helyzete már csak ilyen.

Érdekessége a dolognak, mármint a konzervatív kormányzati becslésnek, hogy mivel a 2010-es költségvetés a kormányzati becslés alapján készült, így ha a gazdaságkutatóknak lesz igazuk, akkor a következő kormány mozgástere nagyobb lesz, mint azt jelenleg gondolnánk. A valóságosnál alacsonyabb növekedéssel tervezett költségvetés ugyanis kisebb adóbevétellel és több transzferkifizetéssel számol, mint amennyi a valóságos érték lehet (nagyobb növekedés = több adóbefizetés, kevesebb transzferkifizetés). A 2010-es költségvetésben tehát lehetnek tartalékok. Ha. Akkor.

Találtam egy jó írást az Indexen. Arról szól, hogy az Európai Szabad Vasárnap Konferencia magyar résztvevőjeként a Kereskedelmi Alkamlazottak Szakszervezete (KASZ) is aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy a jogalkotó korlátozza a boltok vasárnapi nyitvatartását. Meg szerte az EU-ban más szervezetek is. Nincs is ezzel semmi baj. A vicces rész ott jön, amikor a cikk írója (nagyon helyesen) elkezdi azt feszegetni, hogy a CBA és a Coop támogatja a kezdeményezést, a Tesco meg más nagyok pedig nem:

"Murányi László, a Coop Hungary Zrt. vezérigazgatója nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy az üzletlánc szimpatizál a vasárnapi nyitva tartást korlátozó kezdeményezéssel és lehetőség szerint támogatja is. Megjegyzendő, hogy mind a CBA, mind a Coop üzletek túlnyomó többsége zárva tart vasárnaponként, így számukra vélhetően nem lenne hátrányos, ha a konkurencia sem nyitna ki a hét utolsó napján."

"Iglódi-Csató Judit, a Tesco Global Áruházak Zrt. kommunikációs igazgatója azonban arra hívta fel a figyelmet: a társaság álláspontja szerint a nyitva tartás korlátozásával a vásárlók a szabadnap kínálta döntési szabadságot, míg a cég alkalmazottai a hétvégi prémium munkabér lehetőségét veszítenék el, ezért a kezdeményezést nem támogatják."

Jaj, nagyon jót nevettem! Na, ilyen az, amikor az önérdeket közérdekként próbálja valaki (mindenki) eladni. Köszönet az újságírónak, hogy egymás mellé tette ezt a két nyilatkozatot!

A szabályozás érdekcsoport elmélete szerint (Stigler, G. J.) a szabályozás nem feltétlenül a közérdeket szolgálja, hanem sokkal inkább a szabályozott vállalatok érdeke hozza létre és alakítja azt.

index.hu/gazdasag/magyar/2010/04/16/bucsut_inthetunk_a_vasarnapi_bevasarlasnak/

a szabályozás érdekcsoport elméletéről itt

www.kormanyzas.hu/071/04_lorincz_jaradek.pdf

és itt

www.econlib.org/library/Enc/bios/Stigler.html

Esik az eső.

A városi ember számára inkább teher, mint öröm. A mindennapi életet nehezítő dolog (valami izé) az eső.

Nem örülünk, ha napokon át szakadatlan esik. A költséget látjuk benne: a beázott lábbelit, az elázott kapucnit, a közlekedési dugóban araszoló autó magasabb fogyasztását, a tócsában ugráló gyerek majdani gyógyszerének árát.

Esetleg számba vesszük a hasznokat is: nem kell fagyit venni a gyereknek, megmarad a kirándulásra félretett pénz, jót tesz a pázsitnak, jobban nő a kalász (?), van miről szót váltani a boltban a pénztárossal.
 

Költség - haszon. Lám-lám. Így vagy úgy, mindnyájan közgazdászok vagyunk!

Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója, arról értekezik az fn.hu-n (Laoszt és Vietnamot járva is szívén viseli kis hazánk sorsát), hogy a liberalizmus sajnálatosan megbukott Magyarországon (lásd 2010 április 11. országgyűlési választások 1. forduló). Az SZDSZ, mint liberális párt elbukott, a bokrosi liberalizmust felmutató MDF szintúgy, a Fidesz már rég szakított a liberalizmussal, az MSZP pedig akkor, amikor kihátrált Gyurcsány mögül.

www.fn.hu/valasztas2010/20100413/bojar_gabor_megbukott_liberalizmus/

Bojár Gábor téved.

Egyrészt leszögezném, hogy a Graphisoft miatt minden elismerésem, riszpekt a köbön, de ebben téved. Azt helyesen látja, hogy a magyar állampolgároknak elegük lett a korrupcióból, az ilyen-olyan ügyekből (a nepotizmusból, a panamákból, a stiklikből, stb.), de ebből arra következtetni, hogy a liberalizmusból lett elegük, az roppant nagy tévedés. Nem hiszem, hogy az átlag magyar szavazó feladná szabadságjogait és azért küzdene, hogy a paternalista állam döntsön helyette és róla. Nem. A választási eredmény azt mutatja, hogy a szavazóknak abból a politikából lett elegük, amely úgy akart liberális lenni, hogy mellette nem tudott republikánus lenni. Amelyik a szabadságot összekeveri azzal, hogy "nekem mindent szabad" és nem érti, hogy a szabadság kötelezettségekkel is jár. Nemhogy nem mentesít a felelősség alól, de éppen a felelősség önkéntes vállalását jelenti. A közért, a közjóért. Nem a császárkori Róma politikuma kell ma Magyarországon, hanem a Római Köztársaság politikai eszméje: a res publica. Nem a liberalizmus bukott meg, hanem a liberalizmus egy (szvsz helytelen) értelmezése. Remélem.

Jaj, ez egy nagyon hosszú és nagyon sokrétű, elágazásokkal meg mellékutakkal terhelt poszt lenne (pl. Homer Simpson önfelhízlalása is ide tartozik), ha nem szűkíteném azonnal. A termelő mindig többet tud a termékről, mint a fogyasztó. Egyszerűen azért, mert ő a termelő. Ó, hány "fogyasztó" probálta és próbálja folyamatosan ellesni Nagyi sütijének receptjét... de Ő csak sejtelmesen mosolyog, amikor kérdezgetik az összetevőkről.

Nos, a gazdasági tevékenységet folytató termelő nem mosolyoghat sejtelmesen. Nem bizony. Neki termékéről/szolgáltatásáról többnyire informálnia kell a fogyasztót. (Hogy az a lehető legteljesebb információs halmazon optimális fogyasztói döntést hozhasson.) Információt kell szolgáltatnia terméke összetételéről, a fogyasztás következményeiről, kockázatairól, a fogyasztás (javasolt) módjáról, stb. Akkor is, ha oldalast árul, és akkor is, ha pénzügyi terméket. Van, amit a közösség (állam) előír, mint kötelezően szolgáltatandó információt, van ami saját belátás szerint közzéteendő vagy sem. De dezinformálni, vagyis hamisat állítani semmiképpen sem szabad! Tilos.

Ha félretájékoztat, akkor törvényt sért. Versenytörvény 8. paragrafus: "Tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni." A versenytörvény megsértése szankciót (főképp pénzbüntetést) von maga után. Az OTP-t most éppen 10 millió forintra, a Magyar Posta Életbiztosító Zrt-t 5 millióra bírságolta meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), mert bizonyos termékeiket a fogyasztókat félrevezetve hirdették. Hmm. Majd megemlítem Nagyinak, hátha véger bevallja, hogy valójában a Nől Lapjából másolta a "híres" receptet.

index.hu/gazdasag/magyar/2010/04/12/megteveszett_az_otp/

www.globalcompetitionforum.org/regions/europe/Hungary/Tpvt%202002.V.14.pdf

www.nfh.hu/data/cms8507/fvf_GVH3.pdf

És itt egy forró hír: az Euro Correct Consulting Kft. 41,6 milliós bírsága, ugyancsak a fogyasztók megtévesztése miatt...

www.fn.hu/cegek/20100413/41_6_millios_birsagot_kapott/

Úgy látszik nem csak egyes Index.hu-s újságíróknak okoz gondot a reprivatizáció szó jelentése. Már volt erről egy bejegyzésem: kozgaz.blog.hu/2010/02/26/index_irja_reprivatizacio

Most szeretném újfent leszügezni, hogy 1) a reprivatizáció visszamagánosítást jelent (a vagyon visszakerül az eredeti tulajdonoshoz), 2) a visszaállamosítás idegen szóval rekollektivizálás lehetne (államosítás = kollektivizálás), de nem úgy szoktuk használni, azt mondjuk, hogy visszaállamosítás, 3) a cikkben még csak jelzésszerű utalás sem mutat arra, hogy a bolgár miniszterelnök ilyesmin töri a buksiját, akkor meg miért kell beírni a címbe?! Grrrr! Rossz újságíró! Elégtelen.

www.napi.hu/default.asp