Nem csak olvasom (itt és itt), hogy Kínát a válság nem feltétlenül úgy érintette/érinti, mint minket (fejlett nyugatiakat), de egyenesen kedvező (befektetői) pozícióba helyezte/helyezi, hanem hallom is. Egy barátomtól, aki immár 2 éve él és dolgozik Kína egyik *va gyorsan növekvő városában. Most éppen itthon van. Kínai üzletembereket kísérget, aki tárgyalni jöttek. Meg beruházni. Ha. Esetleg.

Nem kell félni. Kínát (a kínai tőkét) jelen pillanatban nem a magyar befektetési/beruházási lehetőségek érdeklik. Kína nem magyar államkötvényt vesz, hanem amerikait. Nem magyar autógyárat, hanem svédet. Nem magyar légitársaságot vásárol, hanem görög hajózási társaságot. Sajnos.

Nekünk marad az édes-savanyú csirke. Rizzsel.
(Bár nekem személy szerint a tandori jobban bejön.)

Mivel vizsgaidőszak van és vizsgáztatok, ezért úgy döntöttem, hogy ha már reggeltől délutánig okos, vicces, idegesítő és vérlázító mondatokat hallgatok a hallgatóktól, akkor ide is csurranjon-cseppenjen. (Ők a hallgatók, én meg hallgatok.)

Egy szakmai (módszertani) megjegyzést tennék még a szóbelivel kapcsolatban, a tempóról. Ez nálam gyors-gyors-gyors-gyors-lassú, nem pedig a lassú-lassú-lassú-lassú-gyors. Na. Mert ugye van az az oktató, aki nem bírja elviselni, hogy nem hangzik el a helyes válasz (levezetés, megoldás, stb.) és a vizsgán oktat. Meg vagyunk mi többiek, akik a hallgató tudását akarjuk értékelni. Akkor és ott. Abban a szent pillanatban. Kérdés és válasz, kérdés és válasz. (A nincs válasz is válasz!) Magyarázat nincs. Részemről maximum akkor, ha olyasmit kérdezek, ami nem nyilvánvaló. Amit ott helyben kell kiokoskodni (szeretem, amikor gondolkodnak, sajnos nem kényeztetnek el). Ilyenkor, de csakis ilyenkor levezetem a megoldást. Ja, meg néha odamondok egy-egy definíciót, ha illusztrálni akarom, hogy ami válaszként elhangzott az nem felel meg az elégséges szintnek. De nem célom az oktatás. Vizsgán nem. Arra ott van a szorgalmi időszak.
Biztos sok olvasómnak (hehe, tudom, hogy vannak olvasóim) van olyan élménye, emléke, hogy egy-egy szóbeli 30-40 percig tart, sőt. Bő óra. Hát nálam nem. 10 perc maximum. De inkább kevesebb. Vizsgán értékelni kell, nem oktatni. (Persze írásbelin ez egyértelmű.)

Na, de ami csurran...

Adom a témát a hallgatónak: monetáris politika (általában). Amíg a többiek felelnek, vázlatot ír. Nézem a papírt. Üres.
Semmi, csak a téma címe, amiből felelnie kéne: monetáris kultúra.
 

Nem ment át.

Valami gáz van az fn.hu-n ...Olyan vissza a jövőbe (1-3) érzésem van, ahogy olvasom az gazdaság rovatban, hogy Megabüntetést kaphat az RTL és a TV2.

Nézem a dátumokat... fent az van, hogy 2010. június 14. (Vazul), ez eddig oké, én is így tudtam (Vazult nem tudtam). A cikk címe alatt viszont az áll, hogy 2001. január 1. WTF?
Ja, biztos elírás, mert a cikk úgy indít, hogy a Marketing & média legújabb számában ezt meg azt írják... Mondjuk fura, hogy 2008-as dátumok vanak a cikkben, sőt valami döntés is várható 2008 nyarán, de lehet, hogy mégsem, mert 2010. június 14-én erről a döntésről nem tudunk semmit. Pedig a cikk szerint a GVH 2008-ban egy évet adott magának rá. Hmm.
A lapszélen meg közben az megy, hogy ugyan még nem ért véget az év, de azért ... majd egy 2007-es adat, aztán így folytatja: 2008-ban a teljes tévés piac 7-8 százalékos bővülésre számíthat. A feltételes mód arra utal (az én olvasatomban), hogy 2008 a jövő. Ezek szerint 2007 nem ért véget? Az MTV bevételei kapcsán pedig ez szerepel: jövőre akár nőhetnek is az MTV bevételei, ugyanis az olimpia hagyományosan jótékony hatással van a közszolgálati televízió kereskedelmi eredményeire. Nálam az utolsó olimpiai játékok (nyári) megrendezésének éve 2008. Másnál?
Megnézem a cikk címét a böngészöben: http://www.fn.hu/media/20071211/megabuntetest_kaphat_rtl/. Aha. 2007. 12. 11-ei feltöltés.

Összegezzük az eddigieket: az fn.hu az aktuális gazdasági rovatban egy 2007. végén írt cikket közöl, anélkül, hogy az újraközlésre felhívná a figyelmet.

Szerintem ez egy megkésett áprilisi tréfa akar lenni vagy mi... Megnéztem a többi cikket is: az első mai, de a többi ugyancsak 2006-2007-2008-as. Varga menteni akarja az OTP-t, az EU tárt karokkal várja a magyar munkaerőt, drágulást hoz a március (?!), stb.

Hahó! Szerkesztő Nénik/Bácsik! Valaki tegye már helyre a dolgokat, pls!

(minden rovat visszaállt 2007 végére, 2008 elejére)

Jelentem helyreállt a világ és az fn.hu rendje. Modhatnám, hogy közöm volt hozzá. De nem.

Nem, nem a színházas, hanem a teszt, amit a szóbeli vizsga előtt iratok. Például holnap. A színházast egyébként szeretem, remek az ötlet, zseniális a kivitelezés (az én olvasatomban ez utóbbi alapvetően Rudolf Péter érdeme, de ez ugye szubjektív...)

Szóval a teszt. A teszt nálam olyan szeretem - nem szeretem műfaj. Szeretem, mert gyorsan lehet javítani, szeretem, mert pár száz feleletválasztós kérdésből végtelen mennyiségű sor gyártható, szeretem, mert tiszta és száraz érzés. Nem szeretem, mert nehéz részfeladatokat pontozni (a teszt olyan vagy jó vagy nem jó típusú dolog), nem szeretem, mert teszben nehéz komplex kérdéseket feltenni, nem szeretem, mert nehéz szűrni a másolást.

A beugró teszt egy 10 db feleletválasztós kérdésből álló sor, amin minimum 5 helyes választ, azaz 5 pontot produkálniuk kell a hallgatóknak, hogy maradhassanak szóbelin. Amolyan szűrő. Aki nem ér el 5 pontot az menjen haza tanulni. Nem tud eleget. Az elégségeshez. Ne raboljuk egymás idejét. Pláne, hogy VB van.

Sokszor persze nem a nem tudásról van szó, hanem a figyelmetlenségről. (Ami lehet, hogy a nem tudás egy formája? Na, nincs filozofálgatás, posztírás van!) Idemásolok pár olyat, aminél nagyon kell figyelni, mert "trükkös" ...

A fiskális transzmissziós mechanizmus azt írja le, hogy …

          a)       hogyan hat a fiskális politika az árupiacon

          b)       hogyan hat a fiskális politika a pénzpiacon

          c)       hogyan hat a monetáris politika a pénzpiacon

          d)       hogyan hat a monetáris politika az árupiacon

          e)       egyik sem helyes a fentiek közül

Fix árfolyamrendszer esetén a jegybanki kamatláb (alapkamat) emelkedése a hazai valuta (árfolyamának) … eredményezi.

          a)       erősödését

          b)       gyengülését

          c)       változatlanságát

          d)       egyik sem a fentiek közül

A makrogazdaság négyszereplős modelljében a belföld hozzájárulása a makrogazdasági jövedelemhez …

          a)      az import összege

          b)      az export és az import összege (EX + IM)

          c)      az import és az export különbsége (IM – EX)

          d)      az export és az import különbsége (EX – IM)

          e)      egyik sem a fentiek közül

Gondoltam ilyen hőségben nem annyira kéne komolykodni, meg aztán itt a foci VB a nyakunkon és muszáj valami szórakoztatóval előrukkolni, ha meg akarom tartani az olvasókat.

Szeretem a vadnyugati filmeket (a Western műfaját). Akár amerikai, akár olasz. Akár Gojko Mitic. Van ezeknek a filmeknek egy visszatérő motívuma (igazából több is van, de én most csak egyről akarok írni). Akár Clint Eastwood, akár Charles Bronson, akár John Wayne játsza a jófiút vagy éppen Sharon Stones a jólányt, aki gyorsabb a halálnál, szóval bárki is az aktuális pozitív hős, gyakran megesik, hogy a történet fő vagy mellékszálaként le kell számolnia a negatív hőssel. A Vadnyugat már csak ilyen. Namost a negatív hős meg sokszor nem csak azért negatív figura, mert csúnyán beszél, feketében jár és olyan gonoszul tud nézni, hogy a vak bárzongorista is beleremeg, hanem azért is, mert meg akarja szerezni a hatalmat. Hitler, Jockey Ewing, Maltazár, Hókuszpók. Persze. Általában ezt pont úgy akarja, hogy vagy ő maga akar monopólium lenni (minden földet meg akar szerezni magának, stb.), mármint gazdasági értelemben, vagy a megbízója akar az lenni, vagy már az is, hogy aztán a közösség feletti politikai hatalmat is megkaparintsa. A gazdasági hatalom és a politikai uralom megszerzése kéz a kézben jár. Egyébként nem annyira létidegen ez, gondoljunk csak a mi helyi kiskirályaink viselt dolgaira: a pénz (vagyon) előbb-utóbb megtalálja a politikai érdekérvényesítés tágra zárt kapuit.

A gazdag üzletember, földbirtokos, vállalattulajdonos megszerzi a bíró jóindulatát, a polgármester barátságát, a seriff meg amúgy is a sógora. Hát mi kell még?
Írtam már arról, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Progresszív Korszak az amerikai történelemben, amelynek fontos közgazdasági fejleménye a trösztellenes törvények (1890, 1914) és amelyben a monopóliumokkal szembeni fellépés legfőbb indoka éppen a nagymértékű gazdasági hatalmi koncentráció politikai hatalommá váltásának fenyegető (rém)képe volt.
 

A Western világa (korszak) egyébként (részben) éppen ezt a történelmi korszakot ábrázolja, mutatja be, stb. Nyilván nem véletlen, hogy a filmvásznon felsejlik valami a farmerek és az iparmágnások & bankárok politikai küzdelméből. Utólag persze gyönyören ívelt mondanivalót húzhatunk rá (mögöttes tartalomként) a cselekményre: a negatív hős, a gazdasági monopólium, amely a politikai hatalmat is meg akarja szerezni (vagy részben már meg is szerezte), de megjelenik a pozitív hős (szövetségi állam), amely egy jó kis antitröszt eljárás keretein belül helyreállítja a vadnyugati farmerdemokrata idillt, vagyis felszámolja a monopóliumot, illetve meggátolja annak gonosz terveit.

The End.

Kora délután értem vissza vidékről - jelentem az M7-es Pest felé remekül járható -, ahol tüzifát hordtam le a pincébe. Igen-igen, az előrelátó ember (fia vagy anyja) már tavasszal megveszi a téli tüzelőt. Aztán persze hetekig nem tudja lehordani, mert csapadék csapadék hátán. De most! Reggel 3 óra, este 3 óra. Középen hűsölés a lakásban, este sör. A GDP meg nem nőtt. Miért? Mert per def a GDP a végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások értéke, azaz bár javában szolgáltattam, de mivel nem áraztam be a szolgáltatást, így a GDP nem növekedett. A javakat a piac árazza be, én meg nem piaci gazdasági tevékenységet végeztem. Csak olyan sima gazdasági tevékenységet, amely megmaradt a háztartáson belül. No price. Sem Katie, sem más. (hehe)

Az éppen makrot tanulók kedvéért tehát szögezzük le: a háztartáson belül megjelenő, vagy háztartások között megjelenő gazdasági tevékenységek eredményét a GDP nem jeleníti meg. Mert nincs áruk. Nekik.

Érdekes ez. Már csak azért is, mert ugye itt van a GDP csökkenése (a válság miatt). Valószínű, hogy a számok lefelé torzítanak. A termékben és szolgáltatásban, anyagi javakban 'értelmezett' lakossági fogyasztás valószínűleg nem csökkent annyira, mint a mért fogyasztás. A mért és a jólétet meghatározó tényleges jószágtömeg nem ugyanaz. És nem csupán azért, mert a fekete aránya növekedett a fehérhez képest, hanem azért is, mert a válság hatására a nem piaci gazdasági tevékenységek aránya növekedni kezdett. Kevesebbszer megyünk haza taxival meccsnézés után, helyette a barátok furikázzák egymást. Kevesebb éttermi, több otthoni vacsora. Kevesebb játszóház, több nagymama. És a fát is nekem kellett lehordanom.

A 1749-es telefonszám felhívásával egyszeri 200 forintnyi pénzadomány juttatható el az ár- és belvízkárosultakhoz.

No comment.

Azt írja a napi.hu, hogy Nem omlott össze az OTP a bankadó bevezetésének hírére. Mielőtt bárki félreértené a félreérthetetlent (nem, nem vagyok cinikus) gyorsan tisztázzuk, hogy nem a vállalatról van szó a fenti mondatban (cégcsoport) és nem is az irodaházról vagy a bankfiókokról. Az OTP részvény áráról (árfolyam) van szó a budapesti értéktőzsdén.

A tegnapi poszt nyelvészkedős hangulatának maradványaként azért arra is szívesen rákérdeznék az illetékesnél, hogy hogyan lett a share price-ból (vagy stock price, ha már stock exchange) részvényárfolyam? A részvényt értem, az árfolyamot nem. Mi ez az árfolyam halandzsa? Ára van, mint bármi másnak, oszt jónapot! Kell itt variálni össze-vissza... Ja-ja, hogy lehessen bonyolítani, hogy van a névérték, ami a papiron feltüntetett ár, meg van amin meg lehet venni, és hogy az meg az árfolyam? Mert ha azt mondom, hogy van a névérték, meg van az aktuális piaci ára, az nem jó? Sok nyelvzseni meg bekavar itt nekünk az árfolyammal. Share price. Kész. Ennyi.

Nade. Vissza az OTP-hez. Vagyis a OTP részvény árfolyamához!
(Egyébként a cikk írója nem vacakol a szakszerű meghatározásokkal, szerinte az OTP emelkedett nem pedig az OTP részvény ára. Később kicsit közelít: az OTP árfolyama. Nem az OTP részvény árfolyama, hanem az OTP árfolyama. Igaza van, minek kiírni, ha így is megérti, aki olvassa? Zárójel bezár.) Szóóóval. Azt mondja, hogy depedigittazóriásibankadó és nem roggyant meg. Hanem emelkedett (az OTP). Nézzük csak meg ezt közelebbről... Az adó a nyereséget csökkenti. Az adózás utáni nyereség az, amit osztalék formájában a tulajdonosok számára kifizetésre kerül (tulajdonosi jövedelem) - egészben vagy részben. Ha növekszik az adó, akkor csökken az adózás utáni nyereség, vagyis csökken az osztalék, vagyis kevesebb tulajdonosi jövedelmet termel a tulajdon (részvény), vagyis lehet, hogy el kell adni (helyette mást venni), vagyis növekszik a kínálat, csökken a kereslet (mert venni minek, ha kevesebbet osztanak ki rá jövőre), csökken a piaci ár. (Árfolyam. Grrrr.)

Akkor miért nem? Miért nem roggyant meg? Hát nem tudom biztosan, de gyanítom, hogy mivel az OTP sem a 2007-es év adózott nyeresége, sem a 2008-as, sem a 2009-es után nem fizetett osztalékot (a tulajdonosok a közgyűlésen 0%-os osztalékmértéket szavaztak meg a menedzsment javaslatára), íg az OTP részvény nem éppen az az értékpapir, amit a magas osztalék reményében vásárolnak (akárkik). Na. Az OTP részvény nem az a tipikus  osztalékrészvény. Van olyan is, pl. a Magyar Telekom részvény, meg egyebek, tessék, itt egy cikk, itt van, hogy az mondjuk az Equilor elemzői (akiknek elég jó a médiamegjelenésük) mit írtak erről januárban. Másfelől persze lehetne hatás, mert nyilván a benthagyott nyereség a cég stabilitását és lehetőségeit (likviditását, beruházási lehetőségeit, meg ilyeneket) javítja, de úgy tűnik a piaci szereplők emiatt sem aggódnak annyira. Mármint a 2010-es évi stabilitásért meg lehetőségeiért. Az OTP esetében.

Szóval nem kell csodálkozni azon, hogy a bankadó hallatán a tőzsdén nem kezdik el kiszórni az OTP részvényeket. Persze lehet. De nem kell.

ps.: Most olvasom, hogy a bankadó az egész gazdaságra nézve káros. Sajnos nem tudom elhinni, ha ezt a bankszövetség elnöke mondja. Az ő szájából ez hiteltelen. Meg butaságokat is beszél. Azt mondja, hogy emiatt majd veszteségesek lesznek a bankok. De könyörgöm, ezt az adót a nyereségből kell majd kifizetni! Tehát eleve csak az fizet, aki nyereséges!! Hahó! Ébresztő! GRRRRR!