A monopolisztikus verseny egy piactípus (piaci forma), amit a hallgatók előszeretettel kevernek össze a monopólium piaci formával. Gondolom azért keverik, mert csökkentett agyi funkcióban tanulnak és olyan árnyalatnyi különbségek, mint a -isztikus (a monopol után), valamint a verseny szó nem tűnnek fel, vagy ha igen, akkor inkább zavaró motívumként, elfelejtendő jelleggel. Pedig. Pedig a monopóliumhoz nem kapcsolódhat verseny, hiszen a termelő itt egyedül van, akkor meg kivel versenyezzen a drága? (Egyébként éppenséggel drága is lesz, de az most nem jön ide.) Na, szóval egyedül van és nuku verseny. (Főleg akkor, ha tiszta monopólium, mert akkor még helyettesítő termék sincsen. Ugye? Ugye.) A monopólium másik neve az, hogy antiverseny. Nem is, ezt én találtam ki, de akár lehetne.

A monopolisztikus verseny pedig verseny. Benne van a nevében. Akkor meg nem lehet monopólium, nem igaz? De. Akkor mi? Nos, a tökéletes (tiszta) verseny rokona. Unokatestvére. A monopolisztikus szó itt jelzőként szerepel, akárcsak a tökéletes (vagy a tiszta). A lényeg a verseny. Hogy az valamilyen. Itt éppen monopolisztikus. Na nézzük csak, hogy miért! A monopolisztikus verseny főbb karaktereiben megegyezik a tökéletes versennyel, de van egy nagyon fontos különbség: a termék itt nem homogén, hanem differenciált. Homogén termék pl. a tojás (nincs márkázás, mert minőségileg homogén a termék), differenciált meg pl. a bor (van márkázás, mert vannak és érzékelhetőek minőségi különbségek - igazából nem is egy termék van, hanem egy termékcsoport vagy "főtermék", aztán jönnek a különbségek). Itt aztán nem az, hogy nincs verseny, hanem hajaj! Mármint a monopolisztikus verseny esetében. Főleg marketing eszközökkel. A márkázás miatt, meg azért is mert az árverseny eredménye a fedezeti pontos termelés lenne. De ez hosszú táv, az meg Keynes szerint úgysem fontos. Hehe.

Tessék megtanulni: mo-no-po-lisz-ti-kus verseny! Van itt egy jó kis bemutató hozzá.

Elöljáróban annyit, hogy reggelente az ovi felé menet általában szerepjátékozunk a Kiscsajjal. Az a bevett koreográfia, hogy ő a hős(nő), én a gonosz ellen és valahogy tutira megszívom. Vagy varázslat, vagy lelemény, vagy simán izomból nyom le, de mindig és rendületlenül. Győz a jó, bukik a gaz. El.
Ma Hádész voltam, ő pedig Susan. Lásd a Herkules című ókori road-movie mixelve a Szörnyek az űrlények ellen című action-thrillerrel. Szóval a jelenet:

én: Mit eszel Susan?!

ő: Varázsbarackot, amitől megnő az erőm.

én: Az én országomban nem is terem varázsbarack!

ő: Tudom, ezt egy másik országból hoztam.

én: Ha onnan, akkor az bizony import... De én nem adtam ki importengedélyt varázsbarackra!

ő: Nem is kell az engedélyed!

én: Aha! Szóval szabadkereskedelem van?!

Szegény gyerek! :)

Vegyük csak elő újra ezt a kínai témát! Hogy tényleg mindenki és akkor már a lebegéshez is köthetően. Mármint nem a valutát fogjuk kötni, mert pont hogy szabadon lebegő (rugalmas), amiről beszélünk (olvasunk), nem pedig rögzített.

A Kínai Népi Bank (PBOC) szombaton közölte, hogy folytatja a nemzeti valuta árfolyamreformját és növeli a jüan rugalmasságát.

A jó hír (is) gyorsan terjed, hála a modern információs és kommunikációs technológiáknak, a világ megkönnyebbült és örömódát zeng, valamint hálát ad Istennek Mao Ce-tung szellemi hagyatékának. A jüan erősödni fog. Persze nem gyorsan (méghogy fejjel a nagy falnak?!), hanem csak szép lassan, hosszú távon. De akkor is. A kínai áruexport (talán) majd kevésbé zúdul a világra, a külföldi befektetők meg (talán) majd jobban rázúdulnak Kínára. Talán. Hogy miért jó ez nekik? Hát sok minden miatt pl. nem cseszegeti őket tovább a világ, lehet, hogy Tajvant is megkapják cserébe, de gondolom némi technológiai transzfert tuti (mert azokat a naperőműveket, meg egyebeket lassan nekik is el kell kezdeniük telepítgatni ide-oda, hiszen Jockey Ewing is megmondta már, hogy az olajnak vége).

A hivatalos indoklás ez:

"A lépés hosszú távon Kína alapvető érdekét szolgálja, elősegíti a szükséges strukturális irányváltást és biztosítja a fenntartható növekedést" - áll a jegybanki közleményben, amely megállapítja azt is, hogy a lebegtetett árfolyam következtében feltételezhetően több forrás áramlik majd a szolgáltatási ágazatba, és a tendencia mindenképpen javít a kereskedelmi egyensúlytalanság állapotán, lazít az exportfüggőségen.

meg ez:

Kínai gazdasági elemzők vélekedése szerint a rugalmas árfolyamrendszer segíti majd egyebek mellett az infláció megfékezését, továbbá előnyös körülményeket teremt Kína számára a nemzetközi piacon. Olcsóbbá teszi az importot, így például az olajét és a vasércét, amiből az ország jelentős behozatalra szorul. Az erősebb jüan a belső fogyasztásra is jótékony hatással lehet.

Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk, mert tudja jól a kínai Kínai kormány...

a leépítéstől? Kérdezi címében a cikk az fn.hu-n. Érdemes elolvasni, főleg főnökök és/vagy HR-esek figyelmébe ajánlom.

A leépítésektől való félelem miatt a dolgozók teljesítménye általában csökken: a legtöbben a stresszes helyzet miatt nem tudnak a munkájukra koncentrálni. Erre sokszor a főnök is rátesz egy lapáttal: arról beszél, hogy az egyes álláshelyekre rögtön tíz másik embert találna helyettünk, s riogatással próbálja motiválni az alkalmazottakat. A félelmek azonban megbénítják a kreatív elmét, rontják a belső kommunikációt, és kihatással vannak a vállalkozás piaci helyzetére is. A munkavállalók félelmeit legtöbbször a kiszámíthatatlanság és a következetlenség erősíti. A változástól mindenki tart, a bizonytalanság megmérgezheti a munkahelyi légkört és magát a munkát is. Nemcsak a rossz közérzet, hanem betegségek is megtámadhatják a stressznek kitett dolgozókat.

Mégis mit tehetnék ehhez hozzá? Semmit. Ja, talán annyit, hogy tapasztalataim (illetve mások velem megosztott tapasztalatai) szerint kis hazánkban a jó humán erőforrás menedzsment ritka, mint a fehér holló. Alig-alig létezik, lehet, hogy nem is, csak valami urban lengend. A HR feladata kb. kimerül a felvételben és a bérezésben, na meg néha szerveznek ezt-azt (kiskarácsony-nagykarácsony), de nincs igazi gazdálkodás az emberi erőforrással. Nincs tudásbázis feltérképezés, készség- és képességfejlesztés, elégedettség mérés, magatartási etikai kódex, motíváció vagy lojalitás erősítés.

Mai kérdésem: mi a HR vezető feladata? A legjobb olvasói válaszok beküldői között jó főnököket fogok kisorsolni!

Honlap van hozzá.

Holnap rápihenünk (nem lesz vizsga) és amúgy sincs semmi hűde ilyen vagy olyan sztori.

Egy dolog tetszett, mégpedig az, hogy egy hallgató rájött, hogy nem iratja be magának automatikusan az elégtelent azzal a szöveggel, hogy majd jön az UV-ra, hanem megpróbálja, mert LEHET, hogy olyan kérdést kap, amire tudja a választ. Ha meg nem, akkor jöhet az egyes. Örülök, ha gondolkodnak. Említettem már?

Egy dolog pedig nem tetszett, de az nagyon, nevezetesen, hogy középiskolai tanulmányok ide vagy oda, a hallgatók nagy része nem tudja, hogy mi az állam (fogalma) és mi nem az. Nem tudják, hogy az állam egy gyűjtőfogalom, hogy az állam részekből áll, hogy a központi kormányzat és a helyi (ön)kormányzatok az állam részei, hogy a jegybank az állam része, hogy a bíróság, stb. az állam része, viszont az üzleti szektor nem az állam része, mint ahogy az exportot és az importot sem az állam bonyolítja. Gyakorlatilag vagy a központi kormányzat szinonímájaként használják az állam szót, vagy a gazdaság szinonímájaként. Egyik sem helyes.

Vagy ezt a felsőoktatásban kell/kellene megtanítani? Nem gondolom.

Nem akarok itt sírnyákolni, hogy mi a helyzet a felsőoktatásban oktatásmódszertanilag, mert egyrészt a sírnyákolás nem segít, másrészt a sírnyákolás nem férfias, harmadrészt pedig ki tudja, hogy ki olvassa... (Néztem, hogy hosszú í-vel, vagy rövid i-vel írjam... nem tudtam eldönteni. Mivel a sírni hosszú í-vel megy, ezért maradtam a hosszúnál.)

De. Itthon van egy barátom ámerikából, aki ott matekot tanít (egyetemen) és mivel a brazilok az első félidőben alig-alig fociztak, így alkalmunk volt beszélgetni erről-arról. Ő hozta elő, hogy mit gondolunk (ja, többen voltunk) a modern technikai eszközök, technológiák alkalmazásáról, egyáltalán bármilyen új eszköz alkalmazásáról, merthogy - mondja ő - azt veszi észre, hogy ami 20 sornál hosszabb az már nem megy be a hallgatóinak. Hogy ez a mostani az e-mail generáció. Ennyit tud befogadni. A könyv az hosszú. Stb. Generation next. Ismerjük a problémát. A hagyományos módon egyszerűen nem lehet oktatni őket.
Mesélte, hogy szenvedett a hallgatókkal az tananyag kapcsán, de amikor azt is mondta nekik, hogy plusz pontért facebook rajongói oldal legyen a nem folytonos függvényekről, az másnapra megvolt tele pöpec ábrákkal, levezetésekkel, stb. Hogy mi mit gondolunk erről?

A probléma sokrétű - nyilván. Van neki oktatói oldala, hallgatói oldala, képesség, készség akarat oldala, társadalmi, sőt oktatáspolitikai oldala. Egy dolgot emelek ki az egész katyvaszból. Az intézményi oldalt. (Ezt említettem neki is a beszélgetés során.)

Ma, egy magyar felsőoktatási intézmény (bármelyik, erre bármit felteszek) a nem hagyományos keretek között zajló (és ezért részben általa nem ellenőrizhető, kontrollálható) oktatói munkavégzést nem ismeri el munkának, azaz nem honorálja.

Ha órát tartok, azt igen. Ha szakdolgozatot értékelek, azt igen. Ha konzultálok, azt igen. Ha jegyzetet írok, azt igen. Ha szigorlatoztatok, azt igen. Ha fogadóórám van, azt igen.

De ha blogot írok, ha facebook-oldalt vezetek, ha twittelek azt nem. De még azt sem, hogy a hallgatói e-mail-ekre válaszolok. Igen, az is munka. Lehet megkövezni, de elmondom, hogy mi van.
A felsőoktatásban hagyományosan úgy nézett ki a dolog, hogy a diák a tanórán, illetve a fogadóórán kérdezhetett az oktatótól (az oktató pedig válaszolt). Aztán, amikor az órák végetértek, és a tanerő hazament, akkor még tett-vett (persze vitt haza munkát), de a hallgatók nem mentek el a lakására, hogy kérdésem van tanár úr! Nem hívták fel telefonon, nem küldtek sürgönyt, se postagalambbal üzenetet. A kommunikáció az intézmény falain belül folyt. A tanár szempontjából munkaidőben. Ma meg e-mailt írnak. Mindig. Bármikor. Az intézmény oldaláról hallgatólagos elvárás, hogy a tanár válaszoljon ezekre a megkereseésekre - hamár. De. Értékeli azt valaki, ha az oktató napi 2 óra munkát végez a hallgatói e-maileket megválaszolva? Senki.

Mit tehet a tanár? Első lehetőség: balek és ingyen dolgozik otthon (válaszol este, mert a hallgató este ír és a válasz egy másnapi eseményre vonatkozik), ráadásul úgy, hogy saját jövedelméből fizeti az internetet, szóval fizet azért, hogy ingyen dolgozhasson. Második lehetőség: a beérkezett e-mailekre csakis munkaidőben válaszol, nyilván ugyanúgy ingyen, hiszen senki nem fizet a plusz munkáért, de legalább nem ő fizeti a net-et. Vagy. Vagy azt mondja, hogy nincs e-mail. Aki kérdezni akar, az kérdezzen az órán, a fogadóórán, vagy várja az ebédlőnél, a büfénél, az előadó előtt, ahogy ő (én, mi) csináltam annak idején, amikor a tanár-diák kommunikáció az intézményen belül maradt.

Ha nem használja a modern információs és kommunikációs technológiákat, akkor meg kikiáltják maradinak. Sőt. Nem. Nem maradi, hanem racionális. A jelenlegi intézményi környezetben, ahol ezek használatát nemhogy nem ösztönzik pozitív módon, de a használat költségeit is a használóra (oktató) hárítják, nem éri meg neki használni.
Költség-haszon elemzés. Közgazdaságtan.
Még az e-mailt sem! Nemhogy facebook, meg twitter... Ugyan már!

Hogy mit mondott a barátom? Azt, hogy náluk is probléma, hogy az intézmények még mindig úgy akarják szervezni az oktatást, mintha a nyolcvanas években megállt volna az idő.

Ígérem nem lesz minden nap vizsgaposzt (és akkor a tömeg: deeee, legyeeeen!), de ha van tanulság, akkor azt meg kell osztani, nem? A mai nap tanulsága az, hogy sok hallgató nincs tisztában azzal, hogy mit jelent az, hogy definíció. Maga a szó. Az a szó, hogy definíció. Így aztán nem is tud definiálni. Vagyis fogalmakat meghatározni.

kérdező: Mi az a GDP? Adjon valami definíciót!

hallgató: Bruttó Hazai Termék.

kérdező: Ez nem definíció.

hallgató: Ja, akkor Gross Domestic Product.

kérdező: Ez sem definíció.

hallgató: ---

kérdező: Figyeljen ide, a GDP egy mozaikszó, amit a Gross Domestic Product megnevézés helyett, annak rövidítéseként használunk. A Bruttó Hazai Termék pedig a megnevezés magyar megfelelője. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy AS, az az Aggregated Supply (vagy Adam Smith) rövidítése, ami magyarul összkínálatot jelent (vagy makrogazdasági kínálatot vagy összesített kínálatot), illetve Kovács Ádámot. De ettől még nem tudom, hogy mi az a makrogazdasági kínálat, meg azt sem, hogy ki az a Kovács Ádám. Csak a nevét tudtam meg különböző nyelveken. Definíciót nem kaptam.
(Nem, pontosan nem ezt mondtam, de valami hasonlót.)

Bizony.

Ha a kutyát (a kutya fogalmát) kell definiálnunk, azaz meghatároznunk, akkor nem azt mondjuk, hogy dog és azt sem, hogy eb. Hanem kb. ezt itt.

Egy ideje mobillal is lehet parkolni Budapesten. Nem, nem úgy értem, hogy mozgó autóval parkolni, azt eddig sem lehetett, meg vsz a jövőben sem lehet majd, hanem úgy, hogy nem kell bedobálni a pénzt a parkolóautómatába, hanem küldök egy sms-t egy megadott számra (lásd parkolóautómatán szereplő szám), ami elindítja a díjfizetést, majd dolgom végeztével még egyet 'stop' szöveggel, ami leállítja. Ennyi. Plusz 75 forint, ami az sms ára.
Ha működik a rendszer. Mert van úgy, hogy nem működik.

Pár hete békésen parkolgatok - mobil -, majd amikor le akarom állítani, akkor a következő üzenetet kapom: Sikertelen parkolás! Tájékoztatjuk, hogy a szolgáltatás átmenetileg nem élérhető. A kényelmetlenségért szíves elnézését és megértését kérjük! Pannon

Próbálom újra, ugyanaz a hibaüzenet jön. Majd megint és megint. Hívom a Pannont (újabban Telenor). Kedves hang. Megért. Tájékoztat, hogy már többen jelezték, de a szoftver nem az övék, hanem a pakrkolási társaságé. Ismertet velem még két módszer, hogy hogyan tudom leállítani a parkolást. Kipróbálom mindkettőt, Egyik sem működik, ugyanaz a hibaüzenet jön. Újabb telefon a Pannonnak (újabban Telenor), kérem, hogy valahogy állítsák le a szolgáltatást. Ezúttal kevésbé kedves hang közli, hogy sajnos azt ők nem tudják (nem az ő szoftverük), de ne aggódjak, mert egyrészt maximum 4 óra az igénybevehető parkolás és utána leáll magától, másrészt a számlán ez a (hiba miatti) tétel nem fog megjelenni.

Naná, hogy megjelent.

Mit tehet ilyenkor a kedves vevő? Reklamálhat, elmehet az ügyfélszolgálatra, levelet írhat, telefonálhat. Szóval utánajárhat a dolognak. Ennek költsége van. Tranzakciós költség. Adott esetben túl magas a kb. 1000 forintos jogosulatlan díjbeszedéssel szemben. Nem éri meg. Vagy. Vagy megoldhatja pestiesen: leparkolja.
Nos, a parkolási társaság még úgy 300 forintnyi pluszban van, de dolgozom az ügyön. Ha egál lesz, akkor majd újra veszek parkolójegyet.

Fair enough?