Írtam tegnap a görögökről. Hogy nem adóztak anno az athéni polgárok. kozgaz.blog.hu/2010/05/05/
az_atheni_polgarok_
es_az_adofizetes
A végére meg odapöttyentettem két mondatot a leiturgia (vagy leitourgia) intézményéről. Ez azért némi kifejtést megérdemel. Mármint a leiturgia, nem a pöttyentés. Ez jön most.

A leiturgia a vagyonos polgárok által tett (és a közösség által elvárt) anyagi természetű felajánlás. Nem csak úgy, hogy itt van birtokaim egy éves jövedelme felajánlom egy nemzeti tudós társaság megalapítása céljából, hanem inkább úgy, hogy okés, akkor én leszek ennek a hadihajónak a kapitánya jövőre és én állom a cehhet ezzel kapcsolatban (javítások, felszerelés, legénység, vasmacska).

Persze ez is csak ideig-óráig működött. Arisztotelész az Athéni államban már arról panaszkodik, hogy bezzeg régen tolongtak a vagyonosok, hogy felajánlásaikkal hírnevet és dicsősséget szerezzenek maguk és családjuk számára, manapság meg egymásra mutogatnak és kibújnak eme kötelezettségük alól.

webcache.googleusercontent.com/search,
de ez még jobb: mek.niif.hu/03400/03410/html/4384.html
vagy ez: www.searchgodsword.org/lex/grk/view.cgi

és ez: Polányi Károly: Kereskedelem, piacok és pénz az ókori Görögországban. Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1984
meg ez: Arisztotelész: Az athéni állam. in: Államéletrajzok, Szerk.: Németh György, Századvég, Budapest, 1994

És igen, innen ered a mai liturgia szavunk. És nem, Arisztotelész nem a mostani görög pénzügyminiszter.

hu.wikipedia.org/wiki/Liturgia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.