A legnyilvánvalóbb, ami eszembe jut (nem magamtól, tanultam én is) az Bernard Mandeville: A méhek meséje. verses (és szatirikus) műve, amelyben a szerző az 1700-as évek elején egy méhkas életének bemutatásán keresztül mutatja be, hogy a magánérdek követése közhasznot eredményez. Azt, hogy a fogyasztás (felsőbb osztályoké - nyilván) bocsánatos bűn (tulajdonképpen nem is bűn), mert munkaalkalmat és megélhetést teremt az alsóbb osztályok tagjai számára. Szóval a fényűzés nem éppen keresztényi, de hasznos, mert munkahelyet teremt és így a közjót növeli.
Bizony, Mandeville nélkül Adam Smith-nek nehezebb lett volna 1776-ban azt mondania, hogy az egyének önérdek követése által létrejön a közjó (értsd gazdasági hatékonyság). Smith már nem vacakolt holmi verses tanmesék gyártásával - etika professzor volt Glagow-i Egyetemen, naná, hogy nem írt verses szatírát -, szimplán "megalkotott" egy új tudományt, a politikai gazdaságtant. Ebből később közgazdaságtan lett. Vagy mégsem egészen, de ez egy másik történet, amely réges-régen egy messzi-messzi galaxisban játszódik. Nem itt.

Úgy is történhetett volna, hogy felkelek reggel és a homlokomra csapok, hogy huuuh, akkor ma írok pár mondatot Mandeville-ről, hátha még nem hallottak felőle, akik olvasnak (vagy olvasni fognak). De nem így történt. Az történt, hogy találtam a Múlt-kor történelmi portálon (ajánlom általában is) egy remek kis cikket arról, hogy az 1938-ban debütált Superman a gazdasági válságtól sújtott kisemberek számára mutatott fel reményt.

"A nemzet visszatért a prosperálás útjára" - jelentette ki diadalittasan Superman az országot végromlásba taszító tőzsdecápák egyik főhadiszállásának lerombolása után. Az akcióhős a maga nyersességével a gazdasági világválság korszakának reményvesztett amerikai átlagpolgárai számára mutatott kiutat, akinek karakterét az őt megálmodó szerzőpáros zsidó származása és baloldali orientációja alakította ki.

A korszellem és a mű viszonya. Ugye, ugye! A közgazdász, a közgazdaságtan a körülöttünk lévő világgal foglalkozott és foglalkozik. Meg mások is ezt teszik. Ne lepődjünk meg, ha nem közgazdasági anyagokban (kulturális termékekben) közgazdasági vonatkozásokra bukkanunk és viszont.

Vajon mire jut az, aki ötven év múlva a 2009-es válságot elemzi és közben felfedezi, hogy a válság előtti évek,valamint a válság éveinek legmeghatározóbb televíziós sorozatának az volt a címe, hogy LOST?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol az ott élő emberek a gonosz Sárga Csekk uralma alatt senyvedtek. A Sárga Csekk velejéig gonosz volt: abban lelte örömét, hogy megkeserítse alatvalóinak életét. Minden hónapban többször is felkereste őket, otthonukban zaklatta a jóravaló polgárokat. Megérkezése riadalmat keltett, még a legbátrabbak szíve is gyorsabban vert, ha a Sárga Csekk kandikált ki a postaládából. Többen is próbálta küzdeni ellene, de mind elbuktak. Mennyi vitéz, mennyi hős, mennyi dalia esett áldozatául a Sárga Csekknek! Hányan szítottak lázadást, szerveztek titkos összeesküvést, hogy megdöntsék uralmát, mindhiába...
A Sárga Csekk legyőzhetetlen volt, csak pöffeszkedett, uralkodott és sanyargatott.

Így ment ez mindaddig, amíg egy nap az MNB, az öreg udvari mágus, aki maga is a Sárga Csekk uralma alatt senyvedett, egyik reggel egy kicsit másképpen készítette el a gonosz uralkodó reggeli kávéját. Sokan találgatták azóta is, hogy szándékosan, vagy véletlenül alakított-e az arányokon, biztosat senki sem tud azóta sem. Tény azonban, hogy ennek következtében a Sárga Csekk ... Na mi történt vele? Na mi? Semmi. Ugyanúgy uralkodik és sanyargat, csak kicsit többet büfizik. Ennyi. Mert az uralkodás nem ezen múlik. A sanyargatás meg pláne nem.

A héten már vannak elővizsgák - ha jól tudom -, de az igazi nagyüzem jövő hétfőn indul. Mármint a diákoknak. Mert például nekem csak a hónap közepén. Kb. 300 főt fogok szóbeliztetni makroökonómiából. Hmm, nyami! Igen, eszembe jutott, hogy majd ugyanúgy elhullanak szép sorban, mint anno a hasonló számban megjelent spártai sereg, de ez nem vicces, meg remélem, hogy nem is.

Szeretem a szóbelit. Régen nem szerettem, de most igen. Valószínűleg régebben (boldogult ifjúkoromban) még nem voltam elég érett és bölcs hozzá. Most meg már elég érett vagyok. Persze ez nem ilyen egyszerű. A tantárgy jellemzői és egyéb keretfeltételek erősen behatárolják az alkalmazható vizsgamódszert. Például nem mindegy, hogy gazdaságtudományi vagy társadalomtudományi BA program keretei közt folyt-e az oktatás. Társtud alapképzésen, ha csak előadás van, akkor a matematizáltabb, számolós - ábrázolós részek nagyjából kimaradnak (azokhoz szeminárium kell), a hangsúly az összefüggések megértésére helyeződik. Adja magát a szóbeli. Ha mégis írásbeli, akkor pedig esszé. Csakhogy - és itt jön a képbe a tapasztalat - 300 darab szóbeli simán nyer 300 db esszével szemben, ha költség-haszon oldalról közelítjük meg a kérdést.
Személy szerint egyébként sem szerettem/szeretem, hogy a felsőoktatás abba az irányba mozdult az elmúlt évtizedekben, hogy simán előfordulhat, hogy a hallgató első szóbelije nem más, mint a saját államvizsgája. Ez nem jó. Nem is hagyom, hogy így legyen. Jöjjön, aztán mondja.

Vannak aztán olyanok is, akik gazdaságtudományi alapképzésen hallgatják a tárgyat és írnak. Vizsgát.

Nekik ajánlom ezt a feladatot:

Egy gazdaság ismert adatai a következőek: C=0,8(Y-T+TR)+150; I=400-10i; i=10; TR=0; G=200 és T=200.
a) Mekkora az árupiaci egyensúlyi jövedelem?
b) Mekkora lenne a költségvetési egyenleg, ha 50%-os adócsökkentést hajtanának végre?
c) Mekkora az adómultiplikátor és mekkora a kormányzati vásárlások multiplikátora?
d) Az eredeti [a) pont] állapothoz képest a kormányzat 2500-ra akarja növelni az egyensúlyi jövedelmet, a transzferkifizetések növelésével. Mennyivel kell növelni a transzfer-kifizetéseket, hogy a kívánt eredményt elérjék?

A végére egy linket is beteszek, hogy a feleletválsztós kérdéseket is gyakorolhassák... angolul

www.econ100.com/usa/mac5e/quiztoc.html

sem komoly, sem vicces bejegyzést írni. Sok a tennivalóm, elfogyott otthon a tej és el kell mennem tehenet venni.

Úgyhogy most csak annyit, hogy a GDP nem hőmérő, vagyis nem hőmérsékletet mér, hanem az adott év alatt, az adott gazdaságban megtermelt és végső felhasználásra keülő termékek és szolgáltatások értékét mutatja.

Ebből minden fontos. Az is, hogy értéket mutat. Az meg az ár és a mennyiség szorzata. Mi következik ebből? Az, hogy csak azt tudja mérni (mutatni), aminek van ára (nem minden gazdasági tevékenység eredményez beárazott terméket vagy szolgáltatást, csak a piaci tevékenységek), és aminek tudjuk (-ják) az árát és mennyiségét, vagyis nem eltitkolt piaci tevékenység eredménye.

Ja. Jegyezzétek meg.

És nézzétek meg a KSH-nál a GDP adatsort, (persze csak számok, nem túl érdekes), mert újított a hivatal és a tábla felett már vannak kis ikonok, hogy információ, kapcsolódó idősorok, kapcsolódó publikációk, stb. Végre! Tök jó és gratula, már nagyon ideje volt!

Ciao!

A vg.hu egy amerikai tanulmányt ismertet, amely szerint az USA kb. ugyanannyira jóléti állam, mint Svédország: Egy friss amerikai tanulmány szerint egyáltalán nem költenek többet szociális ellátásra a skandináv államokban, mint a szabadpiaci alapon működő, erősen individualista Egyesült Államokban.
A cikk erős felütéssel kezd: megdőlt egy újabb közhely. Most tekintsünk el attól, hogy aki nem közhelyekben gondolkodott, az eddig sem feltétlenül azt gondolta, hogy az USA-ban sokkal kisebb a social expenditures, vagyis a szociális kiadások aránya, mint az északi államokban (imádom ezt a Nordic cuccost, sokkal jobb, mint a Skandináv, nem? Olyan zord hangzású, jobban illik a viking ősökhöz!), hanem azt, hogy az más szerkezetű. Nagyobb részben közösségi, mint az angolszász országokban. Nagyobb az állami újraelosztás aránya. Legalábbi mi annakidején így tanultuk az egyetemen. Na mindegy. Mert nem ebbe fogok belekötni, hanem abba, hogy mekkora hír már, hogy "egy friss amerikai tanulmány szerint"... Tényleg. Szuper. Megnéztem. Price V. Fishback tanulmánya 2010 májusi keltezéssel tényleg nagyon friss. Huhh! És ütős! Mire rá nem jött ez az amerikai!

Az általa hivatkozott és részben bírált (merthogy a félrevezető bruttó kiadási adatokat szerepelteti statisztikáiban) OECD honlapján viszont van egy 2005-ös tanulmány Willem Adema és Maxime Ladaique "tollából", ami a Net Social Expenditure, 2005 Edition More comprehensive measures of social support címet viseli. Ajaj! Nem ciki, hogy Fishback még csak nem is hivatkozik rá? Benyomja a konklúziókba, hogy As a result, net social expenditures after taxes and transfers as a share of GDP in the Nordic countries are much closer to American levels, de azt nem írja oda, hogy tudja, hogy ezt 2005 decembere óta az OECD honlapon is olvashatjuk: Accounting for both the tax system and the role of private social benefits reveals that the proportion of an economy’s domestic production to which recipients of social benefits lay claim is similar in countries often thought to have very different expenditure levels. For example, total net social spending in Australia, Austria, Belgium, Denmark, Finland, Italy, Japan, the Netherlands, Norway, the United Kingdom and the United States are within a few percentage points of one another.

Nem is tudom, hogy mit mondjak. És azt sem tudom, hogy egy on-line gazdasági laptól elvárható-e, hogy ha kvázi az évtized felfedezéseként tálal valamit, akkor utánanézzen (nekem 10 percbe telt), hogy tényleg akkora-e a bumm, vagy csak spanyolviasz...

Tegnap két bankból is hívtak (egyébként valószínűleg nem a bankból hívtak, hanem valami külső call centerből hu.wikipedia.org
/wiki/Call_center, de mindegy), hogy kéne-e nekem hitel? Mert hogy van nekik dögivel, már alig fér el a padláson, és hogy legyek kedves vegyem-vigyem, mert ők csak most és csak nekem roppant mód kedvezményesen és kihagyhatatlanul.

Az egyik banknál folyószámlám van, a másiknál hitelszámlám. Mindkét helyen gyűjtenek rólam adatot rendesen, számlaforgalom, be- és kifizetési szokások, összegek, stb., stb. Ezért hívtak fel. Mert a CRM (Costumer Relationship Management - ügyfélkapcsolati menedzsment) elemzések alapján mindkét helyen úgy vélték, hogy érdekelhet a kínált (hitel)termék. Meg azt is vélték, hogy a jó vevők csoportjába tartozom, akik nem csak felveszik, de vissza is fizetik a kölcsönt. Kamatostul. Nagy valószínűséggel.

CRM, cross-selling, up-selling.
www.erg.bme.hu/szakkepzes/4felev/ugyfkezelese.pdf
en.wikipedia.org/wiki/Cross-selling
en.wikipedia.org/wiki/Up-selling

Én tudom, hogy ez egy működő és bizonyos esetekben hatékony eszköz(tár). De azt is tudom, hogy én mit szeretnék. Nem szeretnék akkor hitel felvenni, amikor a banknál éppen úgy gondolják, hogy gyerekek meg kéne nyomni az értékesítést, mert sehol se vagyunk a tervhez klépest! Szeretnék viszont egy olyan pénzügyi közvetrendszert (hahó, remélem olvassa valaki, aki tehet az úgy érdekében!), hogy amikor hitelt szeretnék felvenni, akkor az ügyintéző kinyitja a kompjúterét, kattint ide/oda, majd azt mondja, hogy kedves Uram, Ön régi, megbízható ügyfelünk (stb.) ezért ilyen és ilyen kondíciókkal tudunk Önnek hitelt nyújtani...
Nekem. Személy szerint. Ez lenne CRM netovábbja. A CRM-kánaán.
 

Addig is, amíg így lesz én azt tanácsoltam a lányomnak, aki a gyerekülésben ült éppen, hogy Kicsim, sokan lesznek az életedben, akik el akarnak Neked adni valamit. Mindig gondold meg jól, hogy szükséged van-e arra, amit ők el szeretnének adni. Ha nincs, akkor ne vedd meg!

Bólogatott. Szerintem értette.

Erről már régen szerettem volna írni egy posztot. Egyrészt szerintem zseniálisak azok a hírek, hogy brit tudósok kimutatták..., brit tudósok szerint..., brit tudósok megállapították...

Szállóigévé vált. Egyfelől marha vicces. Szórakoztató, mulatságos, stb.

www.facebook.com/pages/Brit-tudosok
/224871406916

Másfelől meg szomorú és bosszantó. Szomorú, amennyiben aláássa a tudományos kutatás és eredmények hitelességet, és bosszantó, ha az elköltött anyagi források alternatív felhasználására gondolok. Ha.

Ugyanakkor nem szeretnék igazságtalan lenni. Lássuk be, ezt a kategóriát a média teremtette. A kereskedelmi rádiózás, televíziózás a tudományt kénytelen eladható formába csomagolni, emészthetővé tenni. Sajnos ezt nem úgy teszi, hogy népszerű ismeretterjesztést gyárt a'la Öveges professzor, illetve Mindentudás Egyeteme (pedig a modern technika segítségével hihetetlenül látványosan is lehetne, lásd az erre szakosodott adók), hanem úgy, hogy "bulvarizálja" (c) azt.

És ez? Ez micsoda? Bulvár vagy tudomány? Esetleg bulomány?

A boldog kapcsolat matematikai modellje

Minden ember tudja, hogy egy kapcsolat fenntartása mindkét féltől bizonyos erőfeszítéseket kíván, egy spanyol matematikusnak azonban sikerült lemodelleznie és számszerűsítenie a boldog kapcsolatot, ami a jövőben elősegítheti az egyre romló válási statisztikák javítását.

index.hu/tudomany/brittudosok/2010/05/20/a_boldog_kapcsolat_matematikai_modellje/

Nem brit, spanyol. Persze közgazdász. A Madridi Egyetem Közgazdaságtani Elemző tanszékének munkatársa.

Ez jutott eszembe. Mert a cikknek, amit olvastam az a címe, hogy Simor: az MNB nem tud lökni a gazdaságon. www.fn.hu/belfold/20100519/
simor_mnb_nem_tud/
És nem tudok szabadulni a képtől, hogy az MNB (?!) ott áll, kezében a dákóval és a fejét csóválja, hogy vaze, én ezen nem 'tok lökni!

Az újságíró (itt az ideje, hogy fn.hu-s újságírót is fikázzak) meg baromira nem volt a helyzet magaslatán - gondolom éjjel kettőkor írta meg a cikket egy maratoni Guitar Heroe parti után -, vagy Simor hullott darabjaira. Nem tudom, de nekem ez itt-ott nem áll össze. Mondjuk az is igaz, hogy nem Déva vára, hogy feltétlenül össze kéne neki. (Bár ettől még könnyen lehet, hogy Simorból nemsokára Kelemenné lesz.)

Aszongya:

Hasonló fejlettségű országokkal hasonlította össze Magyarországot, ezért úgy véli hazánk külső- és államadósság állománya kiugróan magas. "A Magyarországnál fejlettebb gazdaságok, azért képesek a magyart jóval meghaladó államadósság állományt finanszírozni, mert a lakosság nagyobb pénzügyi vagyonnal rendelkezik, így belső forrásból az államadósság magasabb hányadát képesek finanszírozni, az nem tükröződik azonnal a külső adósságban" - hívta fel a figyelmet.

Eleve jó lenne tudni, hogy kik azok a hasonló fejettségű országok... Szlovákia? esetleg Görögország? Na mindegy. De mi az, hogy külső- és államadósság?! Gondolom azt akarta írni az újságíró, hogy külső- és belső államadósság (a kötőjel alkalmazása kérdéses számomra). Az idézett mondat pedig arról szól, hogy ha kellően magas a hazai megtakarítási hányad (lásd NSZK vagy Franciaország), akkor az államháztartási hiány finanszírozása döntően a hazai tőkepiac által finanszírozott, mí ha alacsony, akkor a külföld finanszírozza azt (nemzetközi tőkepiac). Első esetben a szumma álamadósság nagyobb hányada lesz belső, a másodikban a külső államadósság felé billen a mérleg nyelve. Annak, hogy a magyart jóval meghaladó államadósság állományt finanszírozni, majd erre vonatkozóan, hogy az nem tükröződik azonnal a külső adósságban nincs értelme. Annak lenne, hogy képesek a magyart jóval meghaladó államháztartási hiányt finanszírozni, mert a lakosság blablabla ... és ezért ez ott (ahol magasabb a megakarítási arány) nem is a külső adósságállomány növekedésében tükröződik, hanem a belsőében. Ez meg azért fontos, mert így (úgy) kisebb a nemzetközi tőkepiaci kiszolgáltatottság. Jaj-jaj, a nemzetközi befektetők kénye-kedve... Na, de félre a vert haranggal, nyilvánvaló, hogy a hazai megtakarítási hányadnak nőnie kell. (Megmondtam, hogy nőjjél, hallod?!) Hogy miért kicsi, arról volt már szó korábban kozgaz.blog.hu/2010/04/20
/fogyasztas_megtakaritas#more1936679, meg majd még biztos lesz később is. A lényeg, hogy az MNB álláspontja (is) az, hogy ösztönözni kell a lakossági megtakarítások növekedését (arányilag). Király Júlia (MNB alelnök) szerint a térség államainak meg kell változtatniuk gazdasági modelljeiket. Az alelnök a külföldi tőkepiacokról való hitelfelvételt a belső megtakarításokkal váltaná fel. www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/kiraly-julia-nincs-ingyenebed-315865

De vissza az eredeti cikkhez:

Arról is beszélt, az MNB azzal számol, hogy a piacok egy szerény fizetési mérleghiány melletti növekedésre lehetőséget adnak. Van azonban egy pesszimistább szcenárió is, amely szerint tartósan semmilyen fizetési mérleg hiányt nem tud felhalmozni az ország. Akkor pedig az eddigieknél is szigorúbb költségvetési politikára lesz szükség - mondta.

Namost itt meg vagy továbbra is államháztartási hiányról volt szó - nyelvileg is ez a verzió a valószínűbb, mivel eddig is arról beszélt és itt folytatja a gondolatsort, nem újat kezd -, vagy nincs értelme az utolsó mondatnak a bekezdésben. A restriktív (szigorú) költségvetési politika ugyanis az államháztartás (még inkább a központi költségvetés) hiányát képes csökkenteni, nem pedig a fizetési mérlegét. Fizetési mérlegből meg amúgy is kettő van: folyó fizetési mérleg, valamint nemzetközi fizetési mérleg, de azok a hazai gazdaság és a külföld közti gazdasági kapcsolatrendszert írják le. És mellesleg 2009 eleje óta többletet mutatnak, nem hiányt. www.mnb.hu/engine.aspx Szóval még egyszer és most lassan mondom: nem fizetési mérleg, hanem államháztartás. Vágod?

Na, jelentkezzen, aki okosabb lett!

Aki meg nem figyelt, az olvassa el újra. Most.