Közgazdasági tanmesék - episod 1
2010.05.29. 14:22
A legnyilvánvalóbb, ami eszembe jut (nem magamtól, tanultam én is) az Bernard Mandeville: A méhek meséje. verses (és szatirikus) műve, amelyben a szerző az 1700-as évek elején egy méhkas életének bemutatásán keresztül mutatja be, hogy a magánérdek követése közhasznot eredményez. Azt, hogy a fogyasztás (felsőbb osztályoké - nyilván) bocsánatos bűn (tulajdonképpen nem is bűn), mert munkaalkalmat és megélhetést teremt az alsóbb osztályok tagjai számára. Szóval a fényűzés nem éppen keresztényi, de hasznos, mert munkahelyet teremt és így a közjót növeli.
Bizony, Mandeville nélkül Adam Smith-nek nehezebb lett volna 1776-ban azt mondania, hogy az egyének önérdek követése által létrejön a közjó (értsd gazdasági hatékonyság). Smith már nem vacakolt holmi verses tanmesék gyártásával - etika professzor volt Glagow-i Egyetemen, naná, hogy nem írt verses szatírát -, szimplán "megalkotott" egy új tudományt, a politikai gazdaságtant. Ebből később közgazdaságtan lett. Vagy mégsem egészen, de ez egy másik történet, amely réges-régen egy messzi-messzi galaxisban játszódik. Nem itt.
Úgy is történhetett volna, hogy felkelek reggel és a homlokomra csapok, hogy huuuh, akkor ma írok pár mondatot Mandeville-ről, hátha még nem hallottak felőle, akik olvasnak (vagy olvasni fognak). De nem így történt. Az történt, hogy találtam a Múlt-kor történelmi portálon (ajánlom általában is) egy remek kis cikket arról, hogy az 1938-ban debütált Superman a gazdasági válságtól sújtott kisemberek számára mutatott fel reményt.
"A nemzet visszatért a prosperálás útjára" - jelentette ki diadalittasan Superman az országot végromlásba taszító tőzsdecápák egyik főhadiszállásának lerombolása után. Az akcióhős a maga nyersességével a gazdasági világválság korszakának reményvesztett amerikai átlagpolgárai számára mutatott kiutat, akinek karakterét az őt megálmodó szerzőpáros zsidó származása és baloldali orientációja alakította ki.
A korszellem és a mű viszonya. Ugye, ugye! A közgazdász, a közgazdaságtan a körülöttünk lévő világgal foglalkozott és foglalkozik. Meg mások is ezt teszik. Ne lepődjünk meg, ha nem közgazdasági anyagokban (kulturális termékekben) közgazdasági vonatkozásokra bukkanunk és viszont.
Vajon mire jut az, aki ötven év múlva a 2009-es válságot elemzi és közben felfedezi, hogy a válság előtti évek,valamint a válság éveinek legmeghatározóbb televíziós sorozatának az volt a címe, hogy LOST?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek