Fogyasztás - megtakarítás
2010.04.20. 11:19
Avagy mese a boldogtalan tücsöknépről. Van egy érdekes cikk az fn.hu címlapján: "Boldogtalan tücsöknemzet vagyunk?" címmel. Röviden összefoglalva arról szól, hogy vannak, akik szerint az eleve fogyasztás orinentált magyar lakosság "túlfogyasztott" az elmúlt években - ezért felesleges mértékben eladósodott -, a gazdasági válság jó lecke számára, míg mások az eladósodást alacsony bérszínvonal és egyéb kényszerek nyakába varrják és arra figyelmeztetnek, hogy akár maguk a kormányzatok is felelősek az alacsony jövedelmű háztartások eladósodásáért.
Nem szándékom igazságot tenni, de pár összefüggés a háztartások megtakarításának alakulásával kapcsolatban ide kívánkozik. Nem sok, csak light-osan ...
Az egyik ide kívánkozó megjegyzés a megtakarítások motívumairól szól. A megtakarítások (maradjunk a pénzügyi eszközöknél) kapcsán ugyanis nem az a kérdés, hogy miért nincsenek, hanem, hogy miért vannak egyáltalán? Nos, elsősorban azért, mert a jövő bizonytalansága arra késztet bennünket, hogy ne fogyasszuk el a jelenben teljes jövedelmünket. Ez az úgynevezett óvatossági motívum, amely válsághelyzetben mindig felerősödik - így volt 1990-1993 között a gazdasági átalakulás közepette és így van jelenleg is. Ennek erősödése magyarázza a (nettó) megtakarítási hányad emelkedését (csökkenő makrojövedelem mellett) 2009-ben. Ebből viszont az is következik, hogy a rózsaszín szemüveg (akár indokolt, akár nem) csökkenti megtakarítási kedvünket. Bizony. És akkor gondolkodjunk el azon, hogy az elmúlt években volt-e okunk a rózsaszín szemüvegre? Ne hamarkodjuk el a választ! A GDP (nyilván a reál) csak 2007-ben kezdett el stagnálni, ráadásul nyilván ezt nem 2007. elején kezdtük el érezni, hogy Te, Jóska, figyu, ez most mintha nem nőne annyira! Szóval hátrább az agarakkal (agyarakkal?), a háztartásoknak 2007-ig bezárólag nem volt okuk különösebben takarékoskodni. Aki meg azt mondja, hogy előre látta a 2008-as válságot, az mondjon le.
Az már más kérdés, hogy miért alacsonyabb nálunk a lakossági nettó megtakarítási arány, mint mondjuk Németországban vagy Franciaországban? Az OECD statisztika szerint a németek példának okáért igencsak takarékos nemzet, míg a magyar nem az. Az amerikai még kevésbé, de ezt most haggyuk. Na itt lehet intézményi okokat keresni. Mert az nem elég, hogy a magasabb jövedelem miatt tudnak ott többet megtakarítani, mert ugye egyrészt arányról van szó, másrészt pedig akkor az angolszászok miért nem? Na. Nem megyek bele, összetett kérdés tárgyalására nem alkalmas egy poszt. Egy elem érdekes: Tóth István János és Árvai Zsófia 2001-ben leírta (lásd linkek), hogy volt szocialista országként, illetve "feltörekvő" országként a lakossági fogyasztást Magyarországon jellemzi egy "fogyasztói türelmetlenség" elnevezésű jelenség. Idézem: A fogyasztási cikkekről való – hosszabb-rövidebb ideje érvényesülő – lemondást a jövedelmi várakozások kedvezőbbé válásával és a likviditási korlátok oldódásával, az elhalasztott vásárlások minél előbb való bepótlása váltja fel.
www.fn.hu/makro/20100408/boldogtalan_tucsoknemzet_vagyunk/
Két tanulmány a hazai megtakarításokról:
mek.niif.hu/03300/03366/03366.pdf (Tóth - Árvai)
epa.oszk.hu/00000/00017/00143/pdf/01bethlendi.pdf
Az OECD a háztartások nettó megtakarítási hányadának alakulásáról:
lysander.sourceoecd.org/vl=3006622/cl=19/nw=1/rpsv/factbook2009/02/02/02/index.htm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vagyok, aki vagyok... 2010.04.20. 14:16:18
bluemoon · http://mondomamagamet.blogspot.com 2010.04.22. 17:12:06
Aztán váratlanul meghal, mert bajai voltak ugyan, de egyik se halálos, aztán mégis egyszer csak meghalt. A hagyaték majdnem hatmilliós értékű mg. földterület, megy majdnem hétmilliós bankbetét. Na ezt kell elosztani huszonhárom örökös között. Mert most aztán mindenki tolong a hagyaték körül.
És persze egyik sem ismeri el, hogy Katicáról az elmúlt 25 évben gondoskodni kellett, -bár nem volt se nyomorék, se fogyatékos- csak egyedül a boltba se volt képes elmenni, enni se evett volna, ha nem teszik elé az ételt.
Így aztán folyik a per az örökösök, meg a róla gondoskodó rokon, és szomszéd között.
Hát ezért aztán érdemes megtakarítani.
Ahogy néhai édesapám mondta, "a nevető örökösöknek"...
Persze ez nem közgazdasági szemlélettől vezérelt komment volt.
(Meg hát, az ügyvédeknek is élni kell valamiből...)
Utolsó kommentek