Távolsági kereskedelem a középkorban
2010.12.07. 15:43
A középkor gazdasági viszonyairól egy kicsit többet tanulunk az iskolában, mint az ókor ilyen-olyan közösségeinek, államainak gazdasági/gazdálkodási ügyeiről. Nyilván azért, mert a fent említett időszakra vonatkozóan hazai elemeket is fel tudunk vonultatni. A hűbéri lánc, a majorság és a jobbágytelkek rendszere, a tized vagy az önellátó gazdálkodás és a távolsági kereskedelem a magyar történelemnek is eleme, rá lehet mutatni: nézd már, volt ilyen nekünk is!
A kereskedelem a középkorban távolsági kereskedelem. A kereskedő drága holmikat szállít, nem ritkán óriási földrajzi távolságokat megtéve. Északról prémet délre, keletről selymet és fűszert nyugatra. Kis mennyiség, nagy érték. Ne feledjük, a közlekedési infrastruktúra Európa szerte a béka feneke alatt van, utakat a rómaiak építettek utoljára, vagyis a szárazföldi szállítás eleve költséges (nincs út, ember!), plusz jönnek a mindenféle kockázatok: járványok, rablók, kóbor kutyák, eretnekek, hupikék törpikék. Ezért ahol lehet, ott hajóznak. Ha olcsóbb. Egyébként pedig nagy értékű árukat szállítanak, mert csak így éri meg. Búzát Debrecenből a tajgára lovas szekéren?! Aha, majd a vasparipa elhúzza pár száz év múlva, de addig no way. Eddig sima töri. Közgazdászként egy dolgot tennék hozzá az eddigiekhez: a középkori kereskedő igazából nem a piacra veszi/viszi az árukat. Nem. A kereskedő ügynökként jár el, megbízói vannak, nem a piacra viszi a selymet, hanem a hercegi udvarba. Meg a királyiba. A középkori távolsági kereskedelemnek semmi, de semmi köze nincs a piachoz (persze sarkítok, de igazából nem).
És még valamit szállít a kereskedő a fejedelmi udvarokba: információt. Ez a kor információáramlási (beszerzési) technológiáját figyelembe véve normális: minden utazó információs forrás, hírek közvetítője. Ugyanakkor az európai monarchák számára a kelet-nyugati viszonyban az információnak kiemelkedő, biztonságpolitikai jelentősége van (mongol törzsek, török, arab fenyegetés), így a kereskedő kiemelkedő szerephez jut(hat), mellékállásban hírszerzőként tevékenykedik, primitívebben fogalmazva kém.
Hogy ennek van-e köze ahhoz, hogy az arab fenyegetéstől éppencsak szabadult, friss (és ropogós) spanyol királyság, pontosabban a királyi pár államilag finanszíroz egy olyan vállalkozást, amelynek bevallott célja az, hogy a török által elzárt kereskedelmi út helyett új utat találjon a mesés (és fenyegető) kelet felé? Ki tudja? Mármint rajtuk és Kolumbuszon kívül?
Mindeesetre gyanús, hogy nem egyszerűen arról volt szó, hogy Izabella egy nap így szólt a férjéhez: Drágám, egy deka fahéj sincs már a polcon, muszáj elindítanunk valakit Indiába, hogy hozzon, de nem a szokásos útvonalon, mert tudod, az fránya arab-török azt lezárta!
Mint ahogy Julianus barát sem csupán a rokonságot ugrott el felkeresni, mert oly forrón vágyott a testvéri szóra, hanem a mongol-tatár ügyek és mozgások is ugyancsak érdekelték - persze nyilván szigorúan magánemberként...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mig8 (törölt) 2010.12.09. 20:32:17
(Törperős)
mig8 (törölt) 2010.12.09. 20:36:05
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.12.09. 23:07:29
kozgaztanar 2010.12.10. 14:35:06
Nem tudom, hogy mit tanítanak a középiskolákban, csak azt, hogy a frissen érettségizettek mit tudnak - ezt viszont elég jól tudom, mert minden évben több százzal kerülök össze -, és hidd el nekem, hogy nagy részük nem ismeri ezt a szálat.
mig8 (törölt) 2010.12.12. 05:48:32
De, elég nyílvánvaló :-)
Hogy mit tanítanak ma a középiskolában, azt én se tudom. Amikor én jártam, akkor azért 1-2 dolog kiderült Kolombusszal kapcsolatban.
De talán inkább az a baj, hogy a gyerekszám drasztikusan leesett. Így ma már az egyetemek is felvesznek szinte mindenkit. Szerintem inkább ezért van a színvonalesés.
Utolsó kommentek