Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, ugyebár... De hogyan lesz abból, hogy "a tanulmány szerint olyan összehangolt akciókra és az energiatakarékosságot célzó beruházásokra van szükség, amelyek révén 2030-ig 25 százalékra csökkenthető a kőolajból előállított üzemanyagok aránya." az a cím, hogy 2030-ig negyedére csökkenthető az üzemanyagok ára?

Ez így egy elég bátor címadás.

Bocsánat a bonyodalmas címért... Az exportdinamika arra utal, hogy a külkereskedelmi mérlegünk újfent (február) hatalmas többlettel zárt (816,4 millió euro), ami mögött az export dinamikus bővülése áll. Az exportunk pedig azért hasít, mert a német gazdaság pörög, és tetszik - nem tetszik (tetszik) pörget minket is (meg Európa szerencsésebb felét, ja-ja, szegény portugálok nem pörögnek annyira, de nekik ott volt Figo, aki anno pörgött-forgott eleget, aztán meg eljött hozzánk ásványvizet palackozni).

Ami a hazai valuta árfolyamát illeti (az egyszerűség kedvéért tekintsük azonosnak a valutaárfolyam, devizaárfolyam fogalmakat!), most éppen minden rendben, a HUF köszöni jól van, sőt! Sőt. A GBP/HUF 300 alatt, az EUR/HUF 265 alatt, az USD/HUF 185 alatt áll "tartósan", már amennyire ezt a szót, hogy tartósan a forex világban egyáltalán lehet használni. A CHF/HUF sem olyan rossz, mint szokott lenni, de e tekintetben ne várjunk csodát, a svájci frank továbbra is túlkeresletes állapotban van, a forint erősödése maximum a frank további erősödése ellen hat, ellensúlyozni nem tudja azt.

A kérdés most már az, hogy van-e (lehet-e) összefüggés a két tény között, vagyis találunk-e olyan közgazdasági összefüggést, amely összekapcsolja a magas külkereskedelmi mérleg többletet az emelkedő árfolyammal? Igen.

A hazai exportőrök bevétele ugyanis devizában keletkezik, míg költségeik nyilván forintban állnak fenn. Működésük finanszírozása ezért szükségszerűen azzal jár, hogy a devizában keletkező bevételeiket konvertálniuk kell a hazai valutára, magyarul az exportőr forintot vásárol (és eurot, stb. ad el) a devizapiacon. Az export dinamikus bővülése tehát a forint iránti kereslet emelkedésével jár, a forint keresletének növekedése pedig a forint árát (árfolyamát) változtatja meg, áremelkedést eredményez. Rugalmas árfolyamrendszert feltételezve. (Nekünk az van.)

Különben meg erősen szeles az időjárás, úgyhogy kirándulni csak rétegesen öltözve induljanak!

Egyébként van erről egy jó kis cikk, az egyik gyakorlati csoportnak fel is adtam, a tavaszi szünet után dolgozatot írnak belőle (minden csoportom más-más cikket kapott), Erdős Tibor a szerzője, a címe pedig Adózás, megtakarítás, hatékonyság I-II (első rész itt és második rész itt). Mármint, hogy az adórendszer hogyan befolyásolja a megtakarításokat (hányadot, határhajlandóságot, stb.), majd később kitérek az idevágó részre pár mondatban.

A posztot azonban egy inforadio.hu-s cikk ihlette: Így befolyásolják az adóváltozások a megtakarítási kedvet. Egyből rárepültem, hátha megtudok valami okosat és frisset! A rárepülésből persze koppanás lett, mert mit is tartalmaz a fent említett cikk? Nos, szó szerint azt írja a hogyishivják (inforadio.hu), hogy: Arról, hogy az idei szja-törvényváltozások is befolyásolhatják-e a megtakarítási kedvet a vezérigazgató úgy vélekedett: az első, alacsonyabb jövedelemadóval számolt fizetéseket februárban kapták meg a dolgozók, így az eltelt idő rövidsége miatt messzemenő következtetéseket nehéz lenne levonni.

Azért az elég durva, hogy egy cikkben, ami a címében azt ígéri, hogy megtudunk valamit az adóváltozások hatásáról a megtakarítási kedvre, azt olvashatjuk, hogy az adóváltozások hatásáról megtakarítási kedvre (még) nem tudhatunk semmit... Vagy nem? Ja, Magyarország és média... Ezt mindig elfelejtem!

Az elmélet szerint egyébként (lásd Erdős) az egykulcsos adórendszer növeli a megtakarításokat (megtakarítási hányadot), amennyiben az egységes adókulcs bevezetése az alacsonyabb jövedelmű rétegeket hátrányosan, míg a magasabb jövedelmű rétegeket előnyösen érinti. Az alacsonyabb jövedelműek adóváltozás miatti jövedelem csökkenése nem érinti a megtakarításokat (nekik eddig sem volt), a magasabb jövedelműeknél keletkező többletjövedelemből viszont megtakarítások keletkeznek.

Ennyi. Meg egy bambi. A gyakorlatot meg majd meglátjuk.

Volt egy Citibank hitelkártyám. Volt. 30 perce mondtam fel a hitelszámla szerződést. Most leírom, hogy miért váltam ex-ügyféllé.

Az előző hónapban fennálló hiteltartozásomból 6000 forintot figyelmetlenségből nem egyenlítettem ki. Nem kicsit, hanem nagyon megdöbbentem, amikor a következő havi számlakivonat nem a számlakivonati dátumkor fennálló 6000 forintos tartozás kamatát tartalmazta, hanem az eredetileg felhasznált (és 99%-ban kiegyenlített) hitelkeretre vonatkozó kamatot.

Már itt gyanús volt, hogy ezzel a céggel nekem nincs több dolgom, közgazdászként ugyanis elfogadhatatlanak tartom, hogy ha az egyenlegszámítás időpontjában a tartozás mértéke X - Y = Z (ahol X a felhasznált hitelkeret, Y a befizetett összeg, Z a fennálló tartozás), akkor a kamatot X és ne Z után fizessem.

Felhívtam a telefonos ügyfélszolgálatot, ahol az ügyintéző az általános szerződési feltételekre hivatkozott. Megnéztem, valóban benne van: Havi hitelkamat az Elszámolási Idõszakot követõ Számlakivonatban közölt Felhasznált Hitelkeret teljes összegére: ha a Kártyabirtokos a Fizetési Határidõig nem fizeti meg a Felhasznált Hitelkeret teljes összegét, úgy a Bank a Felhasznált Hitelkeret teljes összegét egységesen, egyetlen meg nem fizetett összegként kezeli, és az Elszámolási idõszakot követõ Elszámolási Idõszak elsõ napjától havi hitelkamatot számít fel erre a teljes összegre, illetve annak mindenkori aktuális meg nem fizetett részére, a teljes visszafizetés idõpontjáig.

Ettől függetlenül közgazdasági nonszensznek tartom a kamat ilyetén történő kiszámításának (terhelésének módját).

De nem ez tette be a kaput.

Akkor lett az a bizonyos hócipőm, amikor bementem a bankfiókba, hogy utánajárjak, hogy milyen lehetőségeim vannak (egyedi elbírálás, kérvény, jóváírás, akármi), illetve hogy van-e bármi lehetőségem azon kívül, hogy átkozzam az általános szerződési feltételeket, akkor a bankfiókban az ügyintéző azt közölte velem, hogy ne is fáradjak, mert ő ebben az ügyben nem tehet semmit. Egyáltalán, a hitelszámla ügyekben senki nem tehet semmit, nincs bankfiók, nincs ember, akivel szemben leülhetnék és előadhatnám az ügyem, mert - kapaszkodjon meg a kedves olvasó -, a HITELSZÁMLA ÜGYEKET CSAK és KIZÁRÓLAG a TELEFONOS ÜGYFÉLSZOLGÁLATON KERESZTÜL LEHET INTÉZNI!

Na akkor elszakadt a cérna és a telefonos ügyfélszolgálatot igénybe véve megszüntettem a hitelkártyám és a hozzá tartozó hitelszámlát. Nem akarok ugyanis egy olyan bank ügyfele lenni, ahol arra nem méltatnak, hogy ha segítségre lenne szükségem, akkor leültessenek velem szembe egy ügyintézőt!

A kép mutatja, hogy milyen gyorsan veszítettek el, mint ügyfelet...
 

Éppen tegnap kérdezett rá a Kiscsaj, hogy mi az az "izé" a benzinkút után, az egyik épület előtt (miután áthajtottunk a Petőfi hídon és mielőtt elhajtottunk volna az új bevásárlóközpont előtt, kb. a Schönherz kolival átellenben.) Olajpumpa - mondtam, mert akkor még nem tudtam, hogy a szakszerű megnevezés olajhimba -, és egy kicsit magyaráztam arról, hogy hogyan segít ez a szerkezet felhozni az olajat a föld mélyéről. Aztán elég gyorsan másra terelődött a szó.

Az fn.hu-n viszont van egy két részes interjú, amit ajánlok mindenkinek, aki egy értelmes ember értelmes gondolatait szeretné magáévá tenni olyan dolgokról, mint az olajpiac, az olaj ára, az energia termelése és fogyasztása és az állam beavatkozása a piaci folyamatokba az energiaszektorban (mit kéne és mit nem kellene tennie). A kérdezett Varró László, a kérdező Orosz Györgyi.

Első rész, második rész.

Ja, és Varró szakkolis volt.

Strukturális vagy szerkezeti munkanélküliség alatt azt a munkanélküliséget értjük, amelyet a gazdaság munkaerőigényének (kereslet) szakmastruktúrája és a munkavállalók (kínálat) szakmastruktúrája közötti eltérés hoz létre. A vállalati munkaerő kereslet - részben a technikai, technológiai változások, részben a kereslet szerkezetének változásai miatt - nem állandó szakmastruktúrájú. Amíg nincs számítógép, addig nincs kereslet programozókra, és ha kipusztulnak a bálnák (nem, nem fognak!), akkor nem lesz szükség bálnavadász szakmunkásokra. Van egy cikk az fn.hu-n Szakmákat nyír ki a technika címmel erről. Pontosabban a technikai haladás és ezzel a keresett szakmastruktúra változásának bizonyos szakmákat (mesterségeket) feleslegessé tevő részéről.

A munkaerő kereslet és kínálat eltérő szakmastruktúrája, mint már jeleztem, munkanélküliséget generál (szerkezeti munkanélküliség). Ez nem szüntethető meg, hiszen mindig újratermelődik (a változás folyamat, nem pedig állapot), de az aktuálisan érintett munkavállalók/munkanélküliek helyzetén sokat javíthat a közösség (állam) és a piac (üzleti szektor) külön-külön is, együtt meg pláne.

Az állam többnyire a képzési, átképzési rendszerek működtetésén, illetve azok igénybevételének teljes vagy részleges finanszírozásával segítséget nyújt a strukturális okokból munkanélkülivé váltak számára (intézményileg a munkaügyi központokhoz tartozik ez a feladatkör). A piac (a vállalatok) pedig az által segíthetnek, hogy a fentiekben szerepet vállalnak. Akár (rész)finanszírozóként, akár belső képzési rendszerek fenntartóiként, akár pusztán azzal, hogy informálják az egyént és a közösséget arról, hogy várhatóan milyen módon változik a munkaerő-keresletük (úgy szakmailag, mind emberileg). A vállalatok persze "for profit" szervezet lévén ebben nem feltétlenül érdekeltek (mármint a szerepvállalásban), de a szabályozó környezet alakításával az állam ösztönözheti a vállalatokon belüli képzési- átképzési rendszerek fenntartását, működtetését.

A sült galamb esete a tátott szájjal persze itt sem működik: az alkalmazkodás (új szakma kitanulása) egyéni feladatát az egyéneknek maguknak kell megoldaniuk. És az alkalmazkodásnak is vannak határai: bányászból (nincs bánya, nem kell a vájár) nem lesz java fejlesztő mérnök - lásd még a kutya és a szalonna problémát!

Azonban azt is tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve: a hazai felnőttképzési, átképzési rendszer sokkal, de sokkal rosszabb állapotban van, mint amilyenben lehetne. Vannak olyan szegmensei, amelyek tekintetében az embernek az az érzése támad, hogy kis túlzással annak fő funkciója inkább a benne dolgozók (tanárok, szervezők, stb.) eltartása, nem pedig az, aminek lennie kéne, vagyis a szakmastruktúra hozzáigazítása az aktuális piaci igényekhez.

Általános vélemény, hogy a különböző szakmai képzések nem azoknak hasznosak igazán, akik tanulnak, hanem sokkal inkább az oktatóknak. Sajnos e tekintetben az állam is felelőtlen, mert olyan szakmai tanfolyamokat engedett indítani, amelyekkel nem lehet munkához jutni. - írta egy éve a Kalocsai Néplap. Persze azóta már biztosan teljesen más a helyzet Kalocsa környékén, hát nyilván megjavították már, ami rosszul működött. Legyünk már egy kicsit optimisták, az ég szerelmére!

Vagy maradjunk realisták?

A cím kissé félrevezető. Direkt - a jobb google pozíció reményében. (Haha!) Nem a tantárgyra gondolok, hogy pénzügyi ismeretek (pénzügytan I-II) vagy ilyesmi, hanem arra, hogy mostanában elég jó kis kezdeményezések indultak el, hogy a magyar lakosság (úgymond) pénzügyi kultúráját javítsák (fejlesszék, műveljék, stb.)

Az mondjuk sajnálatos, hogy a fő érintett szerveknek (MNB, PSZÁF, ex Pénzügyminisztérium /béke poraira/, Magyar Bankszövetség /hogy ezeknek nincs pénzük egy normális honlapra?!/) nem a gazdasági válság előtt, mondjuk a rendszerváltás okozta sokkból ébredően (91-es évek közepe) jutott eszébe e nemes gondolat. (pl.: MNB Pénziskola) Vagyis nyilván eszükbe jutott már akkor is, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot, lévén fontosabb dolguk is a világban... Csak aztán ugye a Big Fall (2009-10) melléktermékeként a normál sokk mellé kaptunk egy maflást a hazai tőkepiaci állapotból fakkadóan is (ez főleg a lakossági devizahitelek magas állományának problémája, illetve az eleve alacsony hazai nettó megtakarítási arány miatt a külső finanszírozóknak való kiszolgáltatottság problémája az államháztartást illetően). Úgyhogy gyorsan mindenki (főleg a fent említettek) rárepült a témára, a hazai pénzügyi (közgazdasági?) kultúrát kell ápolni (víz, napfény, óvó szeretet), az majd ápol és eltakar, de főleg tudatosságot teremt és akkor majd nem lesz több felelőtlenül eladósodó háztartás, sőt Mr Kovács finanszírozza majd a felelőtlenül eladósodó német államháztartást, nem pedig fordítva.

Az alapgondolat jó (egyetértek), kár, hogy kissé eső után köpönyeg jellege van, az ne zavarjon senkit, bizton állíthatom, amíg a kapitalizmus kapitalizmus, addig volt eső, van eső és lesz eső a jövőben is.

Amikor reggel anyagokat kerestem a hallgatóim számára a hazai háztartások megtakarításaihoz kapcsolódóan (dolgozat!), akkor találtam ezt a két oldalt az interneten: Megtakarítási Iskola és Pénzügyi alapismeretek pedagógusoknak (ez utóbbi egy e-learning-es tananyag). Mindkét oldalon fent van a PSZÁF logó és ez a szöveg: A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az általa kiszabott bírságokból befolyt -  Felügyeletnél maradó - összeg terhére, a hatályos jogszabályok alapján nyilvános  pályázatot hirdetett. Ez a kiadvány a nyilvános pályázaton támogatást nyert el.

Örülök, hogy ilyen és ehhez hasonló oldalak, kiadványok megjelentek a neten! Tényleg (semmi irónia)!

El is kezdtem nézegetni őket, hogy mit írnak, mi újság a témában - jó közgáztanár holtig tanul ugyebár...

A Megtakarítási Iskola honlapján ezt olvastam: A megtakarításaink formától függetlenül kamatoznak különböző mértékben. A kamatok inflációt meghaladó része lesz az ún. reálkamatláb. Amennyiben ez a reálkamatláb növekszik, úgy a korábbi megtakarításokra várhatóan magasabb kamatot kapunk, ami a jelenbeli fogyasztásunk növekedését eredményezi jövőbeni megtakarításaink terhére, míg a hitel felvevők esetében a reálkamatláb emelkedése a kiadások növekedésével a jelen és jövőbeli fogyasztás csökkentésére ösztönöz, azaz a megtakarítások mértéke jellemzően növekszik.

Izé. Szerintem megtakarításaink éppen hogy formától függően kamatoznak különböző mértékben, a kamatok inflációt meghaladó része maximum a reálkamat lehet(ne), de nehéz egy nominális összeg (kamat) és egy százalékos arány (infláció) különbségét kiszámolni, ezért is szoktuk a nominális kamatláb (százalékos arány) és az infláció (százalékos arány) különbségét venni, mint jó közelítő megoldást, ha reálkamatlábat akarunk számolni (a pontos értékhez osztással jutunk). Ha a reálkamatláb növekszik, az valóban hatással van a jelenbeli fogyasztása, valamint a háztartások nettó megtakarítására. Az emelkedő reálkamatláb ösztönözhet a jelenben több megtakarításra (amennyiben a megtakarítás a reálkamatláb függvénye - én azt az álláspontot osztom, hogy a megtakarítási motívumok sokfélék, közülük a reálkamatláb szintje csupán egy, nem is éppen a legfontosabb motívum). Ez esetben a jelenbeli fogyasztás csökken - a jövőbeli többletfogyasztás eshetősége okán. De ez ennél sokkal bonyolultabb. Lehetséges, hogy a növekvő reálkamatláb miatt a jelen fogyasztása növekszik, csökkenő megtakarítás mellett, hiszen növekvő reálkamatláb mellett ugyanazt a jövőbeli fogyasztási célt kisebb jövedelemrész jelenbeli el nem fogyasztásával is el lehet érni (a fenti szövegben vsz ezt akarta leírni a szerző). Mi a helyzet, ha a reálkamatláb nincs hatással (vagy gyenge hatással bír) a megtakarítások alakulása szempontjából? A háztartások hitelfelvételi magatartását a reálkamatláb alakulása biztosan befolyásolja. A reálkamatláb emelkedése a jelenbeli hitelfelvételi hajlandóságot csökkenti, ezáltal a hitel- (vagy adósság)állományt, illetve annak növekedését csökkenti. Ezen túl természetesen lehet fogyasztáscsökkentő hatás is, amennyiben nem fix kamatozásúak a hitelek, és a hitelintézetek a magasabb reálkamatlábat a múltban felvett hitelek jelenbeli kamatterheiben érvényesíteni tudják. A háztartások nettó megtakarítása (finanszírozási képessége - MNB szóhasználattal) minden esetben növekszik, amikor a megtakarítások változásának és a hitelállomány változásának (százalékosan kifejezve mindkettő) különbsége pozitív. Legutóbbi elemzést és adatokat lásd a megfelelő MNB kiadványban.

A másik anyag (Pénzügyi alapismeretek pedagógusoknak) sokkal jobb, a tanulni vágyóknak inkább azt ajánlom, ha már rászánják magukat egy kis olvasásra a tárgykörben!

A családi kedvezmény figyelembevétele nélkül számított nettó átlagkeresetek 3,3 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit - közölte a KSH. A reálkereset változását azonban nem közlik, ugyanis a családi adókedvezmény "nem kompatibilis" a hivatal jelenleg használt módszertanával. (fn.hu)

Két lehetséges megoldás van: vagy a KSH módszertanát kell családi adókedvezmény kompatibilissé tenni, vagy a a családi adókedvezmény rendszerét KSH módszertan kompatibilissé. Ismerve az erőviszonyokat nem meglepő, hogy a választás az első megoldásra esett:

A KSH nem közöl havi reálkereseti adatokat a gyorstájékoztatóban, mert a nettó átlagkeresetek nem veszik figyelembe a családi adókedvezményt, s ezért az így számított adatok nem tükröznék a reálpozíciókat.

A hivatal ugyanakkor külső szakértők bevonásával módszertani fejlesztésbe kezdett, s a sikeres tesztet követően negyedévente közöl majd a családi adókedvezmény hatását is figyelembe vevő reálkereseti adatokat - adta hírül a távirati iroda. (cikk lásd fent)

És hogy mindent tisztán lássunk: a reálkereset %-os változása nem más, mint a nominális keresetváltozás (%-os formában) és az inflációs ráta hányadosa (lásd korábban itt), a módszertani probléma a tört (hányados = tört!) számlálójában okoz olyan mértékű hibát (a valóságos értéktől való eltérést), amely miatt értelmetlenné válik a hányados kiszámítása, hiszen előre tudjuk, hogy az eredmény hamis.