Strukturális vagy szerkezeti munkanélküliség alatt azt a munkanélküliséget értjük, amelyet a gazdaság munkaerőigényének (kereslet) szakmastruktúrája és a munkavállalók (kínálat) szakmastruktúrája közötti eltérés hoz létre. A vállalati munkaerő kereslet - részben a technikai, technológiai változások, részben a kereslet szerkezetének változásai miatt - nem állandó szakmastruktúrájú. Amíg nincs számítógép, addig nincs kereslet programozókra, és ha kipusztulnak a bálnák (nem, nem fognak!), akkor nem lesz szükség bálnavadász szakmunkásokra. Van egy cikk az fn.hu-n Szakmákat nyír ki a technika címmel erről. Pontosabban a technikai haladás és ezzel a keresett szakmastruktúra változásának bizonyos szakmákat (mesterségeket) feleslegessé tevő részéről.

A munkaerő kereslet és kínálat eltérő szakmastruktúrája, mint már jeleztem, munkanélküliséget generál (szerkezeti munkanélküliség). Ez nem szüntethető meg, hiszen mindig újratermelődik (a változás folyamat, nem pedig állapot), de az aktuálisan érintett munkavállalók/munkanélküliek helyzetén sokat javíthat a közösség (állam) és a piac (üzleti szektor) külön-külön is, együtt meg pláne.

Az állam többnyire a képzési, átképzési rendszerek működtetésén, illetve azok igénybevételének teljes vagy részleges finanszírozásával segítséget nyújt a strukturális okokból munkanélkülivé váltak számára (intézményileg a munkaügyi központokhoz tartozik ez a feladatkör). A piac (a vállalatok) pedig az által segíthetnek, hogy a fentiekben szerepet vállalnak. Akár (rész)finanszírozóként, akár belső képzési rendszerek fenntartóiként, akár pusztán azzal, hogy informálják az egyént és a közösséget arról, hogy várhatóan milyen módon változik a munkaerő-keresletük (úgy szakmailag, mind emberileg). A vállalatok persze "for profit" szervezet lévén ebben nem feltétlenül érdekeltek (mármint a szerepvállalásban), de a szabályozó környezet alakításával az állam ösztönözheti a vállalatokon belüli képzési- átképzési rendszerek fenntartását, működtetését.

A sült galamb esete a tátott szájjal persze itt sem működik: az alkalmazkodás (új szakma kitanulása) egyéni feladatát az egyéneknek maguknak kell megoldaniuk. És az alkalmazkodásnak is vannak határai: bányászból (nincs bánya, nem kell a vájár) nem lesz java fejlesztő mérnök - lásd még a kutya és a szalonna problémát!

Azonban azt is tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve: a hazai felnőttképzési, átképzési rendszer sokkal, de sokkal rosszabb állapotban van, mint amilyenben lehetne. Vannak olyan szegmensei, amelyek tekintetében az embernek az az érzése támad, hogy kis túlzással annak fő funkciója inkább a benne dolgozók (tanárok, szervezők, stb.) eltartása, nem pedig az, aminek lennie kéne, vagyis a szakmastruktúra hozzáigazítása az aktuális piaci igényekhez.

Általános vélemény, hogy a különböző szakmai képzések nem azoknak hasznosak igazán, akik tanulnak, hanem sokkal inkább az oktatóknak. Sajnos e tekintetben az állam is felelőtlen, mert olyan szakmai tanfolyamokat engedett indítani, amelyekkel nem lehet munkához jutni. - írta egy éve a Kalocsai Néplap. Persze azóta már biztosan teljesen más a helyzet Kalocsa környékén, hát nyilván megjavították már, ami rosszul működött. Legyünk már egy kicsit optimisták, az ég szerelmére!

Vagy maradjunk realisták?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kozgaz.blog.hu/api/trackback/id/tr692764555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csabagoly 2011.03.29. 18:31:12

Maradjunk realisták! Jobb félni, mint megijedni. Nem véletlenül riogatják már a 13 éves gyerekeket is az iskolában, hogy tanuljon sokat, mert nagyobb esélye van munkát találni, pláne kényelmesebb munkát.
Ami számomra érthetetlen, hogy az állam a képzést miért nem irányítja jobban. Franciaországban gyakorlatilag már 14 éves kortól tudni lehet, hogy milyen szakterületen fog elhelyezkedni egy-egy személy (közgáz, mezőgazdaság, tudomány, stb...). Ha nálunk is sokkal kiszámíthatóbb lenne mindenki számára (hangsúlyozom a mindenkit), hogy milyen arányban hol lehet elhelyezkedni, és erre milyen képzési lehetőségek vannak, akkor az bizonyára korrigálná a szerkezeti munkanélküliség elkerülhetetlen előfordulását. Az állam pedig az állami támogatott férőhelyek szabályos elosztásával könnyedén befolyásra tehetne szert.
süti beállítások módosítása