Falus András cikkében olvasom, hogy "Az ELTE-re tavaly, tudomásom szerint egy (!!!) fő jelentkezett fizikatanárnak és a vidéki egyetemeken sem jobb a helyzet." 

Nos, sok minden kikívánkozik az emberből, amikor ilyesmit olvas, de többnyire felülkerekedik a józan ész és a közgazdaságtan. Mert hát nem úgy működik a piac, hogy ha a kínálat csökken, akkor az egyensúlyi ár emelkedik? Nem kéne a fizikatanítás iránti olthatatlan vágyat felszítania az egyre magasabb fizikatanári fizetéseknek? De kéne. Ha a piac határozná meg a fizikatanár óradíját (jövedelmét).

Csakhogy. Csakhogy nem a piac határozza meg. Az adott munkapiaci szegmens keresleti oldalán ugyanis az állam áll, méghozzá csőretöltött közalkalmazotti bértáblával. Ami sok minden, de nem az, ami képes reagálni arra, ha egy tanári szakmában hiány alakul ki - mint ahogy arra sem, ha egy másikban többlet. A többlet kevésbé gáz, aki nem tud irodalmat és nyelvtant tanítani, az elmegy olvasószerkesztőnek egy napilaphoz. De ha hiány alakul ki, az adott bér mellett és a foglalkoztató intézmények - a kötött bértábla miatt nem kínálhatnak magasabb jövedelmet? Akkor a hiány fennmarad. A helyzetet úgy hívják más szóval, hogy túlkereslet. A piac megoldaná. Az állam nem tudja. A jelenlegi bérszabályozási rendszer erre nem alkalmas. Tessék kitalálni mást!

A képen egy matematikatanár látható, de gondolom hasonlón cipőben jár a matektanár-képzés (munkapiaci szegmens) is...

www.fn.hu/tudomany/20100227/falus_andras_szinte_felaron/

www.kozszolga.hu/illetmenyalap

Azt olvastam a Napi Gazdaság internetes kiadványában, hogy pontosítja GDP számítását a KSH. Konkrétan ezzel a címmel jelent meg az írás: Prostitúció, kábítószer - fejleszti a becslést a KSH.
www.napi.hu/default.asp

A GDP (Gross Domestic Product - Bruttó Hazai Termék) az adott gazdaságban megtermelt és végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások értékösszeg mutatója. A GDP-vel a gazdaság teljesítményét akarjuk mérni azért, hogy azt összevethessük az előző év teljesítményével, vagy valamely más gazdaság teljesítményével (ekkor az egy főre jutó GDP adatot használjuk). A GDP mérése (számolása) során először abba a problémába ütközünk, hogy csak azt tudjuk mérni, aminek ára van, márpedig a gazdasági produktumok közül nem mindenhez tartozik ár, csak a gazdaság piacosodott része árazza be termékeit, szolgáltatásait. Másodszor pedig abba, hogy nem csak ára kell legyen a produktumnek, de tudnunk is kell róla, vagyis az eltitkolt termék és szolgáltatás (más oldalról: az eltitkolt jövedelem) nem mérhető.

Viszont létrejön, megtermelik, elfogyasztásra kerül a nem beárazott otthoni takarítás és az ugyan beárazott, de eltitkolt, mert zsebbe fizetett takarítónénis takarítás is. Hozzá tartoznak a gazdaság teljesítményéhez. Ezeket nem tudjuk mérni. Tényleg. Ha belezöldülünk, akkor sem! Becsülni lehet őket. Hogy jobban lássuk a gazdaság teljesítményét.

Egyébként a KSH terminológia zseniális: "nem megfigyelt gazdasági szektorok" mondják, miközben a feketegazdaságra gondolnak. Ez teccik!

A GDP-ről és annak statisztikai módszertanáról két link alább:

portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/modsz/modsz31.html

www.imf.org/external/np/sta/sna/2001/eng/update/updsna.pdf

Lám-lám, ezt most kaptam: 

"Kedves Ismerősöm!

Óriási segítség lenne szakdolgozatom megírásában, ha kitöltené/kitöltenéd a következő rövid kérdőívet. Minél többen válaszolnak, annál hitelesebb lesz az összesített eredmény. A kitöltés névtelenül történik. Körülbelül 5 percet vesz igénybe. Az alábbi linkre kattintva megnyitható:
.................................

Nagyon köszönöm!"

Erről beszélek. kozgaz.blog.hu/2010/02/28/internetes_kerdoivek
 

Nem. Nem lesz hitelesebb!

Grrrr!

Sokszor kapok olyan levelet az iwiw-en a magyar közösségi portálon, hogy "Kedves Ismerősöm! Szakdolgozatom elkészítését segíted, ha kitöltöd ezt a kérdőívet! ... Köszönöm!"

Nos, én erről mindenkit nagy ívben lebeszélnék! Mármint az on-line kérdőívezésről szakdolgozat, vagy egyéb tudományos (vagy annak látszani akaró) munka kapcsán.

Az internetes megkérdezés sok mindenre jó, de kutatásmódszertanilag olyan messze van azoktól a kritériumoktól, amelyek alapján az eredmény tudományos munkában felhasználható lenne, mint az MSZP a 2010-es választási győzelemtől.

Először is az alapsokaság eleve korlátos: az internet használók köre. Aztán a minta kiválasztásáról sok minden elmondható, de hogy véletlen kiválasztás lenne, az tutira nem - az adott honlapra látogató bekerülési valószínűsége nagyobb, a felkért ismerős bekerülési valószínűsége toronymagasan nagyobb. Ráadásul a válaszadó képes a saját nézeteinek felülsúlyozására, azzal, hogy a kérdőívet többször kitölti. A magyarázó változókként felhasználni kívánt szociológiai jellemzők is nehezebben feltérképezhetőek az arc nélküliség világába (nem, kor, végzettség, stb.)

Mire jó az internetes megkérdezés? Arra, hogy előre tudjuk, hogy a társaságból ki jön focizni vasárnap. Sőt. Ha csütörtökig bezárólag szavazunk róla, hogy a következő alkalommal jövünk-e, akkor péntek reggel tudni fogjuk, hogy meglesz-e a csapat vagy sem és esetleg sürgősen hívni kell egy beugrót... Komolyra fordítva: ha az Index kitesz egy kérdőívet, akkor az eredményről azt mondhatja el, hogy "internetes felületünk (mondjuk nekik másik nincs :) olvasói közül azok, akik úgy gondolták, hogy egyszer, vagy sokszor véleményt nyilvánítanak e tárgykörben, azok ezt és ezt gondolják". Aki meg a barátait vagy ismerőseit ösztökéli válaszadásra, az leírhatja a szakdolgozatában, hogy "netező barátaim, ismerőseim 87%-a nem hallott még eről a márkáról", de azt ne írja, hogy a megkérdezettek 87%-a nem hallott róla, mert ezzel a tudományosság látszatát kelti.

Ne tegye! Ne tegyétek! Légyszi!

www.geog.le.ac.uk/orm/questionnaires/quesads.htm

www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/mintaveteli_eljarasok.doc

www.psychologytoday.com/blog/ulterior-motives/200809/these-results-are-not-scientific

"Nagy vihart kavarhat a Malév államosítása

A konkurencia már most komplett jogi szakvéleményt rendelt, amely az uniós jog alapján darabokra szedi a még tető alá sem hozott reprivatizációt, a brüsszeli vizsgálat elkerülhetetlennek tűnik." - szerepel a mai hírek között a főoldalon (kiemelés tőlem).

Nem. Az államosítás az államosítás. A reprivatizáció, az pedig a privatizáció, vagyis a magánosítás egyik verziója, amikor is a valaha államosított tulajdont az eredeti tulajdonos kapja vissza. Újramagánosítás.

Anno a Kisgazdák mentek be a '90-es koalícióba úgy, hogy a programjukban a termőföld reprivatizációja szerepelt. Majd azért léptek ki '93-ban (lásd Torgyán), mert nem tudták a koalícióban ezt az elképzelést érvényre juttatni.

Grrrr!

www.kislexikon.hu/reprivatizacio.html

ps.: A kép természetesen nem a reprivatizációra utal, hanem a Malév siralmas helyzetére.

Magyar vagyok és európai. Egy barátom Washingtonban él és dolgozik, egy másik Shenzenben. Februárban Ausztriába vittem a kiscsajt síelni. Novemberben az Angliában tanító német barátom jött el - olasz feleségével - hozzánk. Régen láttuk őket, mert tavaly tavasszal Londonban nem sikerült összefutni, amikor kint élő, dolgozó és tanuló, baráti párt és csemetéiket látogattuk meg.

Sorolhatnám még, hogy ki merre, mikor... Van az egyetemi barátok közül, akinek francia pasija van, van olyan, aki Stockholmban él, van, aki Amszterdamban él és szült gyereket. Van, aki Londonból Brüsszelbe költözött, olyan is, aki Londonból Budapestre és olyan is, aki Pécsről Londonba.Van aki EU bürokrataként igazgat és van, aki tüntetett a koppenhágai klímacsúcson.

A globálizáció egyik mozzanata az országhatárokon átnyúló társadalmi/közösségi kötelékek, szálak, kapcsolatok sokasodása, mélyülése. Illetve az információs és kommunikációs technológiai lehetőségeket kihasználva (meg a low budget repülőjáratokat), ezen kapcsolatok hétköznapivá válása, tömegesedése. A magánemberi social network, a személyes kapcsolatok rendszerének nemzetközisége (globalitása) bárki számára hozzáférhető. Majdnem. Kell hozzá iskolázottság, nyelvtudás, nyitottság és érdeklődés, mobilitási hajlandóság. Ezek nem a boltban kaphatóak. Nagyjából a család és az oktatási rendszer alakítja őket. Ezért (is) fontos az oktatási rendszer. Hogy ne legyen féloldalas a globalizáció. Ne legyen igazságtalan. Ne a családi háttér határozza meg, hogy részt tud-e venni a nemzetközi (globális) társadalomban valaki. Persze ha nem akar nem kényszer. De a lehetőség mindenkinek jár.

Nyíri Kristóf: Globális társadalom, és lokális kultúra a hálózottság korában. 21.sz.phil-inst.hu/nyiri/places/tutzinghn.htm

egyebek:

en.wikipedia.org/wiki/Globalization

www.globalpolicy.org/home.html

www.infed.org/biblio/globalization.htm

Néha elgondolkodom, hogy tulajdonképpen mit is vásárolok meg egy termékkel... (Ritkán teszek ilyet, mert a gondolkodás ártalmas: öli az idegsejteket. Vagy az nem a gondolkodás? Na, mindegy.)
Szóval nyilván van egy felmerülő szükséglet, a termék pedig pozitív hasznossággal bír e szükséglet kielégítése szempontjából. Sőt. Azért erre költöm a következő pénzegységem, mert adott körülmények között így növelhetem leginkább összhasznomat.

Mi a helyzet akkor, amikor másnak veszek valamit? A gyereknek teszem fel. Akkor az ő hasznosságát kéne maximalizálnom, nem? Hát ezzel csak az a baj, hogy az övét nem tudom - mert én nem vagyok ő, meg nem is akarom, mert ha az ő preferenciáit nézném, akkor gumicukrot zabálna reggeltől estig. Közgazdaságilag elég nehéz ügy más helyett eldönteni, hogy mitől érzi a legjobban magát, vagy mitől kéne, a legjobban éreznie magát... (répát egyél, ne kekszet, hallod?!)

Meg aztán az önérdek... Amikor az uszodában, az úszás után kukoricát veszek a gyereknek, akkor nem azért veszem meg, mert azt gondolom, hogy mivel éhes, azért neki ott, akkor és abból, ami a polcon van az a legjobb. Nem. Azért veszem meg, mert mindenkinek az a legjobb, ha nyugton marad 10 percig és normálisan meg tudom szárítani a haját. Erre jó a kukorica. Most még. Néhány hónap és nem lesz kukorica, mert majd a nap megszárítja a haját. Ha éhes lesz, akkor pedig kap otthon vacsorát. Rántott pulykamellet almaszósszal. Mert az a legjobb.

Decision-making by Children ftp.iza.org/dp2952.pdf

Family Decision-making media.myfoxla.com/mentalhealth/documents/Family-Decision-Making.pdf

Családi vásárlási döntési folyamatok... www.szolnok.mtesz.hu/sztk/kulonszamok/2008/cikkek/polya-eva.pdf

A hétfői alapkamat döntésnek nem volt nagy sajtóvisszhangja. A 25 bázispontos csökkentés nem oszt, nem szoroz, így csupán annak lett hírértéke, hogy a csökkentést követően az alapkamat elérte az 5,75%-os történelmi mélypontot. www.mnb.hu/engine.aspx
Persze nem is kell ezt túllihegni, de azért az hozzá tartozik a történezhet, hogy ezzel a lépéssel az MNB (pontosabban a Monetáris Tanács) újfent jelezte, hogy a kormányzat fiskális megszorításai megfelelőek, a költségvetés pozíciójának alakulása jó. Jegybank bólogat. Újfent lehetett picit engedni a monetáris szigorból, megfelelően felelős kormányzati magatartás mellett az inflációs cél így is tartható.

Két nappal később a gazdasági sajtó azt zengi, hogy "A jegybank nem hisz a kormánynak", "Lát kockázatot a jegybank". www.fn.hu/belfold/20100224/jegybank_nem_hisz/, www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/lat-kockazatokat-a-jegybank-4-szazalek-felett-lesz-a-hiany-307234

Én meg mondom: mi van?! Aztán jobban megnézem és látom, hogy kijött a szokásos MNB jelentés www.mnb.hu/Resource.aspx, amiben a jegybank üzent. Nem a mostani kormánynak, hanem a következőnek. (Nyilván) Például ilyeneket: "A jegybank megjegyzi: a deficitcélok elérése mindkét évben újabb intézkedéseket – megszorításokat – igényel." (idézet az fn.hu-s cikkből . Aha, szóval amit az MNB jelentésről tudni kell, de az újságírók nem tudták/merték megírni, az a következő: Kedves következő Kormány! Mi itt az MNB-nél úgy látjuk, hogy az eddigi fiskális korrekció jó volt, de már most szólunk, hogy ha esetleg valaki azt hinné, hogy majd a választások után lazítani lehet, akkor az ezt a kósza ötletet gyorsan felejtse el! Üdvözlettel, az MNB
 

Persze akinek szól, az tud olvasnia sorok között és vette az adást. Szerintem.