Több helyen vezető hír az MTI Eco elemzése, amely szerint nyáron akár 350 forint is lehet a benzinár Magyarországon.

www.fn.hu/penzugy/20100305/350_forint_is_lehet/

www.vg.hu/vallalatok/energia/nyaron-akar-350-forint-fole-is-mehet-a-benzinar-308421

A fő érvek, az okok olvashatóak a fenti helyeken, én csak egyetlen egy apróságot tennék hozzá ezekhez: a magas olajár (benzinár) nem átmeneti jelenség, hanem tartós állapot. Ennek oka részben a stagnáló, illetve kimerülő készletek miatti egyre szűkösebb kínálat, részben a fejlődő világ olajéhsége okán egyre növekvő kereslet. Ezt el kell fogadnunk. Ha ez a kiindulópont, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem tehetünk mást, mint hogy helyettesítő terméket keresünk. Az olaj alapú gazdaságnak vége. Az utolsó évtizedet rúgja. Viszont energia kell, közlekedni kell, szállítani kell, stb. Alternatív energia rulez! Sőt. Versenyképes.

www.alternativenergia.hu/

www.feasta.org/documents/feastareview/fleming.htm

www.peak-oil-crisis.com/

Ausztriát sokáig elkerültem - a nyolcvanas évek végén persze engem is vitt Anyukám és a busz, hogy életemben először a Máriahilferen sétálva dobozból! sört kortyolva megízleljem a Nyugatot (emlékszem a cipőmben bújó 50 dollárra...) -, olyan átutazomrajtad ország volt számomra. Ez a helyzet mostanában megváltozott. Családdal, pihenni zseniális uticélnak bizonyult ugyanis. És közben rájöttem valamire: Ausztria működik. Austria works.

Amikor februárban megérkeztünk - a kiscsajjal ketten - elég gyorsan bajba kerültünk (alapvetően én): az autó beadta a kulcsot. Kampec. Konkrétan a Spar parkolójában, délután fél háromkor, 11 kilométerre onnan, ahol a leányzó éppen síelt esett-kelt a hóban és várta, hogy egy óra múlva apa ott lesz a sípályánál. Nem kicsit lettem ideges.
Telefonáltam. A szálloda igazgatója jött el értem. Másnap a recepciós hívta az autómentőt. A ságra autó a szállodához jött értem, elvitt az autónkhoz, majd miután nem tudott vele mit kezdeni és elvontatta a legközelebbi márkaszervízbe (22 km) hazavitt. Harmadnap a szállodából többször felhívták nekem a szervízt, és délután az egyik alkalmazott elvitt a szálloda furgonjával, hogy átvegyem az elkészült autót. Mindezt extra díjak felszámolása nélkül. Kedvességből. Hogy szorult helyzetemben jobban érezzem magam. Hogy máskor is náluk szálljunk meg. Máskor is náluk fogunk.

Az a jó hír, hogy időnként Magyarország is működik. A vontatásért ott kifizetett összeg tegnap érkezett meg a számlámra. Attól a társaságtól, ahol az esetleges autómentés szolgáltatás itthon fizetve van (biztosítás jelleggel). Két hét alatt, két telefonálás, egy számlaelküldés, egy e-mail-es bankszámlaszám-megadás után. Simán, egyszerűen, ügyfélbarát módon.
Az a rossz hír, hogy Magyarország csak időnként működik.

en.wikipedia.org/wiki/Austria
 

Micimackó szereti a mézet. Vajon mennyi mézet enne, ha a méz szabadon állna rendelkezésére? Ha semmilyen költsége nem lenne a beszerzésnek? (Oké, tudom, most is ingyé' kapja Róbert Gidatól.) De tényleg. Mennyit enne? Amennyi beléfér?

A közgazdaságtan nem ezt mondja. Azt mondja, hogy annyit, amíg az utolsó egység által okozott hasznosságnövekedés nullává nem válik. Mackónk ekkor eléri a telítettségi pontot, amely számára a legmagasabb hasznosságot eredményezi. És ott Mici megáll. Mármint az evésben.

És ha Mackónk méz-függő? Akkor nincs telítődési folyamat, nincs telítettségi pont. Nincs csökkenő határhaszon. Csak evés van.

hu.wikipedia.org/wiki/Gossen_t%C3%B6rv%C3%A9nyei

1776-ban jelent meg Adam Smith híres műve, A nemzetek gazdagsága. Éppen 234 éve. A jeles évforduló alkalmat ad arra, hogy Smith politikai gazdaságtani munkáját a szokásosnál tágabb, kultúrtörténeti keretbe helyezzük, értelmezzük. Persze terjedelmi okok miatt, csak röviden, velősen.

Smith a Felvilágosodás korában élt, alkotott. Egész pontosan annak ún. annak skót vonulatát képviseli többedmagával kortársai közül.
www.ajk.elte.hu/HallgatoiInformaciok/TanszekekHirei/AllamEsJogelmelet/Allamtan%20TK/1_Kotet/I_II_VI%20fejezet.pdf

Mi a Felvilágosodás leglényege? A racionalizmus. Az ész, a ráció alapú világ kutatása, a racionális működésmód keresése. A világ Isten nélkül. Ez a közös alapja Montesquieu államelméletének, Smith gazdaságtanának és Kant filozófiájának.

A Felvilágosodás, mint eszme megtestesülése a Francia Forradalom - a'la Hegel -, amely hármas jelszava: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!, a Felvilágosodás eszmei esszenciája. Bizonyos értelemben. Meg a nyaktiló, de az csak később.

Adam Smith a gazdasági folyamatokra figyel: új világ épül körülötte, a kapitalizmus világa. Az új világot az ész kormányozza - önérdek és kalkuláció. Smith ennek, az új gazdaságnak a törvényeiről ír. Hol van a szabadság ebben a gazdaságban? Miben áll az egyenlőség? Megjelenik-e a testvériség?
Nos, a szabadság az új mechanizmus, a piac működésének alapja. Szabad vállalkozás, szabad csere és kereskedelem, szabad munkavállalás, szabad kezdeményezés, stb. A piac a szabadság világa.
Az egyenlőség a vevő és az eladó egyenlősége, az egyenlőség a csereérték egyenlősége. A rendek és rangok hierarchikus viszonya helyén a piac létrehozza az egyenlő felek közösségét.
A piac a munkemegosztás, a szakosodás terepe, hiszen a munkamegosztás okozza a termelékenység növekedését. A munkamegosztás eredménye azonban nem csupán a több termék, hanem a részfeladatok sokasága miatt az együttműködés kényszere is. Ráadásul mit sem ér a munkamegosztás, ha azt nem követi csere. A csere testvériséget hoz létre a vevő és az eladó között. Mindenki vevő és eladó. Mindenki ad cserébe valamit, valamiért. A piacon senki sem Robinson Crusoe. A piaci szereplők között a munkamegosztás és a csere létrehozza a testvériséget.

Így és tovább.

www.econlib.org/library/Smith/smWN.html

hu.wikipedia.org/wiki/Adam_Smith

A közgazdaságtan angol nyelvű tudomány. A Brit-szigeteken született, political economy-ként rajtolt, aztán pár kanyarral később már economics néven futott tovább. A tudomány (mármint a közgazdaságtan) nyelve annak ellenére az angol maradt, hogy az utóbbi két évszázadban számos nemzet fia/lánya művelte. Vagy talán éppen azért.

A magyar közgazdaságtan művelés, oktatás, könyv- és jegyzetkiadás az angol nyelvű szakirodalom emlőit szítta az elmúlt 30 évben (szíjja ma is), ám az angol szaknyelv magyarítása néha elég szerencsétlen helyzeteket produkál.

Ott van például az opportunity cost, ami a magyar közgazdasági irodalomban fut haszonáldozat-költség, lehetőségköltség, alternatív költség néven, arról nem is beszélve, hogy aztán kiderül róla, hogy ő a normálprofit is. Elég zavaros, nem? Szerencsére az utóbbi időkben kikötni látszunk az alternatív költség megnevezésnél. www.econlib.org/library/Enc/OpportunityCost.html

Még nehezebb, amikor nyelvi és kulturális dilemmák ötvöződnek: én tudom, hogy a government spending igazából az állam árupiaci vásárlásait takarja, de mit ád az ég, kormányzati vásárlás a bevett magyarítás. Hogy az amerikai közgazdász beszél federal, state és local government spending-ről? Vagy azt mondja, hogy overall government spending. Na igen. Mert náluk valahogy egyértelműbb, hogy a kormányzásnak különböző szintjei vannak és azok összessége az állam egésze. Itt meg (Közép-Európa), ha azt mondom, hogy kormányzati vásárlás, akkor mindenki Bajnaira gondol (meg majd Orbánra), de hogy az önkormányzatok is kormányzatok lennének? Ugyan! (És akkor még hol van az overall!) Ezért jobb lenne állami vásárlásnak hívni. Persze ez is illúzió, mert ott a kulturális differencia. A népesség 90%-a számára az állam egyenlő a központi kormányzattal - pedig nem! - beleértve számos közszereplőt is. Mondjuk legalább a 10%-ot megtisztelnénk a pontos szóhasználattal...
Az angolok ugyanerre előszeretettel mondják azt, hogy public spending. Na, ezt meg végképp nem veszi be a magyar (köz)gyomor. Hogy közösségi vásárlás? Az állam, mint politikai közösség? Az állampolgárok közössége?! Na, ne vicceljünk már! Ja. Ne is.

en.wikipedia.org/wiki/Government_spending

www.hm-treasury.gov.uk/pes_overview.htm

Személy szerint szeretem a U2-t, főleg a karcosabb zenéiket. Néha hunyorítok, amikor Bono a világ szegényeit menti, mert közben zavar a vakuk fénye. Egyébként mentse. Ha mindenki elkötelezett és aktív lesz ezügyben, akkor majd lehet lehúzni, addig kuss. Persze a South Park-os anyázáson én is halálra röhögtem magam, de nekik szabad.

Azt írja az EST.hu, hogy a Billboard összesítése szerint kaszáltak a fiúk 2009-ben. Övék az első hely, az aranyérem, nekik áll a zászló és szól a száncsengő. est.hu/cikk/77001
Azt sajnos nem tudjuk meg, hogy a bevételük volt 109 millió dollár, vagy a nyereségük. A cikk szerzőjét nem zavarja, hogy az egyik mondatban még bevétel szerepel, a másikban már nyereség.  Simán összemossa a két kategóriát, gondolom nem volt közgáztanára, aki elmagyarázta volna neki a különbséget. Sebaj. Jobb későn, mint soha... A bevétel az eladott mennyiségek és eladási árak szorzatainak összege. Mondjuk 100 CD 1000 forintos áron plusz 200 koncertjegy 800 forintos áron az 260000 forint bevétel. A nyereség nem más, mint a pozitív (számviteli) eredmény (profit), vagyis a bevételek és a költségek különbsége. Ha pozitív. Jó újságíró holtig tanul.

Ami viszont tényleg érdekes, az a bevétel és a koncertek közti összefüggés. A magas bevétel nagy része ugyanis koncertbevétel. Nemcsak a U2-nál, de majd' mindenkinél, kivéve talán Jackót és Elvist. www.billboard.com/news

Ugye-ugye ez érdekes. Főleg ebben a "jaj, nem tudok miből megélni, mert a kis surmók nem veszik a CD-imet, hanem letöltik ingyé' a zeném a netről" világban kapja fel erre a fejét az ember... Meg a közgazdász.

A makroökonómia oktatás egyik fontos feladata, hogy a hallgatók megértsék az állam szerepét a makrofolyamatok alakulásában. Az állam (költségvetési politika) elsősorban a keresleti oldalt befolyásolja - az alaszintű oktatásban erre helyezzük a hangsúlyt. Az adók a magángazdasági szereplők által támasztott keresletet csökkentik, a transzferek viszont növelik azt. Mindenféle feltételek közbeiktatásával be lehet mutatni, hogy, ha az állam az adóbevételeket teljes mértékben transzferkifizetésekre fordítja, akkor az árupiaci kereslettel nem történik semmi. Változatlan marad. (Ha befizetek 100 gépjárműadót, majd kapok 100 családi pótlékot, akkor ugyanannyi jövedelemből fogyasztok, mintha nem lett volna az újraelosztás. Igen, tudom, hogy az újraelosztásnak is vannak költségei, de írtam, hogy "mindenféle feltételek közbeiktatásával"...)

Ez a Robin Hood állam. Adót vet ki a gazdagokra, transzfert ad a szegényeknek - újraelosztja a piaci jövedelem egy részét - és közben a makrogazdasági kereslet nem változik. De. tulajdonképpen változik. Mert bár a volumene nem változik meg, de a szerkezete igen! Nagyon is. A gazdagok által fogyasztott áruk iránti kereslet csökken, a szegények által kedvelt termékek és szolgáltatások kereslete növekszik.

A jövedelmek újraelosztása hat a keresleti struktúrára, az meg tovább a termelői oldalon az ágazati struktúrára. Ezt sem árt tudni.

en.wikipedia.org/wiki/Fiscal_policy

www.econlib.org/library/Enc/FiscalPolicy.html

tutor2u.net/economics/revision-notes/as-macro-fiscal-policy.html

A komparatív előnyök elvének lényege, hogy akkor is érdemes szakosodni, ha az egyik szereplő mindenben jobb a másiknál. A munkamegosztás, valamint az azt követő csere ugyanis nagyobb jólétet eredményez, mint ha nem lenne szakosodás és csere. Hogy mindkét fél jóléte javulni fog-e, vagy csak az egyiké - miközben a másiké nem romlik - az a csere induló pozícióinak függvénye, de romlani biztosan nem fog senkié, feltéve, hogy a cserében való részvétel önkéntes döntés következménye.

Tegyük fel, hogy a párom ügyesebben mosogat és a vasalásban is jobb nálam. (Mindkét házimunkában abszolút előnye van.) Közgazdászként nyilván nem mondhatom, hogy ez esetben én nem végzek házimunkát, hanem a komparatív előnyök elvére támaszkodva kiszámolom (vagy próba - hiba módszer), hogy melyik tevékenységben van neki, illetve melyikben nekem komparatív előnyöm. Ahol nagyobb a termelékenységi előnye, ott neki van, ahol kisebb a termelékenységi hátrányom, ott nekem. Mondjuk kijön, hogy neki a vasalásban nagyobb az előnye, nekem a mosogatásban kisebb a hátrányom. Ez megadja a szakosodás irányát. A gazdasági hatékonyság növekszik, love, peace and happiness...

De. De mi van akkor, ha kezdem unni a banánt, azaz a mosogatást? Már három hónapja csak én mosogatok. Elegem van belőle. Tényleg. Még egy halom koszos edény és bekattanok! Vagy a Drága sokall be a vasalástól?

Akkor majd én fogok vasalni és Ő mosogat egy ideig. Csökken a hatékonyság? A hatékonyság nem minden. A családi béke fontosabb a komparatív előnyöknél. Love, peace, happiness!

Ez nagyon jó: eco-comics.blogspot.com/2009/06/justice-league-and-comparative.html

És a többi...

www.econlib.org/library/Topics/Details/comparativeadvantage.html

en.wikipedia.org/wiki/Comparative_advantage

www.youtube.com/watch

hu.wikipedia.org/wiki/Komparat%C3%ADv_el%C5%91ny%C3%B6k_modellje