Nem azért nem boltban vettünk bejglit, mert idejében olvastam ezt a vg.hu cikket, amelyik arról szól, hogy otthon süssünk bejglit vagy cukrászdában vásároljunk, mert a nagy áruházak silány minőséget árulnak, hanem azért, mert Anyukám meglepett bennünket egy-egy tekercs isteni mákos és diós darabbal.

A karácsonyi bejglit érdemes otthon megsütni, vagy megbízható cukrászdából beszerezni, mivel a nagy áruházakban kapható termékek többsége silány minőségű - mondta az InfoRádiónak az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszer-szakértője a szervezet karácsonyi süteménytesztjének eredményeit ismertetve.

De azt hiszem amúgy sem vettünk volna áruházban.

Az ár és minőség ebben az esetben (is, mint sokszor) szorosan korrelál: olcsó bejglinek híg a leve, ahogy a népi bölcsesség tartja. Viszont olcsó.

A tavaszi félév a makroökonómia féléve (és reményeim szerint az alkalmazott mikroökonómiáé), úgyhogy lassan (de biztosan) újfent előkerülnek a makroökonómiai témájú posztok.  Rendelkezésre álló jövedelemről alapvetően a háztartási szektor kapcsán szoktunk beszélni. A szektor elsődleges jövedelmét - ami tulajdonképpen az összes jövedelem, hiszen magántulajdon alapú gazdaságban a háztartások a végső tényező tulajdonosok, és ennek megfelelően a tényező-jövedelmek birtokosai -, korrigáljuk az adókkal (mínusz), valamint a transzferekkel (plusz) és már meg is kaptuk azt a jövedelmet, amely felett a háztartások rendelkeznek. Mondhatjuk azt is, hogy a háztartások összes jövedelme (hiszen a transzferjövedelmek is jövedelmek) mínusz az adók, sőt, akár azt is (legegyszerűbb), hogy a rendelkezésre álló jövedelem nem más, mint a háztartások tényleges jövedelme, amely fedezi fogyasztási és megtakarítási kiadásaikat. Disposable income.

Na ez az, ami, ha minden igaz, az SZJA változások okán (sweet sixteen) nőni fog 2011-ben. Átlagosan. Szektorálisan. Mert nyilván lesz olyan, akinél csökken - úgy tűnik a gyeremektelen alacsonyabb keresetűek.

A kérdés az, hogy a rendelkezésre álló jövedelem növekedése hogyan hat (fog hatni) a háztartások fogyasztási és megtakarítási kiadásaira?

A jegybank (MNB) inflációs jelentése szerint:

A háztartások fogyasztási kiadásait a nagyarányú személyijövedelemadó-kiengedés és a foglalkoztatás beinduló növekedése emeli.
Ugyanakkor az erősen eladósodott háztartások esetében a válság előtt felvett – döntően devizában denominált – hitelek továbbra is erős mérlegalkalmazkodási kényszert jelenthetnek, és az adókiengedésen keresztül jelentkező többletjövedelmek a fogyasztás mellett döntően a nettó megtakarítói pozíció javulásában is jelentkezhetnek.

A novemberi MNB jelentés szerint (Tájékoztató az államháztartás és a háztartások pénzügyi számláinak előzetes adatairól 2010. III. negyedév) a háztartások nettó finanszírozási képessége (megtakarítási hányad) alapos változáson ment keresztül (többször is) az elmúlt években. Mindenesetre most (a válság hatására) 5%-ra emelkedett. A háztartások nettó finanszírozási képessége az előzetes adatok szerint 2010 harmadik negyedévével záruló elmúlt egy évben a GDP 5,0 százaléka volt (1347 milliárd forint). Látnunk kell, hogy az eddigi folyamat a rendelkezésre álló jövedelem csökkenése mellett ment végbe: a nettó megtakarítási arány nem azért nőtt, mert növekvő jövedelmek mellett többet tettek félre a háztartások, hanem azért, mert csökkenő jövedelem mellett (nem kis nehézségek -pl. fogyasztáscsökkentés- árán) csökkentették adósságukat.

A 2011-es évben viszont a rendelkezésre álló jövedelem emelkedni fog. A várakozások szerint ez egyfelől további adósságtörlesztést tesz majd lehetővé, ami a nett finanszírozási pozíció további javulását eredményezi, valamint valószínűleg fogyasztásemelkedést is eredményez. Az optimista forgatókönyv szerint megtakarítási oldalon nem csupán adósságcsökkentésre futja a többlet jövedelemből, hanem kintlévőség képzésére is, vagyis elképzelhető a háztartási pénzügyi eszköz állomány (befektetések) növekedése.

Elméletileg a válság hatására (pszichológiai elem: az óvatossági motívum erősödése) a megtakarítások (követelésállomány) növekedésével inkább, a fogyasztás emelkedésével kevésbé számolhatunk. Majd meglátjuk.

A 2011-es év másik kérdése a nyugdíjrendszer átalakítása nyomán keletkező váratlan jövedelem (reálhozam kifizetés) hatása. A váratlan nyeremény (windfall gain) jelenség és annak elméleti vonatkozásai, miszerint az adott társadalom fogyasztási-megtakarítási jellemzőit melyik jövedelemelmélet írja le jobban, jól ismertek. (Megér egy külön posztot.) Most látni fogjuk a gyakorlati működést.

Ja, majd lesz szakmai poszt is . ma délután, vagy holnap délelőtt -, de most mindent beleng a Karácsony szelleme (éjjel kb másfél órát díszítettük a fát), merthogy nálunk már megjött. Ez van, ha beteg a gyerek és nem lehet elvinni délután sétálni (meg ugye a szmog). Ja, nem, délutánonként nem alszik már vagy egy éve...

Szóval ezt most a hangulat kedvéért. Tessék!

Főzzetek forralt bort. Az segít.

Ugyan januárban lesz az első vizsga (nálam), de hátha valaki már most elkezdett készülni. Sosem lehet tudni... Egy kis karácsonyi előzetes annak, aki már nagyon-nagyon várja!

Természetesen egy helyes válasz van kérdésenként.

Nem, nem értek egyet.

A bevezetés (és betartatás) határköltsége, beleértve a közfelháborodáshoz kapcsolódó költségeket is, magasabbak, mint a bevezetés (és betartatás) határbevétele, így még csak hatékonynak sem mondanám. Sőt. Nem az optimum felé mozdult a vállalat, hanem elfelé tőle. Nem akarom eltúlozni a dolgot, de felmerül, hogy a menedzsment nem feltétlenül a tulajdonosi érdekeket szem előtt tartva irányítja a vállalatot. Klasszikus megbízó - ügynök probléma.

Az elmúlt 8 év során a másik oldal jócskán tett róla, hogy a mostani kormánynak ne kelljen erőlködnie, hogy "jól" kormányozzon. Értem én: túl könnyű lett volna jól csinálni, kicsi volt a kihívás!

Már csak az a kérdés, hogy ki esik ki a Villából legközelebb? Most, hogy Zsuzsinak mennie kellett...

Megnőtt a blogom látogatottsága az elmúlt 3 napban. A duplájára. Az eset rejtélyes, pláne, mivel az elmúlt 3 napban nem is posztoltam. Legszívesebben most sem posztolnék, de érzem a nyomást. Mármint a fejemben, ami a felső légutakban felgyülemlett takonynak köszönhető (bocs). Az olvasók részéről nem - kb. ugyanaz a tucat ember kommentelget (és ez így jó).

A fentiekből arra következtetek, hogy a növekvő látogatottság oka bizonyos keresleti szezonalitásban keresendő: a közgazdaságtani témájú (tudásközvetítő posztok iránti kereslet növekedett meg az elmúlt napokban. Szezonja van a közgazdaságtannak, így a vizsgaidőszak beköszöntével, nem igaz? De.

A keresőkifejezéseket is nézegettem. Üzenem annak, akit illet, hogy a deprivatizáció szó nem létezik!

Régóta sejtem, hogy én nem lehetek banki alkalmazott Svájcban. Nem, az nekem nem adatik meg... Ha eddig néha-néha azért fel is csillant a remény - hogy mégis -, most mindörökre kihúnyt a fény. Kész, vége, roló le.

Az első benyomás a döntő - ezzel a mottóval dolgozta ki az UBS svájci bank alkalmazottai számára a 43 oldalas öltözködési kódexet, amely nemcsak a felsőruházattal, hajviselettel, kézápolással kapcsolatos kívánalmakat részletezi, hanem az alsónemű milyenségét is szabályozza. - írja a profitline.hu.

Őrültekkel ugyanis egyszerűen nem vagyok hajlandó együtt dolgozni.
Nincs az a pénz! Sem HUF, sem CHF.

Mondtam én már korábban, hogy szép lassan jönnek majd a mindenféle hírek, cikkek, elemzések a karácsonyi vásárlásokról, a fogyasztás felpörgésétől kezdve a konkrét ki, mire, hol és mennyit típusú szociológiai és számtani mutatványokig.

Mondtam.

Tessék, itt van egy friss és zamatos az fn.hu-ról: Könnyebben nyílik a bukszánk? címmel, és itt van egy régi, érett és zamatos az ecomonist.com-ról: Is Santa a deadweight loss? címmel. Ez utóbbi egy tanulmány alapján készült, kevésbé biznisz megközelítésű. Hatékony-e az ajándék, az ajándékozás? Hmm. A hivatkozott tanulmány szerint az ajándékozás átlagosan 10%-os hatékonyság veszteséget jelent, vagyis a megajándékozottak átlagosan az eredeti vételár 90%-ára értékelik a kapott ajándékot.

The most conservative estimate put the average receiver's valuation at 90% of the buying price. The missing 10% is what economists call a deadweight loss: a waste of resources that could be averted without making anyone worse off. In other words, if the giver gave the cash value of the purchase instead of the gift itself, the recipient could then buy what she really wants, and be better off for no extra cost.

Akkor jobb, ha pénzt, vagy utalványt ajándékozunk?

Ez sok mindentől függ! Például, hogy mennyire ismerjük a megajándékozni kívánt személy preferenciáit. A pénz vagy vásárlási utalvány hatékony, ha nem vagy alig. Minél ismertebb a megajándékozni kívánt személy (és az ő preferenciái), annál kisebb lesz az "ajándékozási" veszteség.

Előfordulhat az is, hogy az ajándék értéke meghaladja annak valós beszerzési költségeit, vagyis nem ajándékozási veszteség, hanem ajándékozási nyereség képződik. Például akkor, ha a megajándékozottnak nincsenek stabil preferenciái - az ajándékozó (tipikusan a szülő) "jobban tudja", hogy mi kell az ajándékozottnak (tipikusan a gyermek), mint ő maga. Vagy ha az ajándékozó olyasmihez fér hozzá, amihez az ajándékozott nem - valamilyen jogosultság, információ, vagy elégséges jövedelem hiányában (stabil és ismert preferenciák mellett). Végül, de nem utolsó sorban az ajándék az ajándékozás aktusa által vásárlási értékénél magasabb értékre tehet szert.

A gift's worth is not only a function of its price, but also of the giver and the circumstances in which it is given.

A karácsonyi ajándékként kapott pohárkészlet nem egyszerűen pohárkészlet, hanem a nagyitól kapott ajándék pohárkészlet.

Részemről hajrá ajándék! Persze biztos, ami biztos alapon írassunk listát (levelet) a gyerekkel a Jézuskának, hogy azt a bizonyos ajándékozási veszteséget minimalizáljuk! (Christmas list)