Nem, nem a magyar, hanem a francia. Azért ezek a gallok nem semmi nép, azt meg kell hagyni... Asterix elpirulna, ha látná, hogy mit művelnek demokrácia címszó alatt.

Az Economist finoman ejnye-bejnyézik: where the streets have no shame. A kommentelők többnyire értetlenségüknek adnak hangot, dühösek (a tüntetőkre) vagy csipkelődnek: Seriously France? Yes, La Grève is as French as baguettes and brie, and part of it seems to be discontent with Mr. Sarkozy himself, but a mere two extra years? (The 35-hour work week is a bad enough joke already - in the US we call that a holiday.)

Lássuk miről van szó! A kormány (és az elnök) reformja 60-ról 62 évre emeli a nyugdíjkorhatárt. Nagyon helyesen, mert a nyugdíjrendszer, mint szisztéma anno nem a jelenlegi demográfiai mutatókra (alacsony reprodukciós együttható, magas várható élettartam) épült fel. a régi rendszer fenntartható, de csak úgy és annyiban, amennyiben hozzáigazítjuk (-ják) a megváltozott helyzethez. Szakmailag korrekt.

Akkor miért ez a zsigeri ellenállás? (A vandalizmus és az utcai agresszió nyilván nem volt része a szakszervezeti terveknek. Remélem.) A válasz egyszerű, legalábbis az Economist szerint: az ellenállás oka a politikai elittel szembeni bizalmatlanság.

The difficulty for Mr Sarkozy is that pension reform has become a touchstone for general grievances. He and Mr Fillon have tried to explain the need for France to preserve benefits for tomorrow’s pensioners by lengthening working life. He has given some ground to the unions over the detail of the reform. But he is unpopular and distrusted. And he is linked in the popular mind with wealth and big business, an image reinforced by recent blunders in his ministerial team: cigars charged to expenses, a private jet hired by a minister, conflicts of interest tied to Liliane Bettencourt, the billionaire heiress to the L’Oréal empire. By contrasting the plight of “workers” facing two extra years of toil with the high life of the elite, the left has shamelessly whipped up a feeling of injustice about what is, in reality, a rather timid reform.

Miközben ezt olvastam, az jutott eszembe, hogy vajon Magyarországon a kötelező magánnyudíjpénztárakkal kapcsolatos kormányzati manőverekkel kapcsolatban miért támad fel bennünk ugyanaz a zsigeri ellenállás?

A rendszerváltó és az azóta kormányzó magyarországi politikai elit legfőbb bűne az annak a politikai bizalmatlanságnak a "bővített újratermelése", amelynek levét közösen isszuk. A bizalom közjószág. Ha nincs, az kollektív szívás.

Tegnap este (fél 11 még este?) a CSI: New York-ban (2009/8. episode) volt valami furcsa. Nézem-nézem... (közben pislogok nagyokat)... csak nem Gary Sinise szeme táskásabb a szokásosnál? (Tisztára olyan a csávó, mint Derrick volt anno.) Nem.

Tépelődök magamban tovább, hogy mi az, ami miatt mintha egy másik filmben (sorozatban) lennék, amikor a Párom oldalba bök: Te figyu, nem olyan a csaj ruhája, mint abban az űrhajós sorozatban?

És tényleg! Stella Bonasera nyomozó egy echte Star Trek uniformisban nyomozta végig az epizódot! Olyan volt, mintha átsugároztak volna valakit a USS Enterprise-ról, hogy segítsen a new york-i rendőröknek Még jó, hogy nem klingonul szólalt meg... bár ahogy McTaylort ismerem, ő biztosan nem jött volna zavarba.

Ezt a linket viszont csak rajongóknak ajánlom (meg mindenkinek, aki szereti).

És a közgazdaságtan? Hát, izé...

Nem könnyű. Nem bizony... De akkor is! Kérem, jegyezzék meg, hogy a koordináta rendszer két tengelyére (vízszintes és függőleges tengelyek) nem véletlenszerűen dobáljuk fel az értékeket. Ha a tengelyeken X és Y mennyiségét jelöltük, akkor nem kerülhet oda ár érték, ha a hasznosságot jelöltük a tengelyen, akkor nem kerülhet oda mennyiség érték, stb.

A tengelyek megnevezései, elnevezései útbaigazítanak. Ha az ár jelét látjuk a tengelyen, akkor ne kreatívkodjunk, hogy mi már pedig azt fogjuk ott jelölni, hogy 20 liter. Pls! Ok? Thx!

A magyar nők jobban olvasnak és számolnak, mint a férfiak - írja az origo.hu, egy OECD felmérés eredményeire hivatkozva.
(Azért elég komoly ez az Adult Literacy and Lifeskills Survey: csak Magyarországon több mint 13 ezer embert kérdeztek le...)

Az eredmények szerint a magyar nők szinte minden kompetenciában erősebbek, mint a férfiak: jobban olvasnak, jobban számolnak és ügyesebb problémamegoldók. Ez azért is figyelemre méltó, mert a legtöbb országban a férfiak legalább a számolásban megelőzik a nőket.

Nem akarok én ebből messzemenő következtetéseket levonni, Isten ments! Csak annyit tennék hozzá a kutatási eredményekhez halkan, hogy ha mindenben jobbak, akkor már csak az a kérdés, hogy miben nagyobb (arányosan) az előnyük, mert az abszolút előnyök ezek szerint nem igazítanak el a szakosodást illetően. Nem mondhatjuk, hogy majd én szerelem a csapot, Te meg olvasd a mesét a gyereknek, mert én ehhez értek jobban, Te meg ahhoz értesz jobban. A csajunk mind a kettőben jobb. A kérdés tehát az, hogy miben van a relatív (termelékenységi) előnye - miben kisebb a relatív hátrányunk -, mert innentől kezdve ez adja a szakosodás (családi munkamegosztás) irányát. Hogy hol a komparatív előny.

A kutatásból az is kiderült, hogy a 45 év felettieknek azonban ezen a téren komoly hiányosságai vannak, így ők könnyebben megtéveszthetők például a bankokban, áruházakban vagy a hivatalokban.

Ezt mondják a kutatók, hogy "könnyebben megtéveszthetők a bankokban, áruházakban, hivatalokban". Csak azt tudnám, hogy egyáltalán hogyan merült fel bennük, hogy bárki meg akarja téveszteni az ügyfelet (legyen az bármilyen korú) az áruházakban vagy a hivatalokban... pláne a bankokban?

Kinek jutna ilyesmi az eszébe?

És most kivételesen a címben semmi, de semmi irónia nincs! Orbán Gábor mond okosakat az amerikai pénzpiacról, várakozásokról és a FED lehetőségeiről a portfolio.hu-n.

A Fed szinte biztosan újabb eszközvásárlásokat (bankóprést) jelent be, hiszen most már semmi más eszköze nincs - nyilatkozta a Portfolio.hu-nak Orbán Gábor, az Aegon kötvényportfolió-menedzsere. A szakértő szerint az amerikai jegybankárok keveslik a gazdasági javulás és az infláció mértékét, nagyobb javulásra számítottak a korábbi igen agresszív monetáris élénkítés után. A piacok jelenleg azt a forgatókönyvet árazzák, amely szerint további nagyon erőteljes beavatkozás következik, a piac számára most már nagyon nehezen lenne megemészthető, ha ez mégsem történne meg.

A FED, amúgy nem az a szokványos jegybank. Egy picit más céljai vannak, mint amit itt Európában egy jegybanktól elvár az ember.

A FED honlapon ez olvasható: The goals of monetary policy are spelled out in the Federal Reserve Act, which specifies that the Board of Governors and the Federal Open Market
Committee should seek “to promote effectively the goals of maximum
employment, stable prices, and moderate long-term interest rates.” (Goals of Monetary Policy), míg az MNB (megújult) honlapja ezt emeli ki a jegybanktörvényből: Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját.

Hogy mi a differencia? A differencia abban áll, hogy az emerikai intézményrendszerben a jegybanknak (szerepét betöltő FED-nek) kettős célrendszert kell követnie: növekedés (foglalkoztatás) ÉS árstabilitás, míg az európai (német, illetve aktuálisan ECB) hagyományt követő Magyar Nemzeti Banknak egy törvényi feladata van: az árstabilitás elérése és fenntartása. Az európai "gazdaságpolitikai hagyomány" szerint a növekedés (foglalkoztatás) a kormányzat dolga, az árak a jegybanké.

Van rá ötletem, hogy miért különbözik egymástól a két hagyomány, de ez most nem fontos. Az viszont fontos, hogy tudjuk, hogy különböznek egymástól, és hogy ez magyarázza (részben/egészben) a hasonló intézmények eltérő viselkedését.

A FED nem ECB, és az ECB nem FED. 

Szeretnék leszögezni valamit, rögtön az elején: nem szeretem a magánnyugdíjpénztárakat. Az 1997-es nyugdíjreform torzszülötteinek tartom őket. Úgy gondolom, hogy ekkora bénaságot, mint a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer, keveset hordott hátán a föld. Ez a nézet azonban nincs összefüggésben a közelmúlt fejleményeivel, a befizetések átmeneti átirányítása kapcsán sem pro, sem kontra nem szeretnék állást foglalni. Az elemzés állításai függetlenek a közelmúlt eseményeitől.

Véleményem szerint a jelenleg is működő rendszer senki másnak nem jó, csak a magánnyugdíjpénztárak "üzemeltetőinek". Nem jó sem az egyénnek, sem közösségnek (állam). Miért?

Nem jó az egyénnek, mert olyan megtakarítási formába kényszeríti, amelyben borzasztó rosszul jár, ugyanis a magánnyugdíjpénztári hozamok a pénztárak megalakulása óta valami elképesztően alacsonyak. Erdős Mihály, a PSZÁF főigazgató-helyettese kedden Budapesten sajtótájékoztatóján elmondta: a magánnyugdíjpénztárak vagyonnal súlyozott éves nettó pénztári átlaghozama 1999-2008. között +5,7 százalék volt, ... (hirszerzo.hu) Ez persze nem reálhozam, hanem nominális. A reálhozamok alakulása (5 éves időszakok mozgóátlagaként): -1,3% (1998-2002), -2,5% (1999-2003), 0,6% (2000-2004), 2,7% (2001-2005), 2,5% (2002-2006), 1,7% (2003-2007), -4,9% (2004-2008) és a 10 éves reálhozam -5,2% (1999-2008) (lásd Matits 2009).
A válság nyilván negatív hozamot hozott, ezen nem lepődünk meg, ugye? 2008-ban a magánnyugdíjpénztárak vagyonnal súlyozott [nominális] átlaghozama mínusz 15,82 százalék volt (vg.hu)?
2009-ben már újra pozitív hozamot produkáltak a kasszák - nem, nem kezdtek el ügyesebben befektetni, csak a magyar államkötvény hozam nőtt az egekig... Ezzel együtt (mármint a 2009-es jó év) a szektor (kötelező magánnyugdíjpénztárak) 10 éves reálhozama nagyjából 1%. Egy százalék. Keresgéltem referencia-hozamokat, de őszintén szólva most nincs időm a témán ennyit bogarászni. Az 1%-os reálhozam kevés.

(Olyan adatot gyorsan lehet nézni, ami az Erdős által közölt 1999-2008. közöttivel (vagyis az +5,7%-os nominálissal) hozammalösszevethető, ott a BAMOSZ honlap, bárki megnézheti bármelyik alap 10 éves nettó hozamát, a rafis pénzpiaci pl. 7.98%...)

Ez a fő baj a kötelező magánnyugdíjpénztárakkal (tisztelet a kivételnek!) Van más is persze, de minden szál ide fut, mert a működés átláthatatlansága (a tulajdonosok a tagok, de a működést nyilván a tagok nem képesek kontrollálni), a magas működési költségek (más helyen felmerülő költségeket is elszámol a biztosító - ha pl. egy bank működtet egy biztosítót, hogy mondom meg, hogy pontosan mi hová tartozik?), a verseny hiánya (max az új belépők nyomulnak, sok esetben "előírt", elvárt a tagság - pl. megnézném, hogy hány OTP dolgozónak van nem OTP magánnyugdíjpáztári tagsága!), a járadékfizetési bizonytalanságok, stb.

Grrr!

Ja, egyébként az átalakítás simán napirenden volt 2009-ben. A PM törvényjavaslata szerint, amit decemberben el is fogadott a parlament a kötelező magánnyugdíjpénztárak 2011-ig választhatnak, hogy vagy önfelszámolással megszűnnek, vagy át kell alakuljanak magánnyugdíj-biztosítókká. A törvény szerint a 2013-tól induló járadékfizetést már kizárólagosan magánnyugdíj-biztosítók végzik. Tessék, itt van Oszkó sajtótájékoztatója akkoriból, meg is lehet hallgatni... Aztán volt pár alkotmányossági aggály, az AB (Alkotmánybíróság) a nyáron megnézte a szöveget és a 30. paragrafus 1. bekezdését alkotmányellenesnek találta, a 28., 42., 212. paragrafusokat pedig nem - amikkel kapcsolatban az aggály még felmerült (Magyar Közlöny, 2010 június 10.)
Most nem tudom mi van ezzel, ilyen esteben él-e a törvény vagy újra kell tárgyalni, hogy az a bekezdés is rendben legyen? Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a rendszer (magánnyugdíjpénztárak) nem működött jól, át kellett alakítani, és ennek neki is láttak. Még 2009-ben.

folyt. köv., azzal, hogy miért nem jó a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer a közösségnek...

Arról, amiről mások írnak. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy most mindenki ARRÓL ír, amit a miniszterelnök bejelentett. Akcióterv, különadók, magánynyugdíj, miegymás.

Akkor most én is írjak erről?

Ha azért írok erről, mert mindenki más erről ír, akkor az közgazdaságilag a nyáj-hatás.

Ha meg azért nem írok erről, mert mindenki más erről ír, akkor az a sznob-hatás.

Szép kis alternatívák...

Azon gondolkodtam, hogy a bolti eladó (ruházati), az tulajdonképpen micsoda? Sales? Vagy front office? (Hehe.) Valaki dobjon már meg a megfejtéssel!

Azon viszont nem kell gondolkodnom, hogy milyen a jó bolti eladó (eladók), mert azt tegnap este óta tudom. Oyan, hogy a férfiember nőiember párja csillogó szemmel, kivirulva jön ki az üzletből és fél órán keresztül áradozik, hogy az üzletben töltött több, mint két óra alatt mennyi figyelmet, gondoskodást, kedvességet kapott. Komolyan mondom, hogy le a kalappal az ilyen szolgáltatást nyújtó eladók előtt. Öröm és hála. Részemről is persze, mert mi tehetné a férfiembert boldogabbá, mint ha élete párja örömtől csillogó szemeit látja? (Főleg az után, hogy egy nappal előtte ugyanaz a szempár még a láztól csillogott...)

Szóval thanks 4U Promod girls!