A fogyasztó racionalitása
2011.08.22. 17:08
Korántsem leszek olyan tudományos (és ismeretterjesztő), mint amit a cím ígér. Inkább csak elmélkedem...
Van ugye egyrészt az ún. fogyasztói magatartás - fogyasztói optimalizációs modellünk, amelyben a fogyasztót individuumként kezeljük, aki saját jólétét szeretné maximalizálni. Korábban is említettem már, hogy bár önmagában nem helytelen a fogyasztó döntéshozatal egyéni döntésként való értelmezése, de hangsúlyoznunk kell, hogy a fogyasztói, fogyasztási döntések meghozatalának színtere a háztartás, amely fogalom mögött inkább a család, mintsem az egyén áll. (Oké, igyekszem rövidebb mondatokat írni!)
A háztartási hasznosság-optimalizáció tehát nem az elkülönül és könnyen modellezhető egyéni döntéshozatal, hanem a több egyénből álló család bonyolult, egyéni és kollektív hasznosságokat és költségeket felhasználó döntéshozatala, amelyben ráadásul az egyes értékek korántsem tekinthetőek egymástól függetlennek. Az elmélet jobban szereti az egyszerű és tiszta egyéni döntést, a valóságos világban azonban a családok optimalizálnak.
Például, amikor 1989-ben Németh Miklós kormánya (mármint hogy ő volt a kormányfő, mert a kormány nyilván Magyarország kormánya volt) bevezette az 50 dolláros valutakeretet/fő, akkor a nagymamák és nagypapák nyilván nem egyéni optimalizáció eredményeképpen kerültek trabant hátsó ülésére. Nem egyénileg kalkuláltak, hogy jaj, de jó lenne legalább látni Bécsnek büszke várát és a gyerekek úgyis mennek fagyasztót venni, hát nosza velük tartok! Nem. A család sütötte ki, hogy 4-szer 50, az több mint 2-szer 50 (200 > 100) és a család jólétének növekedése (gorenje fagyasztó) érdekében a nagymamus és nagypapus hozza már meg azt a kis áldozatot, hogy ücsörög pár órát a hátsó ülésen. Majd kap szendvicset, meg vizet. A példa nem csak azt mutatja be szemléletesen, hogy nem az egyén, hanem a család (egyének) optimalizált, hanem azt is, hogy a) mikro szinten igen kiváló a makrokörnyezethez (szabályok, adott esetben gazdaságpolitika) való alkalmazkodás: a személyenkénti valutakeret, valamint a családban összevonható vámkedvezmény igen racionális módon való felhasználása, és azt is b) hogy a makroszintű szabályozás erről a mikro szintű alkalmazkodásról hajlamos megfeledkezni - anno a valutatartalékokat (vö. folyó mérleg hiány) igencsak megterhelte a magyar háztartások eme árubeszerző kalandozása.
Manapság a 65 év felettiek ingyenes közösségi közlekedési utazása, vagyis ezen utazás (helyi és helyközi) 100%-os állami támogatása (develeped by Gyula Horn) érne meg egy misét, azaz egy tanulmányt. Függetlenül attól, hogy ez önmagában abszurd és irracionális (mármint egy normális országban), érdekes lenne megvizsgálni, hogy hogyan változtak meg ezen szabály hatására a családok közösségi közlekedés-fogyasztási döntései (szokásai). Ha lenne erőforrásom (pénzem, paripám és hozzáférésem), és vizsgálhatnék valami idevágó és nagyívű gondolatot, akkor azt vizsgálnám, hogy hogyan változott a család közösségi közlekedés-fogyasztási mennyiségén belül a nagymamák és nagypapák közösségi közlekedés-fogyasztása (felteszem nőtt, míg a szülőké csökkent), hogy a család által elért összes haszon növekedjen. Vajon csak nálunk van-e úgy, hogy a nagyi vonatoztatja a gyereket Szegedre és vissza, vagy általános szokássá vált az ingyen utazó nagyszülő, mint utaskísérő? Persze Horn anno ugyanúgy nem számolt azzal, hogy a nagyszülők esetleg tömegesen útra kelnek, mint ahogy Németh Miklósék sem látták előre, hogy ki fog ülni a trabant hátsó ülésén. A mikro szintű alkalmazkodás visszavág a makro szabályozásnak - The Empire Strikes Back -a kérdés csak az, hogy lesz-e Jedi, aki helyreállítja a békét az univerzumban?
Szerző: kozgaztanar
5 komment
Címkék: racionalitás szabályozás fogyasztó mikroökonómia fogyasztói viselkedés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MakkosMaria 2011.08.25. 17:04:27
Az is igaz, hogy a mostani diakjaid kozul senki sem elt meg az $50-os valutakeret idejen, hallotak-e vajon a Gorenje, mint szimbolika peldajarol?
kozgaztanar 2011.08.26. 11:12:21
Régen írtál, hiányzott.
Neruo 2011.09.21. 20:33:24
1. Nem lehet aggregalt hasznossagi fuggvenyt felirni a haztartasnak? No persze ezzel megkockaztatjuk, hogy esetlegesen szetesik a dontes konzisztenciaja, es akkor volt modell-nincs modell (sajna igen, a mikrookonomia igen torekeny dolog).
2. Ha makrookonomiai kerdeseket vizsgalsz, akkor a nem Makro 0.0.1 modellek tobbnyire reprezentativ haztartasnak nevezik azt amivel dolgoznak. Es pl. egy egyuttelo-nemzedekek modellben egyertelmuen elkulonitik a (minimum) ket nemzedeket fogyasztas es bevetel oldalrol is. Es siman bele lehet rakni az utazasi tamogatast mint transzfert az idos nemzedekhez.
No persze ettol meg a 2., 3. kerdesfelvetes relevans.
Neruo 2011.09.21. 20:34:08
kozgaztanar 2011.09.22. 09:42:37
az egészben az a "fura", hogy a gazdaságpolitikai döntéseknél (környezeti feltételek megváltoztatása) egyáltalán nem készülnek mikroszimulációs anyagok /tisztelet a kivételnek/, vagy ha mégis, akkor a döntéshozó kb. nem hiszi el, hogy az lesz, amit leírtak neki a szakértők. Aztán meg csodálkoznak, hogy erre vagy arra az intézkedésre miért úgy reagált a mikroszint...
Szerintem kőbe kéne vésni minden minisztérium előcsarnokába, hogy "A mikroszint mindig reagál!" ... hátha egyszer megjegyzik :)
Utolsó kommentek