Azt írja az Economist, hogy manapság a gazdagok többet dolgoznak (kevesebb a szabadidejük), mint a szegények. Valóban így van ez? Vannak kétségeim.

Két magyar oldal is hozta a cikket, az egyik a vs-en "A gazdagok többet dolgoznak, mint a szegények" címmel, a másik a pénzkérdés blogban "Minél jobban élünk, annál kevesebb a szabadidőnk" címmel. Az eredeti cím Why the rich now have less leisure than poor, persze nem kijelentés, hanem kérdés. A helyzet ugyanis az, hogy az időmérleg kutatás (American Time Use Survey) adatai azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben a magasabban képzett dolgozók heti munkaideje meghaladja a kevésbé képzettekét, ami szembemenni látszik korábbi ismereteinkkel. 

In 1965 men with a college degree, who tend to be richer, had a bit more leisure time than men who had only completed high school. But by 2005 the college-educated had eight hours less of it a week than the high-school grads. Figures from the American Time Use Survey, released last year, show that Americans with a bachelor’s degree or above work two hours more each day than those without a high-school diploma. Other research shows that the share of college-educated American men regularly working more than 50 hours a week rose from 24% in 1979 to 28% in 2006, but fell for high-school dropouts. The rich, it seems, are no longer the class of leisure.

Az Economist hoz is pár magyarázatot, többnyire közgazdaságit, amelyeket a pénkérdés blog szépen kifejt (lefordít), akit érdekelnek, az olvassa el a posztot. Én itt és most pár olyan szempontot szeretnék felhozni, amelyek sem az eredeti Economist cikkben, sem a magyar nyelvű interpretációkban nem merültek fel. 

1) A kutatás szerint a magasabb iskolai végzettség magasabb jövedelmet jelent. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a magasabb végzettség = magasabb jövedelem = több (növekvő) munkával eltöltött idő összefüggésből egyáltalán nem következik az, hogy a "gazdagok" többet dolgoznak, illetve kevesebb a szabadidejük. A gazdaság ugyanis nem pusztán jövedelem, pláne nem pusztán munkajövedelem, de a birtokolt vagyon és az ebből származó tulajdonosi jövedelmek kérdése is. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy egy szociológiai kategóriába tartozik a napi 9-10 órát dolgozó értékesítési igazgató, programozó, orvos, mérnök, tőzsdeügynök és a tulajdonából élő tőkés. Mind felsőfokú végzettségű, de míg az előbbiek sokan vannak és sok munkával érik el relatíve magas jövedelmüket, addig az utóbbiak kevesen akár munka nélkül is igen magas jövedelemre (tőkejövedelemre) tesznek szert. Azt leírni az adatok alapján - egybemosva a két kategóriát -, hogy a gazdagok többet dolgoznak, mint a szegények, legalábbis félrevezető. 

2) Az értelmezés nem foglalkozik azzal, hogy mit tekintünk munkának, illetve munkával eltöltött időnek. Érdemes tudni, hogy az időmérleg adatfelvételek adatfelvétele során a válaszadók jelölik be, hogy milyen tevékenységre mennyi időt fordítanak. Elég nehéz értelmeznünk azonban az egy-egy tevékenységre vonatkozó adatok változását, különösen egy olyan komplex tevékenység, mint a munkavégzés esetében. Nyilván senki sem vitatja, ha az adatok azt mutatják, hogy a tévénézéssel eltöltött idő növekedett, hiszen a tévénézés egy elég jól definiált tevékenység, ám a munkával eltöltött idő változása koránt sem ilyen jól értelmezhető. A hivatkozott cikk úgy tűnik, hogy a munkahelyhez köti a munkavégzést, miközben például tudjuk, hogy otthon, a háztartásban is lehet dolgozni, nem is keveset. Mi van akkor, ha a magasabb jövedelmű háztartások a munkahelyen többet dolgoznak, de a háztartásban kevesebbet - hiszen jövedelmükből megvásárolhatják az ahhoz kötődő gazdasági tevékenységeket, mint piaci szolgáltatásokat (bejárónő, stb.) -, míg az alacsonyabb jövedelműek a háztartásban több terméket és szolgáltatást állítanak elő? Kicsit félrevezető a rendelkezésre álló időt csupán munkaidőre és szabadidőre osztani és a háztartásban végzett munkát nagyvonalúan a szabadidős tevékenységek közé sorolni, nemde?

3) Az számokat vizsgálva felmerül a kérdés, hogy vajon generálásukkor a kutatók szűrték-e a munkanélküli, illetve a részmunkaidőben dolgozó válaszadókra vonatkozó adatokat? A magasabban képzettek között kisebb a munkanélküliek aránya, mint az alacsonyan képzettek között. Ha nincs szűrés a munkanélküliekre, akkor az alacsonyabb képzettségűek átlagos munkában töltött idejét meglehetősen lehúzza a több nulla munkaidőben dolgozó munkanélküli. Ugyanez igaz a részmunkaidőre is. Általában igaz az, hogy az alacsonyabb képzettséget igénylő (betanított) munkák esetében a részmunkaidős foglalkoztatás a termelés rugalmas változtatásának hatékony eszköze, ezért az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalói csoportok több részmunkaidős állással találkoznak a munkaerő-piacon, mint a magasabban képzettek. (Ami nem jó számukra, mert a részmunkaidős foglalkoztatás alacsonyabb jövedelemszintet és nagyobb bizonytalanságot jelent.) Könnyen lehet, hogy a több munkanélküli és kényszerűen részmunkaidőben dolgozó miatt alacsonyabb a munkában töltött idő a kevésbé képzettek körében. 

A hazai adatok a KSH időmérleg vizsgálataiból kinyerhetőek, a legutóbbi felmérés áttekintő táblázatai itt találhatóak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.