Megélhetési bűnöző. Ez nem annyira közgazdaságtan, de majd úgy tekerem, hogy legyen benne az is... Arról ír az újságíró az fn.hu-n, hogy Pintér Sándor 'elszólta magát' és kimondta, hogy van kapcsolat a növekvő szegénység (csökkenő jövedelem) és a növekvő bűnözés (nyilván vagyon elleni) között.

"Az országban jelentősen vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek, egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül nem lesz megoldható" – mondta pénteken Pintér Sándor belügyminiszter.

A szerző szerint az adócsökkentéssel és a szociális transzferek csökkentésével maga az állam, illetve a gazdaságpolitika idézi elő a (megélhetési) bűnözés növekedését. Mindennek ára van, így a cikk, az adócsökkentő - segélylefaragó (szegényellenes) gazdaságpolitika ára bűnözés növekedése.

Lehet csökkenteni az adókat és velük együtt a szociális transzfereket, és ezzel serkenteni a gazdaságot, illetve emelni a munkavállalási hajlandóságot. Lehet azt mondani, hogy csökkentsük a segélyeket, senki ne élhessen munka nélkül. Lehet azt mondani, hogy az adórendszerrel kevésbé csökkentsük a jövedelmi egyenlőtlenségeket, hogy motiváljuk a munkavállalókat a nagyobb teljesítményre.

De látni kell, hogy semmi sincs ingyen: mindennek társadalmi ára van, ami legközvetlenebbül a bűnözés növekedésében nyilvánul majd meg.

Nem tudom... Nem tudom, hogy mit mondjak. Egyrészt azt gondolom, hogy van igazság abban, hogy egy rosszul kigondolt (és végrehajtott) adó- és szociális segély csökkentés ilyen eredményhez vezethet. Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy itt a két dolog feltételezi egymást, mert ha teszem azt az adócsökkentés fedezete nem a szociális kiadások lefaragása, hanem a kamatkiadások csökkenése, vagy állami vagyonelemek értékesítése, vagy a deficit növelése, akkor felesleges a nagy okoskodás.

Másrészt tudom, hogy a közgazdászok a hatékony munkapiac (esetünkben ez egyenlő a magasabb foglalkoztatottsággal) természetét feszegetve mondanak olyasmit, hogy optimális segélyezési összeg, meg beszélnek az adószint munkateljesítményre és egyebekre való hatásáról, stb.

Ugyanakkor azt meg pláne nem gondolom, hogy ma Magyarországon akár az adórendszer, akár a szociális transzerek rendszere olyan állapotban lenne, hogy ne kelljen hozzányúlni - (szak)értő kezekkel.

A kérdés végül is az, hogy lehetünk-e egyszerre hatékonyabbak és igazságosabbak (méltányosak)? Vagy a kettő közül az egyik csak a másik rovására növelhető?

Remélem nem.

Mondom ma a szemináriumon, hogy látom, hogy gólyatábor afterparty lesz, meg, hogy Fonyódligeten voltak táborozni, ugye? És hogy igen, én is voltam ott párszor, még úttörőként úttörőtáborban...

Erre jött be ez a kedves megjegyzés:

"Ja igen, Anyukám is!"

Erre most mit mondjak? Who cares?!
The Who: My Generation.

Nagyon tanulságos cikkbe botlottam az fn.hu-n. Hitel helyett enni ad a bank címmel közültek egy írást, a Magyar Élelmiszerbankról - az ötletről, a történetről, a jelen állapotról és a működésről. Mindamellett, hogy maga az Élelmiszerbank zseniális, illetve hogy riszpekt mindenkinek, aki tevékenyen közreműködik benne (non - profit), maga az írás is alapos, nyugodtan tekinthetjük példaértékűnek a maga műfajában.

Az ötlet pofonegyszerű, ráadásul külföldön már bevált mintára épül: össze kell gyűjteni a megsemmisítésre ítélt, de még fogyasztásra alkalmas élelmiszereket, és eljuttatni az éhező családokhoz. Az öt éve indult Magyar Élelmiszerbank 400 ezer embernek nyújt így segítséget. Egyre több hazai cég jön rá, hogy olcsóbb adakozni, mint raktározni, és megsemmisíteni a felesleget – mondja a FigyelőNetnek az ötletgazda, Cseh Balázs.

Közgazdasági szempontból egy gondolatot tennék hozzá a cikkben foglaltakhoz. Nevezetesen azt, hogy mi a rákért választják a vállalatok a megsemmisítést (kidobást) a segélyezés (szétosztás) helyett? A magyarázat a szokásos költség-haszon elemzés alapján az, hogy mivel a termék termeléséhez kapcsolódó költségek ez esetben már elsüllyedt költségeknek tekinthetők (sunk costs), így a szereplő a további lehetséges eljárások költségei alapján dönt. Ha a megsemmisítés költsége kisebb, mint segélyezés (raktározás, csomagolás, szállítás, szétosztás) költsége, akkor a megsemmisítés mellett.

A Magyar Élelmiszerbank, mint non-profit szervezet pontosan azt csinálja (közgazdaságilag), hogy saját erőforrásaira támaszkodva gyakorlatilag nullává redukálja az egyik lehetséges alternatíva (segélyezés) költségét a vállalatok számára. Ezek után a segélyezés racionális gazdasági döntés lesz, míg a megsemmisítés nem hatékony, profitcsökkentő eljárássá minősül át.

Önérdek követés, némi civil költségkorrekcióval

Balázs évfolyamtársam volt az egyetemen. Közgazdász. És meg is tanulta annak idején a mikroökonómiát, mert most ezt mondja: Értéket teremtünk az élelmiszeripar számára, mert ahelyett hogy az kifizetné a megsemmisítés, raktározás költségeit, ideadja nekünk.
 

Egyébként az a típus volt, aki már akkor is gőzerővel kavart mindent, amit lehetett... Hallgatói Önkormányzat, meg mittudoménmi. Ezt most nagyon jól kikavartad, gratulálok Balázs!

Lájkolom, hogy vannak ilyen nyereményes izék a blog.hu-n, hogy írj erről, vagy arról, helyezd ki ezt vagy azt, tárcsázd a következő emelt díjas telefonszámot és nyerhetsz... (Drága bloggerek!) Most éppen kupont a pálinkafesztiválra (nem is, mert Budavári Pálinka és Kolbászfesztivál, nem összekeverendő a sima Budapesti Pálinka Fesztivállal a Városháza mellett, mert nyilván az egyik polgári, a másik meg liberális pálinka - mármint hogy volt eleddig).

Jaj, akkor én is írok egy posztot (gondoltam gyorsan) a pálinkáról. Kategóriát is választottam: "az első pálinkám". (Pálinka és gasztronómia ügyben nem vagyok jártas, valamint a pálinka és szerelem együttjárás is elkerült - nem lévén soha Pál Inka nevű hölgyismerősöm.) De első pálinka, az igen! Az volt!

Elmesélem, hogy hogyan.

Szóval Anyám leszedte a fáról - vödörbe, lábosba, ami került. Öcsémmel megmostuk, kimagoztuk, hordóba raktuk, aztán két hét múlva, a cefrévé erjedt gyümölcs ment (vittük) az emberhez, a főzdébe. Lehetett vagy 140 liter. Még aznap délután lefőzésre került, testvérem el is hozta este a 12 litert. Azóta van nekünk első pálinkánk. Szilva.

Tavaly is volt első, csak akkor almából.

A fél világ harcban áll az államadóssággal - írja az index.hu. (Mondtam már, hogy mennyire idegesítő néha az indexen elburjánzott bulvár jellegű címadási metódus? Szerintem mondtam már. Ez most nem olyan vészes, bár ettől a "harcban áll" frázistól feláll a hátamon a szőr... Brrr!)

A cikk amúgy elég korrekt, különösen azt ajánlom a makroökonómiát vagy éppen államháztartástant és egyéb nyalánkságokat hallgató diákok figyelmébe, hogy milyen tényezők befolyásolják az államadósság mértékét (technikailag):

Egy ország államadósságát alapvetően négy tényező befolyásolja. A legegyszerűbb tényező a kamatkiadások mértéke, amelyeket a már meglévő adóssága után kell fizetnie az államnak. A második tényező a költségvetés elsődleges egyenlegének az alakulása, ami az állam bevételeinek és kiadásainak a különbségét mutatja. A harmadik tényező a GDP változása, a gazdasági növekedés mértéke. Az utolsó tényező az infláció, [ha a saját pénzedben vagy eladósodva!]

Ami viszont nincs a cikkben, de az én fejemben meg azóta motoszkál, hogy a cikk címére pillantottam, az az, hogy mi van a világ másik felével? (Meg az is motoszkál, hogy a Angie hogy érzi majd magát nálunk...)

Szóval? Világ másik fele? Teszem fel, hogy mivel eladósodva az északi/nyugati része van, ezért a másik fele a déli/keleti lehet. Hahó! Valaki ott túloldalt! Maguk odaát mivel állnak harcban? Mi itt az államadóssággal.

Kína, Japánt megelőzve, 2008-ban vált az Egyesült Államok legnagyobb hitelezőjévé.
China rulez. Itt írnak róla, meg itt. Ez pedig egy táblázat. 4U

 

Az index.hu szerint évi 500 ezret. Ja, nem szerintük, hanem az Aviva és a Deloitte közös tanumánya szerint, ők csak cikket írtak róla... Az Aviva és a Deloitte közös tanulmánya szerint a következő négy évtizedben nyugdíjba vonulók évente több mint félmillió forinttal többet kellene megtakarítsanak ahhoz, hogy az aktív éveiknek megfelelő életszínvonalon élhessenek. Ez havi mintegy 45 ezer forint megtakarítást jelent. A kutatás azokon már nem segít, akik a közeljövőben mennek nyugdíjba, de mindenki más jól teszi, ha időben kezd el takarékoskodni – mondta az Indexnek az Aviva vezérigazgatója, Bartók János.

Hogy az Aviva egy biztosítótársaság? És akkor mi van? Csak nem gondoljuk, hogy a kutatás eredményét ez bármilyen módon befolyásolja? Ugyan már! Hogy szerintük sokat kell megtakarítanunk - náluk? Ez nyilván objektív. A dohánygyár is megmondta, hogy a dohányzásnak nincsenek negatív következményei.

Már csak azért is tutira elhihetjük az Aviva által közzétett kutatás eredményeit, mert közzétették. Nyilvánosság = elenőrizhetőség. Hová is kattintsak? Hová is? Nyilván az index.hu hanyagsága, hogy nincs linkelve maga a tanulmány, az Aviva oldalán biztosan ott lesz... Vagy nem.

Nem baj, akkor is biztosan jó kis kutatás ez... Nézzük csak!

Az elemzés abból indul ki, hogy az aktív évek jövedelmének 70 százaléka is elég egy átlagos nyugdíjasnak ahhoz, hogy változatlan színvonalon élhessen, a kutatás tehát azt igyekszik előrejelezni, hogy a 70 százalékos érték eléréséhez mennyit kell még önállóan is félretenni a többségnek.

Mert felteszi, hogy a négy évtizedes időszak egészében az éves szintű átlagos nyugdíjhiány körülbelül 2660 milliárd forint lesz (nyugdíjhiány az állami nyugdíjrendszerek által nyújtott tényleges szolgáltatások és a nyugdíjaskori elvárások közötti különbséget jelenti).

Vagyis az állam nekem 40 év múlva mondjuk csak az aktív jövedelmem 50%-át lesz képes kifizetni, én meg 70%-ot akarok, ezért kell öngondoskodnom.

Az öngondoskodás jó dolog. De. De ne dőljünk be a cikk címének! Nem KELL évente 500 ezer forintot félretennünk - mondjuk az Avivánál. Nyugdíjreform kell (de jó sok) és megoldás a csökkenő (előregedő) népesség problémára. (Ezennel ünnepélyesen az EU bevándorlási politikájának lazítása mellett teszem le a voksom. Egy voks oda.) És öngondoskodás. A hangsúly az és szón van.

Később persze kiderül, hogy más a helyzet, ha emeljük a nyugdíjkorhatárt - ami reális, figyelembe véve a várható élettartam növekedését és más, ha nem kell 70%-a korábbi jövedelmünknek, elég mondjuk 50% is öregkori fogyasztásunkra - ami ugyancsak reális elem (figyelembe véve a tartós fogyasztási eszközök vásárlása kiadások, valamint a háztartási beruházási kiadások és a gyerekneveléshez kapcsolódó kiadások mozgását az életpálya során), stb., stb. Később kiderül. Ha valaki végigolvassa a cikket. Aki meg nem, az rémüljön meg. (Jaj, hogy ez mennyire tipikusan indexes hozzáállás...)

Azért felsorolom, hogy a cikk környezetében milyen bannerek (reklámok) helyezkednek el: az Aviva ugya adott, övé a sztori, a neve megjelenik a főszövegben (Deliotte dettó), fent xtb - online trading banner, cikk felett közvetlenül Allianz, jobbra Raiffeisen, cikk közben K&H, cikk alatt Buda-Cash tőzsdeiskola.

A C-Travel hirdetése abszolút kakukktojás, szerintem elkeverték. Aki most kapott infarktust, hogy mennyit kell évente félretennie, az nyilván nem fog befizetni lelkesen a török riviérára... vagy ki tudja?

(A cikkre és a reklámokra a Párom hívta fel a figyelmemet, neki jár a piros pont! :)

Kollégák vannak nekem számosan, pláne, ha nem csak azokat számolom, akikkel tantárgyilag járunk egy cipőben, hanem intézetileg, vagy még tágabban intézményileg. Mert hogy ő is itt tanít, ebben az intézményben, ahol én. Mert már miért ne lenne kolléga, aki ugyan más tárgyat tanít és másik évfolyamon, de mondjuk előttem van órája a teremben? Nyilván az.

Szóval vannak nekem kollégáim. Tudós, doktor kollégáim. Köztük az is, aki ma előttem használta a termet. Szemináriumot tartott benne, akárcsak én. Beszélt (gondolom) a diákokhoz, kicsit talán kérdezett is (nem tudom) és használta a táblát. Akárcsak én.

Ja nem, én csak használtam volna, ha az illető kolléga rendeltetésszerűen használja - táblára táblafilccel írunk ugye, és nem főúri passzióból, hanem a letörölhetőség végett -, de ezt sajnos nem sikerült neki megoldania, így én nem tudtam használni a táblát. Gondolom nem szólt neki (a kedves kollégának) senki, hogy olyan filccel írunk a táblára, amit azután le is lehet törölni. Magától meg ugye nem jutott eszébe ez a bagatell, csipp-csupp dolog.

Nem érdekes. Szóltam a takarító néninek, hozott vegyszert, lemosta. Végül is megoldódott, nem?

De.

Az imént olvastam egy posztot - asszem index.hu-s címlapos - és igen-igen mérges lettem. Írta GrínTím (a Levegő Munkacsoport nevében), a címe pedig Ha nincs havi fél milliód, ne tarts autót!

Elöljáróban szeretném tisztázni, hogy nem vagyok zöld, meg jó levegő ellenes, sőt... Viszont alapvetően és teljesen hülyeségellenes vagyok. Ebből fakadóan ha a gyerekem 10 évesen ilyen dolgozatot ír, akkor pirossal belefirkálok és leültetem, hogy dolgozzon vele tovább, ha pedig a vizsgán mond akkora ökörségeket valaki, mint GrínTím a posztjában, akkor repül, hogy lába nem éri a földet!

Azt írja, hogy "Átlagos személygépkocsi-használat mellett Budapesten nincs gazdasági racionalitása az autó fenntartásának. Ennél ugyanis költségtakarékosabb a közösségi közlekedés, a kerékpár, szükség esetén a taxi vagy az autóbérlés igényeinkhez igazított mértéke.", majd utána azt, hogy Magyarországon egy személyautó évente általában 10-15 000 kilométert tesz meg. és azt, hogy Ma Magyarországon nettó 135 ezer forint az átlagkereset. Könyörgöm, mióta szerepeltetünk egy budapesti problémáról szóló elemzésben országos (átlag) adatokat? A kiskőrösi tejfogyasztást is az országos átlagkeresettel magyarázzuk, meg a rózsadombit is? Miért nem mindjárt az EU-s átlagkeresetet kapjuk elő?! A statisztika nem csak úgy van, hanem használni is tudni kell!!!

A fő problémám pedig az, hogy egy nem közgazdász (közgazdaságilag nulla tudású) ember (emberekek) nem akarjon (akarjanak) közgazdasági elemzéssel meggyőzni, arról hogy ne használjam az autót, mert annak csak az a vége, hogy hülyeségeket irogatnak és felhúznak. Mondják azt, hogy lehet, hogy Neked (kedves individuum) megéri, de olyan közösségi környezeti károkat okozol ma (és a jövőre vonatkozóan egyaránt), hogy légyszi ne. Ne annyit, ne úgy. Mert védd Te is a környezetet. Mondják úgy, ahogy tudják, amihez értenek és ne úgy, amitől felforr az agyvizem!

Mert az egyes fogyasztók nem hülyék, hogy ne ismernék az autó költségét és hasznosságát, és továbbra sem hülyék és ezt össze tudják vetni az egyéb alternatívák költségeivel és hasznosságával (mondom ÉS hasznosság, mert nem költségeket vetünk össze költségekkel, hanem hozamokat - hasznosságok mínusz költségek!). És döntenek. Racionálisan. Ebből meg ez jön ki. Ennyi autó Budapesten. Ez nem döntési hiba, nem direkt kicseszés, hanem ez racionális a döntési output.

És igen, vannak azok a fránya externáliák (jelen esetben negatívak), de azokkal nem tud számolni sem a fogyasztó, sem a termelő, mert EXTERNáliák! Csökkenjen a gépjárműhasználat a belvárosban? Okés, tessék érzékeltetni a külső hatást: meg kell drágítani az a (bel)városi autóhasználatot (egyébként ez folyó projekt). Emleni kell a parkolási díjat, bevezetni s dugódíjat (behajtási díj). De nehogy már bárki arról akarjon meggyőzni, hogy nem is azok az érzékelt költségeim és hasznosságaim, amik, vagy, hogy hülye vagyok és rosszul kalkuláltam!

Azt a jószagú teremburáját, meg a ménkű essen belé, a nyavaja törje ki!

Nagyon felhúztam magam...