Tegnap véletlenül átkapcsoltam az élő közvetítésre. A parlamentire. (Bocsáss meg Istenem, esküszöm soha többé nem teszek ilyet, ez a mostani is csak véletlen történt! A Sors keze volt, nem az enyém!)

Egy Jobbikos képviselő (noname) kérdését (vagy mit), valamint a Fideszes (Rogán) választ (részben), illetve a jobbikos reakcióját (viszontválasz?) láttam és hallottam. Vagyis azt nem tudom pontosan, hogy mit hallottam, mert úgy voltam (vagyok) vele, amikor a jobbikos beszélt, hogy nem hiszek a fülemnek. Nincsenek előítéleteim, de ha valaki közgazdasági értelmetlenségeket beszél, akkor berágok (pártállástól függetlenül). Képviselő Úr hangsúlyozta (többször is), hogy itt a lakosság (nagy része) nem deviza, hanem deviza alapú hitelt vett fel (eddig oké), és értse már meg mindenki, hogy ez maga a cionista összeesküvés, valamint karvalytőke és tőkekarvaly. És közgazdaságilag, valamint igazságosságilag az lenne a helyénvaló, ha a felvételkori árfolyamon kéne visszafizetni, eb ura fakó, ott kell rögzíteni (ha már mentünk, akkor merjünk nagyot menteni!), amivel mindenki jól jár, ergo senki sem jár rosszul (ez nem oké).

Vaze! De.

Igaz, a devizahitel, az más, mint a deviza alapú. Devizahitelt kapok mondjuk, amikor a devizaszámlámra ad a bank hitelt euroban, hogy mondjuk abból földgázt vegyek a türkménektől, azt eladjam az osztrákoknak. A költségeim euroban állnak fenn, a bevételem euroban keletkezik, logikus, hogy euro forgóeszköz hitelt kérjek és kapjak -  nincs árfolyam, nincs árfolyamkockázat. (Mondjuk ez esetben nem tudom, hogy minek nekem a magyar pénzintézet, mint közvetítő, és miért nem Ausztriában finanszíroztatom magam, de mindegy.) A magyar háztartások deviza alapú hiteleket vettek fel. Ez azt jelenti, hogy a magyar bank úgy finanszírozta meg a forintban nyújtott hitelt, hogy devizahitelt vett fel (az adós helyett) a külföldi banktól, majd azt forintosította (éljen a konvertibilitás) és pikk-pakk, megjelent az összeg az ügyfél forintszámláján. Ez eddig igaz, sajnálatos a helytelen nyelvhasználat meghonosodása. Pontosan fogalmazva: deviza alapú forinthitel és nem devizahitel.

De a többi... Az sületlenség.

Ha én, mint magánszemély kimegyek Rózsi nénihez Fankfurtba (am Main) és kölcsönkérek tőle ezer eurot az augusztusi nyaraláshoz, majd Budapesten az ezrest forintosítom, mert nem is a horvátországi nyaraláshoz kell, hanem a sarki kocsmában akarom rendezni a számlát, akkor ugyanott vagyok, mint a bankos deviza alapú hitel esetében (csak nincs közvetítő és a kp mozog, de kicsire nem adunk). A lényeg az, hogy tartozom ezer euroval Rózsika néninek. Nem valamennyi forinttal, hanem ezer euroval (CHF, USD, etc). Nem forintot kell visszaadnom, hanem eurot. Amit minden hónapban megvásárolok valamennyi forintért (ún. árfolyam). Ami változhat (ún. árfolyamkockázat). Járhatok jól is, meg járhatok rosszul is. A magyar bank ezt csinálja a adós helyett. Közvetítőként jár el. Kiszámolja, hogy mennyi forint kell a havi euro (CHF) törlesztőhöz, beszedi az adóstól, megveszi belőle az eurot (CHF) és átutalja annak a külföldi banknak (Rózsi néni), ahonnan a devizahitel (a bank által felvett hitelt) jött. Zürichbe, vagy Lausanne-ba, vagy mittudomén - Frankfurtba (am Main).

A kockázatot (árfolyam) valakinek viselnie kell. Erről szól az egész. Vagy én viselem (az adós), vagy a közvetítő, vagy a közösség. Esetleg Rózsi néni.

Normális országokban, ahol a hitelt igénybe vevők jól tájékozottak, magas szintű pénzügyi kultúrával rendelkeznek, ismereteik saját és gazdaságuk teljesítőképességéről pontos, nincsenek sem alul-, sem dezinformálva, nos, az ilyen helyeken a vevő viseli a kockázatot. Ha a kockázatból másra is teszünk, akkor annak oka van. Például a közvetítő (ügynök), kaphat a nyakába a kockázatból, ha azt látom, hogy tisztességtelenül járt el, félrevezetett, erőszakosan rávette a kiszolgáltatott ügyfelet (azt sem hagyták, hogy végigolvassam a szerződést, Tisztelt Bíróság!), a kollektíva (mi, az állam) is magára vállalhat valamennyit a kockázatból, mert szolidáris, vagy jófejségből, vagy mert úgy érzi, hogy szakmailag és szabályozásügyileg részben felelős a kialakult helyzetért (MNB, PSZÁF). De olyan, hogy nincs kockázat, olyan nincs. Ha pedig a kocka úgy fordul, hogy veszteség keletkezik, akkor a balhét el kell vinni. Mondom, a kérdés az, hogy ki vigye el, illetve, hogy ki milyen mértékben vigye el. A többi léha fecsegés.

Ps: Nem tudom nem szóvá tenni, hogy bezzeg, ha a kocka úgy fordult volna, akkor ugye nem lenne kérdés, hogy a nyereség kinek a zsebében landoljon? Ha 150 HUF lenne 1 CHF, akkor a nyereségen is osztoznánk, mélyen tisztelt képviselő társaim?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.