Van ez a hír, hogy Minden szülő fizessen a bölcsődéért, a vg.hu-ról ollózva. Szeretnék gyorsan leszögezni két dolgot, mielőtt nekilátok a közgazdasági elemzésnek: 1) mindig is tudtam, hogy a konzervativizmus nem azonos a piacellenességgel, sőt! 2) a bölcsődei férőhelyek számát (vagy egyéb kisgyermek elhelyezési/gondozási férőhelyek számát) növelni kell, a jelenlegi alacsony férőhelyszám ugyanis a munkaerőpiaci kínálati oldalon technikai korlátként jelentkezik, amely részben oka az ott tapasztalható alacsony aktivitási aránynak.

A jelenlegi helyzet közgazdaságilag úgy írható le (mikroökonómia), hogy adott egy gazdasági terület két szegmenssel - az egyik szegmens a nem-piaci rész, az állami bölcsődei férőhelyek terület. Itt az ár = 0, azaz tulajdonképpen nem létezik sem a kinálati, sem a keresleti függvény (hiszen nem-piacról beszélünk) a kínált mennyiség (X) - a politikai akarat által meghatározott (költségvetési források, miegymás), keresett mennyiség (Y) a demográfiai folyamatok által meghatározott. Jelen pillanatban Y > X, azaz túlkereslet, hiány jellemzi a szegmenst, a keresett mennyiség nagyobb, mint a kínált mennyiség. Nem is kevéssel: a szakemberek minimálisan tízezer új férőhely létrehozását javasolják.
A másik szegmens a piaci terület, a magánbölcsődék által kínált bölcsődei férőhelyek piaca. Itt van normál kínálati függvény, keresleti függvény, piaci ár, és ha nincs is feltétlenül egyensúlyi állapot, az kialakul részben a kínálati alkalmazkodás, részben az árváltozás okán. Megjegyezhetjük még, hogy az itteni betöltött férőhelyek száma csökkenti a nem-piaci szegmens Y tagját (keresett mennyiség), vagyis a nem-piaci szegmensben jelentkező túlkeresletet.

Azt írja a fent hivatkozott cikk, hogy Ha valakinek sikerül bejuttatnia a gyerekét egy önkormányzati bölcsődébe, szinte ingyen vigyáznak rá, míg egy családi napközi vagy a magánbölcsőde 40–70 ezer forint havonta, függetlenül a család anyagi helyzetétől. Ez igazságtalan rendszer – hívta fel a figyelmet tavaly a Népesedési Kerekasztal.

Jelentem rosszul tetszenek gondolni, kedves Népesedési Kerekasztal! Nem, ez nem igazságtalan, illetve ennek az állítása badarság. Ez olyan, mintha azt állítanák, hogy mekkora igazságtalanság, hogy az állami egészségügyi rendszerben ingyen látnak el, miközben a magánpraxisban a nőgyógyász sok tízezer forintot kér a vizsgálatért. (Nyilván nem személyes élmény.)

Az, az igazságtalan, hogy az állami szegmensben ez a monumentális túlkereslet létrejöhetett, valamint az, hogy fennáll, valamint az, hogy ha már fennáll a tartós hiány, akkor senki sem gondolt arra, hogy hogyan lehetne "igazságosan" megoldani az adagolást, vagyis kialakítani azt a rendszert, amely a valamilyen társadalmilag elfogadott és betartott (betartatott) szempontrendszer szerint osztja el a szűkösen rendelkezésre álló férőhelyeket. Nyilván előnyt kéne, hogy jelentsen a hozzáférés szempontjából az, ha az anya (mindkét szülő) foglalkoztatott munkaerőpiaci státusú, vagy az, ha a család szociálisan rászorult, vagy az, ha több gyermekes családról beszélünk, stb. Ami igazságtalan, az ezzel szemben az, hogy bizonyos településméret alatt nagy valószínűséggel nincs hozzáférés - ez az állam által generált igazságtalanság, és a hozzáférés az ügyességen, a kapcsolatokon, sok esetben a zsebekben landoló boríték vastagságán múlik - ez meg mindig így van, ha 0 ár mellett nem-piaci alapon vagyunk és tartós túlkereslet alakul ki.

A problémának és vele az igazságtalanságoknak több lehetséges megoldása van.

Az is egy megoldás lehetne, amit a helyettes államtitkár úr mond, hogy az állami szegmenst megszüntetve létrehozzuk a bölcsődei férőhelyek integrált piacát, aztán majd a piac létrehozza az egyensúlyt.

Ehhez azonban a jelenlegi állami intézményeket magánosítani kellene (privatizáció), és ezzel párhuzamosan kimondani azt, hogy az 1-3 éves korú gyermekelhelyezés (bölcsődei szolgáltatás) áru, amelynek ára a piacon, magászereplők közti interakció során határozódik meg, és az államnak ezzel maximum annyi a dolga, hogy bizonyos társadalmi csoportok számára (foglalkoztatott szülők, nagycsaládosok, szociálisan rászorulók) pénzbeni támogatást adjon. Szerintem.

Vagy lehetne mást is. Mondjuk több állami férőhelyet létrehozni, valamint megalkotni és komolyan venni az ingyenes helyekhez való hozzáférés "igazságos" szabályait. A piacot meg hagyni (békén), hogy legyen, hiszen az ezen a területen már létezik és köszöni szépen jól van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emberavizben 2011.02.08. 13:36:54

Csak egy apró komment, az embereknek egyre kevesebb a pénzük, és egyre kevesebben engedhetk meg maguknak az ilyen kiadásokat.
emberavizben.blog.hu/2011/02/03/segitseg_eluszik_a_csaladi_napkozi

Válasz erre 

csabagoly 2011.02.08. 18:35:39

Megint csak helyesen látja tanár úr, hogy változtatni kell, és megoldási módszereket is tud ajánlani. De az állami férőhelyek bővítése talán mégsem egy tökéletes megoldás. Végy egy önkormányzatot, küldj be neki egy bölcsőde igénylést, majd hagyd takarékon égni. Akkor az önkormányzat pénzhiánya miatt (az efféle károk leredukálására az állam idén 33 milliárdot szánt, ha jól emlékszem egy híradásból) szükség lesz arra, hogy álljon egy kicsit az egész, de ha ügyesen összerántod, akkor elkészül a bölcsőde.
Na de nézzük csak, pontosan milyen hozzáadott anyagokat tartalmaz ez a finomság: adófizetők kemény munkájából befolyt pénzösszeget.
A laikus erre rávágja, hogy "Igen, kérem a pénzemért a bölcsit!". De mint jól tudjuk, az máshova kell. Ha pedig ezért akarnánk kárelosztási módszert alkalmazni, akkor az azt jelentené, hogy annak is dolgoznia kell az ingyen bölcsiért, akinek ez egyáltalán nem fontos, mert az asszony otthon van a gyerekkel, és így az úri fizetésből épphogy megvannak.
Azt hiszem minden társadalmi pénzügyi gond olyan, mint egy forró gombóc. Addig dobálja a terhet egyik fél a másiknak, míg nem valamelyiknél ki nem hűl.

Válasz erre 

kozgaztanar 2011.02.09. 11:12:39

@csabagoly:
nos, a skála két végén nagyjából az van, hogy 1) a jövedelmem az én érdemem, arra költöm, amire én akarom, ha nagyon muszáj, akkor egy részét átengedem olyan közösségi célok megvalósításával, amelyek saját egyéni jólétemet is növelik (ezt persze nem tudom ellenőrizni, ezért folyamatosan szapulom az államot, hogy nem arra költ, amire szerintem kéne)
2) a jövedelmem nem az én érdemem, hanem a szerencse, a képességek és lehetőségek véletlen eloszlásának függvénye, ezért nem is tekintem feltétlenül a sajátomnak, örömmel bedobom a közösbe, aztán majd együtt döntünk arról, hogy mire fordítjuk, gondosan figyelembe véve minden egyéni és közösségi szükségletet, hasznot. (Ezt persze nem lehet tökéletesen végrehajtani, így közben folyamatosan kritizálom azokat, akik a közösségi döntésekkel elégedetlenek, ezért egyénileg jólétüket akarják maximalizálni).

Az első verzió az ultraliberális, a második a szocialista - az igazság pedig odaát van...
Mindenesetre a társadalom elvileg a választások során politikai értékek között is választ, illetve az adott nemzeti politikai pártok ideológiái, értékvállalásai tükrözik a társadalmi értékeket, mert ugye beágyazottság is van a világon.

Ha egy társadalom (és az ő akaratát politikailag megjelenítő kormányzat) a magas arányú redisztribúció mellett, az alanyi jogon járó juttatások szélesítése mellett, valamint az állami (közösségi) szektor arányának növelése mellett (a piachoz képest) dönt, akkor valószínűleg abban a társadalomban magas a szolidaritás érték elfogadottsága, valamint a közösségi intézményekbe vetett bizalom foka.

Nálunk nem magas. Egyik sem.

Válasz erre 

MakkosMaria 2011.02.09. 17:36:32

@kozgaztanar: az uccso (elotti) paragrafusodhoz: de akkor mi magyarazza meg a magas aranyu redisztribuciot es az arra valo igenyt? Mertmivelhogy az bizony eleg magasnak tunik Mo-n. (vagy van valami mertek ami szerint nem is?)

Válasz erre 

kozgaztanar 2011.02.11. 10:19:42

@MakkosMaria: Szerintem nálunk ez olyan történelmi teher féleség (kulturális tradíció). Az állam - állampolgár viszony alapvetően alá-fölé rendeltségű struktúra, a hatalom idegen és uralkodik a nép meg elnyomott és tűr, meg közben elvermeli a búzát a janicsárok elől. A magas redisztribúciós arány a szoc. múlt öröksége. A jelen pedig a már egyre kevésbé tűrő (lásd 4 évente protest szavazatokkal zajló kormányváltások), de még mindig elvermelő és a saját házam a saját váram mögé vonuló polgárok.
A racionális alkalmazkodás ezért az újraelosztás (állami szektor) csökkentése és a piacosítás, ahol csak lehet. Ez zajlik ma. És nem véletlen, hogy a Fidesz csinálja (ha egyáltalán), mert mint párt kevésbé függ a nyugdíjas (magas újraelosztásban érdekelt társadalmi csoport) szavazatoktól.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: