A költségvetési politikával szemben megfogalmazott elvárások között többnyire előkelő helyen szerepel a stabilizáció, azaz az üzleti ciklusok okozta mozgások csillapítása. Azt várjuk a kormányzatoktól, hogy recesszió idején stimulálja a gazdaságot (többletkeresletet hozzon létre), cserébe nem bánjuk, ha a fellendülés visszafogottabb lesz. Ez az anticiklikus gazdaságpolitika (itt most csak fiskális politika) lényege.

Ugyanakkor vannak olyan bevételi, illetve kiadási oldali tételek, amelyek változása automatikusan a ciklus mozgásával ellentétesen hat - függetlenül a kormányzat szándékától. Ezeket automatikus stabilizátoroknak nevezzük, megkülönböztetve hatásukat a direkt módon élénkítő (expanzív), illetve keresletet szűkítő (restriktív) költségvetési politikától.

A bevételi oldalon tipikus stabilizátor a jövedelemre kivetett progresszív jövedelemadó, míg a kiadásin ilyen például a munkanélküli juttatás. Tegyük fel, hogy az adott adórendszerben a jövedelem 1000-ig 10%-os, majd 1001-2000 jövedelem között 20%-os kulccsal adózik. Ezek alapján az 1500-at kereső személy összesen 200 egység adót fog befizetni a költségvetésbe. Recesszió idején a jövedelme 1100-ra csökken, amelyből 120 egységet fog adó formában átengedni a köz számára. Az alapállapotban 200/1500 = 13.33%-os átlagos adóterhelésről, míg a recesszió alatt 120/1100 = 10.90%-os adóterhelésről beszélhetünk. Vagyis pusztán az adórendszer progresszivitása okán csökkenő jövedelem mellett csökken az adóhányad, ami a másik oldalon az elkölthető (elfogyasztható és megtakarítható) jövedelem arányának növekedésének felel meg. Az automatikus stabilizátor az adóarány csökkenésén keresztül fékezi a kereslet csökkenését. A munkanélküli segély működési mechanizmusa még egyszerűbb: a korábbi jövedelem a recesszió miatt munkanélkülivé vált egyén számára nullára csökkenne, így fogyasztási kereslete is drasztikusan zuhanna. Ugyanakkor a munkanélküli segély belépése a kieső jövedelem részleges pótlásaként sokkal kisebb jövedelem és ezen keresztül fogyasztáscsökkenést hoz létre, tompítva ezáltal a kereslet csökkenését.

Természetesen az automatikus stabilizátorok működése recesszió idején automatikusan növeli a költségvetési hiányt, de emiatt kevéssé kell aggódnunk, hiszen a fellendülési periódusban éppen ellenkezően hatnak (csökkenő kiadások, növekvő bevételek), vagyis működésük hosszú távon nem veszélyezteti a költségvetési egyensúlyt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.