Politikai gazdaságtan
2010.07.22. 08:53
Anno, mielőtt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre felvételiztem volna, a közgazdasági szakközépiskolában politikai gazdaságtant tanultam (két éven át), nem pedig közgazdaságtant. A politikai gazdaságtan a szocialista tábor keretein belüli közgazdaságtan volt. Marx 20. századi szellemi "örökösei" (egyébként baromira nem, nyilván idézőjeles) nem magyarázták túl a dolgot: a politikai gazdaságtant Marx Károly, Adam Smith, David Ricardo és a többiek után, a feje tetejéről a talpára állította (igen, Hegelt is), az úgynevezett közgazdaságtan pedig polgári csökevény, hamis ideológia, a kizsákmányolás kapitalista/imperialista álcája.
A szocialista rendszer politika bukásával együtt bukott a politikai gazdaságtan is. Az egyetemeken közgazdaságtant, mikroökonómiát és makroökonómiát kezdtek oktatni. Változott a forma, változott a tartalom. A neoklasszikus közgazdaságtan (mainstream) vette át a korábbi marxista politikai gazdaságtan helyét. Sokáig nem is tudtunk róla, hogy van más is. Hogy van intézményi közgazdaságtan (esetleg új-intézményi iskola), hogy van osztrák iskola, vagy a neo-keynesiánusok, poszt-keynesiánusok, pláne nem tudtuk, hogy van politikai gazdaságtan a nyugati féltekén is. Ez csak ímmel-ámmal hangzott el, leginkább akkor botlott bele az ember, ha többet akart tudni az átlagnál és szakkollégista lett. Viva 'la szakkollégium!
A hosszú felvezetés után a lényeg: a vg.hu-n olvasható Dani Rodrik cikke, aki a Harvard Egyetem (USA) politikai gazdaságtan professzora (én nem írnám egybe, mint a vg.hu). A világ egyik méltán leghíresebb egyetemén. Political economy. Marxot idéz. (Mit gondol a kedves olvasó, a vezető magyar közgadasági képzés során el kell-e olvasnia akárcsak egy oldalt is Marxtól egy hallgatónak? A válasz: nem.) A bizalomról ír. A piacok, a piaci szereplők szándékairól, motívumairól. Nagyon tanulságos.
Manapság a piacok szemlátomást úgy vélekednek, hogy egy kormány fizetőképességére a legnagyobb veszélyt a hatalmas fiskális hiányok jelentik. De holnap esetleg azt gondolhatják, hogy a gyenge növekedés az igazi probléma, amelyet a szigorú fiskális politika idézett elő.
Kevesen tudják megjósolni, hogy a piaci hangulat milyen irányba mozdul el, legkevésbé maguk a piaci szereplők. Hasonló gazdaságpolitikai lépések eltérő reakciókat váltanak ki. Ezért hiábavaló próbálkozás, ha a gazdaságot a piaci bizakodás diktátuma szerint próbálják meg irányítani.
Amíg a piaci szereplők pénzt tudnak keresni, addig készek a saját szavaikat is megcáfolni, ezért csak azt akarják, ami egyszerűen működik, ami stabil, egészséges gazdasági környezetet biztosít, ami elősegíti a tartozások visszafizetését. Ha a körülmények eléggé súlyossá válnak, akkor az adósság átütemezésére is készek, ha ennek alternatívája a káosz és a még nagyobb veszteség kilátása. Mindez némi teret nyit a kormányok manőverezésére.
Ez az a pont, ahol az európai kormányoknak (és gazdasági tanácsadóiknak) mindig elment a hajó. Ahelyett, hogy időben szembenéztek volna a kihívással, először halogatásba kezdtek, majd meghajoltak a nyomás súlya alatt, és végül maguk is fetisizálták a piaci elemzők nyilatkozatait. Ezzel megtagadták maguktól a gazdaságilag kívánatos politika követését, amellyel jóval nagyobb támogatottságra tudtak volna szert tenni. Ha a mostani válság súlyosabbá válik, akkor azért a politikai vezetőknek kell viselniük az elsődleges felelősséget. Nem azért, mert figyelmen kívül hagyták a piacokat, hanem azért, mert túlságosan komolyan vették őket.
Olvassátok el!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mig8 (törölt) 2010.07.22. 23:08:57
A cikket igyekszem elolvasni, bár szerintem a nagy részét nem fogom érteni, mert túl azon, hogy csak szerény közgáz ismeretekkel rendelkezem, az angol szakzsargont sem ismerem. :-(
ricardo 2010.07.25. 15:28:45
kozgaztanar 2010.07.25. 16:42:24
A klasszikus politikai gazdaságtanra már utaltam egyéb posztokban, például itt is: kozgaz.blog.hu/2010/05/29/kozgazdasagi_tanmesek
ricardo 2010.07.25. 18:51:02
(Mandevilletől A méhek meséjét valóban érdemes elolvasni. De nem csak azt, hanem az M. által a vershez írt kb. 200 oldal kommentárt is. (Amelyből - egyebek mellett - megtudhatjuk, hogy a gazdagság feltétele, hogy legyenek szegény osztályok. Ha ugyanis mindenki gazdag lenne, akkor senki nem akarna dolgozni.)) (Ja, és hadd reklámozzam a blogomat: www.hocinesze.blog.hu )
Utolsó kommentek