Hitek és tévhitek Keynesről
2010.05.19. 10:27
Bosszant pár dolog. Például amikor valaki összehord egy csomó féligazságot, aztán hagyja, hogy a kupac úgy nézzen ki, ahogy. Hogy aki elolvassa, az azt higgye, hogy akkor itt most meg lett mondva a tuti. Azt gondolom, hogy Mike Károly pontosan ezt csinálta Keynes holt lelkei című írásában. index.hu/gazdasag/penzbeszel
/2010/05/18/keynes_holt_lelkei/
Az is megérdemelne egy posztot, hogy mekkora szerepe volt a New Deal-nek a '29-33-as gazdasági (világ)válságból való amerikai kikecmergést illetően, de most nem erről akarok írni. És arról sem, hogy szerette-e Roosevelt Keynest vagy sem (nem, nem csípték egymást).
De az állami keresletösztönzés - államháztartási hiány és államadósság növekedés problematikáról igen. Arról írnék.
Az államnak ahhoz, hogy mielőbb véget vessen a recessziónak, és beindítsa a gazdasági növekedést, rövid távon költenie kell... és költenie, és költenie. A költés költségeit pedig a jövőbe kell eltolnia, amikor a majdani adófizetők könnyedén visszafizethetik a felvett kölcsönt. - írja Mike. Vagyis az államadósság növekedése az ősbűn, amelynek oka a keynesi recept alkalmazása. Különben is, már az IMF is megmondta, hogy most már a fő veszélyt immár az igen magas és egyre nehezebben finanszírozható államadósságok jelentik - irgumburgum!
Nos, egyrészt azt gondolom, hogy szó sincs "majdani" adófizetőkről, nem a jövő generációit nyomorítja meg a jelenbeni deficitnövelő (adósságot eneráló) fiskális expanzió. Ha ugyanis igaz az az állítás, hogy a gazdasági válságot az adóbevételek elkerülhetetlen visszaesése követi, akkor talán az is igaz, hogy a felendülést (ismereteim szerint a válságot általában fellendülés követi) pedig az adóbevételek növekedése jellemzi. Ha ez így van, akkor a keynesi javaslatot követő gazdaságpolitika a következőt jelenti: kérjünk ma kölcsön, hogy egy jól irányzott keresleti stimulussal beindíthassuk azt a folyamatot, amelynek eredményéből holnap vissza tudjuk fizeti a tegnapi kölcsönt. Figyelem, nem az az állítás, hogy ez működik, hanem az, hogy ha működik, akkor így működik.
Másrészt meg azt, hogy a keresletélénkítéssel operáló államok (USA, NSZK) államadósságának növekedését és az ebből fakadó esetleges problémákat párhuzamba állítani, egyáltalán egy kalap alá venni a mások pénzéből jólétben élő, másokat statisztikailag átverő, majd ezen mások által a ...-ból kihúzott Görögország államadósság/államcsőd problémájával több, mint illetlenség: ... az állampapírok (így is) erősen túlértékeltek, és ha egyszer ez a „buborék” is „kipukkan”, nem csak Görögország lesz nagy bajban.
Harmadrészt pedig főleg azért vagyok bosszús, mert az ehhez hasonló írások szerzői elfelejteni látszanak azt, hogy az állami stimulus nem ok, hanem következmény. Az ok a pénz- és tőkepiaci szereplők magatartása (vagyis ezen piacok (ön)szabályozási kudarca), az államok (főleg az USA) pedig nem a fogyasztók zsebeit tömték ki pénzzel, hanem a bajbajutott bankok és egyéb alapok kasszáit töltötték/töltik fel. Szóval mit is kellet volna tenni? Hagyni bedőlni mindent? ING-t is meg a többit is? Vagy megmenteni? Jaj, az meg az állami kiadásokat (deficitet) növeli... Vagy hogy is van ez? A bankokat mentsék meg a kormányzatok, de a bankok miatt problémás helyzetbe került iparvállalatot már ne? Vagy őt még igen, de a problémás helyzetbe került iparvállalat által elbocsátott alkalmazottat már ne?
És még egy megjegyzés... a kormányzat költekezése bizalmi kérdés is: ha a kormányzat bízik a piacokban és a fellendülésben (bízik, hiszen költekezik), akkor a magánszereplők bizalma is helyreáll(hat). És igen, tudom, hogy az államadósság is bizalmi kérdés, de ez a bizalom egyelőre fennáll, legalábbis nem tudok róla, hogy tömegek szabadulnának az amerikai/német államkötvényektől. Sőt.
Meg még egy megjegyzés kikívánkozik belőlem: ha a mostani helyzet kapcsán Rooseveltet és Keynest rángatjuk elő a fülüknél fogva, akkor ne feledkezzünk meg Hitlerről és Sztálinról sem. Pls.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
aJeti 2010.05.20. 06:02:26
kellene több adózó ezt tiszta sor, de honnan lesz?
jó reggelt :)
aJeti 2010.05.20. 06:11:28
de aztán rájöttem hogy ilyen nincs. :D
kozgaztanar 2010.05.20. 09:48:07
még nem is írtam regényt... :)))
aJeti 2010.05.20. 12:18:04
dede, 5.40kor keltem. és egyből közgázt akartam olvasni. a fene tudja miért. k*rva énekesmadarak asszem. :D
vigike 2010.05.21. 00:26:29
Hitler (egészen pontosan Hjalmar Schacht) nem volt igazából keynesiánus: az okokat pl leírják az ELTECOn blog egyik bejegyzésében, de röviden leírom, szerintem miért nem.
Mi állít Keynes?
Költsön az állam, ebből az embereknek több jövedelmük lesz, többet költenek, lesznek új munkahelyek, megindul a növekedés (ugye ez a multiplikátor hatás). mi kell hozzá? fogyasztásnövekedés a jövedelemnövekedésen keresztül.
Németországban a harmincas években az embereknek csökkent a reáljövedelmük. Sőt, emellett nemhogy a fogyasztásuk nőtt, hanem a megtakarítások! (valószínűleg nem teljesen önként, lásd még a jegyezzünk békekölcsön program később nálunk) Mindez ellentmond a keynesi logikának. Erről egyébként szép nagy irodalom van, anno írtam ebből TDK-t, de már nagyon régen volt.
Utolsó kommentek