Iskolások leszünk

2011.04.15. 12:38

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a történetet. Aztán úgy döntöttem, hogy megírom. Részint okulásul mások számára, részint pedig a közgazdasági vetület miatt.

Adva van egy család, ahol a gyermek általános iskolai továbbtanulása a kérdés.
Van egy iskola, a Városligeti Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, amelyik azt mondja, hogy szeretettel várnak minden jelentkezőt. Azt is mondják, hogy a jelentkezőknek (nem, nem a szülőknek) egy játékos képesség- és készségmérésen* kell részt venniük, ami alapján az iskola (vezetősége) dönt a beiratkozási kérelem elfogadásáról / elutasításáról. Meg azt is mondják, hogy a képesség- és készségmérés alapján döntenek, illetve azokat előnyben részesítik, akiknek testvére vagy testvérei már az iskolába járnak.

Nem erőltetve és nem élet-halál ügyet csinálva belőle a szülők úgy döntenek, hogy nosza, próbáljuk meg. Jelentkezési lap, 90 forintos bélyeg és válaszboríték, majd megjelenés (oviból ebéd után lepattanás), várakozás, aztán a gyerkőc valamit produkál. Hogy mit, azt nem lehet pontosan tudni. Persze majd meglátjuk, az a lényeg, hogy jól érezte magát, kedvére valók voltak a feladatok, egyáltalán: mosolyog.

A felvételről / elutasításról kb. 3 héttel később érkezik meg az értesítés. A konkrét esetben az elutasításról. A szöveg uniformalizált blabla, de a konkrét esetben "kicsit" nevetséges: nem találtuk alkalmasnak a két nyelven történő oktatásra - vagy valami hasonló. Ja. Nyilván nem alkalmas rá, hogy angolul és magyarul egyszerre tanuljon, hahahaha (a hahahaha nem lesz részletezve, mert privacy is van a világon) ... ja, kicsit liverpooli az akcentusa, biztos azért.

Aztán az ember utánajár a történetnek. Kiderül, hogy olyanokat sem vettek fel, akiknek a testvérük ott tanul. Mondjuk nem is egy testvérük, hanem kettő.
Aztán még jobban utána jár. Kiderül, hogy az iskola (mint minden önkormányzati fenntartású általános iskola ma Magyarországon) a körzetéből jövő gyerekeket köteles befogadni. Ezt a tényt a tájékoztatókon nem hangsúlyozták agyon - nyilván azért, mert a korábbi évek tapasztalatai alapján nem tulajdonítottak neki jelentőséget.

De.

De idén az történt, hogy A Zuglói Önkormányzat Képviselő Testülete (nem is tudom, hogy miért írom nagy betűkkel), élén dr. Papcsák Ferenc polgármesterrel (ez úton kívánok minden szépet és jót neki a továbbiakhoz) úgy döntött, hogy visszavonja az 1087/2005-ös határozatot, amely szerint

A Képviselő-testület

 

úgy dönt, hogy a beiskolázási adatokat mérlegelve a két tanítási nyelvű általános iskolák első osztályaiba felvételre kerülő gyermekek közül a zuglói lakóhellyel rendelkezők arányát 55% -ban határozza meg. Azonos eredményt elérő jelentkezők közül a felvételnél előnyben kell részesíteni a zuglói lakóhellyel rendelkező gyermekeket.

 

és helyette úgy határoz, hogy

... az adott tanév első évfolyamaira vonatkozóan - a fenntartó által engedélyezett osztálylétszám 70%-áig csak igazolt zuglói lakhellyel, vagy igazolt zuglói tartózkodási hellyel rendelkező tanulóval létesíthetnek tanulói jogviszonyt.

A határozat 2011. március 10-én kelt!

 

Nem az a dühítő, hogy az önkormányzat a helyi gyerekeket szeretné bent látni az iskolában. Nem az a dühítő, hogy sok szülő most arra kényszerül, hogy a kisebb gyerekét máshová vigye reggelente, mint a nagyobbat (nagyobbakat) - jelentős költséggel. Nem is az a dühítő, hogy az iskola nem szólt előre (adott volt minden: telefonszám, e-mail cím), hogy a 70%-os arány mellett még a testvérgyerekeket sem tudják mind felvenni, nemhogy bárkinek esélye lenne a körzeten kívülről - bár ez már a dühítőség alsó határán van.

A dühítő az, hogy amikor ott vagy, vársz és beküldöd a gyereket, akkor hagynak abban a hitben hazamenni, hogy ez bármit is számított, hogy van akárcsak egy fikarcnyi esélyed, hogy érdemes várnod azt a válaszborítékot, mert hátha. Miközben nem. Miközben már akkor, ott helyben megmondhatták volna, hogy nézzék, sajnáljuk, de így változott a szabály, és az új körülmények között biztos, hogy nem. Ez borzasztóan dühítő! Nagyon, nagyon dühítő! Nem csupán a konkrét eset miatt. Nem akarok most mélyebben belemenni, de az is ugyanerről szól, amikor nem hív fel a szerelő, hogy mégsem tud ma reggel jönni, amikor nem ír vissza a HR-es, amikor nincs válasz a panaszos levélre. Stb. 

Amikor nem vagyunk "elég" fontosak. A tét pedig nem kicsi, mert addig itt nem lesz Európa, amíg nem lesz fontos mindig mindenki. Pont itt húzódik meg a határvonal. Ezért jó ma osztráknak vagy németnek, hollandnak, vagy dánnak lenni. És ezért nem jó magyarnak.

 

* Mindnyájan tudjuk, hogy ez magyarul felvételi, de mivel az általános iskolák nem felvételiztethetnek, ezért nem hívjuk felvételinek.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kozgaz.blog.hu/api/trackback/id/tr402828046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bluemoon · http://mondomamagamet.blogspot.com 2011.04.15. 22:40:00

Nem irigyellek, hogy ti még csak most kezditek a "harcos" éveket az iskolában...
És ezt ötvenhárom letöltött tanév után mondom. (saját magam és a két gyerekem kiiskolázása után:)

csibebe 2011.04.16. 07:23:19

Hm... ez most csak azért baromi nagy kérdőjel, mert a fodrászom (XV.ker-i lakos) lányát felvették ebbe a suliba. Ráadásul a családból senki sem járt oda...

Végül melyik iskola lett a "befutó"?

kozgaztanar 2011.04.16. 08:31:03

@bluemoon: jaj! :(

@csibebe: igen, az egész rendszerrel az a baj, hogy egy baromi nagy kérdőjel! nem tudod előre, hogy mit ír elő az önkormányzat, mert nem tájékoztatnak, nem tudod, hogy milyen súllyal számít a felvételi, milyen súllyal azon belül egyes részek, nem tudod, hogy van-e preferált óvoda, nem tudod, hogy milyen súllyal esik a latba az odajáró testvér...
Nem tudsz semmit és nem is akarják, hogy tudd, mert ha mindenki mindent tudna, akkor esetleg valódi verseny lenne a keresleti oldalon és a vevő egy átlátható szabályrendszer szerint kéne, hogy döntsön, így pedig megmarad a vevő lehetősége, hogy kénye-kedve szerint döntsön.

Más iskola kapcsán, aki felvételiztet tudok arról, hogy érdekes módon bizonyos "preferált" óvodában két hónapja osztogatják az az óvodás gyakorló feladatlapos füzetet, aminek a feladatai kísértetiesen hasonlítottak aztán az iskolai felvételis feladatokhoz. Micsoda véletlen!

Nekem az is gyanús, hogy a mi ovinkból minden gyerek, aki oda jelentkezett 1-2 hely távolságra volt egymástól a felvételi rangsorban.

A fodrászod lánya lehet, hogy szimplán zseni, vagy szerencséje volt. Éppen ez a fő baj, hogy nem tudod megmondani, hogy őt miért vették fel (ha nincs benne a 70%-ban) és a másikat pedig miért nem.
Akkor már korrektebb az a suli, aki azt mondja, hogy aki minden iskola-előkészítő játékos foglalkozásunkon részt vesz, azt felvesszük, vagy amelyik azt mondja, hogy az első 60 jelentkezőt felvesszük.

Hogy hová fog járni? :)
Azt itt nem írom le, de jó helyre! :) Mondjuk mi szerencsések vagyunk, mert a kerületi általános iskolák (az összes) minden felmérésben veri a többi kerületet.

csibebe 2011.04.16. 09:26:37

@kozgaztanar: Abszolút megértem a felháborodásod (bár engem ez maximum barátnőkön keresztül érint, mint probléma), nem Te vagy az egyetlen a környezetemben, aki értetlenül áll a kiválasztási logika előtt, mert valamilyen logika van, csak azt ugye ők nem látják, kizárólag a bizottság tagjai ismerik...

Alapvetően annyit mesélt ominózus anyuka, hogy a gyerek járt az iskola előkészítőre, minden pénteken... Nem hiszem, hogy zseni lenne a gyerek (attól elég távol áll), inkább csak szerencsés volt, meg hamar barátkozik :)

De hát ezen a rendszeren kár csodálkozni... Sajnos alapvető problémákkal küszködnek, és több sebből vérzik. A jelenlegi változások - amennyiben elfogadják azokat - sem fog jót tenni ennek, hovatovább még inkább az önkényességre fog épülni a felvételi az oktatás alap és közép szintjén. Ennek következtében még inkább homályos lesz az a felvételi / elbírálási rendszer, ami alapján majd lasszóval fogják a gyerekeket. De ebbe nem szeretnék belemenni, úgy elkeserítő, ahogy van, és csak azt látom, hogy az Apám, aki az életét a tanításra tette fel, több, mint 30 éve, évek óta küzd egy szervezet élén a minőség javításán és az oktatás racionalizálásáért... Arról megint nem beszélve, hogy rengeteg általános iskola van, ahol a valamilyen specializációt a szülőnek honorálnia kell, ilyen - olyan összeggel, havonta, miközben nem alapítványi az iskola, hanem állami... és ezzel sem lenne gond, ha ezt szerencsétlen szülővel előre közölnék, mert ilyenről is tudok - barátok által - ahol örömmel kiértesítették a gyereket, hogy felvették a specializált osztályba, de mivel nem kerületi lakos, havonta 40e Ft-ba fog kerülni a specializált osztály és annak tanárainak a támogatása... (értem én, hogy ezzel egészítik ki, a közalkalmazotti fizetésüket, de számlát, amikor kértek, nem kaptak). Hát így. Van rosszabb is.

Viszont - és ezzel nem védve az intézmények inkorrektségét - minden feltételrendszer fent van az adott kerület webfelületén (igaz, sokszor eldugva), esetlegesen az internet más szegletében. Tehát akár előre is lehet "okos(k)odni"...

A "törpének" meg drukkolok, nektek meg kitartást a következő 18 évre :-D
süti beállítások módosítása