Közgazdasági tanmesék - episod 2
2010.06.01. 10:16
Röviden és tömören. Szóval. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pénzügyi rendszer, amit aranystandardnak hívtak (gold standard). Ez a rendszer az aranypénzrendszert váltotta fel és nagyjából azon az elven működött, hogy inkább az aranypénzt helyettesítő pénzhelyettesítők forogjanak (bankjegy), vagyis a pénz szerepét a pénzhelyettesítő tölti be, de a helyettesítő aranyra váltható. Az átválthatóság állami garancia, mint ahogy a fix átváltási arány is hatóságilag megállapított. Leegyszerűsítve: a dollár, mint bankjegy, ami pénzként funkcionál, de a bankjegy aranyra váltható, ha valaki ...
Egyetemista koromban (rég volt) hallottam először, hogy Óz, a nagy varázsló az aranystandardről szól. Pontosabban létezik a műnek egy ilyen típusú közgazdasági értelmezése. Hogy Lyman Frank Baum ebben a mesében a korabeli (1880-as, '90-es évek) egyesült államokbéli polémiára reflektál, amely a részlegesen ezüstalapra való visszatérést (bimetallizmus) hirdető demokrata elnökjelölt, William Jennings Bryan és a republikánus William McKinley között folyt, aki az aranystandard fenntartása mellett érvelt. Az elnökválasztást McKinley és a republikánusok nyerték, így az Államokban továbbra is fennmaradt az aranystandard. A vitát kiváltó gazdasági ok, a defláció is megszűnt hamarosan, köszönhetően az újabb (pl. alaszkai) aranylelőhelyek felfedezésének.
A mese (rejtett) közgazdasági mondanivalóját nem nehéz megfejteni - pláne, hogy olyan sokan írtak már róla, úgyhogy igazából nem is megfejteni kell, hanem elolvasni. Angolul Greg Mankew blogjában itt, magyarul pedig itt. A szimbolika elég erős, mondhatni magáért beszél: sárga téglás út = aranystandard. A sárga utat követve (mindig a sárga úton!) Dorothy és társai számos kaland után (veszélyes út) eljutnak a nagy hatalmú varázslóhoz, akiről kiderül, hogy csaló és hatalma illúziókra épül (Óz = McKinley). Dorothy nem jut haza, a sárga út önmagában nem vezet sehová, csak miután megtudja ezüst (!) cipőjének titkát és képes lesz azt megfelelően használni.
Baum maga soha nem állította, hogy műve politikai (és közgazdasági) parabola lenne. Mindig azt felelte a mélyebb értelmet firtató kérédésekre, hogy csak egy mesét akart írni a gyerekeknek és némi pénzt keresni a családjának.
a témában még: www.halcyon.com/piglet/Populism.htm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MakkosMaria 2010.06.01. 20:18:57
A Littlefield-fele parabola rendkivul jol simul az emberi kognitiv folyamatokrol kialakult ertelmezesbe. Erdekes, hogy 64 evvel az Oz megjelenese utan jott csak elo az allegoria ki- (vagy be-) mutatasa. Szamomra, mint vidam cinikusnak, ez egy eleg eros erv Leach 'revizionista nezopont'-janak elfogadasahoz, bar az allegorikus hasonlosag valoban sokkal 'szebb' es szivhez szolobb.
Utolsó kommentek