Miközben Orbán Viktor éppen Brüsszelben próbálja védeni a védhetetlent, próbálja elmagyarázni, hogy miért nem gáz, ha a tartós élettársi kapcsolatban élőket hátrányosan megkülönbözteti az alaptörvény (ezek után szigorúan kis a-val), miért sújt le a hajléktalanokra, miért betonozza be a röghöz kötést és miért köti rövid pórázra az Alkotmánybíróságot, eközben a magyar központi államszervezet, közútkezelőstül, katasztrófavédelmestől, köztévéstől éppen megbukik azon a vizsgán, amit a március 14-15-ei rendkívüli időjárási körülmények állítottak elé. Hangsúlyozom, hogy a központi államszervezet bukik éppen meg a vizsgán, mert az emberek, a civil szféra csillagos ötösre vizsgázik éppen ugyanezen a megmérettetésen. Ennyi önzetlen segítséget és segíteni akarást régen láttunk. Elképesztő, hogy milyen tartalékai vannak a magyar társadalomnak szolidaritásból. Big lájk!

A közgazdasági vonatkozás sok szálú... beszélhetnénk az állami kudarc társadalmi költségeiről, vagy az önkéntesség/önkéntes részvétel optimális mennyiségéről (ami nem 100%, mert a részvétel növekedése egy idő után több új problémát hoz magával, mint amennyit megold), vagy az információ kiemelt szerepéről a modern gazdasági-társadalmi rendszerben. De a tanulság most az -és inkább ezt írom le-, hogy ha egy hatalom centralizálni igyekszik a lehető legtöbb erőforrást, azzal az ideológiával, hogy ő tudja és akarja is azokat a közösség javára működtetni, majd ugyanez a hatalom nem képes ezeket az erőforrásokat a közösség javára működtetni akkor, amikor ez konkrét elvárás vele szemben, akkor az hatalom megbukott. Nem majd, hanem most.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.