Bosszant pár dolog. Például amikor valaki összehord egy csomó féligazságot, aztán hagyja, hogy a kupac úgy nézzen ki, ahogy. Hogy aki elolvassa, az azt higgye, hogy akkor itt most meg lett mondva a tuti. Azt gondolom, hogy Mike Károly pontosan ezt csinálta Keynes holt lelkei című írásában. index.hu/gazdasag/penzbeszel
/2010/05/18/keynes_holt_lelkei/

Az is megérdemelne egy posztot, hogy mekkora szerepe volt a New Deal-nek a '29-33-as gazdasági (világ)válságból való amerikai kikecmergést illetően, de most nem erről akarok írni. És arról sem, hogy szerette-e Roosevelt Keynest vagy sem (nem, nem csípték egymást).

De az állami keresletösztönzés - államháztartási hiány és államadósság növekedés problematikáról igen. Arról írnék. 

Az államnak ahhoz, hogy mielőbb véget vessen a recessziónak, és beindítsa a gazdasági növekedést, rövid távon költenie kell... és költenie, és költenie. A költés költségeit pedig a jövőbe kell eltolnia, amikor a majdani adófizetők könnyedén visszafizethetik a felvett kölcsönt. - írja Mike. Vagyis az államadósság növekedése az ősbűn, amelynek oka a keynesi recept alkalmazása. Különben is, már az IMF is megmondta, hogy most már a fő veszélyt immár az igen magas és egyre nehezebben finanszírozható államadósságok jelentik - irgumburgum!

Nos, egyrészt azt gondolom, hogy szó sincs "majdani" adófizetőkről, nem a jövő generációit nyomorítja meg a jelenbeni deficitnövelő (adósságot eneráló) fiskális expanzió. Ha ugyanis igaz az az állítás, hogy a gazdasági válságot az adóbevételek elkerülhetetlen visszaesése követi, akkor talán az is igaz, hogy a felendülést (ismereteim szerint a válságot általában fellendülés követi) pedig az adóbevételek növekedése jellemzi. Ha ez így van, akkor a keynesi javaslatot követő gazdaságpolitika a következőt jelenti: kérjünk ma kölcsön, hogy egy jól irányzott keresleti stimulussal beindíthassuk azt a folyamatot, amelynek eredményéből holnap vissza tudjuk fizeti a tegnapi kölcsönt. Figyelem, nem az az állítás, hogy ez működik, hanem az, hogy ha működik, akkor így működik.

Másrészt meg azt, hogy a keresletélénkítéssel operáló államok (USA, NSZK) államadósságának növekedését és az ebből fakadó esetleges problémákat párhuzamba állítani, egyáltalán egy kalap alá venni a mások pénzéből jólétben élő, másokat statisztikailag átverő, majd ezen mások által a ...-ból kihúzott Görögország államadósság/államcsőd problémájával több, mint illetlenség: ... az állampapírok (így is) erősen túlértékeltek, és ha egyszer ez a „buborék” is „kipukkan”, nem csak Görögország lesz nagy bajban.

Harmadrészt pedig főleg azért vagyok bosszús, mert az ehhez hasonló írások szerzői elfelejteni látszanak azt, hogy az állami stimulus nem ok, hanem következmény. Az ok a pénz- és tőkepiaci szereplők magatartása (vagyis ezen piacok (ön)szabályozási kudarca), az államok (főleg az USA) pedig nem a fogyasztók zsebeit tömték ki pénzzel, hanem a bajbajutott bankok és egyéb alapok kasszáit töltötték/töltik fel. Szóval mit is kellet volna tenni? Hagyni bedőlni mindent? ING-t is meg a többit is? Vagy megmenteni? Jaj, az meg az állami kiadásokat (deficitet) növeli... Vagy hogy is van ez? A bankokat mentsék meg a kormányzatok, de a bankok miatt problémás helyzetbe került iparvállalatot már ne? Vagy őt még igen, de a problémás helyzetbe került iparvállalat által elbocsátott alkalmazottat már ne?

És még egy megjegyzés... a kormányzat költekezése bizalmi kérdés is: ha a kormányzat bízik a piacokban és a fellendülésben (bízik, hiszen költekezik), akkor a magánszereplők bizalma is helyreáll(hat). És igen, tudom, hogy az államadósság is bizalmi kérdés, de ez a bizalom egyelőre fennáll, legalábbis nem tudok róla, hogy tömegek szabadulnának az amerikai/német államkötvényektől. Sőt.

Meg még egy megjegyzés kikívánkozik belőlem: ha a mostani helyzet kapcsán Rooseveltet és Keynest rángatjuk elő a fülüknél fogva, akkor ne feledkezzünk meg Hitlerről és Sztálinról sem. Pls.

Van a héten.

Én meg gőzerővel (nem, igazából nem gőz által hajtott erővel) javítom a ZH-kat, írom (szerkesztem) a pót-ZH sorokat.

Holnapra, holnaputánra, azutánra.

Közben meg mindenmás is. Ugyanúgy, nyilván.

Habcsók!

A múlt heti sorból pár feladat, lehet gyakorolni:

Egy nemzetgazdaságban a foglalkoztatottak száma a vizsgált évben átlagosan 6,5  millió fő, a munkanélküliek száma 0,2 millió fő. A munkaképes korú népesség 60%-a aktív. Mennyi volt a vizsgált időszakban:

a) az aktív népesség száma?

b) a munkaképes korú népesség száma?

c) az aktivitási ráta?

d) a foglalkoztatási ráta?

e) a munkanélküliségi ráta?

Egy nemzetgazdasági termelési függvény: Y=(K*L)^1/2

A tőkeállomány állandó: K=100. A foglalkoztatottak száma: L_f= 100 egység. A munka kínálat állandó: L^S=324.

a) Írja fel a munkakeresleti függvényt!

b) Mekkora az egyensúlyi reálbért?

c) Határozza meg a potenciális kibocsátást!

d) Mennyi az önkéntes munkanélküliek száma?

Van beindult gazdasági növekedés és nincs belőle növekvő adóbevétel. Legalábbis a Pénzügyminisztérium (PM) szerint.

A költségvetés készítése óta ismertté vált makrogazdasági adatok alapján valószínûsíthetõ, hogy az idei gazdasági visszaesés enyhébb lehet a költségvetést megalapozó prognózisban feltételezettnél. A kedvezõbb elõrejelzés azonban fõként a külgazdasági kilátások javulásával függ össze, így érdemi bevételnövelõ hatásra nem lehet számítani.

www1.pm.gov.hu/web%5Chome.nsf/portalarticles/B7C0C2E318D74B86C12577220050F36C

(átadás-átvételi anyag)

A vg.hu által megkérdezett szakértő kommentje:

„A nettó kivitel növekedése és a készletfeltöltés nem generál adóbevételeket, így a kedvező GDP-kilátások ellenére nem vált könnyebbé a költségvetési hiánycél betartása” – mutatott rá lapunk kérdésére Suppan Gergely , a Takarékbank elemzője is.

www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/hiaba-termelunk-tobbet-nem-segit-316024

Valóban nem várható a költségvetési bevételek (adóbefizetések) bővülése, növekvő gazdaság mellett? Azért ez így nem teljesen gömbölyű. A növekedés export vezérelt, vagyis a többlet termelés külső keresletet elégít ki, ez tény. Ebből következik, hogy az ÁFA befizetések nem fognak nőni - ha jól okoskodunk. És a többi? Nos, ha a foglalkoztatottság nem változik, akkor a foglalkoztatottsághoz, jövedelemhez kapcsolódó befizetések sem. De miért ne nőne? Személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy ha több bizgentyűt kell legyártani idén a németeknek, mint tavaly, akkor ahhoz elég ugyanannyi munkás. Növekvő foglalkoztatottság és/vagy növekvő bér = növekvő SZJA befizetés, valamint többlet járulék befizetés. Szerintem.

A vállalati befizetésekben, ha lesz plusz, az talán év végén jelentkezik, év közben mindenki az alacsonyabb bázison meghatározott előleget fizeti, esetleg év végén feltölt - illetve 2011. májusában perkálja a többletet. (Ez egyébként aktuálisan ronthat a pozíción, mert eddig meg éppen a magasabb bázis alapján fizettek a cégek előleget. De kár, hogy nem vagyok pénzügyes/számviteles, akkor jobben tudnám.)

Én nem merném olyan határozottan állítani, hogy a nettó export növekedése nem javít az államháztartás helyzetén (bevételi oldalon). Érdemben. Persze. Ki az aki megmondja, hogy mi az, hogy érdemben? Hmm? Van itt valaki a PM-ből? Hahó!

Azt írja a vg.hu, hogy az EBRD szerint Magyarországon már 2009 utolsó negyedévében véget ért a recesszió. Ettől nyomban virágos jókedvünk lesz, hiszen erre vártunk már rég. Vagy mégsem? A közgazdaságtan persze szigorú tudomány, lássuk a definíciót és a számokat. 

Recesszió az, amikor a GDP két egymást követő negyedévben csökken.
A recession is defined to be a period of two quarters of negative GDP growth.

Akkor a recesszió vége nyilván az lesz, ha nem csökken két egymást követő negyedévben.

Most nézzük meg a KSH gyorsjelentést: 2009/III - 99,4; 2009/IV - 100,2 és 2010/I - 100,9. [Előző negyedév = 100,0; szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok (%)]
Az adatokból látható, hogy technikai értelemben valóban véget ért a recesszió. Valószínűleg. Mivel becsült adatokkal van dolgunk, így nem lehetünk benne biztosak. Amiben viszont biztosak lehetünk, az az, hogy ezzel a recessziónak (válságnak) ezzel még nincs vége. És nem csak azért nincs vége, mert a kilábalás még bizonytalan, vagy azért mert a politikai döntéshozók tanulságokat levonva talán újragondolják és átalakítják a kapitalizmus működését (szabályait). Akárcsak a '29-33-as nagy válság kapcsán. Nem csak ennyi. A válság még az érzelmeinkben, attitűdjeinkben, viszonyulásainkban is nyomot hagy. A kis személyes világunkban. Találtam erről egy tanulmány az amerikai statisztikai hivatal (NBER) gondozásában: GROWING UP IN A RECESSION: BELIEFS AND THE MACROECONOMY a címe. Érdekes és tanulságos. Azt írják a szerzők, hogy a recessziót megtapasztaltak körében növekszik a nagyobb kormányzati szerepvállalást támogatók aránya, valamint azok száma, akik a szerencsét tartják a siker zálogának (a kemény munkával szemben), ugyanakkor a válságot megtapasztaltak bizalmatlanabbak a politikai intézményekkel, intézményrendszerrel szemben, mint azok, akik nem éltek meg (gazdasági) válságos éveket. A dolgok nyomot hagynak bennünk. Ha akarjuk, ha nem.

A közgazdaságtan szigorú tudomány, de nem elégedhet meg az adatokkal és a definíciókkal. A felszín mögé kell menni. Mindig.

www.nber.org/papers/w15321.pdf

A konkrét helyzet meg az ő állapota pedig itt és itt ...

portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/gde/gde21003.pdf

www.ecostat.hu/gdp/modszertan.html

www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/ugy-tunik-vege-a-magyar-recesszionak-315604

hvg.hu/gazdasag/20100515_recesszio_vege

Ez a 100. poszt. Éljen. De nem rövid távra gyúrok. Hanem.
Hosszúra.

A képen a Deutsche Bank frankfurti épülete. A kapcsolódó hír pedig: Frankfurtból felügyelnek majd mindenkit? Elég sirály épület.

Pár napja írtam, hogy kéne már valami rendes közösségi fiskális politika (al'a szövetségi költségvetési politika az Egyesült Államokban), mert a görög válság sem lenne az, ami (és főleg nem kellett volna rá euro százmilliárdokat összedobni), ha Görögország financiális ellehetetlenülése mellett léteznének a görög polgárok számára (is) hozzáférhető uniós szintű közösségi kiadások. Akárcsak a kaliforniai polgárok számára a szövetségi kiadások. Meg más is mondta ezt, nem csak én.

kozgaz.blog.hu/2010/05/10
/krugman_is_en_is

Most meg azt olvasom, hogy az Európai Parlament szakbizottsága az eredeti javaslathoz képest egy igencsak erős uniós pénzügyi felügyeletet szeretne Frankfurti székhellyel. Az eredeti javaslat a három tervezett felügyelet (Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítási Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság) laza együttműködését irányozta elő, három különböző helyszínre telepítendő azokat. A képviselők viszont úgy vélik, hogy kell föléjük egy ernyőszervezet, vagyis integrálni kell őket, szorosabb együttműködésre kell őket kötelezni és egy helyre kell őket telepíteni. Frankfurtba. Magyarul azt gondolják, hogy létre kell hozni egy EU szintű szuper PSZÁF-et. Amely például EU szerte betilthatna veszélyes pénzügyi terméket. Meg ilyenek. Cool! És Franfurt... Hát igen, Németország elég hosszú időn keresztül bizonyította, hogy kézben tudja tartani saját tőke- és pénzpiacát (ó, azok a régi szép nyugatnémet márkás idők!), szóval nagyon is a helyén lenne ez a felügyelet az európai és német pénzügyi központban.

Mit látunk tehát? Azt, hogy politikai szinten egységesedik az EU, kezd "szövetségi állammá" válni. Megjelennek olyan intézmények és ráadásul olyan módon, amelyek szabályozó, felügyeleti jogokkal rendelkeznek a gazdaságilag már rég egyesült belső piac egészét illetően.

Lesz ebből még uniós fiskális politika is. Szerintem.

portfolio.hu/cikkek.tdp

www.europarl.europa.eu/news/public/story_page/042-74270-127-05-19-907-20100507STO74256-2010-07-05-2010/default_hu.htm

www.tozsdeforum.hu/i/c-szorosabb_gazdasagi_felugyelet_johet_az_eu_ban-menu-cimlap-submenu-onearticle-news_id-409751-red-hs.html

Inkább bulvár, mint komolyan vehető hír, hogy a GVH vizsgálja a MOL nagykereskedelmi árképzését. Azért, mert felmerült annak a gyanúja, hogy visszaél piaci erőfölényével. Stb. A kiskereskedelmi forgalmazók a MOL-tól vásárolnak (még maga a MOL is :), kivéve az OMV-t, mert neki ott a swechati finomító. www.omv.com/portal/01/com

Namost ez eddig nem is lenne érdekes, mert persze, csak vizsgálódjon a GVH, amúgy sem árt, ha olyasmibe üti az orrát, amire az átlagpolgár érzékeny (legalább népszerű lesz) - hallod, Józsi, a GVH vizsgálja az olajosokat, mer' mér' ilyen magas a benzin ára, a kutyateringettét?! Lájkolom az ilyen hatóságot!

Ami érdekes, az az alábbi szakértői megnyilvánulás (ING), amit én spec. a rádióban hallottam reggel, de aztán megtaláltam a világhálón is (viva internet!).

A szakember elmondta: a Mol árképzésének alapja, hogy a mediterrán térség áraihoz igazodik, amelynél a szállítási költséget is figyelembe veszi. Túláraznia nem érdemes, mert versenytársai ennél az árérzékeny terméknél kiszoríthatnák a piacról. www.nepszava.hu/articles/article.php

Két dolgot tisztázni kell: egyrészt, hogy miért árérzékeny termék a benzin (és a gázolaj)? Ha a kiskereskedelmi forgalmat nézzük, akkor nem az. 2009 elején az ár 220 Ft volt, az év végén pedig 300 Ft (körül) alakult. Az 36%-os árnövekedés (bázishoz viszonyítva). A vásárolt mennyiség a Magyar Ásványolajipari Szövetség szerint a 95-ös oktánszámú benzin fogyasztása tekintetében 2,2%-kal, míg a 98-as oktánszámúét illetően 11,8%-kal csökkent. www.fn.hu/makro/20100319/egekben_benzinar_csokken/

A mennyiség %-os változása osztva az ár százalékos változásával a kereslet árrugalmassága. Ez esetünkben 0 és 1 közé esik (abszolút érték persze), vagyis a kereslet az üzemanyagok kiskereskedelmi piacán árrugalmatlan. Lehet, hogy arra gondolt az elemző, hogy azon a piacon nagy a termék árérzékenysége, ahol a forgalmazók veszik meg a benzint a MOL-tól? Nem tudom. Mindenesetre akkor lenne így, ha kismértékű áremelés hatására nagymértékben mástól kezdenének el vásárolni. És itt csatlakozik be a másik dolog, amit nem teljesen értek. Hogy mégis ki a jó franc szorítaná ki a MOL-t a (nagyker) piacról? Szóval ki? Tegye fel a kezét, akinek olajfinomítója van Magyarországon! MOL? Senki más? Ohh. Ja, persze OMV, Swechat. Csak azok a fránya szállítási költségek ne lennének...

GRRRR...

Egy hallgató azzal keresett meg, hogy a Gazdasági Versenyhivatalról (GVH) írna. Mondtam, hogy jó. Mondta, hogy csak azt nem érti, hogy mi ebben az állam gazdasági szerepvállalása? Mondom, hogy hát ez az állam gazdasági szerepvállalása (mármint ez is), hogy GVH, az állam részeként felügyeli a piaci szereplők szabálykövető/-szegő magatartását. Mondja ő, hogy jaaa! Kérdem, hogy mégis mit írna a GVH-ról? Kérdi ő, hogy hogyhogy mit? (Hát leírná.) Mondom, az nem lesz jó, kéne bele elemzés: nemzetközi összehasonlítás, időbeni elemzés (pl. szerepfelfogásé), ilyesmi. Erre ő, hogy aha.

Abban maradtunk, hogy küld valami vázlat félét, aztán eldöntöm, hogy vállalom-e.

Még nem küldte. Még nem döntöttem.

www.gvh.hu/gvh/alpha