Szombaton augusztus 20. Aztán meg mint tudjuk véget ér a nyár. A szeptember pedig már másról szól, a szeptember (elseje) az iskolakezdés ideje / meg a szüreté és a BL főtábláé, de ez most mellékszál.

A sulikezdés anyagi (értsd pénzköltős) oldala minket idén érint először - majd a jövő héten megírom, hogy tankönyvestül, táskástul, mindenestül mennyibe fájt -, de elméleti síkon eddig is tudtam, hogy a sulikezdés nem olcsó. Pláne nem mulatság.

Itt állok egy elméleti tudással (sejtéssel) pre-experience, hát persze hogy örülök, hogy ne örülnék, ha ez a tapasztalás előtti tudás megerősítést nyer. Márpedig nyer. A Nők Lapja Cafe (nlcafe) azt írja, hogy az iskolakezdés a pénztárcát is megviseli. Most legalább biztosan tudom, hogy jobb megijedni, mint félni. Nem tudom ugyan, hogy melyik oknyomozó újságírót hívják Nők Lapja Cafe-nak (csak Carrie Bradshow-t ismerem, de ő máshová ír), de ezer hála és köszönet neki! Picit zavar ugyan a címben az "is" szócska - a szülőket is? a gyerekeket is? a pedagógusokat is? Jesszum Pepi, még kit vagy mit visel meg az a nyomorult?! Hogy tiltsák be, ott ahol van, ha ilyen felfordulást okoz, de azonnal!

A cikk egyébként semmi különös, simán kiábrándító - nem, nem az iskolakezdésből, hanem az újságírásból. Újfent.

Megtudhatjuk, hogy Anyuka1 azzal tud spórolni, ha a hipermarketben vásárol, Anyuka2 internetes aukciókon tesz-vesz (muhaha!) deésviszontellenben borzalmasnak találja, hogy a kölkök évről-évre kinövik a tornacipőt (nyilván a téli csizmát és a nyári szandit 2-3 évig hordják, lábuk csak tornacipőspecifikusan növekszik. wow!), Anyuka3 a csomagoláson spórol. Azon én is spórolhatnék, ha járna hozzánk újság...

A cikk eddig közhelyes, innentől kezdve pedig morbid. Az írás második fele ugyanis arról szól, hogy ha a drága szülő esetleg elfelejtette volna, hogy a büdös kölöknek iskolába kell menni, ahhoz pedig pénz, pénz, pénz kell (vö háború), akkor hogyan tud eladósodni a tisztelt felmenő. Amolyan felsorolós tájékoztató nyomtatvány jelleggel felsorolja, hogy mi a személyi kölcsön, mi a hitelkártya, etc. Nem viccelek, tényleg! És hogy miért teszi ezt? Azért, mert mint a "cikk" legvégén kiderül: készült a Pénziránytű Alapítvány támogatásával. Vagyis erre jött a zsé, erről szól a barátság. Mármint, hogy havonta, vagy hetente kell sütni egy olyan sütit (írni valamit), amiben van mandula is (értsd valami a tőkepiaci termékekről, vagy a hitelekről, vagy valami ilyesmi.)

Szerény véleményem szerint a cikknek a közhelyek elpuffogtatása után (mert ez nyilván kell, cikknek a közhely olyan, mint az ételben a fűszer - só included) inkább arról kellett volna írni, hogy akinek nem jut iskolaszerre (és nem azért, mert véletlenül elnyaralta - na ezen totál kiakadtam, hogy aszongya kb. így hogy a suli mindenképpen elkezdődik ám, nem halasztják el az évnyitót azért, mert mi elnyaraltuk a pénzt és dehátazért milyen jó, hogy mások pénzéből (hitel) is vásárolhatunk!)... szóval, hogy akinek nem jut (értjük?), mondom másképpen: akinek nem jut iskolaszerre, az hová forduljon. Hol és hogyan igényelhet iskolakezdési támogatást, hol és hogyan juthat hozzá használt iskolaszerekhez a non-profit szervezetek segítségével, hol és hogyan kaphat segítséget! Nem hitelt, hanem segítséget.

Ja, persze, ilyesmiket minek leírni? A célközönség úgysincs online.
Akkor csak a tisztesség miatt! Értem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.