Perfect competition
2010.11.17. 14:50
A tökéletes (vagy tiszta) verseny piaci forma persze elméleti kategória. A valóságban mint olyan nem létezik, legfeljebb olyan piacokat találunk, amelyek majdnem olyanok, mint a tökéletesen versenyző piac, amely piacok nagyon (nagyon-nagyon) közel állnak ehhez az elméleti kategóriához. A tökéletesen versenyző piac arról ismerszik meg, hogy bizonyos feltételek jellemzően teljesülnek az adott piacon.
Az Economist A-Z szócikke a következő:
Perfect competition:
The most competitive market imaginable. Perfect COMPETITION is rare and may not even exist. It is so competitive that any individual buyer or seller has a negligible impact on the market PRICE. Products are homogeneous. INFORMATION is perfect. Everybody is a price taker. FIRMS earn only normal PROFIT, the bare minimum profit necessary to keep them in business. If firms earn more than that (excess profits) the absence of barriers to entry means that other firms will enter the market and drive the price level down until there are only normal profits to be made. OUTPUT will be maximised and price minimised. Contrast with MONOPOLISTIC COMPETITION, OLIGOPOLY and, above all, MONOPOLY.
A tökéletesen versenyző piacon sok, a piac méretéhez képest kis méretű szereplő tevékenykedik, az informáltság tökéletes, a termék homogén, senki sem tudja (méretéből és a termék homogenitásából adódóan) befolyásolni a piaci árat, így a szereplők árelfogadóak, a szereplők hosszú távon normál profitot realizálnak, mivel a szabad mozgás miatt (be- és kilépések) az egyes piacokon realizálható profit szintje kiegyenlítődik.
Sok példát lehet hozni a gyakorlatból, sok konkrét piac van, ahol szinte tökéletes verseny folyik. A leggyakrabban talán a mezőgazdasági termények piacait szoktuk felemlegetni, mint "kvázi" tökéletesen versenyző piacokat. Adott a kis üzemméret (farmergazdaságok), a homogén termék (takarmánykukorica), a tökéletes informáltság (hozzáférhető ár és egyéb információk), a piacok közti szabad mozgás lehetősége és a kukorica ára a piacon (árutőzsde) határozódik meg, az ár alakulására az egyes szereplőknek nincs befolyásuk, a szereplők árelfogadóak.
A termék homogenitása egy érdekes feltétel. A homogenitás (egyneműség) itt azt jelenti, hogy az egyes termelők nem képesek és/vagy nem akarnak minőségi különbséget létrehozni, illetve, ha van is (lehetséges) minőségi különbség létrehozása, az a fogyasztó számára nem érzékelhető és/vagy nem fontos. Abban a pillanatban, amikor a termelő képessége, hogy minőségi különbséget produkáljon a másik termelőhöz képest, találkozik a fogyasztó igényével, hogy legyen minőségi különbség, nos abban a szent pillanatban születik meg a márka. A márkázás ugyanis nem jelent egyebet, mint a minőségi különbség kimondását. Elnevezem a termékemet, ez által megkülönböztetem a többi (hasonló) terméktől, mert az enyém más, mint a többi. Érzékelhető minőségi különbséget hoztam létre. Ha a fogyasztó nem igényli (nem érzékeli) ezt, akkor a márka elhal, mert a márkázás költsége meg fogja haladni a márkázásból származó bevételt.
Ez nem banán, ez Chiquita! - szól a szlogen. Ha a márkázás sikeres, akkor sikerül kialakítani a banán keresletén "belül" a Chiquita keresletét, amelynek persze akkor van értelme, ha a két kereslet árrugalmassága különbözik egymástól.
Hogy a banán homogén termék-e vagy sem, azt végső soron a fogyasztók döntik el, konkrétan a gyümölcsöspultnál a vásárlásaikkal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mig8 (törölt) 2010.11.17. 18:49:54
"A tökéletesen versenyző piacon sok, a piac méretéhez képest kis méretű szereplő tevékenykedik, az informáltság tökéletes, a termék homogén, senki sem tudja (méretéből és a termék homogenitásából adódóan) befolyásolni a piaci árat, így a szereplők árelfogadóak, a szereplők hosszú távon normál profitot realizálnak, mivel a szabad mozgás miatt (be- és kilépések) az egyes piacokon realizálható profit szintje kiegyenlítődik."
Mondjuk inkább úgy, hogy ezt használják elfogadható közelítésnek.
Másodszor a Chiquita itt, hazánkban nem képvisel különösebb márkaértéket. Egyfelől vannak más banánmárkák is. Másfelől eléggé köztudott, hogy ide, Európába a banán zöld állapotban érkezik, amit kezelni kell, hogy ehető legyen. Mindet. És ennek a kezelésnek a milyensége jobban befolyásolja a banán ízélményét, mint az, hogy ki hozta be. Ugyanakkor a Chiquita márkázása ettől még sikeres lehet, hisz nemcsak Európába szállít, illetve a banán mellé még adhat mást is. a "brand"-be sokkal többmindent belepakolhat még ezen kívül.
kozgaztanar 2010.11.17. 20:04:50
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.11.17. 22:21:18
A XX. század pinup-lányait, illetve a plakátokat meg imádom.
díva naíva 2010.11.18. 20:38:53
mig8 (törölt) 2010.11.18. 22:20:09
Nekem középiskolában, a kémiatanárom mesélte. Nem négyszemközt, kérdésre válaszolva, hanem tanórán. Ebből gondolom, hogy máshol is elmesélhették másoknak is - az persze más kérdés, hogy felfogták-e és megmaradt-e.
@kozgaztanar:
Írtad, igaz. De a későbbiekben elfogadod, hogy ilyen a piac.
kozgaztanar 2010.11.19. 08:19:45
mig8 (törölt) 2010.11.20. 18:03:16
Jó. Mindenesetre, ha a hangsúlyokat máshova teszed, akkor másképp is lehet érteni a szöveget. Ez máskor is sokszor vezet félreértésekre.
A lényeg viszont a banánon van és nem a Chiquitán. :-)
Utolsó kommentek