Megélhetési poszt
2010.09.28. 14:52
Megélhetési bűnöző. Ez nem annyira közgazdaságtan, de majd úgy tekerem, hogy legyen benne az is... Arról ír az újságíró az fn.hu-n, hogy Pintér Sándor 'elszólta magát' és kimondta, hogy van kapcsolat a növekvő szegénység (csökkenő jövedelem) és a növekvő bűnözés (nyilván vagyon elleni) között.
"Az országban jelentősen vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek, egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül nem lesz megoldható" – mondta pénteken Pintér Sándor belügyminiszter.
A szerző szerint az adócsökkentéssel és a szociális transzferek csökkentésével maga az állam, illetve a gazdaságpolitika idézi elő a (megélhetési) bűnözés növekedését. Mindennek ára van, így a cikk, az adócsökkentő - segélylefaragó (szegényellenes) gazdaságpolitika ára bűnözés növekedése.
Lehet csökkenteni az adókat és velük együtt a szociális transzfereket, és ezzel serkenteni a gazdaságot, illetve emelni a munkavállalási hajlandóságot. Lehet azt mondani, hogy csökkentsük a segélyeket, senki ne élhessen munka nélkül. Lehet azt mondani, hogy az adórendszerrel kevésbé csökkentsük a jövedelmi egyenlőtlenségeket, hogy motiváljuk a munkavállalókat a nagyobb teljesítményre.
De látni kell, hogy semmi sincs ingyen: mindennek társadalmi ára van, ami legközvetlenebbül a bűnözés növekedésében nyilvánul majd meg.
Nem tudom... Nem tudom, hogy mit mondjak. Egyrészt azt gondolom, hogy van igazság abban, hogy egy rosszul kigondolt (és végrehajtott) adó- és szociális segély csökkentés ilyen eredményhez vezethet. Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy itt a két dolog feltételezi egymást, mert ha teszem azt az adócsökkentés fedezete nem a szociális kiadások lefaragása, hanem a kamatkiadások csökkenése, vagy állami vagyonelemek értékesítése, vagy a deficit növelése, akkor felesleges a nagy okoskodás.
Másrészt tudom, hogy a közgazdászok a hatékony munkapiac (esetünkben ez egyenlő a magasabb foglalkoztatottsággal) természetét feszegetve mondanak olyasmit, hogy optimális segélyezési összeg, meg beszélnek az adószint munkateljesítményre és egyebekre való hatásáról, stb.
Ugyanakkor azt meg pláne nem gondolom, hogy ma Magyarországon akár az adórendszer, akár a szociális transzerek rendszere olyan állapotban lenne, hogy ne kelljen hozzányúlni - (szak)értő kezekkel.
A kérdés végül is az, hogy lehetünk-e egyszerre hatékonyabbak és igazságosabbak (méltányosak)? Vagy a kettő közül az egyik csak a másik rovására növelhető?
Remélem nem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mig8 (törölt) 2010.09.28. 17:16:23
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.09.28. 22:16:41
vigike 2010.09.28. 23:44:26
1. Ténylegesen van-e alapunk ezt éhséglázadásnak nevezni, vagy csak egy sokk levezetéséről volt szó, amit aztán megoldódott. És ez összefügg
2. azzal, hogy vajon hogyan kezelték ezt a problémát a szlovákok: elnyomással, rendfenntartással, vagy ténylegesen megvalósult a trickle down: a növekedésből a lázadók is részesültek? Ha valaki olvasott erről jót, ne habozzon megosztani!
MakkosMaria 2010.09.29. 06:25:49
A libertarianus oldalrol igazsagos mindenkinek megadni az egyenlo eselyt, lehetoseget, de nem tobbet, elni az esellyel az egyen felelossege. Mi az igazsagos a szocialdemokrata szerint? Es a konzervativ szerint? Esetleg a zold vagy az anarchista szerint?
kozgaztanar 2010.09.29. 09:21:03
Előadáson azt szoktam mondani, amikor az állami redisztribúcióról beszélek, hogy van az a szint, hogy aki a piacon nem tud jövedelmet elérni, mert nincs termelési tényező a birtokában és itt elég nagy egyetértés van (itt a görög-zsidó-keresztény bázison, de más bázisokon is így van), hogy a nincs bérbeadható tényező = éhenhalás képlet nem igazságos.
A nehézség inkább ott van, hogy a van valamekkora piaci jövedelme ennek (gazdag), meg annak (szegény) között legyen-e újraelosztás. Ez nem közgazdaságtan, ez politikai eszme és meggyőződés függvénye.Erre utal MM is.
Azért azt hozzá szoktam tenni, hogy benyomásom szerint minél inkább a szereplő egyéni teljesítményének (tudásának, jó munkájának, stb.) tudjuk be az elért jövedelem nagyságát, annál inkább a ne osszuk újra, és minél inkább egyéb okot vélünk mögötte (szerencse, csalás, kapcsolatok, korrupció, stb.) annál inkább az újraelosztás mellé állunk.
Vagyis elég fontos, hogy mit gondolunk a piaci jövedelmek tényleges eredetéről.
Most akkor lehet kommentelni, hogy Mo-n miért magas az újraelosztást pártolók aránya...
mig8 (törölt) 2010.09.29. 09:56:56
És végül egy fontos kérdés: milyen rendszere legyen az újraelosztásnak? Az egyes dolgozóktól vegyünk-e el, vagy inkább a cégektől? Persze nyílván nem ilyen egyszerű, de probáljunk gyakorlatiasak lenni.
MakkosMaria 2010.09.29. 18:52:15
mig8 (törölt) 2010.09.30. 06:13:33
Magam is azt gondolom, hogy az igény mélyről jön, a magyar emberek tudatában ez szinte összekapcsolódik az igazságosság és az egyenlőség fogalmával. De benne van az is, hogy nagyon bajtársiasak vagyunk egymással - erre tanított bennünket a történelem (az elvesztett háborúk, a járványok, az uralkodó réteg közönye, stb). Azonban nem vagyunk ezzel egyedül. Legalábbis ugyanezt éreztem, amikor oroszokkal beszéltem: ők is így gondolták helyesnek, de bennük ott van az érzés, hogy náluk ezt úgyse fogják 100%-osan megtenni. (Annak idején szovjet kiskatonákról hallottam, hogy azért szeretnek itt lenni, mert itt emberszámba veszik őket - ugye orosz történelem...)
mig8 (törölt) 2010.09.30. 06:15:31
bocs, lemaradt. A bajtársiassághoz még csak annyit, hogy ha megnézed a tiszai árvizek esetét, az adományok nagyságát, vagy Felsőzsolca esetét, hogy egész mozgalmak alakultak a megsegítésre, akkor értheted meg igazán, hogy ez mennyire mélyen bennünk van.
kozgaztanar 2010.09.30. 10:34:30
Van egy "nép", ahol a sok és jó munkának kezd becsülete lenni, mert a második gazdaságban a sok és jó munka jövedelmet termel - miközben az érem másik oldala, hogy az államot (vagyis egymást) ott vágjuk át, ahol tudjuk (igen, ez is a 80-as évek). Azt hiszik, hogy tudják, hogy milyen a piac, pedig ...-t se tudnak róla, mert az állami szektort kiegészítő magán/piaci rendszer az tök más, mint a piacgazdaság, csak ezt senki nem meri elmondani nekik. Aztán megkapják a piacot, amiről egyrészt kiderül, hogy nem az, aminek gondolták, másrészről meg nem is "piac", hanem "eredeti tőkefelhalmozás" (ráadásul felturbózva), de ezt megint csak nem vallja be senki, hanem egyrészt széttárják a kezüket (a nyertesek) és azt mondják, hogy bocsi, ilyen a piac, de hát Ti akartátok, nem?
Másrészt pedig nyilván nem lehet letagadni a nyilvánvalót, hogy ez nem AZ a versenyző PIAC, ami a teljesítményt jutalmazza, hanem a jövedelmet a kapcsolat, a korrupció, a politikai hovatartozás, a nemzetközi érdekek vagy csak simán a piaci hatalom osztja el.
Ezt nem lehet szeretni.
Csak egy dolgot lehet tenni, elmenni, vagy ha muszáj maradni, akkor az anyázásba menekülni. Vagy mi? Ja, meg nyelvet taníttatni a gyereknek (többet), és azt mondani neki, hogy 20 évesen meg ne lássalak itt, mert letöröm a derekad.
(kicsit negatív vagyok ma, bocs!)
mig8 (törölt) 2010.09.30. 10:57:04
Hát, ez egy kicsit g*zősre sikerült...
Egy dolgot emelnék ki: a gyerekkel így nem viselkedünk. Egyrészt mert nem tehet róla, másrészt mert kire másra számíthatsz, ha már rá sem?
kozgaztanar 2010.09.30. 11:05:21
mig8 (törölt) 2010.09.30. 15:17:00
Francokat. Csak a saját tapasztalatomból indulhatok ki, de kijelenthetem, hogy egy gyereket vonz az ismeretlen. Csak nem kell marasztalni, hanem hagyni kell, hogy elinduljon a saját útján - én is ezt tettem.
Jó, most sz*rban a haza, de ezt magamnak köszönhetem. Viszont tudom, hogy meg fogom találni a megoldást rá.
MakkosMaria 2010.10.01. 05:15:58
(a rakovetkezo hozzaszolasokra innen messzirol nem lenne tisztesseges barmit is mondanom)
Utolsó kommentek