Csúsztatás kérdőjellel
2010.09.13. 10:28
A tegnapi posztban van egy csúsztatás. Azt írtam, hogy vagyonportfólió-elemzés, meg azt, hogy jövedelemnövekményre vonatkozó megtakarítási hajlandóság. Pedig ez így nem okés! Méghozzá azért nem, mert ha eladunk egy autót ( és tegyük fel, hogy az autó vagyontárgy - gondolom ezt feltehetjük, mert pl. azt találtam, hogy az avultatást /biztosítási szakszó, pfúj!/ így magyarázzák: A vagyontárgyak (pl. autó) értékének az idő múlásával, valamint az elhasználódásával történő értékcsökkenése, amit százalékos mértékben határoznak meg.) ... szóval, ha eladunk egy autót, akkor nem jövedelem keletkezik, hanem a vagyoneszköz formája változik meg. Autó volt, pénz lett. Mint a transzformereknél: kamionból törő-zúzó Megatron - asszem. De lehet, hogy az nem ő volt. Mindegy. Szóval a vagyon formája alakul át, nem keletkezik jövedelem. Általában. Kivéve, ha magasabb az eladási ár, mint az eredeti vételi, ebben az esetben a kettő (pozitív) különbsége ugyanis jövedelem. Ezen esetek száma magánszemély általi (használt) gépjármű értékesítésnél a nullához konvergál. Szóval nem keletkezik pótlólagos jövedelem, de én mégis odakevertem a megtakarítási határhajlandóságot, ami meg kifejezetten arról szól, hogy az újabb jövedelemegység mekkora hányadát fordítják a háztartások megtakarításra. Szép kis elméleti katyvasz!
De. De mindez nem oktalanul, balga módon és főleg nem azért, mert posztírás közben a konyhába rohangáltam, hogy ne süljön oda a rántottszelet, hanem azért, mert EZ VAN (szubjektíve). Mármint, hogy hiába az elmélet, hogy ugyan csupán a vagyontárgy formája változik és nem keletkezett jövedelem, ha ezen változtatási műveletet nem egy profi vagyonkezelő végzi, hanem egy átlagos háztartás, akkor mégis nehéz a befolyó összeghez nem mint jövedelemhez viszonyulni. Nem lehetetlen, de nehéz. Ezért van az, hogy az ilyen összegek egy része a transzformáció során eltűnik (veszünk belőle pár gombóc fagyit, meg meleg takarót a nagyinak, mert már régen kinéztünk egy szépet, a gyereknek is pont ma sántult le a pónija, stb.), azaz egy részét fogyasztásra költjük. Ha profik lennénk, akkor a pénzeszközt azonnal lekötnénk, vagy államkötvényt vásárolnánk (van ez az infláció+3%, amit melegen ajánlok, ha valaki középtávban gondolkodik), esetleg az őszi árverési szezonban becsúszhat egy szép Rippl-Rónai. Vagy csak simán a folyószámlán tartanánk - mert ugye a pénz maga is vagyoneszköz.
Akkor most hogy is van ez? Nem vagyunk profik? Hát nem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kozgaztanar 2010.09.13. 11:38:18
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.09.13. 18:35:56
Éééééééés. Ezt még értettem is.:) (A transzformeres hasonlat meg olyan gyönyörű volt, mint egy hárfafutam.:D) Ha van autó, azt nem tudod levásárolni. De a miatta befolyt összeg könnyen elszáll. (Lesántult a gyerek pónija?) Ésésés.. Mi van, ha nagyot álmodunk, és azt mondjuk, hogy nyereséges lesz az adásvétel, hátha?:D Tudom, hogy ez lehetetlen, de hát Fogtündér is van.;)
Avultatás.. Ilyen szó akkor sincs, ha mittudomén milyen szakik társasága találta ki ötven gyűlés alatt.:D És Rippl-Rónai két 'l', Te!!!!:P
.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.09.13. 18:36:32
kozgaztanar 2010.09.14. 15:02:32
Ha használt autó kereskedő vagy, akkor nyereséges lesz! :))
Utolsó kommentek