csak beugrottam :D

@aJeti: látom! :)

Sör esetében igazad van. De vajon igaz-e egy autó esetében?

Ha ma akarod, akkor hitelből kell, ha jövőre, esetleg meg tudod venni hitel nélkül is. No ebben az esetben mi a helyzet?

Mára eljutottam odáig, hogy jó lenne egy autó. DE! Ha ma veszem meg, akkor hitelből tudom csak, aminek a kockázatai jelentősebbek. Ha jövőre, hitel nélkül sikerül majd megvenni. A racionális döntés ekkor az, hogy most nem veszem meg.

Inkább ma egy ruha drágábban, mint holnap a bizonytalanban semmilyen, ez már csak ilyen :D

@mig8: egy autó esetében is igazam van :))

Ha most akarod megvenni, akkor hitelt veszel fel, a kamat ez esetben az általad fizetett ár, annak az ára, hogy hamarabb akarsz fogyasztani (az előrehozott fogyasztás ára)
Ha jövőre, akkor most megtakarítasz és te kapsz kamatot, ami a türelmességed (elhalasztott fogyasztás) jutalma

Aki úgy dönt, hogy most veszi meg, az a jelen fogyasztását preferálja és fizet érte árat (kamat), aki meg úgy dönt, hogy jövőre, az lemond a jelenbeni fogyasztásról, ahol a lemondás ára a kamat. A kamat köti össze a jelent és a jövőt. Csak erről nem akartam hosszan a posztban.

@kozgaztanar:

Pedig írhatnál a kamatról is...

De a lényeg: szerintem nem elég a konkrét választással foglalkozni (vegyem-e most, vagy később), hanem nézni kell az szempontokat is, amik alapján meghozzuk a döntést.

Pl itt én nézem a hitelfelvétel kockázatait és szembeállítom az autóvásárlással nyerhető előnyökkel. Ha a kockázatot magasabbnak ítélem, akkor nem veszek most autót.

Szóval. A jelen fogyasztást preferáló miért tesz úgy, ahogy? Számára a lehetséges kockázatok kisebb veszélynek tűnnek. (csak ekkor igaz, hogy előnyben részesíti a jelenbeli fogyasztást.) De épp ez az, ami nem mindig igaz, tehát a mikroökonómia alapfeltevése bár jó ökörszabály, de nem mindig igaz.

@mig8: az árak alapján hozzuk meg a döntést, valamint saját preferenciáink ismeretében. Az utóbbi viszont "láthatatlan", vagyis közgazdászul szólva a hasznosság szubjektív.
Ezért van az, hogy ugyanolyan árak (kamat) mellett Te nem veszel fel most hitelt autóvásárlásra (a kockázat is be van árazva), más meg igen. Eltérő a hasznosság, amit az új autónak tulajdonítotok.
A közgazdaságtan azt nem is tudja megmondani, hogy adott ár (kamat és egyéb költségek)) mellett hányan fognakúj autót venni. Csak azt tudja - ezt viszont biztosra mondja -, hogy ha az ár csökken, akkor többen, ha növekszik, akkor pedig kevesebben. (Kivéve bizonyos terméktípusokat. :)

@kozgaztanar:

A közgadaság számára lehet, hogy láthatatlan az egyén preferenciái, de illene figyelembe vennie. Mert azok legalább olyan súllyal esnek latba, mint egy termék ára.

Bocs, nem az új autó hasznossága az eltérő. Hanem a mellette elviselendő kockázatot ítéli meg más esetleg másképp mint én. (Az új autó hasznossága egyedül a vásárolni kívánt autótól függ.)

@mig8: ne aggódj, figyelembe veszi! :)

de. az autó hasznossága szubjektív. gondolj csak bele, hogy egy új peugeot 206-os van akinek jobban tetszik, van akinek kevésbé. van aki hajlandó lenne adni érte 3 millát, van, aki akár 4-et is, van aki meg kettőt sem. Minden termék és szolgáltatás hasznosságértéke szubjektív. Csakis a konkrét fogyasztótól függ, hogy akkor, ott ő mennyire tartja azt a dolgot hasznosnak. Nem mondhatjuk meg neki, hogy 1000 boldogságmásodperc a hasznossága és punktum.

A kockázatokat is megítélheti másként, bár a kockázatok zöme azonos. Az árfolyamkockázat nagysága bárkit nézek ugyanaz, a kamatváltozás kockázata úgyszintén. Itt a szubjektívitás maximum úgy kerül a képbe, hogy az egyén nem az objektív (stat valószínűség) alapján árazza be az adott kockázatot, hanem szubjektíve - hiába magyarázod, hogy kisebb a repülőbaleset valószínűsége, mint az autóé, ő sosem ül repülőre, mert azok "mindig" lezuhannak. A munkanélkülivé válás kockázatának beárazása már nehezebb, mert nincs a teljes népességet jól jellemző statisztikai valószínűség, sokkal a csoportátlagok igen erős eltérést mutatnak a főátlagtól.

Szóval. Van két ember. Mindkettő döntési helyzetben. Vegyek új autót, vagy ne? Mindkettő megnézi az autó árát, valamint a felmerülő egyéb költségeket. Nem teljesen ugyanazt az árat érzékelik, mert 1) pl. eltérőek lesznek a tranzakciós költségeik, vagy mert bizonyos kockázatokat, amik költségként jelennek meg eltérő valószínűséggel vesznek számításba. De az biztos, hogy a végén lesz p1 és p2.
A másik oldalon pedig van U1 és U2, ami az a két hasznossági szint, amelyet a kocsi jelent számukra, és amely ugyancsak eltérhet egymástól.

A közgazdász alapszinten annyit mond, hogy ha U1>p1, akkor 1. fogyasztó vásárol, ha U2>p2, akkor 2. fogyasztó vásárol.

@kozgaztanar:

Az autó hasznossága lehet szubjektív, de az az autón áll. Én azt állítom, hogy az autó hasznossága nem az egyedüli döntési tényező - de visszaolvasva magam látom, hogy rosszul fogalmaztam. Szerintem az egyén döntési preferenciái nem egyedül az autó hasznosságától függnek, sőt.

A kockázatok bár mindenki számára azonosak, azonban nincs mindenki annak tudatában, hogy ez mit is jelenthet és hogy bizony a kockázatok elmehetnek a falig, azaz lehetséges a legrosszabb forgatókönyv is. Pl ha van némi pénzügyi előképzettséged, akkor reálisabban tudod megítélni ezeket. Vagy ha olyan területen dolgozol, akkor láthatod előre a várható folyamatokat.

A repülőgépet kérlek ne keverd ide. Már egy repülőjegy ára is tud olyan magas lenni, hogy az önmagában jelentős kockázatvállalást jelentsen. A munkanélkülivé válás kockázata azért lett magas, mert ha munkanélküli leszel, akkor azzal bukhat minden: lakás, autó, család, stb - az életed.

Szóval :-) A képlet szerintem helyesen így lenne: U1 - K1 > p1 akkor vásárol 1. fogyasztó. (U csak az autó függvénye, K pedig a pénzügyi kockázatoknak / fogyasztó preferenciáinak a függvénye, vagy matematikusabbul: U és K két egymástól független valószínűségi változó)

@mig8: amiről a második bekezdésben írsz, az részben már komolyabb közgáz, az alapban feltételezzük a szereplők tökéletes informáltságát.
De még ezen a szinten is feltételezzük a fogyasztó racionális viselkedését. Ha nem értek hozzá, akkor szakértő segítségét veszem igénybe. Ez minden közvetítői piac létezésének alapja. Hogy nem értünk minden termékhez. Ha ingatlant veszek, akkor ingatlanközvetítő kell, ha hitelt, akkor hitelközvetítő. Na ez maradt ki szerintem sok esetben. Nem az volt a baj, hogy nem értettek hozzá a hitelfelvevők, hanem hogy azt hitték, hogy értenek hozzá, miközben nem.

A képleted jó, csak a közgazdászok átrendezve értik és K1-et hozzáadják p1-hez. Sőt azt mondják, hogy azt p1 tartalmazza. Vagyis az autó ára nem a kirakatban lévő cetlin szereplő szám, hanem az + a megvásárlás során felmerülő összes költség, beleértve a kockázatok okozta költségeket is.

@kozgaztanar:

hogy mit hittek a hitelfelvevők, azt nem tudom. De azt igen, hogy én azt tanultam, hogy az a legjobb hitel, ami nincs. :-)

Képlet. Értem. Tehát akkor U kizárólag az autó függvénye, míg p kizárólag a fogyasztóé. De p akkor nemcsak a vásárlási hajlandóságot tartalmazza, hanem a vásárló preferenciáit és kockázatait is.