ha magántanárra van szükség...

Azt hiszem itt az ideje újraindítani a blogot...

A továbbiakban a szigorúbban vett közgazdasági bejegyzésekre szeretnék koncentrálni - bár nyilván nem tudom megállni a jövőben sem, hogy bizonyos gazdaságpolitikai történésekre ne reagáljak (kritikailag).

Terveim szerint később a régebbi bejegyzések is átfésülésre kerülnek, amint ezt időm engedi.

A magyarországi vállalkozói kultúra erősítése, az egyéni és mikro vállalkozások (10 főnél kevesebbet foglalkoztató társaságok) helyzetbe hozása kétségtelenül fontos az egészséges és hosszú távon fejlődőképes gazdaság megteremtésének folyamatában. A hazai gazdasági modell (magas termelékenységű zárvány-multik és alacsony termelékenységű hazai KKV szektor) megváltoztatása elemi érdek. A kis- és középvállalatok adminisztratív terheinek csökkentése, az ügyintézés egyszerűsítése, a technológiai fejlesztések támogatása és általában a hitelezés beindítás, bővítése régóta napirenden van.

A hazai KKV szektor és mikorvállalkozások erősítéséhez kapcsolódva ajánlok egy doktori értekezést, amiből képet kaphatunk a mikrohitelezés egy fontos vetületéről, a szociális vállalkozásról, valamint egy átfogó ismertetést az ezen a területen híressé vált indiai modellről. A szociális vállalkozás a szegénységből való kitörés, a társadalmi felemelkedés lehetséges eszköze. Azt gondolom, hogy ez az eszköz hazánkban is alkalmas lehet, főleg az elmaradott, leszakadó régiókban a foglalkoztatási gondok enyhítésére, a szociális katasztrófák megelőzésére, elkerülésére.

Mivel a hazai gyakorlat sem nélkülöz előzményeket – jelenleg is folynak programok hasonló indíttatású, ezért a továbblépéshez elengedhetetlen az eddigi eredmények értékelése. Az egyik ilyen vállalkozás a Kiútprogram, amelynek keretein belül „nyomorban élő emberek, elsősorban romák kapnak fedezet nélküli hitelt vállalkozásindítás céljára, olyan térségekben, ahol szinte semmilyen más munkalehetőség nincs.” A programról a Budapest Intézet készített egy tanulságos értékelést, amelyben az eredményesség növelését elősegítő javaslatokat is megfogalmaznak az elemzők.

Miközben Orbán Viktor éppen Brüsszelben próbálja védeni a védhetetlent, próbálja elmagyarázni, hogy miért nem gáz, ha a tartós élettársi kapcsolatban élőket hátrányosan megkülönbözteti az alaptörvény (ezek után szigorúan kis a-val), miért sújt le a hajléktalanokra, miért betonozza be a röghöz kötést és miért köti rövid pórázra az Alkotmánybíróságot, eközben a magyar központi államszervezet, közútkezelőstül, katasztrófavédelmestől, köztévéstől éppen megbukik azon a vizsgán, amit a március 14-15-ei rendkívüli időjárási körülmények állítottak elé. Hangsúlyozom, hogy a központi államszervezet bukik éppen meg a vizsgán, mert az emberek, a civil szféra csillagos ötösre vizsgázik éppen ugyanezen a megmérettetésen. Ennyi önzetlen segítséget és segíteni akarást régen láttunk. Elképesztő, hogy milyen tartalékai vannak a magyar társadalomnak szolidaritásból. Big lájk!

A közgazdasági vonatkozás sok szálú... beszélhetnénk az állami kudarc társadalmi költségeiről, vagy az önkéntesség/önkéntes részvétel optimális mennyiségéről (ami nem 100%, mert a részvétel növekedése egy idő után több új problémát hoz magával, mint amennyit megold), vagy az információ kiemelt szerepéről a modern gazdasági-társadalmi rendszerben. De a tanulság most az -és inkább ezt írom le-, hogy ha egy hatalom centralizálni igyekszik a lehető legtöbb erőforrást, azzal az ideológiával, hogy ő tudja és akarja is azokat a közösség javára működtetni, majd ugyanez a hatalom nem képes ezeket az erőforrásokat a közösség javára működtetni akkor, amikor ez konkrét elvárás vele szemben, akkor az hatalom megbukott. Nem majd, hanem most.

Először is elnézést kell kérjek mindenkitől, aki többé-kevésbé rendszeresen olvasott, amiért ennyire eltűntem! A helyzet az, hogy sokat írok ugyan mostanában, de más típusú anyagokat - a blogra egyszerűen nem maradt időm.

Most viszont írok, részen azért mert a mondandóm itt "fér el" leginkább...

Arról van szó, hogy kezdem felhúzni magam azon az óbégatáson, ami innen-onnan áthallik hozzám azzal kapcsolatban, hogy az ellenzéki pártok progresszív adórendszert szeretnének. Mindjárt kifejtem...

Szóval, adva van a jelenlegi kormány (lehet szeretni vagy nem szeretni) és a jelenlegi kormány híres-nevezetes egykulcsos adója, ami most még nem az, de a benyújtott törvényjavaslatok alapján jövőre már tényleg az lesz. Az, ami. Egykulcsos: 16% for all.

Az a helyzet, hogy ezzel sokan jól járnak - konkrétan jövőre mindenki nettó többet visz haza, aki bruttó 202 ezer felett visz haza. Azért ez lássuk be sima ügy: elég egyszerűen eldönthető, hogy nyer-e valaki az egykulcsossal, vagy veszít, csak vissza kell pörgetni a számlálót 2010-ig és megnézni, hogy ahhoz képest most, illetve jövőre mennyi van a zsebben hó elején. Havi 400 ezer a bruttóm = nyerek. Havi 150 ezret keresek = veszítek. (Ja, persze van még a családi adókedvezmény, de az nem az egykulcsos hatása, hanem a gyerekek számáé, úgyhogy pls ne keverjük ide!)

Mi hát a dilemma? Az a büdös nagy dilemma, hogy  akkor most Orbán Viktorra kellene szavazni... Egy normális országban (például Egyesült Államok- ez most úgyis aktuális) nyilvánvaló, hogy ha kevesebb adót fizetek és ezt én szeretem, akkor konzervatív (republikánus) szavazó leszek. Itt meg nagyon sok embernek most kezd leesni, hogy annak a falnak kénytelen nekiszaladni (és nagyot csattanni), hogy szeretem hogy kevesebb adót kell fizetnem, de a konzervatív kormányt meg nem. Hát, hölgyek-urak, értem a problémát, de sajnos nincs megoldásom. (Hangsúlyozom, hogy ez alapvetően a magas jövedelműek dilemmája!) Két lehetőség van ugyanis ilyen helyzetben: vagy bevallom magamnak, hogy fontos a pénz (nagyon) és ebben az esetben konzervatív szavazó leszek (akár szeretem, hogy az vagyok, akár nem), vagy azt mondom, hogy oké, én márpedig nem leszek konzervatív szavazó és ennek hajlandó vagyok megfizetni az árát. Mint az a rengeteg ember amúgy, akik most az Államokban Obama mellett kampányolnak és tudják, hogy igen, a saját jövedelmük szempontjából nem vele járnának jól.

Tudom, hogy amúgy ez baromi nehéz szitu sok jól kereső ember számára, de az alapképlet világos: Orbán Viktor = kevesebb adót fizetek, ellenzéki pártok = több adót fizetek. Van még idő eldönteni, hogy mi mennyit ér meg.

Amit viszont tessék abbahagyni, az a rinyálás!

Olyan opció nincs, hogy maradjon meg a zsebembe csúsztatott plusz pénz (aminek az ára a levesosztásnál kígyózó sorok a Blahán, hogy egy kicsit demagóg legyek - belefér) és Orbán Viktor menjen. Ilyen alternatíva nincs.

Egy randevú - magunkon kívül -
észrevétlen átváltozás.
Deja vu, a jelen emléke,
egy elképesztô nagy varázs!

Elmentek a fiúk,
de itt maradt az idô.
Rövid kis pihenô a zűrzavarban.

https://www.youtube.com/watch?v=MDYHeC7a24M

az a helyzet, hogy elég gáz, de ez van... tegyük a szívünkre a kezünket (ne a csajunk mellét keressük please! :), mekkora gáz már az, hogy az IMF/EU delegáció ma (2012. július 25-én) a kora délelőtti órákban egy szó nélkül repülőre ült és távozott?!

sajtótájékoztató nélkül...

mert nyilván nincs mit mondani. megy a lavírozás, a hitegetés, a kavarás, a tranzakciós sárgacsekkes trükk az MNB adóalannyá tételével (mégis ki gondolja azt, őszintén!!, hogy a minisztérium jogi osztályán nem tudták az első pillanattól, hogy EKB és EU jogsértő lesz?)

szerintem találkoztak Bandival és aztán megkérdezték, hogy van-e szándék?

https://www.youtube.com/watch?v=XfjDfo1CSzQ

szándék NINCS

ööö, izé... hát, mi akartuk, de elmentek...

kíváncsi vagyok, hogy miket lesz kénytelen Varga hazudni, egyelőre síri csend és ...

 2. "Vannak, akik szerint adó- és járulékmentessé kellene tenni a bérét azoknak, akik már nyugdíjba mehetnének, de tovább dolgoznak. Mások azt mondják, nem kell segíteni a nyugdíjas korúakat, hogy a munka világában maradjanak."

Mi van? Mi van? Mi van? Nem direkt csinálom, egyszerűen tényleg nem értem! Akik jövedelmet szereznek, azok a megszerzett jövedelmek után adót (jövedelemadót) és járulékokat fizetnek. Ennyi. Van olyan, hogy esetleg kevesebbet, vagy többet, de modern demokráciákban ezt alapvetően a jövedelem nagyságától teszik függővé - esetleg kalkulálva az eltartottak számával, mert félreértés ne legyen, a családi adókedvezmény alapja is az alacsony  jövedelem, ti. a gyerekszám növekedésével csökken az egy főre jutó jövedelem...

De hogy azért ne fizessen mert nyugdíjas korú? Miért nem azért ne fizessen mert szőke? Vagy mert nincs testékszere. Vagy mert van. Mekkora badarság ez már?! 

Beleszámítson-e az adóalapba a nyugdíj? Ne számítson bele. De ez már tök más ügy, ugye? Grrrrr...

Hogy kell-e segíteni a nyugdíjas korút, hogy a munka világában maradjon? Nem kevésbé és nem jobban, mint másokat. Elsősorban azonban nem azokat kell segíteni, akik MÁR a munka világában vannak (fordítok: foglalkoztatottak), hanem azokat, akik MÉG nincsenek ott (fordítok: munkanélküliek)!

Mekkora gáz már ez a kérdés...