Gondoltam ilyen hőségben nem annyira kéne komolykodni, meg aztán itt a foci VB a nyakunkon és muszáj valami szórakoztatóval előrukkolni, ha meg akarom tartani az olvasókat.

Szeretem a vadnyugati filmeket (a Western műfaját). Akár amerikai, akár olasz. Akár Gojko Mitic. Van ezeknek a filmeknek egy visszatérő motívuma (igazából több is van, de én most csak egyről akarok írni). Akár Clint Eastwood, akár Charles Bronson, akár John Wayne játsza a jófiút vagy éppen Sharon Stones a jólányt, aki gyorsabb a halálnál, szóval bárki is az aktuális pozitív hős, gyakran megesik, hogy a történet fő vagy mellékszálaként le kell számolnia a negatív hőssel. A Vadnyugat már csak ilyen. Namost a negatív hős meg sokszor nem csak azért negatív figura, mert csúnyán beszél, feketében jár és olyan gonoszul tud nézni, hogy a vak bárzongorista is beleremeg, hanem azért is, mert meg akarja szerezni a hatalmat. Hitler, Jockey Ewing, Maltazár, Hókuszpók. Persze. Általában ezt pont úgy akarja, hogy vagy ő maga akar monopólium lenni (minden földet meg akar szerezni magának, stb.), mármint gazdasági értelemben, vagy a megbízója akar az lenni, vagy már az is, hogy aztán a közösség feletti politikai hatalmat is megkaparintsa. A gazdasági hatalom és a politikai uralom megszerzése kéz a kézben jár. Egyébként nem annyira létidegen ez, gondoljunk csak a mi helyi kiskirályaink viselt dolgaira: a pénz (vagyon) előbb-utóbb megtalálja a politikai érdekérvényesítés tágra zárt kapuit.

A gazdag üzletember, földbirtokos, vállalattulajdonos megszerzi a bíró jóindulatát, a polgármester barátságát, a seriff meg amúgy is a sógora. Hát mi kell még?
Írtam már arról, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Progresszív Korszak az amerikai történelemben, amelynek fontos közgazdasági fejleménye a trösztellenes törvények (1890, 1914) és amelyben a monopóliumokkal szembeni fellépés legfőbb indoka éppen a nagymértékű gazdasági hatalmi koncentráció politikai hatalommá váltásának fenyegető (rém)képe volt.
 

A Western világa (korszak) egyébként (részben) éppen ezt a történelmi korszakot ábrázolja, mutatja be, stb. Nyilván nem véletlen, hogy a filmvásznon felsejlik valami a farmerek és az iparmágnások & bankárok politikai küzdelméből. Utólag persze gyönyören ívelt mondanivalót húzhatunk rá (mögöttes tartalomként) a cselekményre: a negatív hős, a gazdasági monopólium, amely a politikai hatalmat is meg akarja szerezni (vagy részben már meg is szerezte), de megjelenik a pozitív hős (szövetségi állam), amely egy jó kis antitröszt eljárás keretein belül helyreállítja a vadnyugati farmerdemokrata idillt, vagyis felszámolja a monopóliumot, illetve meggátolja annak gonosz terveit.

The End.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.