Mindig nagyon örülök, amikor kiderül, hogy mennyire okos, hozzáértő emberek vannak kormányzati pozícióban (dolgoznak értünk, állampolgárokért)!

Most például Balog Ádám helyettes államtitkártól tudhattam meg, hogy az adó, az egy fix teher, amit ki kell gazdálkodni. Én meg eddig azt hittem, hogy az adó az egy olyan közteher, ami a jövedelem valamilyen %-os mértékében van meghatározva (mármint a jövedelem adó típusú adók). Az, hogy mennyit kell fizetni, az pedig a jövedelem nagyságától függ. Valószínűleg tévedtem. Köszönöm a felvilágosítást!!

A válság mindenki számára világossá tette, hogy csak azok az államok maradhatnak talpon, amelyekben a lakosság döntő része dolgozik, és állását be is jelenti. A tapasztalatok alapján kimondható, hogy leginkább az egykulcsos rendszer serkenti a legális munkavállalást – jelentette ki Balog Ádám, miután „nyilvánvaló gazdasági törvényszerűség, hogy a kisebb adót könnyebb kigazdálkodni”.

Ja igen... abban, hogy mi segíti "leginkább" a legális munkavállalást, nos abban nem értünk egyet. De ha már itt tartunk, örömmel venném, ha a helyettes államtitkár úr megosztaná velünk, hogy mégis milyen tapasztalatokról beszél? WTF?!

Elindult a nemzeti konzultáció. Kérdez: Orbán Viktor, válaszol: az állampolgár.

Nem állítom, hogy nincs nagyobb badarság a világban és hogy ez aztán most már mindennek a teteje. Sajnos ilyesmit - ismerve a hazai közállapotokat - nem állíthatok.
Azt sem állítom, hogy ördögtől való lenne megismerni a választópolgárok véleményét. Nem az. Sőt, illik ismerni a választópolgárok véleményét. Mondjuk én eddig úgy tudtam, hogy azért vannak a szervezetek (pártok, érdekképviseletek és társaik a gittegylettől az ebtenyésztőkig - na, ők is milyen szépen tudták képviselni a véleményüket, nem?), hogy közvetítsék az állampolgári véleményeket. De biztos rosszul tudtam. Mindegy, hagyjuk ezt, nyilván mi vagyunk a tudatlanok, bezzeg az okos élcsapat (hoppá, ez ismerős!) jobban tudja, hogy hogy kell kipuhatolni a népakaratot...

Úgy szeretném, ha egyszer azt is megkérdeznék, hogy "Vannak, akik szerint hideg sört illik fogyasztani langy nyár estéken, míg mások azt állítják, hogy ez esetben a fröccs a legjobb szomjoltó. Ön mit gondol erről?"

De nézzük sorban:

 1. "Vannak, akik azt javasolják, hogy a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak biztosítani kell az átalányadózás lehetőségét, mert így jobb eséllyel tarthatják meg alkalmazottaikat a válság közepette. Mások szerint nincs szükség a kis cégek ilyen módon történő megsegítésére."

Ezek szerint a kormányzat azt javasolja, hogy az EVA helyett (amit ugye 2013-tól kivezetni szándékoznak) átalányadózás legyen a mikro és kisvállalati körben? Úgy látszik az EVA-nak tényleg harangoztak... Mondjuk spec. jobban örülnék, ha bevételhez kötött lenne ez az (új) adózási forma, nekem ne átalányadózzon a 19 főt foglalkoztató 300 milliós árbevétel elérő cég itten, mert ne!

Szóval kis cégekre átalányadó jöhet, de nem foglalkoztatotti létszámhoz hanem és/vagy árbevételhez kötött adóalanyi körrel. És ne szórakozzunk már, hogy a "magyar vállalkozásoknak"! El tetszettek téveszteni: magyarországi... úgy kell helyesen írni!

folyt. köv.

A héten kezdte tárgalni a biztosítási adóról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés. Csak hogy képben legyünk: a törvényjavaslat kivezet 3 eddigi terhet (biztosítási adó, tűzvédelmi hozzájárulás, biztosítókra vonatkozó különadó rész) és bevezet egy adót a biztosítási díjakra vonatkozóan. Az ne zavarjon bennünket, hogy az 1 az tulajdonképpen 3 (megszokhatuk már, hogy a kormányzat nem matematikai tudásáról híres...) hiszen a KGFB biztosításokra 30% [ez a balaeseti adó átemelése], a CASCO biztosításokra 15%-os, a vagyon- és balesetbiztosításokra pedig 10%-os adókulcsot határoz meg.

Az adóalap a biztosítási díj.

Néhány szakmai és/vagy politikai észrevétel:

1) A hangoztatott állásponttal szemben az új adó nem klasszikusan forgalmi típusú adó (mint pl. az ÁFA). Mivel a törvény adóalanyként a biztosítót nevezi meg, így igazából az adó egyfajta extra társasági adóként jelenik meg az ágazatban azoknál a biztosítóknál, amelyeknél megjelennek a törvényben felsorolt biztosítástípusok. Annál is inkább nem más ez, mint a szektoros különadó továbbélése, mert a biztosítók (ezért is sérelmezték, hogy a biztosító van nevesítve mint adóalany) a plusz terhet (költséget) nem háríthatja át, mivel a régi (élő) szerzédések díjai erre hivatkozva nememelheti (nincs rá jogi alapja), maximum az új szerződésekben érvényesítheti a biztosítási adót.

2) Amennyiben a biztosított lenne az adóalany és a biztosító szimpla közvetítőként automatikusan díjat emelhetne, akkor valóban fogyasztási/forgalmi típusú adóról beszélhetnénk. Ez esetben (és tudom, hogy ez most nem lesz népszerű) helyénvaló lehet egy ilyen típusú adó bevezetése. Mondom ez esetben.
Ebben a formában létezik ugyanis ez az adófajta majd' minden EU tagországban Ausztriától Spanyolországig bezárólag. Miért is? Nos, az államnak valóban számos tevékenysége (feladata, szolgáltatása) köthető a káresemények bekövetkezéséhez (kárelhárítás, kármentés (mentés), káresemény utáni helyreállítás, gondozás). Indokolt azt mondani, hogy akik a potencális kár alanyai, illetve ha az tárgyban bekövetkező, akkor annak tulajdonosai, járuljanak hozzá ezen tevékenységek finanszírozásához, míg azok, akik nem, azok ne (kevésbé).
A káralanyiság, illetve a káresemény által érintett tárgy tulajdonlása pedig kötődik a biztosításhoz - ezen keresztül lehet "megfogni", hogy ki az, aki hozzájároló lehet. Persze, akinek nincs biztosítása az potyautas lehet, de mondjuk ne feltételezük, hogy direkt összetöri a kocsit, csak hogy kijöjjenek a tűzoltók, vagyis a szándékos potyautas magatartás veszélye, azaz, hogy direkt fizetés nélkül venné figyelembe a szolgáltatást igen kicsi, mert senki nem jókedvében veszi igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Lehetne még externáliákat is emlegetni, valamint azt, hogy a biztosítottak viselkedése megváltozik és ezáltal növekszik a kár bekövetkezési valószínűsége... de minek?
A forgalmi/fogyasztási biztosítási adónak ugyanis akor van értelme (lásd világ többi része), ha a bevétel egy vagy több elkülönített alapba folyik be, amely alapokhoz szépen hozzá van rendelbe az állami kármentés, kárkezelés, stb. tevékenységek finanszírozása. Ez az alap finanszírozná (ha lenne ilyen) a tűzoltóságokat, a mentőszolgálatot, a katasztrófavédelmet... soroljam? HA lenne ilyen. HA lenne ilyen szándék, AKKOR lenne értelme ennek az adónak. Így az adó a központi költségvetés bevételeit gyarapítja. Ennyi.

3) Még ha forgalmi/fogyasztási adó lenne is és még ha elkülönített alapba folyna is be, ami a kapcsolódó állami tevékenységeket finanszírozná, akkor is kellene lenniük kivételeknek, amelyek figyelembe veszik a) bizonyos területek esetleges alulbiztosítottságát, b) a hazai társadalom/gazdaság speciális viszonyait, c) bizonyos stratégiai gazdaságpolitikai elemeket. Magyarország esetében például (lásd francia gyakorlat) indokolt a mezőgazdasági és egyéb elemi (természeti) károk ellen kötött biztosítások kivétele az adó hatálya alól.

Nem vonok le következtetést, szerintem egyértelmű, hogy mi a véleményem a benyújtott törvényjavaslatról. Bízzunk a módosító indítványokban...

Ja, Matolcsy szerint a tranzakciós adó taktikai atomfegyver... Mindig azt hiszem, hogy nincs lejjebb, aztán kiderül, hogy de.

Zavar ez a szó, hogy munkahelyteremtés...
Zavar, mert valahogy majdnem mindig félremegy a jelentés. Mondjuk eleve jobb lenne inkább munkahelyek létrehozásáról beszélni - a teremtés patetikus és felemelő aktusát hagyjuk meg Isten számára, Ő már letett valamit az asztalra.
Szóval munkahelyek létrehozása. A munkahelyek létrehozása pedig - szögezzük le - NEM az állam dolga! Vagyis feltételezve, hogy továbbra is a piacgazdaság (magántulajdonon alapuló szabad vállalkozás) az elméleti/gyakorlati bázis. Ahol állunk. Mert ha nem, akkor nincs kifogásom az ellen, hogy az állam munkahelyeket hozzon létre, hogy az állam által (köz)foglalkoztatottak létszáma növekedjen - határ a csillagos ég.

De. De ha továbbra is piacgazdaságot építünk (hehe), akkor a munkahelyek létrehozása a magánvállalatok (vállalkozások) dolga. A biznisz dolga.

Az állam dolga pedig az, hogy létrehozza és fenntartsa azokat a körülményeket, amelyek segítik az üzleti szektort abban, hogy munkahelyeket hozzon létre - a munkakereslet növekedését általában tipikusan a gazdasági növekedés, az adott outputszint melletti keresett munkamennyiség növekedését tipikusan a csökkenő reálbérszint okozza. E mellett az állam még sok mindent tehet a munkaerő-piaci alkalmazkodás ügyében (lásd aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök), beleértve a földrajzi mobilitási képesség javítását, illetve folytathat olyan foglalkoztatáspolitikát, amely kifejezetten egy-egy problémás területen kívánja rendezni a foglalkoztatási ügyeket (a keresleti vagy a kínálati oldal ilyen-olyan szabályozásával), mint például a hátrányos megkülönböztetések problémaköre vagy a leszakadó térségek problémája.

A foglalkoztatáspolitika elmúlt 20 évéről bővebben a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet A foglalkoztatáspolitika két évtizede című kiadványából lehet tájékozódni.

Ó, Teremtőm!

A portfolio.hu-n olvastam Zsiday Viktortól egy elemzést arról, hogy a látszólag inkoherens gazdaságpolitika (még inkább adópolitika) mögött egy koherens (ám hamis) gazdaságpolitikai elv áll, miszerint az alacsony jövedelem és társasági adó (16%) gazdasági növekedést indukál, mely magasabb adóbevételeket eredményez, eltüntetve az adókulcs csökkentéséből származó átmeneti hiánynövekedést. Csak ki kell húzni addig. Valahogy. Különadókkal, azok után pedig a forgalmat terhelő adókkal (tranzakciós adó, "telefon" adó).

Valóban. Kétségtelen, hogy a 16%-os egykulcsos személyi jövedelemadóhoz való ragaszkodás miatt volt szükség az ún. szektorális különadókra, illetve van napirenden jelenleg a tranzakciós és telefonadó bevezetése. A mögöttes ok azonban szerintem nem a téves gazdaságpolitikai alapvetésben keresendő.

A jelenlegi kormányzat osztálypolitikát folytat. A 16%-os jövedelemadó kedvezményezettje alapvetően a középosztály és az elit, akárcsak a rögzített árfolyamos végtörlesztésé. A középosztály megerősítése folyik itt két éve, méghozzá a jövedelmek átcsoportosításával az alsó osztályok felől (vagy akár a külföldi jövedelem-tulajdonosok felől) a közép javára. A középosztály megerősítése nulla összegű játszma, hiszen gazdasági növekedés nélkül csak úgy tehetek többet el én, ha valaki másnak kevesebb marad. Volt már ilyen a történelemben, meg lesz is. Csak lássuk világosan: nem azért ragaszkodik a kormányzat a 16%-hoz, mert még mindig azt hiszi, hogy ezzel növekedést generálhat (kis nyitott gazdaságban?!), hanem azért, mert ez az elmúlt két év osztálypolitikai alapvetése.

A foglalkoztatás a paradicsomba megy. Vagy nem.

A kormányzati kommunikáció egyik sarokpontja a munkahelyteremtés, a munka alapú gazdaság, a becsületes munkáért becsületes bért... stb. Ideje volt helyre tenni, hogy ez pusztán szómágia vagy maga a reményteli valóság? Az mfor.hu (Menedzsment Fórum) utána járt!

Orbán Viktor és Matolcsy György a múlt héten többször is kijelentette, hogy a kormány növekedésbarát adópolitikájában az élőmunka terheinek csökkentésével kívánja a munkahelyteremtés ösztönzését megvalósítani. A miniszterelnök szerint Magyarország jövője azon múlik, hogy az emberek látják-e értelmét a munkájuknak és a több munkának. Ha Orbán Viktor következtetése valós, akkor a jelenlegi statisztikák alapján igen borús jövő vár hazánkra.

A valóság az, hogy a magyarországi munkaerő-piaci folyamatok köszönőviszonyban sincsenek a kormányzati kommunikációval:

- az élőmunka terhelése (adó és járulék) 300 ezer forintos bruttó bérig az elmúlt két évben minden alacsonyabb bérkategóriában növekedett (a legalacsonyabb, jellemzően képzettség nélküli munkaerő esetében több, mint 10%-kal!),

- 2010 óta trendszerűen csökken a piacok, a magánszektor által létrehozott új munkahelyek száma,

- az elmúlt években folyamatosan növekszik a munkanélküli nyilvántartásba belépők száma,

- csökkenő trendet mutat a magánszférában alkalmazásban állók száma.

Hiába, a tények (adatok) makacs dolgok. A részletes adatok, táblázatok, grafikonok megtalálhatóak a hivatkozott cikkben. A szerzőt egyébként dicséret illeti, nem csak korrekt, de látványos és ezáltal könnyen emészthető írás hozott össze ebben a fontos témában!

Nem is tudom, hogy miért, de az egész ügy kapcsán az a jelenet jut eszembe az Erik, a viking című filmből, amikor a süllyedő sziget királya és alattvalói mosolyogva arról beszélgetnek, hogy milyen szép az idő és nem is süllyed a sziget.

Soha ne higgy politikusnak! Soha! Ha kormánypárti, akkor azért, ha ellenzéki akkor azért ne. Nem, nem hazudik mindig, csak csúsztat, ferdít és ha nem figyelsz, akkor azt hiszed, hogy igaz (ez a kisebbik baj), amit mond és elhiszed, hogy az az igazság (ez a nagyobbik). Néha még igazat is beszél (lásd fehér holló) ... de még ha igaz is, a legritkább esetben (értsd soha) egyezik meg a teljes igazsággal!

Lássuk az állatorvosi lovat, azaz Balog Ádám helyettes államtitkár magyarázatát az egykulcsos adóról az index.hu tolmácsolásában (www.index.hu):

A helyettes államtitkár szerint az arányos, 16 százalékos adórendszer első évében felülmúlta a várakozásokat, hiszen az szja-ból és a társadalombiztosítási járulékokból összesen 60 milliárd forinttal több folyt be, mint amennyit terveztek. A legfontosabb eredménynek azonban a nyilatkozat szerint azt tartja, hogy miközben az EU legtöbb államában megtorpant a gazdasági növekedés, Magyarország viszonylag jól teljesített, amihez hozzájárult az is, hogy az szja csökkentésével a kormány nagyobb összeget hagyott a lakosságnál.

Eleve nem teljesen értem, hogy ha az SZJA-ról beszélünk, akkor hogy kerül be ugyanabba a mondatba a TB járulékokból befolyt bevétel, de kicsire nem adunk, végül is az RTL is mondhatná, hogy a Barátok közt ÉS a Fókusz együttes nézettsége... Ja, ők nem mondanak ilyesmit, mert nem néznek teljesen hülyének bennünket, ellentétben Balog Ádámmal. Oké, számoljunk: EGY.
Ezen túlmenően felhívom minden kedves olvasó figyelmét, hogy az előzetes tervet elég könnyű túlteljesíteni - elég hozzá alultervezni -, ez nem jelen az ég világon semmit. A hiányzó adat az, hogy az SZJA bevételek hogyan alakultak az új adórendszer első évében az előző évihez képest.. 2010-ben a központi költségvetés SZJA bevétele 1874224 millió forint, míg 2011-ben 1767865 millió forint (forrás: Magyak Államkincstár - www.allamkincstar.gov.hu) Szerintem a 1874224 nagyobb szám, mint a 1767865. De lehet hogy tévedek. Számolunk? KETTŐ.
Magyarország viszonylag jól teljesített. Nézzük csak... A 27 tagország átlagos növekedése (reál GDP százalékos változása) 1.5% volt 2011-ben (forrás: Eurostat - www.epp.eurostat.ec.europa.eu), a hazai gazdasági növekedés ugyanezen forrás alapján 1.7% volt. Én ezt nem viszonylagosan jó teljesítésnek hívom, hanem átlagosnak. Persze elképzelhető, hogy a minisztériumban (MGM) az átlagos számít jónak (viszonylag). HÁROM. 
A kormáyzat nagyob összeget hagyott a lakosságnál. Ez igaz. Bár a pontos fogalmazás azt követené, hogy így mondjuk: a kormányzat nagyobb összeget hagyott a lakosság egy részénél. De mint tudjuk a pontosság a királyok erénye  és nem a helyettes államtitkároké. Azért ezt ne számoljuk... Viszont ne menjünk el amellet szó nélkül, hogy a tisztelt nyilatozó szerint ez hozzájárult a hazai gazdaság viszonylag jó (0.2%-kal átlag feletti) teljesítményéhez. Nézzük az adatokat! A KSH szerint (www.ksh.hu) a 2011. I. negyedévben a háztartások fogyasztási kiadása (2005-ös bázisárakon, viszonyítás alap mindig az előző év azonos dőszaka!) -0.6%, a II. negyedévben 0.3%, a III. negyedévben 0.3%, mígy a IV. negyedévben 0.1% volt. Vessük ezt össze a 2011-es 1.7% éves növekedéssel! Jól látszik, hogy a növekedés hajtóereje a lakossági fogyasztás növekedése volt! Ja, nyilván NEM! Hol tartunk? NÉGY.

NÉGY!!! Nincs komment.

De mégis... Politikustól ennyit lehet várni és nem többet. De az újságíró?! Az hol a ...-ban van ilyenkor?!?! WTF?!

Tessék elolvasni, egyszerű, érthető és komolyan vehető!

A napi.hu-ra linkelek, de gondolom a többi lap is hozza majd, vagy hozta már..

Az adórendszerhez kapcsolódó kommentet emelném ki: Az adórendszerben bekövetkezett változásokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy nagyon regresszív. Egy sikeres pénzügyi konszolidácónak viszont feltétele, a fair tehermegosztás a szegények és a gazdagok között az intézkedések társadalmi elfogadottságának erősítése és az adóreformok fenntarthatóságának biztosítása érdekében. Magyarországon ezek a reformok azonban az adóátalakítások terhét az alacsony keresetűek felé tolta mind a kiadási (pl.: áfaemelés), mind a bevételi oldalon (pl.: szociális juttatások visszavágása).

Makro gyakorlaton van egy (klasszikus) feladattípus, hogy összevetésre kerül az állami vásárlások multiplikátor hatás és a adók-, illetve a transzferek multiplikátor hatása (alap keynesiánus modell, zárt gazdaság). Az illusztratív kérdés az, hogy mihez nyúl a kormányzat, ha élénkíteni akar (keresletet)? A válasz pedig, hogy az állami vásárlásokat növeli, mert a nagyobb multiplikátor hatás miatt ugyanakkora eredményt kisebb költségvetési terheléssel képes elérni.

A nem illusztratív kérdés pedig az, hogy ha kizárjuk az állami vásárlás növelésének lehetőségét, akkor a maradék két lehetőség közül (adócsökkentés illetve transzfernövelés) melyiket választja a kormányzat, ha a modell szerint hatásában nem különbözik a két lehetőség egymástól? A válasz pedig az, hogy a szocialista kormányzat transzfert fog növelni, mert szavazóbázisát az alacsonyabb jövedelmű rétegek adják, míg a konzervatív kormányzat adót csökkent, mert szavazói a magasabb jövedelmű csoportokból kerülnek ki.

Mondjuk ez már nem tiszta közgazdaságtan.