Azt írja a vg.hu, hogy az EBRD szerint Magyarországon már 2009 utolsó negyedévében véget ért a recesszió. Ettől nyomban virágos jókedvünk lesz, hiszen erre vártunk már rég. Vagy mégsem? A közgazdaságtan persze szigorú tudomány, lássuk a definíciót és a számokat. 

Recesszió az, amikor a GDP két egymást követő negyedévben csökken.
A recession is defined to be a period of two quarters of negative GDP growth.

Akkor a recesszió vége nyilván az lesz, ha nem csökken két egymást követő negyedévben.

Most nézzük meg a KSH gyorsjelentést: 2009/III - 99,4; 2009/IV - 100,2 és 2010/I - 100,9. [Előző negyedév = 100,0; szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok (%)]
Az adatokból látható, hogy technikai értelemben valóban véget ért a recesszió. Valószínűleg. Mivel becsült adatokkal van dolgunk, így nem lehetünk benne biztosak. Amiben viszont biztosak lehetünk, az az, hogy ezzel a recessziónak (válságnak) ezzel még nincs vége. És nem csak azért nincs vége, mert a kilábalás még bizonytalan, vagy azért mert a politikai döntéshozók tanulságokat levonva talán újragondolják és átalakítják a kapitalizmus működését (szabályait). Akárcsak a '29-33-as nagy válság kapcsán. Nem csak ennyi. A válság még az érzelmeinkben, attitűdjeinkben, viszonyulásainkban is nyomot hagy. A kis személyes világunkban. Találtam erről egy tanulmány az amerikai statisztikai hivatal (NBER) gondozásában: GROWING UP IN A RECESSION: BELIEFS AND THE MACROECONOMY a címe. Érdekes és tanulságos. Azt írják a szerzők, hogy a recessziót megtapasztaltak körében növekszik a nagyobb kormányzati szerepvállalást támogatók aránya, valamint azok száma, akik a szerencsét tartják a siker zálogának (a kemény munkával szemben), ugyanakkor a válságot megtapasztaltak bizalmatlanabbak a politikai intézményekkel, intézményrendszerrel szemben, mint azok, akik nem éltek meg (gazdasági) válságos éveket. A dolgok nyomot hagynak bennünk. Ha akarjuk, ha nem.

A közgazdaságtan szigorú tudomány, de nem elégedhet meg az adatokkal és a definíciókkal. A felszín mögé kell menni. Mindig.

 

www.nber.org/papers/w15321.pdf

 

A konkrét helyzet meg az ő állapota pedig itt és itt ...

portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/gde/gde21003.pdf

www.ecostat.hu/gdp/modszertan.html

www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/ugy-tunik-vege-a-magyar-recesszionak-315604

hvg.hu/gazdasag/20100515_recesszio_vege


 

A bejegyzés trackback címe:

https://kozgaz.blog.hu/api/trackback/id/tr242006948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vagyok, aki vagyok... 2010.05.16. 15:08:50

nem tudom, ki mondta, hol, mikor és miért, de nagyon egyetértek azzal, hogy a gazdaság életben nagyon nagy részt képvisel a pszichológia. lehet, inkább pszichológusokat kellene bevonni a válság megoldásába, mint gazdasági szakembereket :)

aJeti 2010.05.16. 15:42:24

felháborító hogy neked is márquez jut eszedbe az esőről...

lehet hogy elolvasom a posztot is. :P

bluemoon · http://mondomamagamet.blogspot.com 2010.05.16. 20:59:48

A számok manipulálhatósága és a statisztikai adatfelvétel és az adatszolgáltatók megbízhatatlansága miatt én nem bízom a statisztikában. Mondanám, hogy nekem bizonyíték kell nem ígéret!:)

Lementek a tervgazdálkodás idején a tervkészítők Józsi bácsihoz a faluba... kiöltözve.
- Na, Józsi bácsi mennyit fog fialni a disznó?
- Hát, tetszik tudni, előre a rosseb se tudja...
- (Pofon.) Kuss rohadt parasztja! A számot mondjad!
- Jaj, jaj, mennyit fialjon? Hát, mennyi a terv, elvtárs?
- 14!
- Akkor annyit fog fialni, felajánlásból.
Végül is a disznó, akinek nem szóltak erről a felajánlásról, 10 malacot fialt.
- Azt mondja a helyi párttitkár persze csak titokban: Szűz Máriám, ki a mennyben lakozol! Ez a nyűves disznó tizet fialt, amikor 14 a terv. Ebből még internálás is lehet. Most mit csináljak? De mert malacot nem tudok, csinálok statisztikát... Beírok 11-et... az mégse 10!
Ment tovább a statisztika a járási pártbizottságra..
- Elvtársak, ez tűrhetetlen, hogy 14 a terv és csak 11 malac született. Így le fogunk maradni a szocialista munkaversenyben, Írjunk be legalább 12-t!
Alakul az a statisztika. Felterjesztik a megyére.
- 12? Nahát, ez kevés! Ugyanmár toldjuk meg eggyel, írjunk be 13-at.
Alakul a terv. Megy följebb a minisztériumba.
- Hát egy nem lett volna valahol, elvtársak? Az sem baj, ha nyúl... csak röfögjön!. Toldjuk már meg eggyel, fel sem fog tűnni, hogy csak 13 van, írjuk be hogy 14!
No, papíron megvan a terv. Határidő előtt ez igen! Közeleg a tervteljesítés ellenőrzése, Rákosi elvtárs beszámolója a pártkongresszuson.
- Kedves elvtársak... sak... sakk... matt. Nagy szeretettel... tel... tell.. köszöntöm... töm... tömm... a szocialista... lista... sta... termelők kimagasló világszínvonalát... lát... lát... Minden magyar malac tizennégyet fialt, ezért pártunk és kormányunk úgy döntötött, a száz százalékos tevteljesítés után hogy 10 malacot exportálunk, a többit hazai fogyasztásra osztjuk el: ezt a négyet megesszük...

aJeti 2010.05.16. 21:30:35

@vagyok, aki vagyok...: tessék, már megint visszaköszön az alapítvány trilógia nem?

kozgaztanar 2010.05.17. 10:45:52

@vagyok, aki vagyok...: @aJeti: bizony-bizony! mivel a külső feltételek változására emberek reagálnak, így az emberi viselkedés megértése kulcsfontosságú!

@bluemoon: nekem az a statisztikai kedvencem, hogy ha Te fázol, nekem meg melegem van, akkor átlagosan éppen jók vagyunk! :))

@aJeti: és? elolvastad? :)
már az előző poszthoz majdnem betettem, hogy 100 év magány :))

MakkosMaria 2010.05.17. 19:20:07

@bluemoon: jo a sztori, mar reg hallottam :-)
Azert a statisztika (vagy legalabbis adatgyujtes) vedelmeben: ha nem is egeszen bizunk magaban egy szamban, es abban, hogy pontosan mit is mer, azert a szam valtozasa, trendje (temporalis viselkedese, hogy mongyak egy szepet is) igy is sokat elmesel. Mar csak abban kell bizni, hogy ugyanazt es ugyanugy mertek az ido mulasaval :)