Nagyon tanulságos cikkbe botlottam az fn.hu-n. Hitel helyett enni ad a bank címmel közültek egy írást, a Magyar Élelmiszerbankról - az ötletről, a történetről, a jelen állapotról és a működésről. Mindamellett, hogy maga az Élelmiszerbank zseniális, illetve hogy riszpekt mindenkinek, aki tevékenyen közreműködik benne (non - profit), maga az írás is alapos, nyugodtan tekinthetjük példaértékűnek a maga műfajában.

Az ötlet pofonegyszerű, ráadásul külföldön már bevált mintára épül: össze kell gyűjteni a megsemmisítésre ítélt, de még fogyasztásra alkalmas élelmiszereket, és eljuttatni az éhező családokhoz. Az öt éve indult Magyar Élelmiszerbank 400 ezer embernek nyújt így segítséget. Egyre több hazai cég jön rá, hogy olcsóbb adakozni, mint raktározni, és megsemmisíteni a felesleget – mondja a FigyelőNetnek az ötletgazda, Cseh Balázs.

Közgazdasági szempontból egy gondolatot tennék hozzá a cikkben foglaltakhoz. Nevezetesen azt, hogy mi a rákért választják a vállalatok a megsemmisítést (kidobást) a segélyezés (szétosztás) helyett? A magyarázat a szokásos költség-haszon elemzés alapján az, hogy mivel a termék termeléséhez kapcsolódó költségek ez esetben már elsüllyedt költségeknek tekinthetők (sunk costs), így a szereplő a további lehetséges eljárások költségei alapján dönt. Ha a megsemmisítés költsége kisebb, mint segélyezés (raktározás, csomagolás, szállítás, szétosztás) költsége, akkor a megsemmisítés mellett.

A Magyar Élelmiszerbank, mint non-profit szervezet pontosan azt csinálja (közgazdaságilag), hogy saját erőforrásaira támaszkodva gyakorlatilag nullává redukálja az egyik lehetséges alternatíva (segélyezés) költségét a vállalatok számára. Ezek után a segélyezés racionális gazdasági döntés lesz, míg a megsemmisítés nem hatékony, profitcsökkentő eljárássá minősül át.

Önérdek követés, némi civil költségkorrekcióval

Balázs évfolyamtársam volt az egyetemen. Közgazdász. És meg is tanulta annak idején a mikroökonómiát, mert most ezt mondja: Értéket teremtünk az élelmiszeripar számára, mert ahelyett hogy az kifizetné a megsemmisítés, raktározás költségeit, ideadja nekünk.
 

Egyébként az a típus volt, aki már akkor is gőzerővel kavart mindent, amit lehetett... Hallgatói Önkormányzat, meg mittudoménmi. Ezt most nagyon jól kikavartad, gratulálok Balázs!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.09.27. 12:28:16

Multi szarik a segélyezésre, a saját dolgozóinak sem adja oda a lejáratközeli terméket (tisztelet a kivételnek), inkább horror áron megsemmisít. Miért? Hogy ne kerüljön vissza a boltokba a termék, ami rá nézve nem túl előnyös, mert nemsokára lejár... Sok a visszaélés, ezt is megértem, de motivációnak sem lenne pedig rossz.

Válasz erre 

mig8 (törölt) 2010.09.27. 20:33:09

Gratulálok Balázsnak, remek ötlet, igazán eredeti. Igény mindigis volt az ilyesmire, de eddig csak ad hoc jelleggel történt. Remélem, azért a tevékenységben lesz bevétel is.

@Enchantée:

Termelőből nemcsak multi van. A multi meg különben is majd csak akkor fog lépni, ha majd rájön, hogy az ilyesminek marketingértéke van.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: