Hány órás munkahét?
2010.08.04. 11:39
A munkapiac, mint tárgykör egyszerűen kimeríthetetlen, és mindamellett roppant izgalmas is. Ráadásul a laikust is érdekli, mert napi kapcsolatban van vele: munkahelye a második otthona - házastársa születésnapját elfelejti, de főnökéét soha. Vannak mindenféle munkapiaci okosságok, hogy ez meg az a reálbér függvénye, meg hogy ilyen ráta meg olyan ráta. Recesszió idején van, ami növekszik (munkanélküliségi ráta), van ami meg csökken (foglalkoztatási ráta), ha kifelé jön a gazdaság az aktuális gödörből, akkor meg fordítva. Nyilván.
Erre utal egy fn.hu-s cikk is, amiből megtudhatjuk, hogy a válság következtében 1 millió (!) munkahely szűnt meg Nagy Britanniában. (Azért csípném, ha az fn.hu betenne valami hivatkozást, nem csak úgy odabökné, hogy a CIPD jelentése szerint - lásd következő bekezdés -, hátha akad olyan elvetemült olvasó, aki megnézné azt a jelentést! GRRR!)
A Chartered Institute of Personnel and Development jelentése szerint 10 százalékkal csökkent a férfiak által betöltött olyan állások száma, amelyben heti 45 óránál több volt a munkaidő.
Ez szomorú bár, de nem annyira érdekes (közgazdasági értelemben), hiszen mint fent említettem nyilván. Mint ahogy ez is:
A válság leküzdésének jeleként értelmezhető, hogy a teljes munkaidőben dolgozó férfiak körében „szerény és alig tapasztalható” mértékben tavaly megint nőtt az újra 45 órában foglalkoztatottak száma.
Az viszont már érdekes, hogy úgy tűnik bizonyos struktúrális változásokat is felgyorsított a válság:
Az intézet szerint érezhető váltás ment végbe a gazdaságban, és kialakulóban van a „rövidebb munkaidős állások kultúrája”.
Az intézet jelentéséből kitűnik, hogy bár a munkanélküliség a válság miatt növekedett, de ezzel együtt a részmunkaidős állások száma is 330 ezerrel emelkedett.
A kérdés már csak az, hogy mi van a struktúra átalakulása mögött? Mert ha ugyanazt a heti 45 órás munkát kell most valakinek elvégeznie heti (mondjuk) 30 órában kétharmad annyi bérért, akkor annak valahogy nem tudnék tapsolni. Sőt.
Egyébként elég abszurd a szitu. A közgazdaságtan ugyanis feltételezi, hogy a vállalat a felhasznált munkát (meg mindent) nem pazarló, hanem termelékeny módon használja fel. Ha viszont kiderül az, hogy profitmaximalizáló magánvállalatoknál a vállalati működés szerves része a teljesítménypuffer kialakulása és a vállalat normál működési módjában kvázi jóléti jelleggel "eltart" bizonyos munkaerő nagyságot, amit aztán válság idején leépít, az eléggé megzavarná a magánvállalatok működési hatékonyságáról kialakult képet.
Ha hirtelen kiderül, hogy ugyanazt a terméket napi hat órában is ugyanúgy elő lehet állítani (ceteris paribus!), akkor nem értem, hogy korábban mi történt a másik két órában?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mig8 (törölt) 2010.08.04. 12:21:01
És hát a felületes olvasó - a többség ilyen - nem igényli a forrásmunkát, meg nem is lenne rá ideje. A jó szakmai lapokat pont arról lehet felismerni, hogy náluk VANNAK forrásművek :-)
mig8 (törölt) 2010.08.04. 12:46:55
Hatalmas szakmai tudásuk volt. Ha külöfldön meg kellett nézni egy anyagot, akkor őket küldték. Ha hirtelen véleményezni kellett vmit, akkor az az ő feladatuk volt. Viszont sok szünetük volt, volt, hogy akár két hétig se csináltak semmit. Van ahol ezért fizetnek.
irkafirka 2010.08.04. 14:53:33
vagyok, aki vagyok... 2010.08.04. 17:37:04
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.08.04. 22:04:57
mig8 (törölt) 2010.08.06. 07:00:30
Felelős gazdasági szakember szájából az ilyet hogyan ítéled meg? :-)
kozgaztanar 2010.08.06. 11:28:57
Egyébként van is igazsága, meg nincs is. Az igaz, hogy a tagok jelenleg nehezen tartják a 3%-ot - az átlag 6.3% az átlag az euroövezetben és 6.8% az EU-ban, lásd epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/2-22042010-BP/EN/2-22042010-BP-EN.PDF. Meg az is igaz, hogy kicsit szívás az, hogy az új tagok számára elő van írva az euro bevezetés (igaz céldátum nélkül), ami hozza magával a konvergencia szükségességét, ami miatt kell 3% alá vinni a hiányt, és hogy éppen valami olyasmihez kéne konvergálni, ami a gyakorlatban nem létezik (lásd 6.3%-os jelenlegi átlagos EMU deficit). Meg az sem túl korrekt, hogy kijelölök egy konvergencia pályát még a válság előtt, aztán meg hiába van válság, úgy teszek, mintha nem lenn...
De az meg az érem másik oldala, hogy velünk akkor szalad el a ló (9% hiány fölé), amikor nem volt válság és ezért kell a hiányt csökkenteni, az EMU (EU) átlag meg éppen a kiadásokat terhelő élénkítések miatt szaladt fel, mert a normális menetben 3% alatt volt (kivéve a csaló görögöket). Szóval a helyzet az, hogy nálunk nem kiadáscsökkentés + bevételnövelés kell, hanem baromi gyors reformok, mert ha elmúlik a válás okozta (anticiklikus gazdpolos) deficitnövekedés EMU szerte, akkor ők újra villámgyorsan 3% alatt lesznek, mi meg újra simán felette, mert a rossz struktúrák újratermelik a hiány növekedését.
díva naíva 2010.08.06. 12:15:24
Csak beugrottam megkérdezni, mi ez a nagy népszerűsítés facebookon? :))
kozgaztanar 2010.08.06. 12:39:29
:)
mig8 (törölt) 2010.08.06. 20:43:54
Oké, puhítsuk az EU-t. Csakhogy mivel nekünk is van vaj a fülünk mögött, nem tehetünk úgy, mintha nálunk minden rendben lenne, csak az a fránya válság ne lenne. Egyébként a gazdasági híreket olvasva az EU - pontosabban az intézményei - máris visszavágtak. Szóval lehetne Matolcsy kissé óvatosabb is - szerintem.
A "baromi gyors reformok" alatt mit értesz? Mintha Orbánék elkezdtek volna vmit. Konkrétan azt ígérték, hogy először beindítják a gazdaságot, minden más utána jön, de ettől még a szerkezeti reformok meglesznek. Nekem is az a véleményem, hogy csak jól prosperáló gazdasági környezetben lehet tisztességesen végigvinni a reformokat.
Utolsó kommentek