Politikai gazdaságtan

2010.07.22. 08:53

Anno, mielőtt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre felvételiztem volna, a közgazdasági szakközépiskolában politikai gazdaságtant tanultam (két éven át), nem pedig közgazdaságtant. A politikai gazdaságtan a szocialista tábor keretein belüli közgazdaságtan volt. Marx 20. századi szellemi "örökösei" (egyébként baromira nem, nyilván idézőjeles) nem magyarázták túl a dolgot: a politikai gazdaságtant Marx Károly, Adam Smith, David Ricardo és a többiek után, a feje tetejéről a talpára állította (igen, Hegelt is), az úgynevezett közgazdaságtan pedig polgári csökevény, hamis ideológia, a kizsákmányolás kapitalista/imperialista álcája.

A szocialista rendszer politika bukásával együtt bukott a politikai gazdaságtan is. Az egyetemeken közgazdaságtant, mikroökonómiát és makroökonómiát kezdtek oktatni. Változott a forma, változott a tartalom. A neoklasszikus közgazdaságtan (mainstream) vette át a korábbi marxista politikai gazdaságtan helyét. Sokáig nem is tudtunk róla, hogy van más is. Hogy van intézményi közgazdaságtan (esetleg új-intézményi iskola), hogy van osztrák iskola, vagy a neo-keynesiánusok, poszt-keynesiánusok, pláne nem tudtuk, hogy van politikai gazdaságtan a nyugati féltekén is. Ez csak ímmel-ámmal hangzott el, leginkább akkor botlott bele az ember, ha többet akart tudni az átlagnál és szakkollégista lett. Viva 'la szakkollégium!

A hosszú felvezetés után a lényeg: a vg.hu-n olvasható Dani Rodrik cikke, aki a Harvard Egyetem (USA) politikai gazdaságtan professzora (én nem írnám egybe, mint a vg.hu). A világ egyik méltán leghíresebb egyetemén. Political economy. Marxot idéz. (Mit gondol a kedves olvasó, a vezető magyar közgadasági képzés során el kell-e olvasnia akárcsak egy oldalt is Marxtól egy hallgatónak? A válasz: nem.) A bizalomról ír. A piacok, a piaci szereplők szándékairól, motívumairól. Nagyon tanulságos.

Manapság a piacok szemlátomást úgy vélekednek, hogy egy kormány fizetőképességére a legnagyobb veszélyt a hatalmas fiskális hiányok jelentik. De holnap esetleg azt gondolhatják, hogy a gyenge növekedés az igazi probléma, amelyet a szigorú fiskális politika idézett elő.

Kevesen tudják megjósolni, hogy a piaci hangulat milyen irányba mozdul el, legkevésbé maguk a piaci szereplők. Hasonló gazdaságpolitikai lépések eltérő reakciókat váltanak ki. Ezért hiábavaló próbálkozás, ha a gazdaságot a piaci bizakodás diktátuma szerint próbálják meg irányítani.

Amíg a piaci szereplők pénzt tudnak keresni, addig készek a saját szavaikat is megcáfolni, ezért csak azt akarják, ami egyszerűen működik, ami stabil, egészséges gazdasági környezetet biztosít, ami elősegíti a tartozások visszafizetését. Ha a körülmények eléggé súlyossá válnak, akkor az adósság átütemezésére is készek, ha ennek alternatívája a káosz és a még nagyobb veszteség kilátása. Mindez némi teret nyit a kormányok manőverezésére.

Ez az a pont, ahol az európai kormányoknak (és gazdasági tanácsadóiknak) mindig elment a hajó. Ahelyett, hogy időben szembenéztek volna a kihívással, először halogatásba kezdtek, majd meghajoltak a nyomás súlya alatt, és végül maguk is fetisizálták a piaci elemzők nyilatkozatait. Ezzel megtagadták maguktól a gazdaságilag kívánatos politika követését, amellyel jóval nagyobb támogatottságra tudtak volna szert tenni. Ha a mostani válság súlyosabbá válik, akkor azért a politikai vezetőknek kell viselniük az elsődleges felelősséget. Nem azért, mert figyelmen kívül hagyták a piacokat, hanem azért, mert túlságosan komolyan vették őket.

Olvassátok el!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kozgaz.blog.hu/api/trackback/id/tr752167922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mig8 (törölt) 2010.07.22. 23:08:57

Először is, meglepődtem, mert végre leírtad - számomra te vagy az első, aki leírta -, hogy Marx nevét kisajátították és írásait, hm, - mondjuk így - kissé kiforgatták a szocialista rendszerben. Éljen!

A cikket igyekszem elolvasni, bár szerintem a nagy részét nem fogom érteni, mert túl azon, hogy csak szerény közgáz ismeretekkel rendelkezem, az angol szakzsargont sem ismerem. :-(

ricardo 2010.07.25. 15:28:45

'A politikai gazdaságtan a szocialista tábor keretein belüli közgazdaságtan volt.' - írja a poszt. Ami így nem állja meg a helyét. A szerző valószínűleg a 'tudományos és szocialista polgazdra' gondol. A >>politikai gazdaságtan<< kifejezés ui. - ha minden igaz - Antoine de Montchrétien francia nemestől származik: 1615-ben jelent meg 'Politikai gazdaságtani értekezések' címen műve. A >>politika gazdagágtan klasszikusai<< (Marx) pedig tényleg a >>politikai gazdaságtan<< alapelveit kutatták: pl. Jean-Baptiste Say (1803): Traité d'économie politique, David Ricardo (1817): Principles of Political Economy and Taxation, Robert Malthus (1820): Principles of Political Economy, John Stuart Mill (1848): The Principles of Political Economy stb. De még William Jevons 1871-es művének címe is The Theory of Political Economy. Alfred Marshall 1890-es művénél lesz már csak szimplán Principles of Economics a címe. Nota bene, Xenophónnak volt egy 'Ökonómia' című műve. Az'oekos' szó árat jelent, a 'nomos' szó törvényt. Azaz, az ökonómia az árak törvényeivel foglalkozik.

kozgaztanar 2010.07.25. 16:42:24

@ricardo: Mivel a poszt első mondatában az szerepel, hogy "Anno, mielőtt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre felvételiztem volna, a közgazdasági szakközépiskolában politikai gazdaságtant tanultam (két éven át), nem pedig közgazdaságtant.", így a második mondat értelemszerűen erre vonatkozik.

A klasszikus politikai gazdaságtanra már utaltam egyéb posztokban, például itt is: kozgaz.blog.hu/2010/05/29/kozgazdasagi_tanmesek

ricardo 2010.07.25. 18:51:02

@kozgaztanar: A Kádár-rendszerben kétség kívül létezett a marxista-leninista tudományos és forradalmi >>politikai gazdaságtan<< meg az apologetikus, rothadó burzsó >>polgári közgazdaságtan<< szembeállítása. De ez nem azt jelenti, hogy a >>politikai gazdaságtan<< kizárólag a szocialista rendszerek találmánya lett volna. Márpedig a poszt ezt sugallja, és én pusztán erre reagáltam.

(Mandevilletől A méhek meséjét valóban érdemes elolvasni. De nem csak azt, hanem az M. által a vershez írt kb. 200 oldal kommentárt is. (Amelyből - egyebek mellett - megtudhatjuk, hogy a gazdagság feltétele, hogy legyenek szegény osztályok. Ha ugyanis mindenki gazdag lenne, akkor senki nem akarna dolgozni.)) (Ja, és hadd reklámozzam a blogomat: www.hocinesze.blog.hu )

kozgaztanar 2010.07.26. 09:41:03

@ricardo: nem. a poszt nem ezt sugallja. persze ha valaki félre akarja érteni, az az ő dolga.
süti beállítások módosítása